A mai magyar szóhasználatban „havaj” a csúcsot, az ideális körülményeket jelenti. Nem véletlenül. A Hawaii-szigetek csoportja 8 nagyobb és számos kisebb szigetből áll a Csendes-óceánban, mintegy 3500 kilométerre az észak-amerikai szárazföldtől. A szigetek egy vándorló „forró pontnak” köszönhetik létrejöttüket. A nagy szigetek közül az egyik legidősebb az északnyugati Kauai, a maga mintegy 5 millió éves korával. Ezen már nincsenek olyan elsődleges vulkáni formák, aktív tűzhányók, mint tőle délkeletre, az alig 500 000 éves Nagy-szigeten. Van viszont buja trópusi növényzet, csodálatos homokos-pálmafás strandok, gyönyörű, 1500 méter fölé magasodó hegycsúcsok.
Az eredetileg „Szendvics-szigeteknek” nevezett szigetcsoportot 1778-ban fedezte fel Cook kapitány. Közülük a Kauai mindössze 1430 km2-es, 55 km hosszú és 31 km széles. 68 000 fő az állandó lakossága, de ettől nem sokkal marad el az átlagos turistalétszám. A Ráktérítőtől délre fekvő Kauain, becenevén a „Kert-szigeten” szinte egész évben „szezon” van! Páratlan vonzerejére csak az állandó földrengés- és szökőárveszély vet árnyékot.
Forró pontok
A szilárd földkéreg anyaga, a litoszféra nem ér véget 30–35 km-es (az óceánok alatt mindössze 5–10 km-es) mélységben, a földkéreg-földköpeny határán (azaz a Mohorovičič-felületnél), hanem még 100–150 km-en át folytatódik. Alatta húzódik az asztenoszféra (más néven Gutenberg-csatorna, vagy alacsony sebességű öv), amely bár alapvetően szilárd halmazállapotú, néhány százaléknyi kőzetolvadékot is tartalmaz, és mutat folyadéktulajdonságokat is (ez a magmás folyamatok kiindulási helye). A földrengéshullámok mindkét típusa, a longitudinális és a transzverzális hullám is terjed benne: a Föld belső, öves felépítéséről éppen ezeknek a földrengéshullámoknak a segítségével alkothatunk képet. A földköpenyben többfelé vertikális hőáramlási folyamatok zajlanak. Ezek elvékonyítják a földkérget, és az óceánközépi hátságoktól, illetve a mélytengeri árkoktól távol (különösen a Csendes-óceánban), az óceáni táblák közepénél is vulkanikus folyamatokat eredményeznek: ezeket a helyeket nevezik forró pontnak. Ezeken a pontokon keletkeznek a vulkáni szigetek, és trópusi éghajlaton körülöttük korallzátonyok települnek meg. A híres csendes-óceáni üdülőszigetek (pl. Tahiti, Bora Bora stb.) közül sokaknál a földkéreg vertikális mozgása (jelen esetben süllyedése), és a globális tengerszintváltozás (jelen esetben emelkedése) során már a vulkáni sziget legmagasabb pontja is a tenger szintje alatt található, és csak az azokat körkörösen övező korallzátonyok emelkednek a tenger szintje fölé. A korallok ugyanis sok esetben lépést tudtak tartani a süllyedéssel: olyan gyorsan építették magukat, ahogy az adott helyszínen a földkéreg süllyedt. Így jöttek létre a gyűrű alakú atollok, amelyeknek a keletkezésére még Darwin találta meg a fenti magyarázatot. Ilyen forró pont fölött jöttek létre a Hawaii-szigetek, és a forró pont délkeleti irányú mozgásával egymás után született meg a szigetcsoport valamennyi tagja. Valószínű, hogy hamarosan egy új sziget is fog itt születni: erre talán csak néhány tízezer vagy százezer évet kell várnunk…
Egy kis történelem
A történelemből a Hawaii-szigetek elsősorban az USA második világháborús hadba lépését eredményező Gyöngy-kikötő (Pearl Harbor) japánok általi megtámadása révén ismerős. Az óceán „közepén” fekvő sziget kiválóan alkalmas volt a csendes-óceáni flotta állomásoztatására. Mint „elsüllyeszthetetlen anyahajónak”, most is kiemelkedő a hadászati jelentősége (akárcsak például az Indiai-óceánon fekvő Guam szigetének). Nem véletlen, hogy a Hawaii-szigetek a nagy távolság ellenére is az USA egyik tagállamát alkotják. Amikor a XVIII. sz. végén a fehér ember megérkezett a szigetekre, azok természetesen benépesített, lakott területek voltak. Valamennyi szigeten a polinézek laktak, akik a középkorban véres háborúkat vívtak egymással. Így például Kauai szigetét a Hawaii-sziget királya (Kamehameha) akarta elfoglalni. Később a két sziget „állama” önszántából egyesült. Nem sokkal a felfedezése után a szigeten már orosz utazók is megjelentek, akik itt erődöt is építettek. A XIX. század közepén több keresztény missziós telep is létesült rajta. A különböző felekezetek képviselői a bennszülötteket igyekeztek keresztény hitre téríteni. Kauai szigetén ma is nagy számban élnek barátságos bennszülöttek, akik bár nagy vonalakban követik a XXI. századi, amerikai életformát, még őrzik a vendégszerető maui életstílust is. Kauai a XX. sz. második felétől a világ egyik legfelkapottabb üdülőhelyévé vált, és az elmúlt évtizedekben a filmesek egyik kedvenc terepe is lett: több tucat világhírű filmet jelentős részben itt forgattak, például a Jurassic Parkot, a King Kongot vagy az Elveszett frigyláda fosztogatóit.
A Föld egyik legcsapadékosabb pontja
A sziget délnyugati oldala alig kap több csapadékot, mint hazánk: itt általában 1000 mm alatti az évi csapadék; a legmagasabb csúcsokra és a keleti oldalra azonban ennek a többszöröse a jellemző. Az 1598 m magas Kawaikini vulkán (a sziget legmagasabb hegye) a 4–5 ezer méter mély óceánból emelkedik ki, így magassága a Himalája csúcsainak magasságához mérhető. (A Hawaii-sziget legmagasabb vulkánjai, a Mauna Kea és a Mauna Loa 4000 méternél is magasabb csúcsai az óceánfenéktől számítva magasabbak az Everestnél!) A csúcs környéke valóban a világ legcsapadékosabb körzetei közé tartozik: az éves átlag 11 684 mm, ami vetekszik a délkelet-ázsiai monszunvidék (pl. az indiai Assam) értékeivel! A szigetre jellemző hihetetlenül buja növényzet a sok csapadéknak és az állandóan meleg klímának köszönhető. A hegy északnyugati oldalán ennek megfelelően számtalan vízesés és nagyesésű patak található, amelyek a sziget legszebb részére, a közeli, híres Na Pali Coastra és annak öbleibe vezetnek. Sajnos, erre a partszakaszra a terepi nehézségek miatt nem vezet autóút, csak több napos, fárasztó gyalogtúrával, illetve méregdrága hajókkal, helikopterekkel közelíthető meg. A levegőből elénk táruló látvány azonban valóban lélegzetelállító… Délnyugat felé jóval messzebb van a tengerpart. Itt a lefolyó vizeknek lehetőségük van egyesülni a sziget másik leghíresebb látnivalójában, a Waimea-kanyonban.
A Csendes-óceán Grand-kanyonja
Mark Twain nevezte így el a 2–3 km széles és 900 m mély Waimea-kanyont. Ránézésre, vöröses-sárgás színével valóban Arizona híres nevezetességére emlékeztet. Bár az körülbelül másfélszer ilyen mély és sokkal szélesebb, de a Waimea-kanyon fantasztikus növényzete páratlanul szép látványt eredményez. Közepén található a több száz méter magasból aláhulló Waimea-vízesés is. Ha valaki veszi a fáradságot, és lesétál a kanyonba (kitűnően karbantartott turistaútjaik vannak!), több másik, kisebb, de szintén nagyon látványos vízesést is felkereshet. A völgy kb. 20 km hosszan követhető a sziget déli oldaláig. Számos mellékvölgye látogatható. Legmagasabb pontjain a vulkáni agglomerátum (lávakőzetből álló bombák és vulkáni hamu elegye, azaz tufa- és lávadarabok keveréke) olyan gyorsan és könnyen erodálódik, hogy kopár, növényzettel nem borított felületeket is találunk itt, és a híres amerikai Badlandhez hasonló formák alakultak ki. A kanyon délnyugati oldalán jó minőségű autóút (a Kokee Road) vezet végig a Kawaikini vulkán oldalában, és az út mentén számos kilátóhelyet építettek ki, ahonnan a turista szinte az egész völgyet beláthatja.
Trópusi őserdők és botanikus kertek
A sziget nehezen megközelíthető belsejében húzódnak a legszebb őserdők. Ehhez hasonló buja növényzetet találunk azonban a sziget északnyugati oldalán is, a Na Pali Coast környékén. A kelet felől érkező autóút végétől, a leírhatatlan szépségű Kee Beach-től indul Hanakapiai vagy Kalalau Trail. Ezen a tengerpartról több száz méter magasra felkanyargó, újra a tengerpartra vezető, majd ismét felkapaszkodó ösvényről hihetetlen kilátás nyílik a tengerre. Keskeny völgyeket, vízeséseket, magas sziklákat, tengerbe vezető lávabarlangokat láthatunk a minden luxust nélkülöző úton. A párás melegben izzasztó és rendkívül fárasztó egy rövidebb szakasz bejárása is. Az út elején rengetegen túráznak, de az egész út több napos, embert próbáló végigjárására kevesen vállalkoznak. A szigetre jellemző fantasztikusan gazdag növényvilágot, ezen belül a pazar szépségű virágokat (elsősorban az orchideákat) tucatnyi botanikus kertben is megismerhetjük, amelyekbe azonban nagyon borsos a belépődíj. Legszebb közülük a National Tropical Botanical Garden. De vannak ingyenesen látogatható, szintén gondosan kezelt parkok is, ahol ismeretterjesztő táblák segítségével ismerkedhetünk meg a növényzettel.
Vízesések
A nagymennyiségű csapadéknak, a nagy magasságkülönbségeknek, és a kis kiterjedésnek köszönhetően Kauain szemet gyönyörködtető vízesések alakultak ki. Ilyen például a már említett Waimea-vízesés a hasonnevű kanyonban. A keleti oldalon kétség kívül a leglátványosabb vízesés a Wailua-vízesés, amely két ágra szakadva hullik alá a 25 méteres mélységbe. Szintén látványos a számtalan ágra szakadó Opaekaa-vízesés a keleti part közelében. Itt szoktak a turisták kajakozni is a Wailua-folyón. Mivel a sziget kicsi, a nagy mennyiségű csapadék ellenére sem alakultak ki nagy, bővizű folyók: a sziget közepe és a tenger közti távolság olyan kicsi, hogy nem tudnak a folyóvizek egy nagy folyóban összegyűlni. Ezen kívül még a Hanakapiai-vízesés tartozik a sziget legnagyobb látványosságai közé: ez az országút északnyugati végpontjától, a Kee Beach-től még kb. 4–5 óra gyaloglással kereshető fel.
Lávabarlangok
Inkább a Big Islanden, azaz a Hawaii-szigeten kereshetők fel lávabarlangok (pl. a Kazumura Cave, hossza 60 km), de Kauai szigetén is előfordul néhány. Közülük különösen a tengerpartiak az érdekesek, amelyekbe mélyen behatol a tengervíz. Az északi országúton, a Hanalei-öböl után nyílnak az igen tágas (30–40 m szélességű) és 5–6 méteres belmagasságú Waikapalae- és a Waikanaloa barlangok, amelyekbe részben behatol a tenger vize, ezért wet cave-nek hívják ezeket a lávatakaróba mélyülő üregeket. A Kalalau Trail mentén olyan lávabarlangot is találunk, amelybe 300 méter mélyen behatol a tenger vize. Útközben felülről láthatjuk a parttól alig 50–100 méterre húzódó korallzátonyokat, és – ha szerencsénk van – a vízből kiugráló bálnákat is fényképezhetünk. A Wailua-folyó mellett felkereshetjük a páfrányokkal szinte eltakart Fern Grotto barlangot is, amelynek a bejárati szakaszát is dúsan ellepik az esőerdő növényei.
„Blowhole” (vízköpő orrnyílás) jelenség a Spouting Horn-nál
A sziget déli részén, Koloa városának közelében a sziklás parton figyelhetjük meg ezt a különlegességet. A tenger felől egy vízszintes barlang nyílik a víz szintje alatt, amibe a hullám behatol, a szűkülő járatban összepréselődik, és a végében a felszínre vezető függőleges nyíláson keresztül minden nagyobb hullám megérkezésekor pár másodpercre egy szökőkút keletkezik. A nyílás környékén a sziklafelszín teljesen érintetlen, út nem vezet oda, csupán tisztes távolból, egy kilátóhelyről figyelhetjük és fényképezhetjük ezt az éjjel-nappal percenként megismétlődő „fordított vízesést”. A látvány nagyon hasonló a felszín közelében úszó bálnák kilégzéséhez.
Strandok
A csodálatos természeti látnivalók mellett mégis a homokos, kókuszpálmákkal szegélyzett strandok jelentik Kauai fő vonzerejét (a keleti partot Kókusz-partnak is hívják). A legsűrűbben lakott rész a szárazabb klímájú déli és a keleti oldal: itt van a legtöbb szálloda és a legtöbb, vízimentők által felügyelt strand (és a Lihue repülőtér) is. A híresebb fürdőhelyek Poipu Beach, a Kalapaki Beach, a Wailua Beach és a Kapaa Beach. Mindegyik fürdőhelynél hullámtörő gátakat építettek, így a fokozatosan mélyülő tengerpartokat (természetesen mindegyiken találunk öltözőt, mosdót) a gyerekes családok is biztonsággal használhatják. Belépőjegyet egyiken sem kell váltani. A hullámtörő gátak mögött tornyosuló több méter magas hullámok a szörfösök paradicsomát jelentik. A homokfutóval és jetski-vel felszerelt vízimentők a biztonságot is garantálják. Az állandó hullámzás következtében a tenger a szárazföld rovására előre tör: különösen az északi oldal gyorsan erodálódik, ezért a a sziget területe fokozatosan csökken. Nem érdemes azonban az északi part strandjait sem kihagyni: a csodálatos szépségű Hanalei-öböl nyugodt vizét mindenkinek fel kell keresni. És itt van az általam legszebbnek tartott Kee Beach keskeny homokos partja is, közvetlenül a szinte függőleges, mégis buja növényzettel borított sziklafalak tövében, ahonnan pár lépéssel elérhető a derékig érő vízben a legközelebbi korallzátony. Egy vízipipával és egy búvárszemüveggel felszerelkezve, csodálatos, színes víz alatti élővilággal ismerkedhetünk itt meg. A parton napi látogatók a strand homokjában napozó fókák is. Az állatokat az őrszemélyzet színes zászlókkal veszi körbe, és felhívja a fürdőzők figyelmét, hogy a sütkérező állatokat háborgatni tilos! Kauain fel kell készülni arra, hogy naponta többször is váltakozik a finoman permetező eső és a napsütés: a szigetet szivárvány szülőhelyének is nevezik. Általában kellemes 25–30 oC van egész évben, és a tengervíz is hasonlóan meleg.
Kultúrtörténeti emlékek
Az orosz utazók jelenlétére emlékeztet a Russian Fort Elizabeth, amely kedvelt kirándulóhely a szigeten. A hajdani hittérítők emlékét őrzi a sziget északkeleti csücskében, a Hanelei-öbölben Wai’oli Mission District 1834-ből származó épülete és temploma. A legtöbb látogatót azonban Kilauea Light 1913-ban épített, 60 m magas világítótornya vonzza Kauai északkeleti részén. A tengerbe nyúló félszigeten, és mellette a parton rengeteg albatrosz és egyéb madár fészkel. A toronyhoz vezető sétaút mentén földbe vájt madárfészkek láthatók fiókákkal. Persze, a fészkek közé nem szabad bemenni: „Birds only!” – figyelmeztet a tábla az alig térdig érő kerítésen. A félsziget előtti sziklás kis sziget kifejezetten madárszigetnek” tekinthető. A sziget délkeleti oldalán található Lihue repülőtér közelében egy ma már múzeumvasútra (Kauai Plantation Railway) is felülhetünk, és a korai telepesek házaival, kertjeivel ismerkedhetünk meg. Az egzotikus gyümölcsfák megtekintése mellett a programba tartozik a birkák és a kecskék etetése is.
A legfinomabb kávé hazája
Kauai szigetén mezőgazdasági tevékenység is folyik. A hegyek lábánál, a parti sávban sokfelé találunk cukornádültetvényeket. A sziget méretéből adódóan ezek nem óriási kiterjedésű parcellák, de aki még nem látta ezt a 3–4 m magasra is megnövő, sűrűn ültetett növényt, az itt megismerkedhet vele. Az északi oldalon a magas hegyekkel körülvett völgyekben és medencékben teraszos műveléssel rizst termesztenek. Ezen kívül kiugróan jó minőségű kávét is termelnek itt, a sziget déli részén, Kalaheo körzetében. A Halewili Road menti látogatóközpontban szívesen fogadják a vendégeket. Ingyenes, egyéni sétát tehetünk a magasra felfuttatott kávécserjék között. Bemutatják a szárítás műveletét, és ingyen megkóstolhatjuk az összes terméküket. Persze vásárolhatunk is belőle (a magyarországi árak többszöröséért). A végén pedig Mahalo! – köszönik meg helyi nyelven a látogatást.
A cikk a Természet Világa 2018. októberi (149. évf. 10. sz.) számában jelent meg.
