TudománytörténetA világ első, fosszíliákról szóló könyve

A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat Földtani Szakkönyvtárának gyűjteményében található régi földtani, természetrajzi témájú könyveket bemutató sorozatunknak ebben a részében könyvtárunk legrégebbi darabjával ismerkedhetnek meg. Conrad Gessner svájci természettudós kortársai előtt elsősorban botanikusként volt ismert, pedig fő műve, a Historiae animalium a modern zoológia kezdetének számít. Sokoldalúságát jelzi, hogy 1565-ben napvilágot látott, utolsó könyvével a földtudományok világába is elkalandozott. De Omni Rerum Fossilium Genere, Gemmis, Lapidibus, Metallis, Et Huiusmodi, Libri Aliquot (Könyv a fosszilis tárgyakról,...

A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat Földtani Szakkönyvtárának gyűjteményében található régi földtani, természetrajzi témájú könyveket bemutató sorozatunknak ebben a részében könyvtárunk legrégebbi darabjával ismerkedhetnek meg. Conrad Gessner svájci természettudós kortársai előtt elsősorban botanikusként volt ismert, pedig fő műve, a Historiae animalium a modern zoológia kezdetének számít. Sokoldalúságát jelzi, hogy 1565-ben napvilágot látott, utolsó könyvével a földtudományok világába is elkalandozott. De Omni Rerum Fossilium Genere, Gemmis, Lapidibus, Metallis, Et Huiusmodi, Libri Aliquot (Könyv a fosszilis tárgyakról, elsősorban kövekről, drágakövekről és fémekről, azok formáiról és megjelenéseiről) című munkája volt a világon az első, gazdagon illusztrált mű a „fosszilis tárgyakról”.

Bármilyen hihetetlen, az első őslénytani „gyűjtemények” majd’ 100 000 éves múltra tekintenek vissza. Az őskor emberei ugyanis nem csak az akkortájt élt csigák-kagylók héját gyűjtötték össze, hanem fosszilis héjak, még ammoniteszek is kerültek már elő régészeti ásatások során. Bár biztosan nem tudhatjuk, valószínű, hogy az ősmaradványok szépsége ragadta meg őseink figyelmét, esetleg kultikus célokat szolgálhattak. Az első, a mai tudományos igényeknek is megfelelően „felcédulázott” fosszília is még több évszázaddal az időszámításunk előtti korból származik: a heliopoliszi ásatásokon találtak egy megkövesedett sünt, amire gyűjtője nem csak a nevét írta fel, hanem azt is, hogy melyik kőfejtőből került elő a lelet. A középkorban fosszíliának neveztek mindent, ami a föld mélyéről előkerült: ásványokat, szervetlen eredetű konkréciókat és persze az ősmaradványokat is. Az első, a leírások mellett nagyon sok rajzot is tartalmazó munka, amely a „Föld gyomrából” felszínre bukkant „fosszilis tárgyakat” mutatja be, 1565-ben jelent meg. Ideje is volt, mert ebben az időben már sokasodtak a magángyűjtemények. Könyvében Gessner is bemutatja azokat a sokfiókos szekrényeket, amelyekben akkortájt a fosszíliákat tárolták.

Conrad Gessner 1516-ban született Zürichben. Strasbourgban, Brugge-ben, Montpellier-ben és Bázelben folytatta tanulmányait. 1541-ben, Bázelben szerzett orvosi doktorátust és Zürichben lett praxisa. Szabadidejében tudományos kutatásokat végzett, különösen a botanika érdekelte. Nyaranta botanikai felfedezőutakra ment. Kedvelte a természetjárást, évente megmászott egy-egy újabb hegycsúcsot, nemcsak azért, hogy növényeket gyűjtsön, hanem azért is, hogy a testét eddze. 1551–58. között jelent meg fő műve, a Historiae animalium (Az állatok története), amelynek első kötetében a négylábú állatokat, a másodikban a kétéltűeket, a harmadikban a madarakat, a negyedikben pedig a halakat és más vízi állatokat mutatja be. Sorozatának ötödik kötetét – amely a kígyókról szól – csak több mint 20 évvel halála után, 1587-ben adták ki. Munkáiban sokat támaszkodott korának vezető európai természettudósaira, akikkel kiterjedt levelezést folytatott, és akik gyakran küldtek neki növényeket, állatokat, sőt drágaköveket is. Gessner úgy hálálta meg szívességüket, hogy az új növényfajokat gyakran annak gyűjtőjéről nevezte el. Bár sok időt szánt gyűjtőútjaira, felfedezéseire és saját kertjének gondozására, legtöbb idejét mégis valószínűleg saját könyvtárában töltötte el. Rendkívül művelt és olvasott volt. Az állatok története című könyvének forrásai között több mint 80 görög, legalább 175 latin, valamint német, francia és olasz szerzők művei szerepelnek. Megpróbált létrehozni egy „univerzális könyvtárat”, amelyben minden létező könyvet összegyűjt. Ez az ötlet ma már kissé furcsának tűnik, de Gessner óriási energiát fektetett terve megvalósításába. Megszállottan kutatta a könyvtárakat, valamint a könyvkiadók és könyvkereskedők katalógusait. E munkának eredményeként jelent meg 1545-ben Bibliotheca universalis című műve, amely a valaha élt összes latin, görög és héber írók katalógusa a műveikkel együtt. Évszázadokkal a számítógépek megjelenése előtt összeállította „univerzális információs könyvtárának” adatbázisát is. A lényeges részeket kivágta a könyvekből, témák szerint csoportosította e részeket, majd még speciálisabb kategóriákba osztotta és úgy dobozolta őket. E rendszerezéssel minden információt nagyon hamar vissza tudott keresni. Ő volt a XVI. századi „megtestesült Google”, aki ráadásul nem csak kereső, hanem értékelő funkcióval is rendelkezett. 1565-ben kiadott utolsó könyve a fosszilis tárgyakról szól. Azt, hogy a fosszília szót még mennyire más értelemben használták, jól jelzi, hogy könyvében az ősmaradványokon kívül bemutat ásványokat, drágaköveket, különböző kőzettípusokat, sőt még elődeink által készített kőbaltákat is. És nem csak a szóhasználat volt eltérő! Az azonosítással is voltak még gondok: ő maga is például a fosszilis tengeri sünöket hol fosszilis tengeri sünökként írja le, hol pedig kígyótojásoknak nevezi őket. Az általa leírt fosszilis tárgyakat 15 kategóriába sorolta, bár ezek a csoportok is, mai szemmel nézve, elég furcsának tűnnek:

1. Azok a formák, melyek pontjai, vonalai, vagy szögei geometriai alakzatra hasonlítanak.
2. Azok, melyek nevüket egy mennyei testről, vagy az arisztotelészi elemekről kapták.
3. Azok, melyek nevüket valamilyen égi eredetű dologról kapták.
4. Azok, melyeket élettelen földi tárgyakról neveztek el.
5. Azok, amelyek hasonlítanak bizonyos mesterséges dolgokra.
6. Mesterségesen, fémekből, kövekből vagy drágakövekből készült dolgok.
7. Azok, amelyek növényekre, vagy gyógynövényekre hasonlítanak.
8. Azok, amelyek cserjék formáját öltik.
9. Azok, amelyek fákra, vagy fák egyes részeire hasonlítanak.
10. Korallok.
11. Más megkövült tengeri növények.
12. Azok, amelyek hasonlítanak az emberhez, vagy a négylábú állatokhoz, vagy amelyek ezeken belül találhatók.
13. Kövek, melyek neve madaraktól származik.
14 Azok, amelyek tengerben élő dolgokra hasonlítanak.
15. Azok, melyek rovarokra, vagy kígyókra hasonlítanak.

Gessner azt tervezte, hogy kedvenc élőlényeiről, a növényekről is összeállít egy könyvet, bár úgy képzelte, hogy az rövidebb lesz, mint Az állatok története. Miközben könyvéhez gyűjtötte az anyagot és tanulmányozta a növényeket, több mint 200 polcot töltött meg otthonában képekkel, szárított növényekből álló gyűjteményével, és saját illusztrációival egészítette ki más természettudósok herbáriumát. Gessner szerette volna egy jóval nagyobb, átfogóbb munkában összesíteni a fosszilis tárgyakat is, de a Könyv a fosszilis tárgyakról megjelenésének évében sajnos pestisben meghalt, egyik tervezett művét sem tudta már megírni. A legenda szerint, amikor érezte, hogy közeleg a vég, megkérte, hogy vigyék át a könyvtárába, ahol annyi időt töltött életében, hogy kedvenc könyvei között halhasson meg. Ekkorra Gessner, korának legnagyobb természettudósa 72 könyvet publikált, és még 18 publikálatlan kéziratot hagyott hátra maga után.

Babinszki Edit

PhD, geológus, Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat, Budapest