Életfogytig tartó, rettegett bőrbetegségként tartja számon a közvélekedés a pikkelysömört (pszoriázis), amit az orvostudomány ma egy komplex immunbetegségnek tekint. A jó hír az, hogy az e betegséggel küzdők megfelelő kezeléssel az utóbbi idők óta tünetmentessé tehetők, s várhatóan mindinkább azok lesznek – mondja Kemény Lajos professzor, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának vezetője, H-CEMM-kutatócsoport-vezető.
– Abban, hogy nyerésre állunk a pikkelysömörrel szemben, a szegedi klinika is szerepet játszik. A professzor úr H-CEMM kutatócsoportja elsők között került be a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (Hungarian Centre of Excellence for Molecular Medicine – HCEMM) által támogatott csoportok közé. Önök évtizedek óta kutatják a pikkelysömört; foglalja össze dióhéjban, mit kell tudni erről a betegségről!
– A pikkelysömör súlyossága, gyakorisága, és krónikus jellege miatt a betegekre, s a társadalomra egyaránt jelentős terheket ró. Az emberiségnek mintegy két-három százalékát érinti. Tünetei nagyon jellegzetesek; az ép bőrtől elhatárolódó, ezüstös, „pikkelyes” hámlások jönnek létre a bőrön, melyek általában a beteg könyökén, térdén, és a hajas fejbőrön jelennek meg először, de sok esetben, ahogy múlik az idő, egyre több, s nagyobb területekre terjednek ki, és végül az egész testfelület szétszórtan gyulladttá válhat. A bőrön túlmenően a körmöket is érintheti, sárgásan elszíneződhetnek, megvastagodhatnak. A bőr-, s körömtünetek mellett a betegek akár 40 százalékában az ízületek is érintettek, gyulladás formájában. Általában elmondható, hogy akiknek súlyosabb a pikkelysömöre, azoknál az ízületi gyulladás is nagyobb eséllyel jelentkezik, ugyanakkor az már kevésbé köztudott, hogy időnként enyhe pikkelysömör is járhat nagyon súlyos ízületi gyulladással. Sőt, van olyan beteg is, akinél ízületi gyulladással kezdődik a betegség, és a bőrtünetek csak később alakulnak ki.
– Emellett társulhat is más betegségekkel a kór.
– Jellemző a betegségre – főként a súlyos, a testfelszín több mint 10 százalékát érintő tünetek esetén – az úgynevezett komorbiditás: más szervrendszereket is érinthet. A társuló betegségek közül megemlítendőek a szív-érrendszeri betegségek, a kardiovaszkuláris rendszer megbetegedése, emellett igen gyakori az elhízás és ennek következtében létrejönnek a különféle metabolikus betegségek, beleértve a cukorbetegséget, a zsíranyagcsere-betegséget, s részben ezek következtében a zsírmáj is gyakrabban alakul ki. Noha a pikkelysömör nem fertőző, külső tünetei gyakran riasztóak lehetnek a laikusok számára. Ennek következtében a pikkelysömörös betegek gyakran súlyosan elszigetelődnek környezetüktől, nem mennek strandra, a szokásosnál nehezebben találnak munkát, illetve az időközben kialakuló bőrtüneteik miatt sokszor elvesztik munkájukat, sőt munkaképtelenekké válhatnak. A bőrtünetek emellett családon belüli konfliktusokhoz is vezethetnek, és az átlagnál gyakoribbak a válások. Mindezek miatt súlyos depresszió is kialakulhat az egyénben. A pikkelysömör miatti életminőség-romlás mértéke meghaladja a súlyos szív-érrendszeri, vagy cukorbetegségben szenvedő betegeknél észlelt szintet is.
– Voltaképpen mi okozza a pikkelysömört? Örökletes és nem örökletes okokról egyaránt lehet hallani.
– A betegség örökletes hátterű. Ahol az egyik szülőnek pikkelysömöre van, ott 25 százalék annak az esélye, hogy a gyermek is pikkelysömörös lesz; ha mindkét szülő pikkelysömörös, ott 50 százalékos az esély. A tüneteket akár mindennapi mechanikai, fizikai tényezők is el tudják indítani, gyakran a könyék, a térd területén jelentkezik először, ahol a bőr feszülése önmagában is elegendő a betegség kiváltásához. Az is ismert, hogy egyéb sérülések, de műtéti metszés helyén is „szeret előjönni” a betegség. Ebben az esetben a beteg bőre nem úgy viselkedik, mint az egészségeseké: a sebgyógyulás lezajlik, csak éppen a szervezet „nem tudja”, hogy meggyógyult a seb, s nem kellene „tovább gyógyulnia”. Nemcsak mechanikai behatások, hanem minden olyan tényező, ami a bőrön gyulladást vált ki – legyen akár baktérium- vagy vírusfertőzés, illetve bőrsérülést okozó toxikus kémiai anyag jelenléte – esetében is ez zajlik.
Mi a H-CEMM kutatócsoportunkban a pikkelysömör kapcsán többek között azt is vizsgáljuk alapkutatás-szinten, hogy mi okozza a tünetek ugyanazon a bőrfelületen történő kiújulását. Feltételezésünk szerint a gyulladáskeltő hatásokra a hámsejtek „emlékeznek”, s ennek eredményeként egy következő külső behatásra egy újabb, de már nagyobb gyulladással fognak reagálni, újra meg újra – egyfajta „ördögi kör” jön létre. Ha nagyon finom vizsgáló módszereket alkalmazunk, akkor egyértelmű különbségeket lehet találni a pikkelysömörös beteg tünetmentes bőre, és a pikkelysömörben nem szenvedő, egészséges embereké között. Ránézésre nincs semmi különbség — viszont ha valamilyen gyulladáskeltő anyaggal kezeljük, vagy irritáljuk a bőrt, akkor a betegek bőrében egészen más gének és általuk kódolt fehérjék mutathatók ki.
– A megfelelő vagy nem megfelelő életmód mennyiben járulhat hozzá a pikkelysömör elkerüléséhez, illetve kialakulásához?
– Az egészséges életmód egyértelműen segít elkerülni a pikkelysömört. Jól ismert például, hogy az elhízás rontja a betegség lefolyását; ugyanakkor, mint már említettük, az elhízás a tünetek között is szerepel – egyfajta önmagába visszaforduló, körkörös folyamat ez. Úgynevezett lelki okok is pszoriázishoz vezethetnek, így például a stressz is előhozhatja – következményei között pedig egy ugyancsak pszichés betegség, a depresszió is szerepel.
– Hogyan gyógyítható a pikkelysömör? Egyáltalán: meggyógyítható?
– A betegség kezelésére sok lehetőség van, attól függően, hogy kinek milyen súlyosságú tünetei vannak. Az enyhe pszoriázis esetén a testápolók (puhító szerek), a kortikoszteroid-tartalmú kenőcsök, krémek nagyon sokszor elegendőek, és a betegeket ezekkel tünetmentesíteni lehet. Ezek gyorsan javítják a tüneteket, de a kezelés abbahagyásakor úgynevezett visszacsapási reakcióra is kell számítani, a tünetek gyorsan, s fokozott erővel visszatérhetnek. Emellett a bőr tartós alkalmazásukkor rezisztenssé válhat, s a szer elveszíti hatását, és mellékhatásokkal is számolhatunk. További terápiás lehetőség a helyi szteroid és a D-vitamin-származékot tartalmazó kombinált készítmény alkalmazása.
– És ha kiterjedtebb tünetek jelentkeznek?
– Akkor a helyi kezelést általában kiegészítjük valamilyen fényterápiával. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy – bár például a nyári napsütés sokszor jó hatással van rá – a látható fény spektruma nem javítja a pikkelysömört. A fototerápiának számos változata létezik, például a szűk spektrumú UV-B, illetve a PUVA (pszoralens+UV-A, azaz pszoralens és ultraibolya-A fény együttes alkalmazása). A fényterápia rendkívül alkalmas gyors eredmény elérésére, és viszonylag tartós tünetmentességet okoz. Lokalizált plakk-típusú pszoriázis kezelésére az SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikáján alkalmaztunk a világon elsőként 308 nm hullámhosszúságú XeCl excimer lézerkezelést – ez a korábban alkalmazott UV-B-terápiánál hatékonyabb.
Azoknál a betegeknél, akiknél a helyi kezelés és a fényterápia nem elegendő, belsőleg adható gyógyszeres kezelésre van szükség. Vannak úgynevezett hagyományos, klasszikus gyógyszerek (a szájon át adható metotrexat, ciklosporin, acitetrin), amelyeket évtizedek óta alkalmazunk, s ezek a betegek nagy százalékában eredményesen tudják javítani a bőrtünetek állapotát. Ugyanakkor toxikus hatásuk miatt a betegek egy részénél nem vethetők be.
– A legutóbbi években biológiai kezeléseket is bevezettek. Ezek új minőséget jelentenek a pszoriázis kezelésében.
– A biológiai terápiák igazi áttörést hoztak. E terápia lényege, hogy célzottan gátoljuk a betegség kialakulásáért felelős biológiai anyagokat, amelyek a szervezetben termelődnek. A biológiai szerek a betegség kialakulásában kulcsszerepet játszó, gyulladást okozó anyagok vagy sejtek működését gátolják, a kóros folyamatot megállítva, vagy nagymértékben lelassítva. Tehát oki terápiának tekinthetők – hatásosságukon túlmenően szelektívek, s a beteg jól is tolerálja. A biotechnológiai úton előállított fehérjetermészetű gyógyszereket ma már széles körben alkalmazzák az orvostudomány számos területén; a pikkelysömör esetében is.
A pikkelysömör biológiai szerrel végzett terápiája a betegség létrejöttében központi szerepet betöltő mediátor fehérjék vagy az immunsejtek irányított vándorlását, és/vagy aktiválódását irányító fehérjetermészetű molekulák specifikus ellenanyagokkal való gátlását jelenti. A betegség kialakulásában központi szerepet betöltő gyulladáskeltő fehérjék gátlására hazánkban is már nyolc, az egészségbiztosító által is támogatott biológiai készítmény van forgalomban, amelyekkel csaknem teljes tünetmentesség érhető el, s amik a bőrtünetek mellett mérséklik a pikkelysömörhöz társuló ízületi gyulladást, és a körömtüneteket is. Ezek az új kezelési eljárások jelenleg még rendkívül költségesek, rendelhetőségük kizárólag a „Biológiai Terápiás Centrumokban” történik. Csak azok a betegek részesülhetnek biológiai terápiában, akik állapota a hagyományos helyi, s szisztémás kezelésre nem javul, vagy az azok esetében alkalmazott gyógyszerek számukra ellenjavalltak.
– Eljöhet az idő, amikor a biológiai kezelés nem kerül olyan sokba, mint ma?
– A pikkelysömört napjainkban komplex immunbetegségnek tartjuk. Az immunpatogenezis (az immunrendszer betegségének kifejlődése) jobb megértése lehetőséget nyújt kezelési stratégiánk racionalizálására és új terápiás eljárások kidolgozására. A betegség kiváltásáért felelős fehérjék közül egyre többet ismerünk meg, és ezek szelektív, célzott gátlásával egyre hatékonyabb kezelések válnak lehetségessé. Egyébként pedig a gyógyszeripar a pikkelysömör kezelésével kapcsolatban rohamléptekkel fejlődik, és a közeljövőben számos új, a jelenlegi kezeléseknél használtaknál olcsóbb biológiai szerek jelenhetnek meg, lehetőséget nyújtva arra, hogy a kezelések a betegek szélesebb rétegeinek is rendelkezésére álljanak.
FARKAS CSABA
A cikk a Természet Világa 2020. januári számában (151. évf. 1. sz.) jelent meg.
