A dendrománia egyfajta gyűjtőszenvedély: a hatalmasra nőtt fák felkutatása, lajstromba vétele, dokumentálása. A szó prof. Pósfai György, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézetének tudományos tanácsadója találmánya saját hobbijára, ami az ő hatására azóta nagyon sok más embernek a hobbijává nőtte ki magát Magyarországon. Egyébként nemcsak magyar, helyi hobbi, számos országban művelik a dendromániát, igaz, nem ezzel a szóval jelölve ezt a tevékenységet.
– Hogyan kezdődött?
– A családdal, gyermekeimmel sokat kirándultunk annak idején, megcsodáltuk a nagy fákat, folyt a fényképezkedés, és ahogy a gyerekek nőttek, azt vettem észre, hogy a családi albumban egyre kevesebb a gyerek, és egyre több a nagy fa. Ekkor, úgy az ezredforduló táján, gondoltam arra, hogy szisztematikusan, lehetőleg hiánytalanul össze kellene gyűjteni az ország nagy, tekintélyes, öreg fáinak adatait. Ilyen listákat korábban mások is elkezdtek előttem, de azok meglehetősen töredékesek voltak, és hát persze az idő múlásával a fák is sokat változnak, nőnek és pusztulnak. Nekem szerencsém volt, hogy akkor fogtam ebbe, amikor megjelentek az e munkát nagyban megkönnyítő digitális eszközök: a GPS-készülék, a műholdas térkép, az internet, a mobiltelefon, a digitális fényképezőgép, a lézeres magasságmérő. Rengeteg előnyöm volt az elődökkel szemben.
– Először az addig is ismert fákat próbálta meg összegyűjteni, lefotózni és precízen lemérni.
– Aztán következtek a többiek. Időközben, 2005-ben, amikor már kellően sok nagy fa fotói és adatai álltak rendelkezésemre, megjelent a Magyarország legnagyobb fái – Dendrománia című könyvem az Alexandra Kiadónál, Nádas Péter ajánlásával. Akkor valamennyire ismertté vált ez a tevékenység, pár év múlva pedig elkészült a folyamatosan gyarapodó listákat, adatokat bemutató dendromania.hu honlapom. Ez aztán sokaknak jelentett inspirációt, és megteremtette a lehetőséget, hogy bekapcsolódhassanak a gyűjtésbe. Ma már a dendromániával megfertőzött kollégák segítségével történik a nagy fák adatainak gyarapítása. Van, aki a megyéjét járja, van, aki a fél Dunántúlt, van, aki az egész országot, és küldik nekem az új adatokat. Ezen az állandó stábon túl – akikkel rendszeres találkozókat is tartunk – aztán nagyon sok alkalmi adatközlő is van, kirándulók, erdészek, természetvédelmi őrök, vagy éppen tulajdonosai egy-egy jeles fának. Én pedig havonta egy hétvégét arra szánok, hogy elutazom a jelzett helyekre, személyesen is lemérem és lefotózom az adott fákat, s csak ezután kerülnek fel a dendromania.hu-n lévő listákra, természetesen a nyomravezető nevével együtt. Honlapomon jelenleg körülbelül 3300 fa van. Itt csak olyan fák szerepelnek, amelyek élők voltak, amikor lemértem őket, és csak olyanok, amelyeket saját kezűleg mértem le. Hogy ne legyen kezelhetetlen a feladat, a törzskörméret tekintetében alsó határa van a listára kerülésnek. Eredeti célom a 6 méter törzskerület feletti fák minél hiánytalanabb összegyűjtése volt, aztán sok fajnál lejjebb mentem. Míg a nyárfák esetében 6 méter az alsó határ (így is több mint 300 olyan nyárfáról tudunk, ami ezt meghaladja), a kocsányos tölgynél 500 centi, a bükknél 400. Megjegyzem, kialakult egyfajta tolvajnyelve is a dendromániának. A „hatszázas” fa azt jelenti, hogy törzskörmérete a 600-699 centis intervallumba esik, a „hétszázasé” a 700-799-be. A „jót fáztam” szókapcsolat nem azt jelenti, hogy jót dideregtem, hanem hogy szép fákat találtam. A „listás fa” pedig azt jelzi: elég vastag a törzs ahhoz, hogy a fajra megadott alsó határt megütve felkerülhessen a honlap listájára.
– Hogyan történik az adatok lemérése?
– Ennek is megvan a módszere. Hogy egységes legyen az egész, az a módszer, hogy a talajszint és 130 centi magasság között a lehető legkisebb törzskörméretet mérem. Aztán egyes jeles fáknál évről évre újra is mérem ezeket az adatokat, s mára egész adatsorok vannak fákról, meg lehet nézni, évről évre mennyit gyarapodtak.
– Melyik az ország legvastagabb körméretű fája?
– A legvastagabb törzsű fa Gemencben, 2013-ban került elő, egy fekete nyár, 12 méter körüli a törzskörmérete. Elég valószínűtlen, hogy valaha ennél is nagyobb előkerüljön, de sosem lehet tudni. Tíz méter törzskörméretű fából egyébként mintegy tucatnyit tartunk számon, ezek főként nyárfák, de van közöttük hárs és platán is.
– És az ország legmagasabb fája?
– A magasságadatok mérése eléggé nehézkes; amióta van lézeres magasságmérőm, azóta igyekszem a magasságadatokat is mérni, és külön vadászom az ország legmagasabb fájára. Először Somogyban, az iharosberényi erdőkben találtunk nagyon magas duglászfenyőket a helyi erdészek segítségével. Itt a legmagasabb közel 52 méteres. Azóta a Zemplénben, Háromhuta közelében találtunk még nagyobb duglászfenyőket is, előzetes mérések szerint 55-56 métereseket.
– Általában honnan kerülnek elő a nagy fák?
– Akárhol előfordulhatnak – erdőkben, kertekben, szőlőhegyeken, vagy akár mezei árkok mentén –, de három jellegzetes élőhelyet azért ki lehet emelni. Az egyik jellemző lelőhelyet a fás legelők jelentik. Régen minden falunak volt egy legelőterülete, egy közös legelő, amelyen itt-ott voltak nagy fák, árnyékot adva a jószágnak. Ma már alig legeltetnek, a fás legelők sokszor gazdátlanok, elbozótosodnak, a nagy fák meg még nagyobbra nőttek, és itt aztán kincsekre, jellemzően nagy tölgyfákra, gyertyánokra bukkanhat az ember. A másik jellegzetes lelőhelytípus a kastélypark. Nagyon sok elhanyagolt kastély van az országban, nagy élmény ezeket az elhagyott helyeket járni. Aztán persze egyre több a megvásárolt, felújított, kerítéssel körbevett kastélypark, itt néha nehézségek adódnak. A harmadik lelőhely, ami szintén bő forrása a nagy fáknak, a nagy folyók, a Duna, Tisza, Dráva árterei, az árvízvédelmi gátak közötti, sokszor járhatatlan dzsungel. Rendkívül jó termőhelyei ezek a fekete nyárnak, a fehér fűznek, az árterek jellegzetes fafajainak. Megjegyzem, fekete nyárfákban jó eséllyel világbajnokok vagyunk. Van egy nemzetközi szervezet, az European Champion Tree Forum (ECTF), amelynek résztvevői hozzám hasonlóan gyűjtik a nagy fákat. Itt a találkozókon kicseréljük a tapasztalatokat, bemutatjuk egy-egy ország famatuzsálemeit. Magyarország messze vezet a nagy nyárfákban, bizonyára azért, mert ártereink ideális élőhelyei ezeknek.
– A nagy fák koráról mennyit lehet tudni?
– Nem könnyű feladat a fák kormeghatározása. Hacsak nincsenek írásos dokumentumok, a pontos kormeghatározás jószerivel csak akkor lehetséges, ha a fát kivágják, és meg lehet számolni az évgyűrűit. Illetve általában még így sem, hiszen a koros fák törzsének közepe többnyire korhadt, üreges. Elvileg élő fából is lehet venni vékony fúrásmintát, de ennek is sok nehézsége van. A jelenlegi növekedési ütemből is lehet valamennyire következtetni, de a fa sem növekszik egyenletes ütemben. Nem is a vastag törzsű, tekintélyes fák feltétlenül a legöregebbek, egy kedvezőtlenebb termőhelyen, lassan gyarapodó, kevésbé látványos példány is lehet nagyon idős. Egy szó, mint száz, senki sem tudhatja biztosan, melyik fa a legidősebb az országban, és az itt-ott olvasható korbecslések rendszerint erősen túlzók. Az iharosberényi nagy, 52 méter magas duglászfenyőről tudni, hogy mikor telepítették: az 1880-as években. A legnagyobb fekete nyárfák olyan 100-150 évesek lehetnek. Legkorosabb fáink jó eséllyel a szelídgesztenyék és a hársak közül kerülnek ki. Ötvöskónyi nevezetes nagylevelű hársfájáról régi fényképek és adatok is vannak, ebből az becsülhető, hogy 400 év felett járhat.
– Mik a legnagyobb nehézségek, amelyek fakeresés közben érhetik az embert?
– A „dendromán” közösségnek erre külön tréfás listája van, a „hét dendromán csapás”. Ilyen a tűző nap, a sár, a tüskés bozót, a csípő-szúró rovarok, a kerítések, az elveszett kocsikulcs, a vasvillás gazda.
– Tényleg volt, hogy vasvillás gazda nehezítette a fakeresést?
– Hát vasvillás gazda konkrétan nem volt, de az ember sokszor rázós helyzetekbe keveredik. Nincsen idő engedélyeket beszerezni, telefonálgatni, egyszerűbb átmászni a kerítésen, aztán magyarázkodhat az ember. Ami a csapások ellentéte, az a szép élmények sorozata – s ebben is kiemelkedőt nyújt a Dendrománia. Itt van például maga az utazás; én talán kétszer is körbeutazhattam volna a Földet az Egyenlítő körül, ha összeszámláljuk, hány kilométert tettem meg itthon a nagy fák után kutatva. Érdekes embereket ismerhettem meg, és az ország olyan zugaiba keveredtem el, ahová másként nemigen jutottam volna. A Páris-patak völgye, a geresdlaki gránitbánya tava, a nagybakónaki Kőszikla-szurdok, a Mátrában a Tarjánka-patak szurdoka, a Veránka-sziget a Gemenci-erdőben – hosszan lehetne sorolni a különleges helyeket és a kalandokat.
– És a nagy fákat milyen csapások érhetik? Van, amikor azt mondják valakire, „állva halt meg, mint a jegenyék”. Mi fenyegeti az öreg fákat?
– Minden öreg fát előbb-utóbb elér a pusztulás. Ez természetes, de sajnos úgy tűnik, napjainkban felgyorsult ez a folyamat. A globalizálódás kedvez a kórokozók gyors terjedésének, a klímaváltozás tempója pedig nehezen követhető a fák generációi számára. Néhány évtizede a szilfákat pusztította egy gombaféle, aztán a szelídgesztenyék kéregrákja viselte meg az öreg példányokat, napjainkban pedig a kőriseket fenyegeti Európa-szerte egy gombafaj. A lucfenyők is megsínylik a száraz éveket, csökken a védekezőképességük, és a fenyőszú tarolhat köztük. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedvelő bükkfákra is rossz idők járnak. A Dendrománián a bükkfák toplistájára tekintve láthatjuk, hány nagy fa pusztult el az utóbbi években. Elébe kellene menni az éghajlatváltozásnak, és olyan fajtákat ültetni, amelyek felkészültebbek a jövendő körülményekre, de ez már az erdészek szakmája.
– A városokból közismert fák, például a platán, elérhetik-e azt a nagyságot, hogy bekerüljenek az Ön nyilvántartásába?
– Nagyon is ott vannak a listákon. A platánok jól érzik magukat nálunk, különösen, ha jó a vízellátásuk. Legnagyobbjaik 10 méter feletti törzskörméretűek, és nagy tempóban növekednek. Különösen Vas megyében, Peresznyén, Kőszegen és Körmenden vannak óriás példányaik.
– Magyarország mennyire kiemelkedő a nagy fákat felvonultatható országok sorában?
– Nem számítunk különösen gazdag országnak ebből a szempontból. Az egyenletesebb és nedvesebb éghajlatú országok jobban állnak. Angliában oda se néznének egy 500 centis törzskerületű tölgyre, mi ezt is megcsodáljuk, nekünk ez is különleges. Kivételt képeznek a már említettnyárfák, különösen a fekete nyár, ezeken a külföldi munkatársak is elámulnak. Szerencsére ilyen nyármatuzsálemekből még sok akad a Szigetközben, Gemencen, a dunai szigeteken, a Dráva és a Tisza mellékén.
– Önnek mi a kedvenc fája?
– Nehéz egyet kiemelni, mert több is van. Nemzetségre nézve talán a legkedvesebb a tölgy. A hazai táj meghatározó eleme, habitusa nagyszerű, és a rajta élő számtalan élőlény miatt is csodálatra méltó. Az egyik fő kedvencem a zalai Bak község közelében található mintegy 7 és fél méteres törzskerületű tölgyfa, amely egyedül áll egy erdei tisztáson. Nagyszerű példány jelenlegi legnagyobb tölgyünk, az ormánsági Bogdása határában álló fa is.
– Eddig hobbijáról, a dendromániáról beszélgettünk. Most térjünk rá tudományos szakterületére, amellyel kapcsolatban 2018-ban Széchenyi-díjat kapott! A Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézetének sokáig igazgatója volt, ma tudományos tanácsadó.
– Míg hobbim a legnagyobb élőlényeket célozza, tudományos munkám a legkisebbekhez, a baktériumokhoz köt. Itt a kedvencem a kólibaktérium (Escherichia coli), a kutatások és a biotechnológiai ipar egyik favoritja. Elképesztő, mennyi mindent meg lehet csináltatni ezzel a jól kezelhető, miniatűr kémiai gyárral. Egy kis genetikai programozással képessé válik például gyógyszerek, emberi inzulin, vagy vegyi alapanyagok gyártására. Az én kutatócsoportom egy nagyszabású generálozást hajtott végre a kólibaktériumon. Az eredeti baktérium ugyanis meglehetősen összetett élőlény, genetikai tervrajza bonyolult, képességei sokfélék. Ezekre szüksége is van a változatos természetes viszonyok között. A lombikban, a stabilan beállított körülmények (például táptalaj, hőmérséklet) között azonban nincsen szükség erre a sokféle képességre. Úgy gondoltuk, egy egyszerűsített baktérium biztosabban, a felhasználók számára hatékonyabban tud működni. Precíz génszerkesztési módszerekkel drasztikusan egyszerűsítettük a genetikai tervrajzát.
– Mit változtattak meg rajta?
– A sejt működtetését szabályozó mintegy ötezer genetikai utasításból (génből) több mint ezret eltávolítottunk. Ezt a feljavított, jól növekedő és hatékony baktériumot azóta sok laboratóriumban használják, kereskedelmi forgalomba is került. 2019 egyik tudományos szenzációja volt Cambridge-i kutatók munkája, az univerzális, minden élőlényben azonos genetikai kód mesterséges átalakítása. Mindezt pedig a mi egyszerűsített baktériumunkon valósították meg. Jó érzés látni, hogy amit az ember kitalál és megvalósít, mások kezében is hasznosul. Nincs ez másként a Dendromániával sem. Öröm, amikor olyan üzeneteket kapok, hogy a Dendrománia adatai hasznosulnak: kirándulási célpontként, természetvédelmi fejlesztésekben, tudományos munkákban, vagy csak egyszerűen az élmény által, amit a Dendrománia – a könyv vagy a honlap – fotóinak lapozgatása, listáinak böngészése nyújt.
FARKAS CSABA
A cikk a Természet Világa 2020. márciusi számában (151. évf. 3. sz.) jelent meg.
