TudománytörténetTrianon tudományos előtörténetéből – A pozsonyi egyetem (1912–1919)

1. RÉSZ

1912-ben alapították a pozsonyi tudományegyetemet. 1914. október 3-án kezdődött meg a tanítás a három karból álló Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem jog- és államtudományi karán, a másik két karon csak később: a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karon az 1917/18-as tanév második félévében, március 18-án indult meg a képzés, kezdetben csak 23 hallgatóval, az orvosi karon pedig 1918. szeptember–októberben indult meg az oktatás. 1918 októberére három kar 37 tanszéke garantálta az egyetem működését. A jog- és államtudományi karnak kezdetben 12 professzora volt, az azt követő években 14, a bölcsészkarnak 9, az orvosi karnak 11 nyilvános rendes tanára volt, s a karok munkáját segítették – nem kis létszámmal – nyilvános rendkívüli tanárok, magántanárok és tanársegédek is. 1919 szeptemberében a pozsonyi magyar egyetem összes tulajdonát birtokba vették a csehszlovák állami egyetem céljaira. Megkezdődött a Magyarországról Pozsonyba szerződött tanárok elbocsátása, kilakoltatása, kiutasítása. A magyar tannyelvű jog- és államtudományi kar még három éven át működhetett, de kötelesek voltak megváltoztatott tananyaggal a csehszlovák szabályok és törvények szerint dolgozni. A kar önálló pozsonyi működése 1921. augusztus 20-ával zárult le.

Az ország első tudományegyeteme 1635-ben alakult meg Nagyszombatban – a reáltudományokat is magában foglaló bölcsészeti karral, valamint a teológiai karral. Jogi karát 1667-ben, orvosi karát 1769-ben alapították. Az egyetemet Mária Terézia döntése értelmében 1777-ben átköltöztették Budára, majd hét évvel később Pestre. Ez lett az a tudományegyetem, amely 1950 óta Eötvös Loránd nevét viseli, s amelyből 1951-ben kivált az orvosi kar és önálló egyetemként működött tovább, majd felvette Semmelweis Ignác nevét is. Kivált az egyetemből a Római Katolikus Hittudományi Fakultás is.

1872-ben jött létre Kolozsvárott az ország második tudományegyeteme, amely négy karból állt, de a trianoni békediktátum következtében ez a város – s ezzel az egyetem is – jó időre elveszett Magyarország számára – ezt a történetet majd egy másik cikkben igyekszünk összefoglalni.

A Belklinika előadóterme
(A fotók a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjteményből valók, összeállította: Dezső Krisztina)

A harmadik, ugyancsak négy karból álló tudományegyetem létesítésének fontosságára a XIX. század utolsó harmadában irányult figyelem, s komoly harc indult annak érdekében, hogy hol is jöjjön létre ez az oktatási intézmény. Több magyar város is jelentkezett – köztük Szeged és Debrecen is –, végül is a kormány egyszerre két egyetem létesítése mellett döntött 1912-ben: ez lett Debrecen és Pozsony. Ekkor törvény született a két egyetem megalapítására. Hamarosan Szeged is egyetemhez jutott: a sajnálatos módon Kolozsvárról kiebrudalt magyar tudományegyetem kapott itt helyet. Szeged nem ilyen jellegű egyetemalapításra gondolt, de a történelem vihara ezt hozta számukra. Elsodortatott a selmecbányai akadémia is, ez Sopronba került, majd bezáratott a pozsonyi egyetem is, amely később Pécsett lelt új otthonra.

Pozsony a felsőoktatás szolgálatában

Pozsonyban még Mátyás király idejében, II. Pál pápa 1465. május 19-i engedélye értelmében 1467. július 20-án kezdhette meg működését egy négy karból álló tudományegyetem, az Academia Istropolitana, amely huszonhárom évi működés után szűnt meg: itt tanított 1467 és 1471 között a nemzetközi hírű csillagász, Regiomontanus is, valamint a lengyel származású csillagász és műszerkészítő, Marcin Bylica z Olkusza, vagyis az Olkusz városából származó neves tudós, akinek a nevét Ilkus Mártonra magyarosították, s így szerepel a szakirodalomban. Az általa tervezett csillagászati műszerek többsége megmaradt, ezeket Krakkóban őrzi a Collegium Maius. A Regiomontanus által írt csillagászati munkákat máig fennmaradt korvinák őrzik. Népszerű kalendáriumát magyar nyelvre is lefordították (szerzőjének nevével együtt), ezek lettek a Királyhegyi János-féle csíziók, amelyek jó néhány kiadást értek meg.

Kevéssé ismert tény, hogy II. Ferdinánd király 1625-ben újabb tudományegyetemet szeretett volna létesíteni Pozsonyban, erre végül nem került sor, s 1635-ig kellett várni, amikor Pázmány Péter jóvoltából egyetem létesült Nagyszombatban. Ismert tény, hogy ezt az egyetemet 1777-ben Budára helyezte át Mária Terézia, arról már ritkábban szólnak, hogy ezt pótlandó, egy király akadémia jött létre ugyancsak 1777-ben: ez egy főiskolai jellegű intézmény volt, amely bölcsészeti és jogi karból állt.

Hasonló jellegű jogakadémia alapíttatott Pozsonyban is, mégpedig 1784-ben, amelyről Ortvay Tivadar történész akadémikus önálló könyvet is írt 1884-ben: Száz év egy hazai főiskola életéből: A pozsonyi kir. akadémiának 1784-től 1884-ig való fennállása alkalmából.

A tervezett pozsonyi egyetem karainak előtörténetéhez

A Pozsonyban megalakítandó egyetem orvosi kara nem kis részben az országos állami kórházra és az 1873-ban megnyílt magyar királyi Bábaképző-intézetre épült volna. Utóbbit 1890-ig Ambró János – Semmelweis nagy híve – vezette, akinek az irányításával legalább másfél ezer bába szerzett oklevelet. 1890-ben Velits Dezsőt nevezték ki az intézet élére, akinek fontos szerepe volt az egyetemi orvosi kar kialakításában. A tervezett orvosi karon belül az anatómiai képzést volt hivatva szolgálni a bábaképző makro- és mikroszkópos kórbonctani múzeuma, amely minden európai orvosi karnak büszkeségévé válhatott volna. A medikusok munkáját segíthették volna a város kórházai, köztük az irgalmasok kórháza, amely 1672 óta állt fenn, a pestises időszakokban nagy számú beteget ők ápoltak. A kórházhoz gyógyszertár is járult. Hasonlóan fontos volt a Szent Erzsébet betegápoló-rend kórháza, amely 1732 óta működött – ehhez is kapcsolódott gyógyszertár. Az izraelita hitközség 1790-ben hozta létre kórházát.

A sebészeti klinika épülete

Emellett 1807 óta működött az evangélikusok önálló kórháza is. Volt a városnak gyermek- és helyőrségi kórháza is, így lényegében minden adott volt ahhoz, hogy ezekre épülve létrejöjjön egy orvosi kar.

A jogakadémia – amely a jogi kar alapjául szolgált volna – az 1875/76-os tanévtől kezdve kivételes helyzetbe került a többi jogakadémiával szemben: az intézmény ugyanis egy három évfolyamos, hat tanszékből álló bölcseleti karral bővült. Az indoklás ez volt: a felállított bölcseleti kar által a jogászoknak lehetőségük nyílik a bölcseleti tárgyak elmélyültebb tanulmányozására is, továbbá az intézményben megindulhat a középiskolai tanárképzés. A jogakadémia adott volna alapot a négy karra tervezett egyetem két nagy egységéhez: a jogi karhoz és a bölcsészkarhoz.

A tervezett egyetem munkáját segítette volna az 1871 óta működő Állami Nőtanítóképző-intézet, amely talán a bölcsészkarhoz kötődhetett volna. A város Állami Főreáltanodájához egy vegykísérleti intézet is kapcsolódott, amelyik a tervezett reáltudományi kar munkáját segíthette volna, elsősorban megfelelő helyszínt biztosítva a hallgatók kémiai laboratóriumi gyakorlataihoz. Ezen túlmenően a városnak volt botanikus kertje is, amely a biológusképzés szempontjából elengedhetetlen. Szóba került egy hittudományi kar is, amelynek egyik alapját az Evangélikus Lyceum, a másikat az 1882 óta itt működő evangélikus Theológiai Akadémia adhatta volna, utóbbihoz értékes könyv- és régiségtár is kötődött. A bölcsészkar pedagógiai tárgyaihoz adhatott volna segítséget a város által működtetett Siketnémák Intézete, amely az ország egyik első ilyen intézménye volt. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a bölcsészeti képzés munkáját támogathatta volna az országban kiemelkedő jelentőségű rabbiképző iskola, amely az orthodox rabbikat képezte főiskolai szinten. Ezen túlmenően több iskolát is létrehoztak a városban, amelyek a katonai és tisztképzést szolgálták, arra gondoltak, hogy ebből is nyílhatna egy fakultás.

A fentiek valóban tisztes alapot nyújthattak volna egy tudományegyetemhez: a joglíceum a jogi karhoz, az országos kórház és a bábaképző az orvosi karhoz, a joglíceumhoz kapcsolódó bölcsészeti képzés és a rabbiképző a bölcsészkarhoz. A reáltudományi karhoz kötődött volna a vegykísérleti intézet, illetve Konkoly Thege Miklós felajánlotta, hogy az ógyallai csillagda műszerei kerüljenek át a reáltudományi karhoz. Ugyancsak a reáltudományi kar munkáját segítette volna a Pozsonyban 1856 óta működő orvos-természettudományi egylet, amely a budapesti Királyi Magyar Természettudományi Társulathoz volt hasonlatos. Utóbbi egyik feladata a Magyar Tudományos Akadémiához is kötődő reáltudományi kiadványok megjelentetése volt, a másik egy országos érdeklődésre számot tartó periodika, a Természettudományi Közlöny megjelentetése.

Ezek az elképzelések hasonlatosak az 1872-ben megalakult kolozsvári egyetem terveihez, ahol az Erdélyi Múzeum-Egylet képezte az egyetem egyik alapját, a másik egy sebészeti iskola volt, aztán a botanikus kert és így tovább.

A belgyógyászati klinika

Több pozsonyi intézmény egy evangélikus teológiai kar létesítését tette volna lehetővé, erre azonban nem került sor, hanem 1923-ban Sopronban indult meg az evangélikus lelkészképzés. Később pedig arra is gondoltak, hogy a mosonmagyaróvári gazdasági akadémia kerüljön át Pozsonyba, és kapcsolódjon az egyetemhez, azzal az indoklással, hogy „a különböző tudományos ismeretek egymással kapcsolatba hozhassanak s különösen a politikai tudományok kapcsolatba hozassanak a mezőgazdaságiakkal”, amiből mezőgazdasági fejlődésünk jelentékeny föllendülése várható.

A fentieken túlmenően a városi felterjesztésekben szó esett arról is, hogy az újságkiadásban Pozsonyt már a XVIII. században is kiemelten kezelték, hiszen 1721-ben Bél Mátyás itt indította útjára az ország első hetilapját, a Nova Posoniensia-t. Jól ismert periodika a Pressburger Zeitung, ami 1764-től folyamatosan megjelent, és sok más mellett hírt adott a pozsonyi országgyűlésekről is, hiszen 1848-ig ez a város adott helyett a jogalkotóknak. Itt jelent meg 1780 és 1788 között Ráth Mátyás Magyar Hírmondó-ja és később több, rövidebb életű napilap is.

Az 1800-as évek utolsó harmadában erőteljesen megváltozott a lakosság összetétele, erős magyarosodás indult meg, ekkor már a lakosok egyharmada volt magyar, a XX. század elején ez az arány tovább nőtt a magyar nyelvű lakosság számaranyát illetően: 1910-ben 78 229 lakosából 32 790 volt német, 31 705 magyar, 11 673 szlovák, 1 242 cseh, 351 horvát és 115 lengyel.

Az 1870-es évek végén létrejött egy tudományegyetemi bizottság, amely hamarosan megfogalmazott egy felség-folyamodványt az uralkodónak címezve, aki Trefort Ágostont kérte fel, hogy tegyen alkotmányos lépéseket a Pozsonyban felállítandó harmadik egyetem ügyében.

A Képviselőház Közoktatásügyi Bizottsága 1883-ban foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a pozsonyi helyszínt támogatták abban a tekintetben is, hogy a pesti egyetem orvosi kara túlzsúfolt, a kolozsvárinak pedig nincs hatása a felvidéki orvoshelyzetre. Evvel egyidőben több város is jelezte, hogy szívesen befogadná a harmadik egyetemet, köztük említendő Kassa, Debrecen, Pécs, Győr és Szeged.

A neves pozsonyi főorvos, Pávay Vajna Gábor egyik 1884-ben megjelent tanulmányában adatokkal is igazolta, hogy Budapest és Kolozsvár mellett egyelőre Pozsony alkalmas arra, hogy felsőfokú orvosképzést indítson.

A fentiek ismeretében a város Trefort Ágoston miniszterhez fordult azzal a kéréssel, hogy az 1885/86-os tanévtől engedélyezzék számukra egy Deák Ferenc nevét viselő egyetem felállítását, amelyhez létrehozzák az orvosi és a természettudományi kart is.

1885-ben Trefort törvényjavaslatot is előkészített „a pozsonyi orvostudományi kar felállításának megindításáról és az e célra szükséges póthitel megadásáról” témakörében. A tervezet szerint a pozsonyi egyetem első kara az orvosi lett volna, ahol az 1885/86-os tanévben indult volna meg a képzés, s a tervek szerint négy-öt év alatt az egyetem további három fakultásán is megindult volna az oktatás. Trefort azonban megbetegedett, elhunyt, a javaslatot a Képviselőház nem tárgyalta meg.

Szemészeti klinika

1887-ben Pávay Vajna újabb kiadványt adott közre a Pozsonyban tervezendő egyetemről, 1893-ban pedig Schulte György írt egy munkát ugyanebben a témakörben.

1894-ben Berzeviczy Albert újra felvetette a pozsonyi egyetemalapítás ügyét, a terv azonban nem realizálódott. Mihalkovics Gáza Mikor és hol állíttassék fel a harmadik egyetem címmel jelentetett meg kiadványt 1895-ben. A Pozsonyba tervezett egyetemről 1900-ban írt egy művet Wagner József.

A következő lépést Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszer tette meg 1907-ben, s ezt támogatta a budapesti tudományegyetem több kara is.

1910-ben a neves egyetemi professzor, Grosz Emil a Budapesti Szemlében értekezett a tervezett egyetemről.

A pozsonyi kezdeményezések egy másik kiváló alakja, Kumlik Emil, városi könyvtáros — a későbbi egyetemi könyvtár vezetője — kezdeményezésére a király 1912. november 20-án hozzájárult ahhoz, hogy a városban kialakuló Szent Erzsébet kultusz és a magyarok iránt különleges figyelmet tanúsító korán meghalt Erzsébet királyné emlékére a pozsonyi egyetem az Erzsébet nevet kapja.

A XX. század elején többen is jelezték, hogy a hazai orvosképzés sikerét nagyban hátráltatja a túlzsúfoltság, s ennek is köszönhető, hogy Zichy János kultuszminiszter 1912-ben az egyetemalapításra vonatkozóan törvényjavaslatot nyújtott be a Képviselőháznak.

A lex Zichyana beterjesztésére 1912. június 5-én került sor, amikor éppen felfüggesztették a Házszabályokat és Tisza István házelnök az ezt megelőző ülésen távolíttatta el karhatalommal az Országházból az ellenzéket. Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter olyan törvényt terjesztett elő, amely két tudományegyetem megalapítását rendelte volna el egyidőben: az egyik a pozsonyi egyetem volt, a másik a debreceni.

Zichy tervét jelentősebb változtatások nélkül az Országgyűlés elfogadta, s az 1912/XXXVI. szám alatt törvényerőre emelt, és az alábbi szöveg került be a törvénytárba.


1912. ÉVI XXXVI. TÖRVÉNYCIKK
A DEBRECENI ÉS POZSONYI MAGYAR KIRÁLYI TUDOMÁNYEGYETEM
FELÁLLÍTÁSÁRÓL.

MI ELSŐ FERENC JÓZSEF
Isten kegyelméből Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Kedvelt Magyarországunk és társországai hű Főrendeiés Képviselői közös egyetértéssel a következő törvénycikketterjesztettük szentesítés végett Felségünk elé:
1. §.
Debrecenben és Pozsonyban, fokozatos fejlesztés mellett, tanszabadsággal felruházott magyar királyi tudományegyetem állíttatik fel.
2. §.
E törvény életbeléptetése után, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által meghatározandó időpontban, a pozsonyi állami kórház és amennyiben Debrecenben időközben az egyetemi oktatás céljainak megfelelő közkórház állítatnék fel s ezt Debrecen sz. kir. város az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlja, ez utóbbi is, mint az illető egyetem orvostudományi karának kiegészítő része, a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcába vétetik át.
3. §.
Az új egyetemeknek felállításával és az első tíz évben fenntartásokkal járó költségek fedezésére az állami költségvetésben az 1912. évtől kezdve tíz éven át évente két millió koronát kitevő átalányösszeg irányozandó elő. Az évi költségvetésben megszavazott ezek az átalányösszegek, továbbá azok az összegek, amelyeket az új egyetemek céljaira Debrecen és Pozsony város felajánlott, valamint egyéb, az új egyetemek céljaira adományozandó összegek, úgyszintén a pozsonyi állami kórház számára az 1912-iki költségvetésben előirányzott összeg, mint átalányösszeg, a 2. §-ban érintett átvétel időpontját követő költségvetési évtől fogva a központi állami pénztárba beszállítandók és ezen pénztár által alapszerűen kezelendők. Az 1922. évtől fogva az új egyetemek fenntartásával felmerülő s a fentiek szerint létesített alap által nem fedezett fenntartási költségek az 1897: XX. t.-c. rendelkezéseinek megfelelően előirányzandók az állami költségvetésben.
4. §.
A pozsonyi állami kórház orvosai és egyéb személyzetük rendelkezési állapotba helyeztetnek; nyugdijazásuk esetében azonban nyugdijuk a legutolsó beszámítható javadalmazásuk felénél kevesebb nem lehet.
5. §.
A debreceni és a pozsonyi tudományegyetem szervezeti szabályzatát, tanulmányi és vizsgarendjét a meglevő tudományegyetemeken fennálló ilynemű szabályok tekintetbe vételével, az adott viszonyoknak megfelelő módosításokkal a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg és jóváhagyás végett Ő Felsége a király elé terjeszti. A szervezés után kibocsátandó ilynemű szabályokra nézve a vallás- és közoktatásügyi miniszter meghallgatja azt a tudományegyetemet, vagy azt a tudományegyetemi kart, amelyre a szabályok vonatkoznak.
6. §.
A debreceni és a pozsonyi tudományegyetem első szervezése alkalmával a rendes és rendkívüli tanárokat, valamint az egyetemi könyvtár igazgatóját a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Ő Felsége a király, a könyvtári, gazdasági, irodai, kezelési és szolgaszemélyzetet pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki. Az első szervezést követő kinevezéseknél a vallás és közoktatásügyi miniszter az illető tudományegyetem meghallgatásával teszi meg előterjesztését; ez eljárás részleteiről a szervezeti szabályzat intézkedik. A segédtanszemélyzetet a tudományegyetem illetékes karai választják és a vallás- és közoktatásügyi miniszter erősíti meg.
7. §.
E törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi, a belügyi és a pénzügyi miniszter bízatik meg.
——
Mi e törvénycikket s mindazt, ami abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helyben hagyjuk, megerősítjük, és szentesítjük s mind Magunk megtartjuk, mind más Híveink által megtartatjuk.

Kelt Bad-Ischlben, ezerkilencszáztizenkettedik évi július hó hetedik napján.

Ferenc József s. k.
(P. H.)

Lukács László s. k.


A pozsonyi egyetemi oktatás 1912–1919

Az 1912-es törvényalkotást követően mód nyílt arra, hogy egyes pozsonyi intézeteket beemeljenek az egyetembe. 1914 nyarán a kir. jogakadémiát egyetemi karrá emelték. Az orvosi kar megszervezése érdekében Velits Dezsőt, a bábaképző igazgatóját és két kollégáját, Herzog Ferencet és Bakay Lajost professzorrá nevezték ki, augusztusban pedig a jogi és a bölcsészkar megszervezése érdekében neveztek ki professzorokat. Végül is az 1914/15-ös tanévben a jog- és államtudományi kar alakult meg és kezdődött meg az oktatás 1914. október 3-án. Az első egyetemi tanévet Falcsik Dezső nyitotta meg – a világháború kitörésére tekintettel – igen szerény körülmények között.

A pozsonyi egyetem megnyitását számosan üdvözölték, köztük említendő a kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem üdvözlete is, amelyet Márki Sándor rektor írt alá. Ebből idézünk: „Hazafias örömmel értesültünk, hogy az Erzsébet Tudományegyetem hazánk mostani súlyos megpróbáltatásai közt is megkezdte működését. Tudományos életünk és a nemzeti műveltség javára kívánjuk, hogy amint valaha az Academia Istropolitana egy Regiomontanust, egy Ilkust, az utóbbi százharminc év alatt pedig a pozsonyi kir. jogakadémia Szlemenicset, Virozsilt, Koneket, Hoffmannt, Hajnikot, Korbulyt nevezhetett a magáénak, az Erzsébet Tudományegyetem is nagy nevekkel s még nagyobb sikerekkel gazdagítsa a tudományok történetét”.

A jogi kar épülete

Az első világháború erősen rányomta bélyegét az egyetem kezdő éveire, hiszen az 1914/15-ös tanév első félévére csak 189 hallgató iratkozhatott be, hiszen a fiatalok zöme frontszolgálatra vonult be. Degré Lajos, a büntetőjog tanára népfelkelő hadnagyként, önkéntesen jelentkezett hadi szolgálatra: 1915. március 6-án hősi halált halt, akárcsak az egyetemi könyvtár munkatársa, Persián Kálmán népfelkelő hadnagy.

Az egyetemen az első doktoravatásra 1915. november 21-én került sor.

Nem volt könnyű kialakítani a megfelelő épületeket sem, hiszen elsősorban az orvosi kar számára a megfelelő higiénia biztosítása is komoly feladatot jelentett.

Elsősorban Apponyi Albertnak köszönhető, hogy 1917 júniusában az orvostudományi és a bölcsészettudományi kar is megfelelő elhelyezést nyert. A bölcsészkarra már 1914-ben augusztusában kinevezést nyert Hodinka Antal és Kornis Gyula professzor, a kar megszervezői, és most, négy évre rá, amikor az oktatás elindulhatott, kinevezést nyert Zolnai Gyula, a finnugor nyelvészet professzora, Gyomlay Gyula és Vári Rezső klasszika-filológusok, Császár Elemér irodalomtörténész, Lukinich Imre történész, Weszely Ödön, a pedagógia tudományának professzora, továbbá Thiemann Tivadar, a német és a francia nyelv professzora és Prinz Gyula a földrajz tanszékének vezetője (a földrajz ekkor még a bölcsészkarhoz tartozott).

A pozsonyi egyetem elhelyezkedése térképen

Az orvoskari professzorok közül a kar három szervezőjét – mint írtuk – már 1914-ben kinevezték, a többieket 1918. április 3-án. 1913 novemberében írta a Pesti napló: „…szűkében vagyunk a megfelelő embereknek… Ha húsz év előtt kerestek volna például egy új pozsonyi egyetem számára belgyógyász és sebésztanárt, tömérdek pályázó akadt volna. Ma úgyszólván kötéllel kell fogni a vállalkozót. Néhányan, akik beadják pályázati kérvényeiket, hamar vissza is vonják. Hát még mi lesz a többi tanszékkel? Mi lesz, ha Debrecen is fedezni akarja majd tanár szükségletét?” Az 1918-ban Pozsonyba kinevezettek között említendő: Pekár Mihály, az általános kór- és gyógytan professzora, Fenyvessy Béla, a közegészségtan, Reuter Camillo, az elmekór- és gyógytan, Heim Pál, a gyermekorvostan, Entz Béla, a kórbonctan, Veress Ferenc, a bőr és bujakórtan, Mansfeld Géza, a gyógyszertan és ifjabb Imre József, a szemészet professzora.

Megkülönböztetett figyelmet érdemel a gyógyszertan professzora és intézete. Az intézet élére Mansfeld Géza került, aki már előbbi működési helyén Marburgban (a mai szlovén Mariborban) együtt dolgozott Szent-Györgyi Alberttal. A később, 1937-ben Nobel-díjassá váló Szent-Györgyi első tanársegédként dolgozott a pozsonyi intézetben. Kevésbé köztudott, hogy Mansfeld keze alatt dolgozott egy másik leendő Nobel-díjas is, a prágai gyökerű Carl Ferdinand Cori, aki tíz évvel Szent-Györgyi után, 1947-ben amerikai állampolgárként kapott Nobel-díjat (feleségével együtt) a glikogén katalitikus átalakulásának felfedezéséért.

A három kar közös rektora Finkey Ferenc lett. Az előadások a bölcsészkaron az 1917/18-as tanév második felében kezdődhettek meg, az orvoskaron pedig csak a következő tanév elején, tehát 1918 szeptemberében. Megtervezték a mennyiségtan-természettudományi és mezőgazdasági kert is, annak megnyitására viszont már nem került sor.

Az egyetem látképe

A kormány úgy döntött, hogy a hadba vonult egyetemisták tanulmányi idejükbe az önkéntesi szolgálat alapján elengedett féléven túlmenően még egy félévet kaptak.

Lényegében az egyetemmel párhuzamosan nyílt meg a Pozsonyi Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság is, 1917-ben. Ők a bölcsészkarhoz és a tervezett természettudományi karhoz is kötődtek.

1918. október 5-én Polner Ödön rektor tanévnyitó beszédében felfestette a sötét jövőt, amelyet az egyetem historikusa, Szabó Pál így összegzett számunkra: „Polner találóan mutatott rá arra az aknamunkára, amelyet lelkiismeretlen felbújtók folytattak a természeti és gazdasági viszonyoknál fogva, évszázadok, sőt évezredeken át hozzánk tartozó és velünk békességben élő nemzetiségek közt, kiszámítottan izgatva őket szabadságuk elnyomásának hazug jelszavával. Jelezte, hogy ezek a hazug jelszavak és rágalmazó állítások milyen veszélyeket rejtenek, hogy hazánkat a szétrobbantás veszélyének teszik ki; szükség lenne ezért sürgős ellensúlyozásra, a hiszékeny nemzetiségek meggyőzésére és a nemzetiségi viszonyok olyan szabályozására, amely megszünteti az aknamunka államveszélyeztető jellegét”.

GAZDA ISTVÁN

(Következik: A pozsonyi egyetem végnapjai)

A cikk a Természet Világa 2020. áprilisi számában (151. évf. 4. sz.) jelent meg.

Természet Világa