Látjuk a problémát, de nem vesszük észre – Sok adat, kevés cselekedet

A big data (magyarul nagy mennyiségű adat) új, élesebb képet tár fel környezetünk állapotáról. Többek között rávilágít azokra a területekre, ahol a hanyatlás mintázata kirajzolódik, és döntő jelentőséggel bír az ide vezető okok feltárásában. A nagy mennyiségű adat elemzése hasznos lehet a bolygó számára, ha összekapcsolják a folyamatos fenntarthatósági erőfeszítésekkel.

A Nature Communications szakfolyóiratban megjelent új tanulmány szerint a jelenleg is zajló óriási adatforradalom – amely magába foglalja a hatalmas adatkészletek rövid idő alatt történő rögzítésének, feldolgozásának, elemzésének és megjelenítésének technikáit – az elmúlt öt évtized során robbanásszerűen gyarapodó adatmennyiséget állított elő. Különösen a biológiai és geofizikai tudományok területén elért jelentős előrelépés tette lehetővé a kutatók számára, hogy felfedezzék, elemezzék, és megértsék a környezeti változásokat, mind helyi, mind globális léptékben, és esetleg kiderítsék, közülük melyek az ember által vezérelt, illetve tevékenysége hatására bekövetkező folyamatok. Ennek következtében a környezet állapotának és tendenciáinak megfigyelése érdekében egyre nagyobb figyelmet fordítanak a big data alkalmazására.

Szinte minden esetben, a nagy mennyiségű adat elemzésében elért eredmények megerősítik a bolygó hanyatlását, és a legtöbb esetben azt mutatják, hogy a visszaesés súlyosabb, mint azt korábban jelezték. Például a NASA és az Európai Űrügynökség meghatározó együttműködése nyomán integrálták az antarktiszi jégtakaró változó térfogatát, áramlását, gravitációs viszonyait, hogy modellezzék a felszíni jégtakaró tömegében bekövetkező változásokat. Ez alapján kiderült, hogy az Antarktiszt 1992 és 2011 között 2720 ± 1390 gigatonna jégveszteség érte (amely egyenértékű a tengerszint 7,6 ± 3,9 mm-es megemelkedésével). Mindössze néhány évvel korábban, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) kijelentette, hogy kevésbé bízik az antarktiszi jégegyenleg javulását előirányzó modellekben, ami így negatív hozzájárulást jelenthetne a globális tengerszint emelkedéséhez. Hasonlóképpen, az ökoszisztémák vörös listáinak létrehozására korábban tett intézkedések – egy kialakulóban lévő módszertan segítségével, amely több bizonyítékot is felhasznál az ökoszisztémák veszélyességi állapotának felmérésére – szintén riasztó eredményeket tártak fel. Például Amerikában és a Karib-térségben az erdőterület 85 százaléka, ezzel együtt az erdőtípusok 80 százaléka veszélyeztetett. Noha ezek a módszertani fejlesztések mély benyomást keltő és sürgős beavatkozást kívánó folyamatokról rántják le a leplet, ugyanakkor lenyűgöző részletességgel ábrázolják a környezeti problémákat.

A nagy mennyiségű adat elemzése amellett, hogy felfedi a hanyatlás általános mintázatait, meghatározza azok fő mozgatórugóit, legyen szó akár szándékos politikai beavatkozásokról is. Például néhány éve egy kutatás kimutatta az erdők kiterjedésének drámai mértékű csökkenését világszerte. Csak a 2000 és 2012 közötti időszakban 2,3 millió km2-nyi erdőterület semmisült meg, főként Brazíliában, elsősorban az erdőkre kiterjedő progresszív beavatkozások miatt. Hasonlóan, egy műholdas adatok közelmúltbeli elemzéséhez kapcsolódó kutatás kimutatta, hogy a földgazdálkodás Kínában és Indiában zöldebbé vált. Kínában a zöldterület-nyereség nagy része erdőből származott, amely az erdősítésre, és az erdővédelemre irányuló ambíciózus nemzeti politikának köszönhető. A környezeti tényezők megváltozása ugyancsak pozitív folyamatokat eredményezhet. Például szintén egy széleskörű adatelemzés mutatott rá arra, hogy az elmúlt négy évtizedben a Tibeti-fennsíkon megnövekedett csapadékmennyiség számos terület növényborítottságának növekedését eredményezte. Habár ez a kizöldülés elősegíti a szén-dioxid megkötését, fontos megjegyezni, hogy ellenben megzavarhatja a már kialakult ökoszisztémát és a benne élő fajokat. Összességében a világ 24 legfejlettebb országában az átlagos emberi nyomás 1993 és 2009 között némileg mérséklődött, valószínűleg a vidékről városba történő vándorlás kezelése, illetve a helyreállítási programok eredményeként. E regionális fejlesztések ellenére azonban ezek még mindig nem elegendőek a környezeti hanyatlás felé mutató globális folyamatok megfordításához.

A nagy mennyiségű adat elemzése egyértelműen nélkülözhetetlen a földi környezetben tapasztalható visszaesések és az emberek támogatási lehetőségeinek kiemeléséhez. Ezek a lenyűgöző előrelépések azonban nem hasznosulnak a bolygó és az ember számára, hacsak nem tudunk lépéseket tenni a fenntarthatósági célok elérése érdekében, ezért alapvető fontosságú, hogy a big data összekapcsolódjon a fenntarthatóság elérésére irányuló folyamatos erőfeszítésekkel. Sajnos sok nemzeti, és nemzetközi politikai színtéren ez még nem történt meg. Az Aichi Biodiverzitási Célokról szóló nemzetközi megállapodás ellenére – amelyek a biológiai sokféleségről szóló egyezmény stratégiai tervét képezik, – sok ország nem használja ki a nagy mennyiségű adat és az abból származó lehetőségeket e célok elérése érdekében. Az Aichi Célok megvalósításához szükséges számos térbeli adat áll rendelkezésre mind nemzeti, mind globális szinten, ám ezekre a célokra vonatkozó nemzeti jelentések 80 százaléka mégsem tartalmaz erre vonatkozó konkrét akciókat. A legtöbb esetben a környezeti jelenségeket bemutató adatok, és a belőlük készített térképek további elemzést és más adatkészletekkel való kombinációt igényelnek a közvetlen döntéseket megelőző tájékoztatási fázisban, mivel ezekhez olyan további forrásokra (például pénzügyi, technikai stb.) lehet szükség, amelyek megszerzése néhány kevésbé fejlett ország számára szinte megoldhatatlan kihívást jelentenek.

Alapvető fontosságú a nagy mennyiségű adat elemzésének és az abból származó eredményekhez való hozzáférés akadályainak megszüntetése. Ezt olyan nyílt adatbázisokkal, – ilyenek például a halászattal foglalkozó Global Fishing Watch, az erdőborítást figyelő Global Forest Watch, illetve a tengerparti területek változásait nyomon követő Global Intertidal Change – vagy felhasználóbarát elemző eszközökkel, mint például a REMAP lehetne elérni. Utóbbi egy olyan ingyenes alkalmazás, amely felhasználja a Google Earth Engine tárolási és elemzési kapacitását a földborítás változásának feltérképezésére. Miközben egyre inkább közeledünk a nyílt adatbázisok felé, egyes adatokhoz való hozzáférés továbbra is engedélyköteles, némelyekért komoly díjat számolnak fel, emellett sok esetben hiányos, vagy késleltetett az adatközlés. Például az ausztrál Queensland államban, ahol az utóbbi időszakban drámaian megnőtt a földterületek irtása, a növényborítottságról szóló kormányzati jelentések gyakran hónapokkal később születnek meg, annak ellenére, hogy a megfigyelések folyamatosan zajlanak. A nagy mennyiségű adat időben történő rendelkezésre állásának biztosításához őszinte elkötelezettségre, és együttműködési készségre lenne szükség. Ilyen nemzeti kereteken átívelő összefogásra példa a Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization, WMO), amely valószínűleg az egyik legrégebb óta fennálló, világméretű együttműködés. Hasonló kooperációt valósít meg a földmegfigyelés globális összehangolására szakosodott csoport, a Group on Earth Observations (GEO), amely 108 nemzet adatszolgáltatási képességét kapcsolja össze a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében.

A legfontosabb azonban az lenne, ha a döntéshozókat – a nemzetközi együttműködések delegáltjain, azon belül pedig a kormányokon keresztül a gazdasági szereplőket – hatékonyabban be lehetne vonni a globális adatkészletek előállításába és azok szabadon hozzáférhetővé tételébe annak érdekében, hogy ne csak az emberekre, de a Föld egészére nézve is hatékony döntések szülessenek. A big data lehetőséget kínál bolygónk eddig kevésbé ismert, rendkívül összetett folyamatainak jobb megértéséhez. Az ezekhez történő hatékony alkalmazkodással és a kulcsfontosságú elemek alakulásába a lehető legkisebb mértékű beavatkozással pedig nem csak a jelenlegi, hanem az elkövetkezendő generációk életkilátásain is javíthatunk.

SZOUCSEK ÁDÁM

A cikk a Természet Világa 2020. májusi számában (151. évf. 5. sz.) jelent meg.

Természet Világa

Kapcsolódó cikkek