Több mint 40 éve a kutatók a lehetséges jövőbeli hőmérséklet-emelkedés mértékének a 1,5 és 4,5 °C közötti tartományt jelölték ki. Ezt a becslést elsősorban az iparosodástól kezdve kétszeresére növő szén-dioxid-szint alapján végezték. Most egy kutatócsoport jelentősen szűkítette – 2,6-tól 4,1 °C-ig – ezt az értéktartományt.
Steven Sherwood, az ausztrál Új-Dél-Walesi Egyetem klímakutatója és a legújabb éghajlati tanulmány egyik szerzője szerint ezeket a hőmérsékleti eltolódásokat összefoglaló néven „éghajlati érzékenységnek” is nevezhetnénk, mert jól tükrözik azt, hogy bolygónk mennyire kényes az egyre növekvő CO2-szintre. A kutatás arra is kitér, hogy az 5 °C-os, vagy azt meghaladó „aggasztóan magas érzékenység” kevésbé valószínű, bár nem lehetetlen.
A fennmaradó tényezők azonban továbbra is számos olyan hatást jelentenek, amelyek világszerte végzetes következményekkel járnak, ha a kibocsátások nem csökkennek jelentősen az elkövetkezendő években.
Masahiro Watanabe, a Tokiói Egyetem légkör- és óceánkutató intézetének professzora, szintén az átfogó munka egyik szerzője elmondta, hogy egy pontosabb előrejelzés a növekedés mértékére nézve kritikus fontosságú a globális felmelegedés kezelésére, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére irányuló nemzetközi erőfeszítések – mint például a párizsi egyezmény – szempontjából.
„A bizonytalanság csökkentése nemcsak az éghajlattudomány szempontjából meghatározó, hanem a megfelelő döntések meghozatalát is elősegítheti” – mondta Watanabe professzor.
Az új tanulmány, amely a Review of Geophysics tudományos folyóiratban jelent meg, jelentősen szűkítette azt a tartományt, ahová a kutatók várják majd a hőmérséklet-emelkedés alakulását. A legtöbben főleg a melegebb forgatókönyveket tartják valószínűbbnek. A kutatók becslései szerint ugyanis kevesebb mint 5 százalék esélye van annak, hogy 2 °C alatt marad az eltolódás, ellenben 6-18 százalék a valószínűsége, hogy a változás több mint 4,5 °C lesz.
Ha a szén-dioxid-hatás a tartomány alsó részén, vagy alatta jelentkezik, akkor a kibocsátások kevésbé befolyásolják az éghajlatváltozást, és a bolygó sokkal lassabban melegszik. Ha azonban a Föld sokkal érzékenyebb a CO2 alakulására az eddig feltételezettnél, akkor a várt eredmények nemcsak hogy a küszöbön állnak, de már katasztrófával fenyegetnek.
A kutatók megjegyezték, hogy a Föld átlaghőmérséklete már körülbelül 1,2 °C-kal haladja meg az iparosodás előtti szintet, és ha a jelenlegi kibocsátási tendenciák folytatódnak, a légköri szén-dioxid megduplázódása jóval a század vége előtt megtörténhet.
Sokáig az éghajlatváltozás problémáját alábecsülték, és azt mondták, „alacsony az érzékenység”, így az üvegházhatású gázok kibocsátása mindössze csekély hatással lenne rá. A legújabb éghajlati modellek már ennek szöges ellentétével számolnak.
A tanulmány egy nemzetközi tudományos szervezet, az Éghajlatkutatási Világprogram (World Climate Research Program, WCRP) keretében készült, három széles körben vizsgált területről gyűjtött bizonyítékokat: az ipari forradalom óta rendelkezésre álló feljegyzések, üledékmintákban és fák évgyűrűiben megőrződött egykori hőmérsékleti viszonyok, illetve az éghajlati rendszer műholdas adatai, valamint számítógépes modellek. Egyedül egyik sem volt képes használható előrejelzést adni, ám a kutatók megtalálták a matematikai módszert, hogy a különböző vizsgálati területek adataiból pontosabb következtetéseket vonjanak le.
SZOUCSEK ÁDÁM
A cikk a Természet Világa 2020. augusztusi számában (151. évf. 8. sz.) jelent meg.
