Veszprémben a belvárosban áll „a ménkűfogós ház”, melyre elsőként szereltek villámhárítót. A Magyar Földrajzi Társaság 1976-ban emléktáblával jelölte meg az épületet, mivel az ódon ház falai között látta meg a napvilágot 150 évvel ezelőtt Cholnoky Jenő. Az 1870. július 23-án született földrajztudós a magyar geográfia legsokoldalúbb egyénisége volt.
Az emléktábla-avatás fő szervezője, Somogyi Sándor hosszú évtizedek után első ízben méltathatta a nyilvánosság előtt Cholnoky tudományos érdemeit. Nevét évtizedeken át hallgatás övezte, bár könyveit, tanulmányait egy-egy bátrabb egyetemi oktató az 1970-es években már idézni merte, s a tankönyvekben is láthatóak voltak tömbszelvényei, művészi rajzai. A trianoni békeszerződést megelőző tudományos munkálatok egyik irányítója, Teleki Pál közvetlen munkatársa volt, ezért egyesek irredentaként, sovinisztaként bélyegezték meg.
Cholnoky Jenő életútját és eredményeit a késői utókor elismeréssel illette. A halála óta eltelt hét évtized során – a rendszerváltást követően – számos tisztelgő gesztus jelezte, hogy a valódi értékek nem mehetnek feledésbe. Szülővárosában, Veszprémben általános iskola viseli a nevét. A város minden évben Cholnoky Jenő- díjjal ismeri el a szellemi élet kiválóságainak teljesítményét. Hajdani budapesti lakóháza falán, a Gyulai Pál utcában emléktábla és dombormű, Balatonfüreden emléktábla, Veszprémben és Keszthelyen szobor idézi fel egyéniségét. Érden a Magyar Földrajzi Múzeumban őrzik tudományos hagyatékát, mely a család önzetlen felajánlásaként kerülhetett közgyűjteménybe.
Miért időszerű Cholnoky Jenőre emlékezni?
Az évfordulón túl, mindenekelőtt azért, mert tekintélyes életműve a geográfia szinte kimeríthetetlen kincsesbányája, mely a földrajz számos ágára gyakorolt hatást. Elsősorban a természeti földrajz, a felszínalaktan (geomorfológia) és a vízföldrajz (hidrogeográfia), valamint az éghajlattan (klimatológia) terén alkotott maradandó műveket. Számos dolgozata a településföldrajz, az emberföldrajz területén is kiemelkedő.
Nem „elefántcsonttoronyba” rejtőzködő tudósként élt, hanem igyekezett a tudomány eredményeit a legszélesebb körökben megismertetni. A nagy hatású természettudományi ismeretterjesztés tudósaként érdeklődők ezreivel szerettette meg a természetet és a földrajzot. Hatalmas tudományos életműve – könyvei, értekezései, rajzai, festményei – nemcsak a magyar geográfia építőkövei, hanem a magyar művelődéstörténet olyan értékei, melyekből a legkülönbözőbb szakterületek képviselői – néprajzkutatók, történészek, régészek, műemlékesek – is okulhatnak. Több mint 20 000 nyomtatott oldalt felölelő publikációi révén a magyar geográfia legtermékenyebb, legtöbbet alkotó tudósaként tekinthetünk rá. Szerteágazó érdeklődése, sokoldalúsága, szuggesztív, lenyűgöző előadó képessége páratlan szorgalommal, kitartással, szervezőerővel és kapcsolatteremtő készséggel párosult. Művészi tehetségét rajzai, tömbszelvényei és akvarell festményei bizonyítják.
Haza- természet- és emberszeretete olyan idealista, olykor kissé naiv világfelfogással ötvöződött, mely szinte egyedülálló. A Cholnoky-életmű a kötelességteljesítés, az értéktisztelet, a céltudatosság, a vasakarat és az áldozatkészség tekintetében is vonzó példát ad.
Családi háttér, diákévek
Cholnoky Jenő veszprémi jogász édesapja kényelmes jólétet biztosított a család számára. Jogászi jövedelme lehetővé tette, hogy a kor szokásainak megfelelően kiránduljanak, összejöveteleket rendezzenek, szőlőbirtokot és saját nyaralót tartsanak fenn Balatonarácson. Saját szakácsuk, háztartási alkalmazottjuk és vincellérük volt. Külföldről hívott francia és német nevelő kisasszonyok pallérozták a Cholnoky-gyerekek, Viktor, László és Jenő fejlődését. Az édesanya, Zombath Krisztina mindent megtett a családért. Jenő két testvére önpusztítóan tékozolta el képességeit. Az irodalom számon tartja őket, de zavaros, olykor botrányos magánéletük nem vált a család dicsőségére.
Jenő a tudományos pályát választotta. A piarista gimnáziumban Laczkó Dezső volt a tanára, a jeles paleontológus, aki számos kirándulásra vitte el diákjait. Földrajztanára, Czirbusz Géza nem sok jó emléket hagyott lelkében. A sors groteszk fintora, hogy nézeteltéréseik se tudták kiölni belőle a geográfia szeretetét. Annál több támogatást kapott osztályfőnökétől, Hénap Tamástól. Tőle sajátította el a magyar nyelv választékos használatát, melyet egyetemistaként, szóban és írásban egyaránt páratlan színvonalra fejlesztett. Lenyűgöző előadásait a magyar nyelv kimagasló ismeretének is köszönhette.
Első, 1877-ben papírra vetett könyve Európában megtett képzeletbeli utazását mutatja be. A ceruzarajzzal illusztrált mű előre vetítette az irodalmi vénával megáldott, nagy szókincsű tudóst, aki a Föld természeti jelenségeit, tájait igen plasztikusan mutatta be.
Cholnoky Jenő egyetemistaként már folyékonyan olvasta a német, francia és angol nyelvű szakkönyveket. Édesapja kívánságára vízépítő mérnöki tanulmányokat folytatott a budapesti műegyetemen. A biztos megélhetést nyújtó mérnöki pálya helyett azonban figyelme a földrajz felé fordult. Professzora, Lóczy Lajos ösztönzésére mélyült el a földtudományok rejtelmeiben. Kíváncsian olvasta az egzotikus országokban tett felfedező expedíciók híradásait.
Legfontosabb életdöntései közé tartozott, hogy nem a jövedelmező mérnöki pályát, hanem a szerényebben fizetett tanári katedrát választotta. A diploma megszerzése után a műegyetem Vízépítéstani Tanszékén Klimm Mihály asszisztenseként dolgozott. Itt szerzett tapasztalatait azonban az alkalmazott földrajz művelőjeként később sikeresen kamatoztatta.
Az alkalmazott földrajz művelője
Lóczynak köszönhetően a tudomány és a gyakorlati élet kapcsolatára nagy figyelmet fordított. Fiatal mérnökként a Mérnök és Építész Egyesületben elmondta véleményét a Tisza árvizeinek témakörében. A Középső-Tisza példáján kifejtette, hogy az árvízi gátak igen széles árteret fognak közre. A levágott kanyarulatok, az elhagyott folyómedrek, a morotvák árvízraktárakként késleltetik a víz levonulását. A folyás lassulása miatt gyorsabb és fokozottabb az iszap- és hordaléklerakódás, s emiatt a mederfeltöltés újabb, az elhárítani kívánt árvízkárnál is nagyobb veszélyforrást jelent. Cholnoky külföldi példát is felhozott. Hangsúlyozta, hogy a mederfeltöltés miatt Észak-Itáliában a Pó folyó árvízszintje meghaladja a gátakkal védett Ferrara városának tetőmagasságát. Az előadást követően Baross Gábor közlekedési miniszter hívatta Cholnokyt és személyesen hallgatta meg érveit. Ez az eset ébresztette rá az ifjú tudóst, hogy a tudomány és az élet összekapcsolódik.
Mestere, Lóczy Lajos támogatásával juthatott el Kínába. Az 1896-1898-ban tett vállalkozása során tanulmányozta a Sárga folyó és a Jangce mederváltozásait, valamint Mandzsúria bazaltfennsíkjának formakincsét. Kínai élményeit számos cikkben, tanulmányban és a Veszprémben kiadott A Sárkányok országából című könyvében örökítette meg.
Később a Balaton kutatásában vállalt meghatározó szerepet. A szülőföld szeretete és megismerése iránti igény felkeltése érdekében szorgalmazta a Szent István út – a mai Kéktúra – útvonal-kialakítását.
Teleki Pállal megtett észak-amerikai tanulmányútját követően kezdte el tömbszelvények alkalmazását az oktatásban. Morfológia című művében a kor legmodernebb felszínalaktani tankönyvét adta közre. Nagy figyelmet fordított a mészkőhegységek, a karsztvidékek és barlangok tanulmányozására. A Magyar Barlangkutató Társulat elnökeként adott rangot és tekintélyt a szpeleológiának. A folyók szakaszjellegének változásait, a tavak vízszintingadozásait gyakran értelmezte történelmi események összefüggésében. Számos értekezésében foglalkozott a futóhomok mozgásának törvényszerűségeivel.
A természeti folyamatokat előzményeik és okaik, valamint következményeik és utóhatásainak szemszögéből vizsgálta. A barlangok és szurdokok keletkezése és pusztulása évtizedeken át foglalkoztatta. A barlangok és folyóvölgyek összefüggéseiről kifejtett nézeteit Kessler Hubert, majd a későbbiek során Jakucs László fejlesztette tovább. Jakucs László A karsztok morfogenetikája című, 1971-ben megjelent, majd angol és orosz nyelven kiadott művében kilenc Cholnoky Jenő-tanulmányra hivatkozott. E dolgozatok negyedszázados kutatásokat ölelnek fel. Az 1970-es években egyetemi előadásokon Borsy Zoltán, Szabó József, Láng Sándor és Jakucs László rendszeresen idézték természetföldrajzi megállapításait, illetve jelenségértelmezését.
Professzor az egyetemi katedrán
Chonoky Jenő legfontosabb tevékenysége a tanári munka volt. A budapesti tudományegyetem adjunktusaként, később a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Földrajz Tanszékének vezetőjeként fáradhatatlanul dolgozott.
Egyetemi előadásait a széles körű olvasottság, a német, angol és francia szakirodalom alapos ismerete, a naprakész tájékozottság, a közérthetőség és a sokoldalú szemléltetés jellemezte. Eredeti humorával, utazásai során szerzett élményei felelevenítésével mindig nagy érdeklődést keltett. Egyik tanítványa, Horváth Árpád e sorok írójának mondta el, hogy a Cholnoky-előadásokon más karok diákjai, diplomás újságírók, közgazdászok, jogászok, s olykor magas rangú katonatisztek is részt vettek.
Előadásaira, szemináriumaira lelkiismeretesen készült. Mindig fejből, szabadon adott elő. Azt vallotta, a diákjaitól a vizsgán csak azt kérheti számon, amit maga is képes megjegyezni. A földrajzi tények, a topográfiai adatok csak kiindulópontot jelentettek. A földrajzi szintézis számára nem a „hol?”, hanem a „miért?” tudománya volt. Cholnoky szemléletes példákkal mutatta be a Mediterráneum országait, a földrajzi környezetet, az éghajlat görög és római civilizáció fejlődésére gyakorolt hatását. Példákkal illusztrálva mutatta be az Alpok közlekedési útvonalait, a hágók járhatóságát, a lavinaveszélyt, a domborzat és a települések összefüggéseit.
A földrajzi szintézisalkotás mestereként soha nem tért ki a viták elől. Sajnálatos, hogy olykor személyeskedésbe torkolló disputákat folytatott, s a nála tizenkét évvel fiatalabb Prinz Gyulával, a Tien San kutatásának egyik kérdése kapcsán évtizedekre megromlott a viszonya. Pávai-Vajna Ferenc geológiai tevékenységének megítélésében sem a tárgyilagosság jellemezte. Polémiába bonyolódott Kittenberger Kálmánnal, aki tereptapasztalatai tükrében tette szóvá Cholnoky néhány afrikai állatföldrajzi kérdéssel kapcsolatos megállapítását. Mindezek mellett az Uránia Filmszínházban tartott Cholnoky-előadásokra mindig minden jegy elkelt.
Cholnoky a politikai földrajz művelésében is jeleskedett. A háborúk és hadszínterek fölrajzáról írt, vagy Argentína és Bolívia határvidékeit taglaló írásai ma is elgondolkodtatóak.
Fontos szerepet tulajdonított a földrajzi felfedező utazások történetének. Alexander von Humboldt volt nagy példaképe, akinek a mellszobra íróasztalának könyvszekrényén állt.
Cholnoky kezdeményezte Kőrösi Csoma Sándor ma Érden, a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében magasodó szobrának elkészítését. Ő biztatta Antal Károly szobrászművészt, s ő kutatta fel Kőrösi Csoma göttingeni tartózkodásának részleteit. Külön kötetet szentelt a „székelyek szentje” utazásainak és munkásságának megörökítésére, mert példaképének tekintette a világjáró tudóst.
Heroikus munkát végzett 1919-1920-ban, a béke-előkészítő iroda tudományos osztálya irányításában. Tekintélyét és emberi nagyságát jellemzi, hogy 1943-ban az Egyesült Államokkal történő hadiállapot beállta után, barátja halálát követően, 1943-ban jelentette meg Utazásom Amerikában Teleki Pál gróffal című könyvét, melyben rokonszenves módon mutatja be az Egyesült Államok tájait, gazdaságát és a feudális kötöttségektől mentes kapitalista fejlődés kimagasló eredményeit. A kötet kiadása bátor kiállás volt a demokráciát védelmező, a náci Németországgal háborúzó világhatalom mellett, mely hivatalosan hadiállapotban állt hazánkkal. A tanítvány, a kolléga és a barát a németekkel való katonai szövetség, Jugoszlávia közös megszállása ellen öngyilkosságával tiltakozó Teleki Pál emléke melletti kiállás egyben burkolt, de félreérthetetlen állásfoglalás volt a nyugati világ értékei mellett. Nem feledhetjük, hogy az amerikai terepprogramokat a bostoni Harvard Egyetem professzora, William Morris Davis szervezte, s tartott helyszíni magyarázatokat. Cholnoky így ismerkedett meg a davisi morfológia alapjaival. Elsajátította az akkor legmodernebb földrajzi tájábrázolásmód alapelveit, melyeket később kitűnően hasznosított a tömbszelvények megszerkesztésében. Az 1926-ban megjelent Morfológia geográfusok nemzedékei számára adott szakmai orientációt.
A Balaton szerelmese
A Balaton és a Balaton-felvidék kedvenc kutatási területei közé tarozott. A tó limnológiájáról, színe változásáról, a téli jégviszonyokról írt dolgozatai ma is forrásértékűek. Számos javaslatot tett a Tihanyi-félsziget bazalttufa-képződményeinek és gejzírkúpjainak megóvására. Az Amerikai Egyesült Államokban 1912-ben tett tanulmányútja tapasztalatai tükröződnek azokban a javaslatokban, melyek nemzteti park kialakítását szorgalmazták. Szót emelt a Badacsony és a Szent György-hegy bazaltszikláinak megőrzése érdekében.
Cholnoky Jenő kisdiákként Pápai Viktor gimnáziumi rajztanára és Telepy Károly festőművész ösztönzésére kezdte meg tájképek rajzolását és festését. A Balaton-felvidéken szerzett élményei hatására vált tudóssá, akinek kíváncsiságát e gyönyörű tájak terelték a geográfia felé.
„Életem legboldogabb órái voltak, amikor a veszprémi sziklákon bámulhattam a természetet és figyelhettem a tüneményeket, vagy még inkább, ha az arácsi Péter-hegy vagy Tamás- hegy tetejéről nézhettem a Balatont. A nagyszerű látvánnyal soha sem tudtam betelni. Mindig valami fájdalmas vágy keletkezett a szívemben: ezt a látványt festményben, rajzban, vagy leírásban megörökíteni, minden legapróbb részletével együtt. Végtelen csend volt a hegytetőn, csak kakaskukorítás és kutyaugatás hallatszott föl néha. Vasút még nem volt, a Kisfaludy gőzös szép nyugodtan járt Siófok és Füred közt, sípolását néha meg lehetett hallani. A kedves, késő délutáni világításban valami megható báj ömlött el a Riviérán, Tihanyon és a tó fényes tükrén. A felhők szinte mosolyogva úsztak, szép lassan dél felé, árnyékuk a tavon szépen surrant tova. Miért nem lehet ezt a képet úgy megfogni, hogy örökre ilyen maradjon?”
E leírás jellemző lélektükre az érzékeny természettudósnak, aki szinte gyermeki lelkesedéssel és ragaszkodással írt arról a tájról, melyet felcseperedő gyermekként szeretett meg. A Balatont évről évre felkereste, s barangolásainak élményei öreg koráig elkísérték. Lóczy Lajossal való első találkozása is Balatonfüredhez kötődik.
Az Ambrózy-villában nyaraló híres Ázsia-kutató geológussal való első találkozást Cholnoky így idézte fel élete végén:
„Egyik délután nyaralónkban a nagy diófa alatt üldögéltünk, fekete kávé mellett. Egyszer csak apám figyelmes lesz, hogy valaki az udvar kapujának tövénél lévő nagy köveket kalapáccsal töri. Turistaruhás, igénytelen valaki, ki lehet az? Lóczy Lajos volt. Hozzám jött. – Írtam magának egy levelet, de nem volt kivel elküldenem, hát elhoztam magam – mondta. Így ismerkedtünk meg Lóczyval. Apámmal igen mély barátságba kerültek, de az én életemre döntő hatással volt ennek a szellemóriásnak a befolyása.”
Ez a találkozás életre szóló szakmai, baráti, emberi kapcsolattá vált. A Balaton Bizottságban végzett munka során „a magyar tengert” igen sokoldalúan dolgozhatták fel, szakemberek tucatjainak közreműködésével. A több évtizedes munka gyümölcse A Balaton tudományos tanulmányozása című monográfia-sorozat közreadása. A kutatásokban meghatározó szerepe volt Cholnoky Jenőnek. A 32 kötetes, 7000 oldalas mű a magyar tudományos irodalom egyik legjelentősebb teljesítménye, s világviszonylatban is legrészletesebb monográfiája egy kisebb tájegységnek.
Cholnoky Jenő szerette volna az idegenforgalom szolgálatába állítani a Balaton-vidék természeti szépségeit. Ezek megismertetése érdekében rengeteg cikket írt. Balatonfüreden 2004-ben Németh Ákosné szerkesztésében jelent meg a Mindig szép Balaton című kötet, mely válogatást ad közre Cholnoky Jenő Balatonnal kapcsolatos írásaiból.
Ezekből a cikkeiből nem csak őszinte tájszeretet, hanem felelősségérzet is tükröződik. Látnoki erővel jósolta meg, milyen gazdasági fejlődést, idegenforgalmi-turisztikai érdeklődést serkenthet a természet védelme, és milyen mértékben emelheti az elmaradottabb területek lakóinak életszínvonalát. A szegény családok gondjainak megoldását nem a kivándorlásban látta, hanem abban, hogy lakóhelyükön kell megfelelő, a természetföldrajzi környezethez illő munkalehetőséget teremteni.
Németországi, hollandiai, ausztriai és svájci utazásainak példáján bizonyította, milyen népességmegtartó és felemelő erő rejlik a jól szervezett idegenforgalomban. Több írásában rámutatott, hogy nem várhatjuk el a külföldiek megbecsülését magunk iránt, ha mi magunk nem vagyunk képesek megóvni és megvédeni saját kincseinket.
Cholnoky sokat beszélgetett a Balaton-felvidék falvainak lakóival, szívesen hallgatta meg az öreg szőlősgazdák, az idős halászok elbeszéléseit. Ismerte az egyszerű emberek hétköznapjait. Kétkezi munkájukat nagyra becsülte, és verejtékes küzdelmüket gyakran állította példaképül az ifjúság elé. Rengeteg népi bölcsességet jegyzett fel a természeti képződmények eredetével kapcsolatosan. Művészrajzokon örökítette meg a szél munkája révén kipreparált, megkövesedett pannóniai turzást, a kővágóörsi kőtengert.
Cholnoky festőecsetje megörökítette az emberi alkotóerőt jelképező templomromokat, a régi présházakat és a tihanyi barátlakások celláit arra figyelmeztetve, hogy a történelmi emlékeket is óvni kell. Cholnoky jól tudta, hogy az oktatásban többet jelent az egyszer megmutatni, mint százszor elmondani elve. Ezért terepgyakorlatain mindig igyekezett bemutatni a táj szépségeit. Tanítványai egy-egy általa vezetett kiránduláson magyarázatai révén többet tudtak meg a tóról, és környékéről a helyszínen, mint könyvtárnyi irodalom elolvasása során. Szorgalmazta a balatoni turistautak kiépítését a jól jelzett ösvények kialakítását, kilátók és menedékházak létesítését.
Cholnoky reálisan látta a földrajzi környezetet fenyegető veszélyeket. 1942-ben a Balatoni Szemle hasábjain hívta fel a figyelmet a Keszthelyi-öböl feliszapolódására, mely fenyegeti a fürdőhelyet és a gőzhajó kikötését. A Balatonba ömlő folyók tanulmányozása során megállapította, hogy a Zala folyónak a Kis-Balatonban történt begátolása okozta a Keszthelyi- öböl feliszapolódását. Javasolta, hogy a Zala vizét ismét a Kis-Balatonba vezessék, melynek a deltája ott terülhet szét.
Több hazai táj megismerését is fontosnak tartotta. Magyarország földrajza című, több mint félezer oldalas művét 2010-ben a Kráter Kiadó jelentette meg. A könyv mottója ma is megszívlelendő: „Magyarországot megismerni az első kötelessége minden magyar embernek.” A Kárpát-medence földrajzát, a történelmi Magyarország tájait bemutató mű ma is érdekes olvasmány, melynek illusztrációit, panorámarajzait a szerző készítette.
Utazások Európában
Cholnoky Jenő nagyon fontosnak tartotta az utazásokat és a személyes tapasztalatszerzést. A kolozsvári egyetemi katedrán töltött másfél évtized során diákjaival bebarangolta Erdély szinte minden zegét-zugát. A mezőségi suvadásokról írt dolgozatai, a Feleki-tető gömbköveit bemutató írásai ma is megragadják a geográfusok figyelmét. Manapság a globalizálódó világban a kontinensek és az országok közötti migráció korában különösen időszerűek Cholnoky gondolatai a népvándorlásról.
A nagy népcsoportok hirtelen, óriási tömegben való lakóhely- és hazaváltoztatását nem tekintette örvendetes eseménynek. Az Egyesült Államokban a világ legjelentősebb befogadó, bevándorló országában tapasztalta a kultúrák közötti konfliktusokat, s azok igen káros hatásait. Nem feledkezett meg az előnyökről sem, de úgy vélte az a legszerencsésebb, ha a néptömegek nem kényszerülnek szülőföldjük végleges elhagyására. Az ő hazaszeretete számára elképzelhetetlenné tette, hogy szülőföldjén kívül másutt éljen.
Megpróbáltatások élete alkonyán
Cholnoky Jenő a második világháború idején szörnyű megpróbáltatásokat élt át. Második felesége, Fink Ida megrendítő halála lelkileg csaknem összeroppantotta. A Balatonfüreden bekövetkezett tragédia után szinte lelki beteg lett. Egyik fiatal tanítványa, Vadas Jolán állt mellé, s önzetlenül gondját viselte a háborút követő ínséges időkben. Érdemi szakmai munkát életkora és betegsége miatt már nem végezhetett, de nyomon követte a világ eseményeit. Tanítványai többsége megfeledkezett róla, s utolsó éveit családja körében töltötte.
Nagyon nehezen élte meg a háborút követő évek radikális változásait. Műveit nem adták ki, előadásokra nem kérték fel, s a tudományos közéletben – sok pályatársához hasonlóan – elszigetelődött.
Tanítványai közül viszont sokan magas posztra kerülhettek. A hazai folyóterasz-kutatások elindítója, Kéz Andor, és a természetföldrajzos Kádár László Debrecenben lettek professzorok. Bulla Béla a modern klimatikus geomorfológia hazai atyja és Mendöl Tibor, a településföldrajz professzora Budapesten kaptak egyetemi katedrát. Rónai András a politikai földrajz professzora és az Államtudományi Intézet igazgatója lett. A néprajzkutató Gunda Bélát később Herder-díjjal ismerték el.
Cholnoky több életet élt. Tanárként, kutatóként, földrajzi szakíróként, nagy hatású ismeretterjesztőként és közéleti személyiségként egyaránt maradandó értékeket alkotott. Napi 12-14 órát képes volt megfeszített tempóban dolgozni, cikket, tanulmányt, szakvéleményt, tankönyvet, tantervet írni, lektorálni. Hatalmas életműve mintegy 20 000 nyomtatott oldalt tesz ki. Ez a magyar geográfia történetében máig egyedülálló teljesítmény.
A Cholnoky-család önzetlensége révén ez a páratlan hagyaték ajándékként került Érdre, a Balázs Dénes által alapított Magyar Földrajzi Múzeumba, ahol két kiállításon idézik fel a tudós pályafutását. Fotóanyagának jelentős részét az ELTE Természetföldrajzi Tanszék letétjeként a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. A nevét viselő tanulmányi versenyek, díjak, érmek az utókor méltó megbecsülését bizonyítják.
KUBASSEK JÁNOS
A cikk a Természet Világa 2020. novemberi számában (151. évf. 11. sz.) jelent meg.
