Napjainkban Földünket nem az ember, vagy más emlősök uralják, hanem a rovarok. Eddig közel másfél millió állatfajt ismerünk bolygónkon, amelyből egymillió a rovar. Azt pedig nem is sejtjük, hogy mennyi felfedezésre váró rovarfaj létezhet ezen kívül. A rovarok a sokaságuk mellett roppant sokfélék is. Ez a sokféleség került most óriási veszélybe.
A kutatók szerint a Földön jelenleg a hatodik nagy fajkihalás zajlik, ennek elszenvedői a rovarok, okozói pedig jórészt az emberek – mondja Csehó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Pedagógusképző Karának kutatója, egyszersmind a magyar vidék legnagyobb bogárgyűjteményének – a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményének — kurátora. Mint részletezi, egy közelmúltbeli németországi kutatás szerint a rovarok teljes össztömege évente 2,5 százalékkal csökken, és a rovarfajok 40 százaléka stabilan visszaszorulóban van. Mivel ez a felmérés főleg a látványosabb fajokra fókuszált, a helyzet még ennél is rosszabb lehet. A rovarok állománynagyságát egyébként nem könnyű fölbecsülni, hiszen lárva alakjuk sokszor rejtetten él – például nagyon nehéz megmondani, hogy egy fában hány és milyen lárva „lakik”.
A rovarok fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az összes természeti élőhelyet ők tartják fent, leginkább azzal: a növények beporzását segítik. Ezzel nekünk, embereknek hasznunkra vannak, mivel a gabonanövényeken kívül az összes haszonnövényünket rovarok porozzák be. Másik fontos tényező, hogy vannak kizárólag rovarokkal táplálkozó állatok, melyek számában szintén csökkenés tapasztalható, gondoljunk például a fecskékre vagy a denevérekre.
Harmadszor, nagyrészt rovarok tüntetik el más élőlények elhalt maradványait, így az elpusztult állatokat, az ürüléket és az élettelen növényi anyagot, amelyekből folyamatosan óriási mennyiség keletkezik. Nélkülük a lebontási folyamat nem menne végbe, és a földön beláthatatlan ideig hevernének a bomló anyagok, amelyek szinte élhetetlenné tennék bolygónkat.
(A 2020. év rovarát is ebbe a csoportba tartozó három faj közül lehetett kiválasztani. E három faj az ezüstös ősrovar, a selymes döglégy, és a tavaszi álganéjtúró volt, s közülük az utóbbi kapta az év rovara címet.) Csak a bogaraknál maradva a teljesség igénye nélkül ragadjunk ki néhány példát. A futrinkák között is akadnak dögevők, de a dögbogárfélék kifejezetten erről a tulajdonságukról kapták a nevüket, bár fogyasztanak egyéb táplálékot is. Közülük a temetőbogarak a megtalált állati tetemeket, melyekbe petéiket rakják, elássák, így biztosítva utódaik túlélését. A szarvasbogarak, virágbogarak és a cincérek nagy része korhadó fában fejlődik, az irhabogarak a tetemek száraz maradványait fogyasztják, a ganéjtúrók többsége állati ürülékkel táplálkozik, a gyászbogarak korhadó növényi anyagokat esznek. Egyedszámuk csökkenése, mely már elkezdődött emberi hatásokra, beláthatatlan következményekkel járhat – taglalja Csehó Gábor.
Végül a ragadozók és az élősködők tartják kordában az egyébként elképesztő mértékben szaporodó más fajokat. Lássunk erre néhány példát. A fülbemászók előszeretettel fogyasztják a levéltetveket, lepkék tojásait, s a lisztharmatgombákat. A poloskák közül a tolvaj-, virág- és a mezei poloskák kizárólag ragadozó életmódot folytatnak. A nagyobb fajok elfogyasztják a lepkehernyókat, a kisebbek a levéltetveket, a levélbolhákat, a takácsatkákat és a gubacsszúnyog-lárvákat. A fátyolkák levéltetvekkel, takácsatkákkal, tripszekkel, kéreg alatt élő rovarokkal és azok tojásaival, illetve lárváival táplálkoznak. A bogarak közül a futóbogarak családjának tagjai leginkább ragadozó állatok, melyek férgeket, csigákat, különféle egyéb rovarokat, valamint azok tojásait és lárváit eszik. A holyvák részben dögevők, részben az elhalt szerves anyagokban élő rovarlárvákat fogyasztják. A lágybogarak kis csigákra és rovarokra, de leginkább levéltetvekre vadásznak, úgy, mint a katicabogarak többsége, s akad köztük pajzstetveket, takácsatkákat és lisztharmatgombákat fogyasztó is. A fürkészdarazsak csoportjába tartozó fajok nőstényei más rovarok tojásaiba, lárváiba és bábjaiba helyezik tojásaikat. A kikelő lárvák parazitoid életmódot folytatnak, kifejlődhetnek a csótányok, a fadarazsak, a levéldarazsak, a cincérek, a szúk, a molyok, a levéltetvek, de szinte minden más rovar lárvájából is. A gubacsszúnyogok egy csoportja levéltetvek testnedvét szívja ki. A zengőlegyek egy részének lárvája szintén levéltetvekre vadászik, de az igazi legyek között is akad ragadozó, amely növényevő rokonát zsákmányolja. A fürkészlegyek lárvái parazitoidok, amelyek leginkább lepkehernyókban fejlődnek. A ragadozó rovarok egyedszáma is csökkenő tendenciát mutat, ami a jövőben komoly gazdasági jelentőséggel bírhat.
A tudomány által eddig leírt egymillió rovarfajból talán néhány tízezer kapcsán rendelkezünk kellő ökológiai ismeretekkel. Így felbecsülni sem nagyon tudjuk, hogy a rovarfajok eltűnésének milyen következményei lehetnek – mutat rá a szakember.
Magyarországon átfogó, a németországihoz hasonló rovarállomány-felmérés nem történt, de utalnak jelek arra, hogy nálunk is hasonlóképpen csökken az állomány. Somogy megyei tapasztalat, hogy az utóbbi időszakban a megszokott 120 nagylepkefajból éjszakánként csak 80 faj jelentkezik. Az is a csökkenés következménye, hogy korábban közönséges fajokat is védetté kellett nyilvánítani, ilyen például a kis hőscincér, a kétsávos földicincér, vagy a barna gyalogcincér, melyek régebben jelentős madártáplálékok is voltak. Szubjektív megfigyelés, hogy korábban a fecskefarkú és a kardoslepkét kertekben gyakran lehetett látni, most alig észlelhetők. Egyébként Európa nagy részén már az ipari forradalom idejére drasztikusan lecsökkent a rovarfajok száma, ebben a térségben nagyon rossz a rovarok helyzete, a jelenlegi csak „utócsengés”, ami még súlyosbítja ezt az állapotot. Ahol most zajlik a nagy rovarpusztulás, az a trópusok vidéke (Európán belül pedig a Földközi-tenger melléke).
De maradjunk a hazai helyzetnél! Mi minden okozza a rovarpusztulást? Legfontosabb a mezőgazdaság térhódítása, mely az élőhelyet veszi el a rovaroktól, a kemikáliák használata pedig a megmaradt populációk pusztulást okozza – taglalja a kutató. A másik ok a környezetszennyezés, ez annyira ismert, hogy nem is kell firtatni. Új problémaként jelentkezik az inváziós rovarfajok előretörése, ezek az őshonos fajokat pusztítják. Ilyen például a Távol-Keletről származó harlekinkatica, amelyek az őshonos katicabogarak lárváit fogyasztják – agresszívabbak és falánkabbak is, mint a hazai fajok. Az inváziós fajok terjedését kis mértékben az általános felmelegedés hozza magával, de a klímaváltozás önmagában is jelentős negatív hatással bír a rovarok nagy részére, gondoljunk csak az elsivatagosodásra. Hazai viszonyok között a bükkfa például igen érzékeny a felmelegedésre, így a bükkfában fejlődő rovarok, mint például a havasi cincér, fokozott veszélynek vannak kitéve. Tőzeglápjaink is veszélyeztetettek a klímaváltozás miatt, ezért az ezekre az élőhelyekre jellemző ugróvillások is.
S hogy miként lehet lassítani ezt a kedvezőtlen folyamatot? Az élőhelyek pusztulásának megállításával, a növényvédő szerek nagyüzemi használatának csökkentésével és a klímaváltozás lehetőség szerinti kordában tartásával járulhatunk hozzá a folyamat megfékezéséhez. Azoknak, akik aktívan szeretnének tenni valamit azért, hogy környékükön a rovarok jól érezzék magukat, a következő tanácsokat érdemes megfogadnia. Nem kell rendszeresen a füvet nyírni – hagyni kell a növényeket virágozni, hadd etessék a rovarokat. Ültessünk őshonos növényeket, leginkább virágzó fákat, bokrokat és egynyári virágokat, mert a növényevő, valamint a beporzó rovaroknak ezek szükségesek az életben maradáshoz. Ne használjunk rovarirtót, a kertben próbáljunk meg vegyszermentesen növényeket nevelni. Hagyjuk az öreg fákat, tuskókat és elhalt leveleket a kertben, mert sok élőlénynek, köztük rovaroknak is táplálékot, menedéket nyújtanak. A magányos méheknek és darazsaknak rovarhotelt, „darázsgarázst”, a fülbemászóknak mesterséges búvóhelyet építhetünk. Balkonláda kihelyezésével az ablakba is telepíthetünk virágzó növényeket, melyek táplálják a viráglátogató rovarokat. Ne tartsunk olyan állatokat és növényeket, amelyek árthatnak az őshonos rovarfajoknak. S végül, de nem utolsósorban: csökkentsük ökológiai lábnyomunkat.
FARKAS CSABA
Nyitóképünk: Remetebogár. Ez a hazánk faunájának ritka kincse korhadó, öreg, odvas fákban fejlődik. Az öreg erdők eltűnése miatt száma erőteljesen megfogyatkozott.