A rovarvilág végórája? – Óriási faj- és egyedszám – óriási veszélyben

Napjainkban Földünket nem az ember, vagy más emlősök uralják, hanem a rovarok. Eddig közel másfél­ millió állatfajt ismerünk bolygónkon, amelyből egymillió a rovar. Azt pedig nem is sejtjük, hogy mennyi felfedezésre váró rovarfaj létezhet ezen kívül. A rovarok a sokaságuk mellett roppant sokfélék is. Ez a sokféleség került most óriási veszélybe.

A kutatók szerint a Földön jelenleg a hatodik nagy fajkihalás zajlik, ennek elszenvedői a rovarok, oko­zói pedig jórészt az emberek – mondja Csehó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Pedagógusképző Karának kutatója, egyszersmind a magyar vidék legna­gyobb bogárgyűjteményének – a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményének — kurátora. Mint részletezi, egy közelmúltbeli németországi kutatás szerint a rova­rok teljes össztömege évente 2,5 százalékkal csökken, és a rovarfajok 40 százaléka stabilan visszaszorulóban van. Mivel ez a felmérés főleg a látványosabb fajokra fó­kuszált, a helyzet még ennél is rosszabb lehet. A rovarok állománynagyságát egyébként nem könnyű fölbecsül­ni, hiszen lárva alakjuk sokszor rejtetten él – például nagyon nehéz megmondani, hogy egy fában hány és milyen lárva „lakik”.

Aranyos bábrabló. Az erdészek egyik legnagyobb becsben tartott bogara a gyapjaslepke pusztítása miatt. A tölgyerdők mennyiségének csökkenése veszélyezteti állományát.

A rovarok fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az összes természeti élőhelyet ők tartják fent, leginkább azzal: a növények beporzását segítik. Ezzel nekünk, embereknek hasznunkra vannak, mi­vel a gabonanövényeken kívül az összes haszonnövé­nyünket rovarok porozzák be. Másik fontos tényező, hogy vannak kizárólag rovarokkal táplálkozó állatok, melyek számában szintén csökkenés tapasztalható, gondoljunk például a fecskékre vagy a denevérekre.

Harmadszor, nagyrészt rovarok tüntetik el más élő­lények elhalt maradványait, így az elpusztult állato­kat, az ürüléket és az élettelen növényi anyagot, ame­lyekből folyamatosan óriási mennyiség keletkezik. Nélkülük a lebontási folyamat nem menne végbe, és a földön beláthatatlan ideig hevernének a bomló anya­gok, amelyek szinte élhetetlenné tennék bolygónkat.

Havasi cincér. A felmelegedés hazánkban a bükkösöket érinti leginkább, ahol a faj egyedei fejlődnek.

(A 2020. év rovarát is ebbe a csoportba tartozó három faj közül lehetett kiválasztani. E három faj az ezüstös ősrovar, a selymes döglégy, és a tavaszi álganéjtúró volt, s közülük az utóbbi kapta az év rovara címet.) Csak a bogaraknál maradva a teljesség igénye nélkül ragad­junk ki néhány példát. A futrinkák között is akadnak dögevők, de a dögbogárfélék kifejezetten erről a tu­lajdonságukról kapták a nevüket, bár fogyasztanak egyéb táplálékot is. Közülük a temetőbogarak a meg­talált állati tetemeket, melyekbe petéiket rakják, elás­sák, így biztosítva utódaik túlélését. A szarvasbogarak, virágbogarak és a cincérek nagy része korhadó fában fejlődik, az irhabogarak a tetemek száraz maradványa­it fogyasztják, a ganéjtúrók többsége állati ürülékkel táplálkozik, a gyászbogarak korhadó növényi anyago­kat esznek. Egyedszámuk csökkenése, mely már elkez­dődött emberi hatásokra, beláthatatlan következmé­nyekkel járhat – taglalja Csehó Gábor.

Pusztai gyalogcincér. A szoloncsák szikesek lakóját élőhelyeinek eltűnése veszélyezteti.

Végül a ragadozók és az élősködők tartják kordában az egyébként elképesztő mértékben szaporodó más fajokat. Lássunk erre néhány példát. A fülbemászók előszeretettel fogyasztják a levéltetveket, lepkék tojása­it, s a lisztharmatgombákat. A poloskák közül a tolvaj-, virág- és a mezei poloskák kizárólag ragadozó életmó­dot folytatnak. A nagyobb fajok elfogyasztják a lepke­hernyókat, a kisebbek a levéltetveket, a levélbolhákat, a takácsatkákat és a gubacsszúnyog-lárvákat. A fátyolkák levéltetvekkel, takácsatkákkal, tripszekkel, kéreg alatt élő rovarokkal és azok tojásaival, illetve lárváival táplálkoznak. A bogarak közül a futóbogarak családjának tagjai leginkább ragadozó állatok, melyek férgeket, csigá­kat, különféle egyéb rovarokat, valamint azok tojásait és lárváit eszik. A holyvák részben dögevők, részben az elhalt szerves anyagokban élő rovarlárvákat fogyasztják. A lágybogarak kis csigákra és rovarokra, de leginkább levéltetvekre vadásznak, úgy, mint a katicabogarak többsége, s akad köztük pajzstetveket, takácsatkákat és lisztharmatgombákat fogyasztó is. A für­készdarazsak csoportjába tartozó fajok nőstényei más rovarok tojásaiba, lárváiba és bábjaiba helyezik tojásaikat. A kikelő lárvák parazitoid életmódot folytatnak, kifejlődhetnek a csótányok, a fadarazsak, a levéldarazsak, a cincérek, a szúk, a molyok, a levéltetvek, de szinte minden más rovar lárvájából is. A gubacsszúnyogok egy csoportja levéltetvek testned­vét szívja ki. A zengőlegyek egy részének lárvája szin­tén levéltetvekre vadászik, de az igazi legyek között is akad ragadozó, amely növényevő rokonát zsákmányol­ja. A fürkészlegyek lárvái parazitoidok, amelyek legin­kább lepkehernyókban fejlődnek. A ragadozó rovarok egyedszáma is csökkenő tendenciát mutat, ami a jövő­ben komoly gazdasági jelentőséggel bírhat.

Tavaszi álganéjtúró. Lebontó tevékenységével élhetővé teszi bolygónkat. A helytelen gazdálkodás teheti tönkre a számára alkalmas élőhelyeket.

A tudomány által eddig leírt egymillió rovarfajból talán néhány tízezer kapcsán rendelkezünk kellő öko­lógiai ismeretekkel. Így felbecsülni sem nagyon tudjuk, hogy a rovarfajok eltűnésének milyen következményei lehetnek – mutat rá a szakember.

Magyarországon átfogó, a németországihoz hason­ló rovarállomány-felmérés nem történt, de utalnak je­lek arra, hogy nálunk is hasonlóképpen csökken az ál­lomány. Somogy megyei tapasztalat, hogy az utóbbi időszakban a megszokott 120 nagylepkefajból éjsza­kánként csak 80 faj jelentkezik. Az is a csökkenés követ­kezménye, hogy korábban közönséges fajokat is védetté kellett nyilvánítani, ilyen például a kis hőscincér, a kétsá­vos földicincér, vagy a barna gyalogcincér, melyek régeb­ben jelentős madártáplálékok is voltak. Szubjektív meg­figyelés, hogy korábban a fecskefarkú és a kardoslepkét kertekben gyakran lehetett látni, most alig észlelhetők. Egyébként Európa nagy részén már az ipari forradalom idejére drasztikusan lecsökkent a rovarfajok száma, eb­ben a térségben nagyon rossz a rovarok helyzete, a jelen­legi csak „utócsengés”, ami még súlyosbítja ezt az állapo­tot. Ahol most zajlik a nagy rovarpusztulás, az a trópusok vidéke (Európán belül pedig a Földközi-tenger melléke).

Magyar darázscincér. Hazánk középhegységeiben a mészkő- és dolomitlejtőket borító sztyeppréteken, s a karsztbokorerdők tisztásain honos ritka fajunk.

De maradjunk a hazai helyzetnél! Mi minden okoz­za a rovarpusztulást? Legfontosabb a mezőgazdaság térhódítása, mely az élőhelyet veszi el a rovaroktól, a kemikáliák használata pedig a megmaradt populá­ciók pusztulást okozza – taglalja a kutató. A másik ok a környezetszennyezés, ez annyira ismert, hogy nem is kell firtatni. Új problémaként jelentkezik az inváziós ro­varfajok előretörése, ezek az őshonos fajokat pusztítják. Ilyen például a Távol-Keletről származó harlekinkatica, amelyek az őshonos katicabogarak lárváit fogyasztják – agresszívabbak és falánkabbak is, mint a hazai fajok. Az inváziós fajok terjedését kis mértékben az általános felmelegedés hozza magával, de a klímaváltozás önma­gában is jelentős negatív hatással bír a rovarok nagy részére, gondoljunk csak az elsivatagosodásra. Hazai viszonyok között a bükkfa például igen érzékeny a felmelegedésre, így a bükkfában fejlődő rovarok, mint például a havasi cincér, fokozott veszélynek vannak kitéve. Tőzeglápjaink is veszélyeztetettek a klímavál­tozás miatt, ezért az ezekre az élőhelyekre jellemző ugróvillások is.

Magyar futrinka. Szigetszerű populációi zömében homokpusztagyepeken találhatók, melyeket a mezőgazdasági hasznosítás veszélyeztet. (Rahmé Nikola felvételei)

S hogy miként lehet lassítani ezt a kedvezőtlen fo­lyamatot? Az élőhelyek pusztulásának megállításával, a növényvédő szerek nagyüzemi használatának csök­kentésével és a klímaváltozás lehetőség szerinti kor­dában tartásával járulhatunk hozzá a folyamat meg­fékezéséhez. Azoknak, akik aktívan szeretnének tenni valamit azért, hogy környékükön a rovarok jól érezzék magukat, a következő tanácsokat érdemes megfogad­nia. Nem kell rendszeresen a füvet nyírni – hagyni kell a növényeket virágozni, hadd etessék a rovarokat. Ültessünk őshonos növényeket, leginkább virágzó fá­kat, bokrokat és egynyári virágokat, mert a növénye­vő, valamint a beporzó rovaroknak ezek szükségesek az életben maradáshoz. Ne használjunk rovarirtót, a kertben próbáljunk meg vegyszermentesen növénye­ket nevelni. Hagyjuk az öreg fákat, tuskókat és elhalt leveleket a kertben, mert sok élőlénynek, köztük rova­roknak is táplálékot, menedéket nyújtanak. A magá­nyos méheknek és darazsaknak rovarhotelt, „darázs­garázst”, a fülbemászóknak mesterséges búvóhelyet építhetünk. Balkonláda kihelyezésével az ablakba is telepíthetünk virágzó növényeket, melyek táplálják a viráglátogató rovarokat. Ne tartsunk olyan állatokat és növényeket, amelyek árthatnak az őshonos rovar­fajoknak. S végül, de nem utolsósorban: csökkentsük ökológiai lábnyomunkat.

FARKAS CSABA

Nyitóképünk: Remetebogár. Ez a hazánk faunájá­nak ritka kincse korhadó, öreg, odvas fákban fejlő­dik. Az öreg erdők eltűnése miatt száma erőteljesen megfogyatkozott.

Természet Világa

Kapcsolódó cikkek