A más csillagok körül keringő bolygók (exobolygók) felfedezése és vizsgálata az utóbbi két évtizedben a csillagászat egyik meghatározó területévé vált. Nem véletlenül, hiszen a korábban csak a saját Naprendszerünkben tanulmányozott, ma pedig a távoli csillagok körül vizsgált planéták a szakemberek mellett az érdeklődő laikus közönség fantáziáját is megragadják. Ahogy szinte minden valamirevaló tudományos-fantasztikus könyv vagy film receptje is úgy kezdődik: „Végy egy távoli csillag körül keringő bolygót…”.
Az exobolygók kutatása nagy lendületet kapott a NASA 2009-ben indított Kepler-űrtávcsövével, ami önmagában több mint 2500 megerősített bolygót és legalább ennyi, még megerősítésre váró bolygójelöltet fedezett fel először az égbolt egy jól meghatározott területén négy évig tartó folyamatos észleléssel, majd az ekliptika (Föld keringési síkjának égi vetülete) környékén 3-3 hónapig tartó megfigyelési kampányok során. Módszere az ún. tranzit-, vagy fedési módszer, amely a csillagok nagy pontosságú fényességmérésén alapul. Ha egy bolygó elhalad a távoli csillag korongja előtt, annak fényességében csekély halványodás következik be (1. ábra). Ez a csökkenés sokszor csak tízezred résznyi, ezért ennek megfigyelése hatékonyan csak az űrbe helyezett távcsövekkel lehetséges, ezek mérései ugyanis mentesek a légkör zavaró hatásától. A csak fénypontnak látszó csillagokat ráadásul több évig érdemes megfigyelni ahhoz, hogy a bolygók okozta periodikus elhalványodások létéről megbizonyosodhassunk.
A TESS célja és felépítése
A Kepler-űrtávcső remek statisztikát szolgáltatott az exobolygók előfordulásáról (főként a Naphoz hasonló csillagok körül), de az általa vizsgált mintának van egy nagy hátránya: a gazdacsillagok túlnyomó többsége nagyon halvány. Márpedig a felfedezett világok karakterizálása (tömegük pontos megmérése, légkörük vizsgálata) spektroszkópiai mérésekkel lehetséges, amihez elengedhetetlen a minél több foton begyűjtése. Ezért (is) született meg a TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) ötlete. Az űrtávcső megépítését a Massachusetts Institute of Technology (MIT, Massachusettsi Műszaki Egyetem) szakemberei már 2006-ban javasolták, és megszerezték a Google anyagi támogatását is. A NASA programjai közé 2011-ben került be, míg a megvalósítás fázisa 2013-ban kezdődhetett meg
az Explorers program keretében.
Az új eszköz majdnem az egész égboltot vizsgálja, és legfontosabb feladata, hogy az éjjeli égen legfényesebbnek látszó, kb. 200 000 csillag körül bolygókat találjon.
Az idegen bolygók kimutatása a már jól bevált fényességméréssel történik, a Kepler-űrtávcsőnél említett tranzitmódszerrel. Az új TESS-bolygók között remélhetőleg több olyan is lesz, amelyik méretét és tömegét tekintve a Földhöz hasonlít, és a csillagától olyan távolságban kering, hogy akár élet is kialakulhatott rajta.
A TESS fényes csillagok körül keringő bolygóinak – akár a legkisebbeknek is – spektroszkópiai módszerrel meghatározható lesz a tömege. Légkörük kémiai összetétele és fizikai viszonyai pedig tanulmányozhatók lesznek a Hubble-űrtávcső utódjának szánt James Webb űrtávcsővel, vagy az Európai Űrügynökség 2028-ban induló ARIEL-űrmissziójával, de a földfelszínen épülő óriástávcsövekkel is, mint amilyen az Európai Déli Obszervatórium (ESO) által építendő, a tervek szerint 2024-ben üzembe álló Rendkívül Nagy Távcső (Extremely Large Telescope, ELT). Ez utóbbi az észak-chilei sivatagban épül, főtükrének átmérője 39 méteres lesz. Közkeletű vélekedés csillagász körökben, hogy ha valaha felfedezzük az élet nyomait távoli bolygókon, akkor az pontosan ilyen vizsgálatokkal történik. Márpedig, ha elég gyakori az élet más bolygókon, akkor erre belátható időn belül elég jó esélye van az emberiségnek.
A TESS mérete mindössze 370 cm × 150 cm × 120 cm (vagyis nagyjából akkora, mint egy személyautó), tömege az indításkor 350 kg volt (2. ábra). A TESS négy darab, teleobjektívhez hasonló, nagylátószögű kamerával van felszerelve, ezek mindegyikéhez egy-egy töltéscsatolt eszközt (CCD-kamerát) csatlakoztattak, amik az adatokat digitális formában küldik a fedélzeti számítógépbe. A négy távcsőbe eltérő irányú, de egymással szomszédos területekről érkezik a fény, és együtt 400-szor nagyobb területet észlelnek egyidejűleg, mint a Kepler-űrszonda által eredetileg vizsgált égboltrészlet. Mindegyik távcső látómezeje 24° × 24°. A TESS esetében a teljes égboltot 26 megfigyelendő szektorra osztották fel, és mindegyik szektor 24° × 96° méretű. A TESS négy kamerája egyszerre egy 96 fokos területet (szektort) tud lefedni. Egy-egy ilyen szektort 27 napig fog megfigyelni az űreszköz. A megfigyelést a déli éggel kezdi, és egy év után az éggömb északi felével folytatja a felmérést (4. ábra). A szektorok részben átfednek, így lesz olyan terület, amit 27, másokat 54, vagy 81 napig is „lát” majd a TESS. Az ekliptika pólusai környékén pedig kialakul egy-egy egészen egy évig folyamatosan megfigyelhető terület. Ez (nem véletlenül) egybeesik a James Webb-űrtávcső által is állandóan elérhető égboltrésszel.
A TESS az égbolt legfényesebb (gyakorlatilag az összes szabad szemmel látható) és más szempontból legígéretesebb csillagait 2 perces mintavétellel fogja monitorozni, és ezekről a fényváltozást idő függvényében dokumentáló kalibrált adatsorokat fognak közzétenni. Elérhetők lesznek azonban a teljes megfigyelt égterületekről készült képeket tartalmazó fájlok (Full Frame Image-ek, azaz FFI-k) is. Ez utóbbiak időfelbontása 30 perces lesz, de az egyedi objektumok fényváltozását a kutatóknak maguknak kell majd meghatározniuk. Erre a feladatra már a Kepler misszió második felvonásában is szövetkeztek kutatócsoportok, nem lesz ez másként a TESS-nél sem. Végeredményben akár több, különböző módszerrel előállított adatsor is tanulmányozható lesz attól függően, hogy egy adott tudományos kérdés mit követel meg. Természetesen a 2 perces adatokban és a 30 perces időfelbontású képeken is kereshetők bolygók, és vizsgálhatók a csillagok és tranziens jelenségek fényváltozásai, de akár a Naprendszer kisebb égitestjeinek elmozdulása is. A TESS a megfigyeléseit egyetlen széles hullámhossztartományban végzi, amely a látható spektrum vörös tartományait és a közeli infravöröst is lefedi.
A TESS pályája
A TESS űreszközt Cape Canaveralról, Floridából tervezték indítani 2018. április 16-án, a SpaceX cég Falcon-9 hordozórakétájával (3. ábra). Az indítás előtt röviddel technikai hiba miatt elhalasztották a startot, majd 2 nap múlva, április 18-án a TESS sikeresen elindult küldetése végrehajtására. Az űreszköz többszöri pályamódosítás révén érte el kéthetes periódusú, a Holddal 2:1-es rezonanciában levő pályáját. Ez olyan ellipszispálya, amelynek a Földhöz legközelebbi pontja (perigeum) 108 000 km-re van bolygónktól, a pálya legnagyobb távolsága a Földtől (apogeum) pedig 373 000 km.
A 2:1 arányú rezonancia azt jelenti, hogy a szonda pontos összhangban mozog a Holddal, Földünk természetes kísérőjével: amíg a Hold egyszer megkerüli a Földet, a TESS éppen két keringést végez a Föld körül. Az ellipszispálya térbeli helyzetét úgy választották meg, hogy az űrszonda mindig távol maradjon a Holdtól. A nagyon elliptikus pálya lehetővé teszi, hogy az egész égboltot megfigyeljék az űrtávcsővel, a Földtől való nagy távolság pedig stabil (és megfelelően alacsony) hőmérsékletet biztosít a szondán elhelyezett kamerák számára. Az ilyen pálya azért is előnyös, mert a szonda az idő nagy részében a Föld magnetoszféráján kívül mozog, csökkentve annak valószínűségét, hogy a Föld mágneses mezeje által befogott nagy energiájú töltött részecskék kárt tegyenek a TESS érzékeny berendezéseiben. A 2:1 arányú rezonancia miatt a TESS keringési ideje a Föld körül 13,7 nap. Amikor a TESS legközelebb kerül a Földhöz, három óra alatt a földi központba sugározzák az előző keringés (azaz kb. két hét) alatt gyűjtött megfigyelési anyagot. Egy-egy szektort tehát két keringési idő alatt fog megfigyelni a legújabb bolygókereső eszköz.
Speciális pályáját a szonda körülbelül 40 nappal az indítás után érte el, majd megkezdődött a több hétig tartó tesztüzem, és csak ezután indulhat a TESS tudományos mérési programja. E sorok írásakor a tudományos megfigyelések még nem kezdődtek meg, de az első felvételek már megérkeztek a Földre (5. ábra). Ezek nagyon ígéretesnek tűnnek, és nagy reményekre jogosítják az adatokat türelmetlenül váró kutatócsoportokat. A jelenlegi ütemterv szerint az első tudományos megfigyelések 2018. július végén – augusztus elején indulnak, a tudósok pedig a 2018-as év vége táján kezdhetik analizálni a megfigyeléseket. Az adatok egyébként mindenki számára elérhetőek lesznek a kezdeti kalibrációk és instrumentális effektusok eltávolítása (adatredukció) után, ezáltal biztosítva az egészséges versengést és a tudományos eredmények maximalizálását, ami egyre fontosabb az Atlanti-óceán mindkét partján dolgozó tudósoknak, tudományfinanszírozó szervezeteknek és politikusoknak is.
Várható eredmények
Mit várunk a TESS-től a bolygók felfedezése terén? Miben fog többet, újat hozni a sikeres Kepler misszió után? Legfontosabb célkitűzésként a nagyjából 200 000 fényes csillag dedikált 2 perces mintavételezésű üzemmódjától azt várják, hogy legalább 50, a Földhöz hasonló méretű, rövid keringési periódusú bolygót fognak felfedezni, amelyek tömege spektroszkópiai úton meghatározható. Ez utóbbi a bolygó által a csillagra gyakorolt gravitációs hatás révén lehetséges, aminek következtében a csillag is mozog a közös tömegközéppont körül, miközben a színképében található elnyelési vonalak a Doppler-effektus miatt periodikusan hosszabb, illetve rövidebb hullámhosszak felé tolódnak el. Mivel a fedés alapján a bolygó mérete meghatározható (feltéve, hogy a gazdacsillag méretét jól ismerjük), a planéta tömegéből és térfogatából számolható átlagsűrűség már önmagában hasznos információval szolgál az égitest felépítésével kapcsolatban.
Statisztikai számítások és szimulációk alapján ebből a mintából összesen nagyjából 1250 bolygó felfedezése várható, közülük 250 lehet kisebb kétszeres Föld-méretnél. A kamerák teljes képeit tartalmazó FFI-ken további 3200 bolygó rejtőzhet fényes törpecsillagok körül, 10 000 egyéb bolygó pedig halvány csillagok körül. Az élet kialakulásának kutatása szempontjából azok az exobolygók ígéretesek, amelyek az ún. lakhatósági zónában keringenek a csillaguk körül. Ennek helye és kiterjedése a csillag méretétől és hőmérsékletétől is függ. A Naphoz hasonló csillagok körül ebből a szempontból a viszonylag hosszabb keringési idejű bolygók jöhetnek számításba (gondoljunk a Földre), de ebből a TESS viszonylag keveset fog találni, azokat is leginkább a folyamatosan megfigyelhető égterületeken. A Napnál kisebb tömegű és energiakibocsátású vörös törpecsillagok (vagy szakzsargonban M törpék) körül azonban rövid keringési idejű planéták között is lehetnek az élet számára kedvező feltételeket biztosító égitestek. Jó hír, hogy a legfrissebb felfedezések azt mutatják, hogy az M törpék körül gyakoriak a bolygók és a bolygórendszerek. Más kérdés, hogy az erős csillagaktivitási jelenséget (részecskezáporok, ultraibolya- és röntgenkitörések) kérdésessé, de legalábbis vitatottá teszik ezen rendszerek „lakhatóságáról” alkotott fogalmainkat. A TESS akár 1000 bolygót is találhat M törpék körül (köztük több bolygóból álló rendszereket is), de a felfedezett bolygók többsége a Napnál nagyobb méretű csillagok körül fog keringeni, ami abból adódik, hogy a hozzánk közeli és nagyon fényesnek látszó csillag jellemzően nagy méretű.
A bolygókon túl
Bár a TESS fő feladata minél több új exobolygó megtalálása, elődeihez hasonlóan más tudományos feladatok is szerepelnek az új fotometriai űrszonda programjában. Jelentős eredményekre számítanak a változócsillagok iránt érdeklődő kutatók, akik javaslatot tehettek a számukra érdekes csillagok időben sűrűbb mintavételezésű észlelésére, mint amilyen az exobolygók kimutatásához elegendő. A rendkívül izgalmas és sokat ígérő bolygófelfedezések mellett tehát a csillagokat tanulmányozó kutatók is sokat várnak a TESS-től. Ha számszerűen nézzük, több tudományos cikk született a csillagok, szupernóvák, csillaghalmazok Kepler-adatait elemző publikációból, mint a Kepler exobolygós eredményeket ismertetőkből. Mindez annak köszönhető, hogy a pontos fényességmérések a csillagokról is nagyon sok mindent elárulnak a hozzáértőknek. Az egyik ilyen lehetőség a csillagok rezgéseinek vizsgálata, ami a csillagok belső szerkezetének feltárását teszi lehetővé. Amint a földrengéshullámok segítségével a geofizikusok feltérképezik bolygónk belsejét, a csillagokban jelen levő rezgések és az általuk keltett parányi fényességváltozások a csillagok szerkezetére érzékenyek. Ezáltal a csillagszeizmológia tudománya pontosabb csillagtömegeket, -sugarakat (így bolygósugarakat is) szolgáltat. A bolygórendszer-karakterizáláshoz szükséges annak kora, amit kellő pontossággal szintén az asztroszeizmológia biztosít majd a legfényesebb TESS-célpontok esetén (más, kellően pontos és általános asztrofizikai módszer nem ismert jelenleg a csillagok korának becslésére). Nem túlzás azt állítani, hogy a csillagok asztrofizikája forradalmon ment keresztül az utóbbi években az űrfotometriai mérések nyomán.
Statisztikai számítások és szimulációk alapján ebből a mintából összesen nagyjából 1250 bolygó felfedezése várható, közülük 250 lehet kisebb kétszeres Föld-méretnél. A kamerák teljes képeit tartalmazó FFI-ken további 3200 bolygó rejtőzhet fényes törpecsillagok körül, 10 000 egyéb bolygó pedig halvány csillagok körül. Az élet kialakulásának kutatása szempontjából azok az exobolygók ígéretesek, amelyek az ún. lakhatósági zónában keringenek a csillaguk körül. Ennek helye és kiterjedése a csillag méretétől és hőmérsékletétől is függ. A Naphoz hasonló csillagok körül ebből a szempontból a viszonylag hosszabb keringési idejű bolygók jöhetnek számításba (gondoljunk a Földre), de ebből a TESS viszonylag keveset fog találni, azokat is leginkább a folyamatosan megfigyelhető égterületeken. A Napnál kisebb tömegű és energiakibocsátású vörös törpecsillagok (vagy szakzsargonban M törpék) körül azonban rövid keringési idejű planéták között is lehetnek az élet számára kedvező feltételeket biztosító égitestek. Jó hír, hogy a legfrissebb felfedezések azt mutatják, hogy az M törpék körül gyakoriak a bolygók és a bolygórendszerek. Más kérdés, hogy az erős csillagaktivitási jelenséget (részecskezáporok, ultraibolya- és röntgenkitörések) kérdésessé, de legalábbis vitatottá teszik ezen rendszerek „lakhatóságáról” alkotott fogalmainkat. A TESS akár 1000 bolygót is találhat M törpék körül (köztük több bolygóból álló rendszereket is), de a felfedezett bolygók többsége a Napnál nagyobb méretű csillagok körül fog keringeni, ami abból adódik, hogy a hozzánk közeli és nagyon fényesnek látszó csillag jellemzően nagyméretű.
Magyar hozzájárulás
A TESS tudományos programját George Ricker, az MIT munkatársa irányítja. A programban néhány amerikai intézmény (MIT, NASA, Harvard–Smithsonian Asztrofizikai Központ, Űrtávcső Tudományos Intézet) munkatársai mellett más országok tudósai is közreműködnek. Magyarországról az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének több kutatója is részt vesz a TESS asztrofizikai programjaiban.
Jelen cikk írója a TESS Asztroszeizmológiai Tudományos Konzorcium (TASC) cefeida és RR Lyrae típusú változócsillagokkal foglalkozó munkacsoport vezetője. A nagy pontosságú, folyamatos megfigyelések számos új ismerettel fogják gazdagítani ezekről a csillagokról szerzett tudásunkat. A TESS-megfigyelések révén az egész égboltra kiterjedően vizsgálhatók lesznek a pulzáló változócsillagok dinamikai jelenségei (modulációk, extra pulzációs módusok, rezonanciák stb.). A cefeidák és az RR Lyrae csillagok is kitűnő távolságindikátorok, így a magyar kutatók a galaktikus szerkezet vizsgálatát is tervezik a TESS-adatok felhasználásával. Ebben nagy segítség lesz az Európai Űrügynökség asztrometriai Gaia missziója is, amely független módon szolgáltat a csillagok pontos távolságáról szóló adatokat. Az MTA CSFK Lendület Lokális Kozmológia Kutatócsoportja Szabó Róbert vezetésével nemcsak a célpontválogatásban, de az adatfeldolgozásban, földi kiegészítő megfigyelések megszerzésében és az adatok publikálásában is szerepet vállal.
Becslések szerint a TESS megháromszorozhatja a kisméretű (a Föld méretének négyszeresénél, azaz a Neptunusznál kisebb), viszonylag pontosan ismert tömegű planéták számát (6. ábra). Sok olyan bolygójelölt is lesz az adatokban, amelyeknek csak egyetlen fedése lesz látható a TESS-szel. Ezek száma elérheti, sőt meg is haladhatja a több tranzittal azonosított planéták számát.
A NASA videója a TESS-ről
A TESS legfontosabb célja tehát a minél fényesebb (és közelebbi) csillagok körül minél több fedési exobolygó felfedezése. Ezek karakterizálására, tulajdonságaik minél pontosabb megismerésére van a legnagyobb esély. Minél fényesebb csillag körül kering a bolygó, annál pontosabban mérhető a tömege. A bolygó légkörének vizsgálatát is segíti, ha a gazdacsillag fényes. Egyes esetekben a bolygó légköre önmagában is vizsgálható lesz, például a James Webb-űrtávcsővel 2020 után, az ELT-vel 2024-től, az európai ARIEL űrszondával 2028-tól kezdődően. Más esetekben pedig azt az eltérést lehet felhasználni, amit a bolygótranzit idején a bolygólégkör okoz a csillagról jövő fény spektrumában. Ez az eljárás transzmissziós spektroszkópia néven ismert, és alkalmas arra, hogy a távoli exobolygó légkörében jelen levő atomokat, molekulákat azonosítsa, hiszen a csillag fénye magán hordozza a bolygó atmoszférájának „kémiai ujjlenyomatát”. Ehhez is a fényesebb objektumok a legkiválóbb célpontok. A távlati célok természetesen a bolygók és bolygórendszerek kialakulásának és fejlődésének a jobb megértése, ugyanakkor a bolygólégkörökben zajló fizikai és kémiai folyamatok vizsgálata is elsőrendű fontosságú annak megértéséhez, hogy mely bolygókon keletkezhet és fejlődhet az élet.
Pál András (MTA CSFK Csillagászati Intézet) sikeres Lendület-pályázatának befejezése után csatlakozott a TESS csapatához. Ő felel a TESS-adatok MIT-n belüli fotometriai feldolgozásához szükséges programok fejlesztéséért. Az indítást követően, a tesztüzem (commissioning phase) során – néhány hónapig az MIT-n dolgozik, amikor az űrtávcső beállításai, kalibrációja és első megfigyelési szakaszai történnek. Munkájának jelentősége, hogy a hosszadalmas, sokszor hónapokig tartó kalibrálás és végleges adatok kinyerése mellett a kutatók előzetes eredményekhez
is korábban hozzájuthatnak. Ez kulcsfontosságú mozzanat az exobolygójelöltek földi nyomon követése szempontjából, hiszen a TESS működési módja miatt az éppen megfigyelt és felfedezett exobolygók a nappali égre kerülve rövid időn belül eltűnnek a földi távcsövek hatóköréből néhány hónapra. A korai adatfeldolgozás tehát Pál András szakértelmének és az általa fejlesztett szoftvereknek köszönhetően lesz lehetséges.
Bár a TESS fő feladata minél több új exobolygó megtalálása, elődeihez hasonlóan más tudományos feladatok is szerepelnek az új fotometriai űrszonda programjában. Jelentős eredményekre számítanak a változócsillagok iránt érdeklődő kutatók, akik javaslatot tehettek a számukra érdekes csillagok időben sűrűbb mintavételezésű észlelésére, mint amilyen az exobolygók kimutatásához elegendő. A rendkívül izgalmas és sokat ígérő bolygófelfedezések mellett tehát a csillagokat tanulmányozó kutatók is sokat várnak a TESS-től. Ha számszerűen nézzük, több tudományos cikk született a csillagok, szupernóvák, csillaghalmazok Kepler-adatait elemző publikációból, mint a Kepler exobolygós eredményeket ismertetőkből. Mindez annak köszönhető, hogy a pontos fényességmérések a csillagokról is nagyon sok mindent elárulnak a hozzáértőknek. Az egyik ilyen lehetőség a csillagok rezgéseinek vizsgálata, ami a csillagok belső szerkezetének feltárását teszi lehetővé. Amint a földrengéshullámok segítségével a geofizikusok feltérképezik bolygónk belsejét, a csillagokban jelen levő rezgések és az általuk keltett parányi fényességváltozások a csillagok szerkezetére érzékenyek. Ezáltal a csillagszeizmológia tudománya pontosabb csillagtömegeket, -sugarakat (így bolygósugarakat is) szolgáltat. A bolygórendszer-karakterizáláshoz szükséges annak kora, amit kellő pontossággal szintén az asztroszeizmológia biztosít majd a legfényesebb TESS-célpontok esetén (más, kellően pontos és általános asztrofizikai módszer nem ismert jelenleg a csillagok korának becslésére). Nem túlzás azt állítani, hogy a csillagok asztrofizikája forradalmon ment keresztül az utóbbi években az űrfotometriai mérések nyomán.
Végszó
Az exobolygók kutatása minden bizonnyal új szintre lép a TESS színre lépésével. Általa fogjuk megtalálni kozmikus környezetünkben a legígéretesebb, legjobban karakterizálható exobolygókat. Ez a munka a nagy földrajzi felfedezésekhez hasonlítható kozmikus méretekben. A következő lépés ezeknek a planétáknak a minél alaposabb megismerése lesz a következő évtizedek során. A pontos fényességmérések az asztrofizika más területein dolgozó kutatóknak is kincsesbányát jelentenek majd, így a TESS szerteágazó és jelentős tudományos hatása borítékolható.
Köszönetnyilvánítás
A cikk megírását az NKFIH K-115709 sz. témapályázata és a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja (LP2018-7/2018) támogatta.
IRODALOM
[1] Szabados L.: Új űrszondával folytatódik az exobolygó-vadászat http://mta.hu/tudomany_hirei/tess-uj-urszondaval-folytatodik-a-bolygovadaszat-mta-csfk-konkoly-thege-miklos-csillagaszati-intezet-108595
[2] Ricker és mtsai.: Transiting Exoplanet Survey Satellite, J. Astron. Telesc. Instrum. Syst., 1(1), 014003, 2015
[3] Barclay, J. Pepper, E. V. Quintana: A Revised Exoplanet Yield from the Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS), Astrophysical Journal, közlésre beküldve, 2018, arXiv:1804.05050
[4] Az ESO Rendkívül Nagy Távcsövének (ELT) magyar nyelvű honlapja: https://www.eso.org/public/hungary/teles-instr/elt/
[5] Az ESA ARIEL nevű exobolygólégkör-spektroszkópiára tervezett missziója: https://ariel-spacemission.eu
A cikk a Természet Világa 2018. októberi (149. évf. 10. sz.) számában jelent meg.
