A tavalyi esztendő sajnálatos módon méltán kiérdemelte magának a tűz éve korántsem elismerésre méltó címét. Az évezredek óta az emberiség életben maradásának nélkülözhetetlen kellékét most a közelmúlt eseményeinek árnyékában a mindent felperzselő, a jövőt füstbe burkoló, a halált hozó szinonimáiként aposztrofálhatjuk. Amazónia és Kalifornia után most Ausztráliát sújtják a már hónapok óta tomboló, fékevesztett, és reménytelenül megállíthatatlannak tűnő bozóttüzek, melyek számtalan ember és állat életét követelték már. Sajnos egyelőre még nem számolhatunk be arról, hogy a koalák és kenguruk földje fellélegezhetne, a szűnni nem akaró lángok elleni küzdelem ezekben a percekben is zajlik. Az eddig történtek alapján számot vetve azonban már most kijelenthető, hogy a minden kétséget kizáró okok ismerete nélkül is valódi katasztrófáról beszélünk.
2019 júniusa óta több nagyobb bozóttűz-hullám söpört végig Ausztrálián, mely leginkább a délkeleti területeket érintette. Az ország legnépesebb államában, Új-Dél-Walesben emiatt szükségállapotot hirdettek ki. Az idei tűzszezonban, 2020. január 14-ig bezárólag mintegy 186 ezer km2-nyi terület égett le, 5900 épületet lerombolva, és legalább 33 ember életét követelve. A tűzvész a becslések szerint legkevesebb 1 milliárd állatot érinthetett, néhány veszélyeztetett faj pedig a kihalás szélére sodródott. Habár ezt a tűzszezont a valaha volt legrosszabbnak titulálják, az 1974-es tűzvész országosan jóval nagyobb volt, letarolva közel 1 millió 170 ezer km2-t, viszont alacsonyabb intenzitása és távoli helyzete miatt jóval kisebb károkat eredményezett.
A lángok bozótosokban, erdős területeken és olyan népszerű nemzeti parkokban tombol, mint a Kék-hegység. Ausztrália legnagyobb városai közül is jó néhány érintett, köztük Melbourne és Sydney, ahol a külvárosban otthonokat rongál meg a tűz, míg a városközpontot vastag füstfelhő lepi el. December végén a levegő minősége Sydney-ben a veszélyes szint tízszeresét tette ki. A tüzek mérete a legkisebb, lakóépületet vagy egy kisebb háztömbnyi részt érintőtől a több hektáros területen tombolókig terjed. Néhány ezek közül mindössze napokig tart, és amilyen gyorsan fellobban, olyan sebességgel el is tűnik, de a legnagyobbak esetenként már hónapok óta égnek. Egyedül Új-Dél-Walesben akár 100 kisebb-nagyobb tűz is égett egymással párhuzamosan.
Ausztráliában minden évben úgynevezett tűzszezon lép életbe. A déli félteke nyarán rendkívül forró és száraz időjárás jellemzi a földrészt, amely elősegíti a lángok fellobbanását és gyors terjedését. A legtöbb esetben a tüzek keletkezése mögött természetes folyamatok állnak, mint például az aszállyal sújtott, és így kiszáradt növényzetbe csapó villám. A természeti katasztrófák idején főként a vészhelyzeti koordinációval foglalkozó Victoria Emergency kormányügynökség szerint a december végi, Victoria állam Kelet-Gippsland régiójában keletkező sorozatos erdőtüzekért nagyrészt az úgynevezett száraz villám elnevezésű villámtípus felelt, melyek aztán kevesebb, mint öt óra leforgása alatt több mint 20 kilométert tettek meg. Nem lehet azonban mindent a természetes folyamatok számlájára írni, hiszen eme katasztrófát okozó tüzek mögött sokszor – felelőtlenül, vagy épp tudatos módon – az ember áll. Új-Dél-Wales állam rendőrségi adatai szerint legalább 24 embert vádolnak szándékos gyújtogatással, november óta pedig közel 200 ember ellen zajlik tűzgyújtással kapcsolatos bűncselekmény gyanúja miatt eljárás.
Az ausztrál tűzszezon mindig óriási veszélyeket rejt magában. Victoria államban 2009 szeptemberében egy azóta fekete szombatnak nevezett napon 173 ember vesztette életét, ezzel a valaha volt leghalálosabb bozóttűz hírében áll Ausztráliában. Az idei körülmények azonban minden eddiginél szélsőségesebbek voltak, különösen felszítva a lángokat, elnyújtva a tüzek időtartamát és rendkívül megnehezítve a tűzoltási lehetőségeket. Ausztrália évtizedek óta legsúlyosabb aszályát tapasztalja meg. Az ország meteorológiai szolgálata év végén közölte, hogy 2019 tavasza messze a valaha volt legszárazabbak közé tartozott, miközben a decemberi hőhullám megdöntötte az addigi legmagasabb országos átlaghőmérsékletet, mely egyes helyeken elérte a 40 °C feletti értéket. Az erős szél pedig a lángok és a füst jóval gyorsabb terjedését segítette elő, valamint több esetben önmagában is halálos kimenetellel bírt. Decemberben egy 28 éves önkéntes tűzoltó vesztette életét Új-Dél-Walesben, miután teherautóját az erős szél felborította. A legtöbb szakértő szerint az éghajlatváltozás csak tovább rontott a természeti katasztrófák (esetünkben az erdőtüzek) jellemzőin, azok kiterjedése és hatásai így halmozottan érvényesülnek. Az időjárási viszonyok szélsőségessé válása miatt a tüzek évről évre egyre korábban, már a tűzszezon elején fellobbannak, és az eddig megszokottnál sokkal nagyobb intenzitással terjednek.
Számos magas rangú vészhelyzeti szolgálat tisztviselője, köztük az új-dél-walesi tűzoltó- és mentőszolgálat osztályának egykori biztosa 2019-ben levelet intézett Scott Morrison miniszterelnöknek, figyelmeztetve őt az éghajlati válság Ausztráliára gyakorolt hatásaira. Válaszában Morrison a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése iránti elkötelezettségének adott hangot, de azt is kijelentette, hogy ragaszkodik az ésszerű irányelvekhez, és nincs egyetlen jól működő módszer sem – legyen az éghajlattal, vagy mással összefüggő – mely teljes mértékben védelmet nyújtana a tüzekkel szemben. A katasztrófa során egész városokat borítottak el a lángok, és több állam lakói is elvesztették otthonaikat. A legsúlyosabb ilyen jellegű károk az ország legnépesebb államában, Új-Dél-Walesben keletkeztek, ahol közel 1600 ház semmisült meg, és több mint 600 szenvedett valamilyen szintű károsodást. Összességében már nagyobb terület perzselődött fel Ausztrália hat államában, mint Belgium és Dánia együttvéve.
Az anyagi kár azonban eltörpül a rendkívüli mértékű ökológiai veszteségek mellett. Az országszerte fellobbanó tüzek a Sydney-i Egyetem ökológusai szerint nagyjából egymilliárd állatot érintettek, közülük több százmillió pusztulhatott el. Bár az eddig rendelkezésre álló adatok mindössze a hüllőkkel, madarakkal, és emlősökkel kapcsolatos számsorokat tartalmazza, beleszámolva a földrész állatvilágának további, bozóttüzek által érintett egyedeit is (például rovarok, kétéltűek) ez a statisztika még tovább romolhat. „Új-Dél-Wales koaláinak közel harmadát, valamint élőhelyük ugyanilyen hányadát pusztította el a tűzvész” – mondta Sussan Ley, szövetségi környezetvédelmi miniszter. Egyes fajok, mint például az említett koalák, nem állnak közvetlen kihalási veszélyben, mivel országszerte elterjedtek. Mások azonban, melyek elterjedése szűk területre koncentrálódik, és alacsonyabb egyedszám jellemzi őket, ide értve a kétéltűek és madarak számos faját, melyek egy-egy ilyen katasztrófa során végleg eltűnhetnek. Ezek azonban csak jó közelítései a valódi számoknak, a folyamatosan bővülő adatok miatt a kutatóknak csak akkor lesz módjukban a pontos károkat összesíteni, amikor a tüzek elalszanak. De hogy mikor érnek véget a megpróbáltatások, azt egyelőre senki sem tudja.
SZOUCSEK ÁDÁM
A cikk a Természet Világa 2020. februári számában (151. évf. 2. sz.) jelent meg.
