BECK MIHÁLY
Mit hoz a jövő?
A különböző jóslási eljárások

A jóslási eljárások rengetegében csak úgy igazodhatunk el, ha osztályozzuk, csoportokba rendezzük őket.

A legreménykeltőbbeknek tűnnek azok a módszerek, melyek a jóslat tárgya, illetve annak valamilyen tulajdonsága közötti kapcsolatra épülnek. Ezeket talán pszeudoracionális asztrológia és a tenyérjóslás. Azért nevezzük ezeket pszeudoracionálisnak, mert a kérdéses személy, és annak bizonyos tulajdonsága, pl. horoszkópja, vagy tenyerének vonalkázata közötti valamilyen önkényesen feltételezett, de eleve nem teljesen kizárható kapcsolatra épülnek. Érdemes arra is rámutatni, hogy ezeknek a jóslási módoknak az esetében mindig található egy velük távoli rokonságban álló, valóban tudományos megközelítés is. Az asztrológia esetében ez a csillagászat, azaz az asztronómia, a tenyérjóslás esetében pedig a daktiloszkópia, illetve a dermatoglifia, azaz az emberi bőrfelület finomszerkezetének vizsgálata.

Interaktív jóslási eljárások azok, melyek esetében a jós és a kérdéses személy között mentális kapcsolat van. Ilyen eljárás a kártyavetés, vagy a különböző un. geomanciás módszerek, mint pl. az ólomöntés.

Véletlenszerű módszereknek tekinthetők a különböző numerológiai eljárások, bár ezeknek az esetében a legtöbbször nem zárható ki a jós, és a kérdéses személy közötti mentális kapcsolat szerepe sem.

Próféciáknak nevezhetjük azokat a jóslatokat, melyek – legalábbis elvileg – kizárólag a látnok belső megvilágosodása nyomán születnek, még akkor is, ha ehhez a megvilágosodáshoz külső eszközt, pl. kristálygömböt használ. Természetesen egyáltalán nem zárható ki, hogy a látnok más, teljesen szokványosan nyert információkra is támaszkodik jövendöléseiben. Ennek persze csak a rövidtávú próféciák esetében lehet jelentősége.

Pszeudoracionális eljárások

Az asztrológia bár a legrégibb egyben kétségkívül a legdivatosabb jósló eljárás. Alapmegállapítása az, hogy az ember jellemét, hajlamát, sorsát az határozza meg, hogy születése pillanatában és helyéről tekintve hogyan helyezkednek el egyes égitestek, azaz mi a horoszkópja a kérdéses személynek. Közismert, hogy a Nap és a Hold helyzetének fontos földi következményei vannak. Elegendő a nappalok és az éjszakák váltakozásaira, az évszakok meglehetősen szabályos változásaira, és az árapály jelenségére utalni. A régi egyiptomiak azt is megfigyelték, hogy összefüggés van a Sziriusz heliákus keléke és a Nilus áradása között. Ilyen megfigyelésekből, valamint az égitesteknek az istenekkel való azonosításából és a hozzájuk kapcsolódó mítoszokból alakultak ki a különböző, babilóniai, egyiptomi, görög, kínai, hindu stb. asztrológiai rendszerek. Természetesen mindegyik asztrológiai rendszer geocentrikus volt, és csak a szabad szemmel látható égitesteket vették számításba, és a tulajdonképpeni bolygókat, valamint a Holdat és a Napot egyaránt bolygóknak tekintették. (Meghökkentő módon, egyes asztrológiai rendszerekben viszont nemlétező égitesteket is szerepeltetnek.) A csillagászati ismeretek fejlődésével, a heliocentrikus világkép kialakulásával, további bolygók felfedezésével az asztrológia teljesen hitelét vesztette. Ez azonban egyáltalán nem vezetett az asztrológia elsorvadásához. Világszerte ezerszámra közölnek a különböző napi- és hetilapok horoszkópokat, bár ezeket maguk az asztrológusok sem veszik komolyan. Az asztrológia reneszánszához természetesen jelentős mértékben járult hozzá az emberek bizonytalanságérzete, amit csak fokozott a század- illetve az ezredvég közeledte. Az asztrológusok tevékenységét pedig megkönnyítette az elektromos horoszkópkészítési programok hozzáférhetősége, ami feleslegessé tette számukra a csillagászati ismeretek elsajátítását, és egyben a valódi tudományosság látszatát is megadta.

Az asztrológiát Popper, mint nem cáfolható rendszert áltudománynak tekintette. Az áltudományként való kezeléssel egyetérthetünk, de éppenséggel nem azért, mert az asztrológia nem cáfolható, hanem azért, mert egyértelműen megcáfolt. Mielőtt a tapasztalati, illetve kísérleti cáfolatokat tárgyalnánk, érdemes lesz azokat a racionális ellenérveket áttekintenünk, melyek önmagukban is elégségesek az asztrológia teljesen képtelen voltának megvilágítására.

Úgy vélem, hogy a legfontosabb a tapasztalati alap teljes hiánya. Az asztrológiai szabályok nagyon bonyolultak, hiszen csak a régebben ismert égitestek egymáshoz viszonyított állásának is a különböző időpillanatokban rengeteg lehetősége van. Nyilvánvaló, hogy valamilyen összefüggés megállapításához sokmillió adatra, azok statisztikai értékelésére lenne szükség. (Ki kellene választani legalább 10 000 különböző helyen és időben született csecsemőt, rendre feljegyezni életük alakulását, jellemvonásaik megnyilvánulásait stb. A sokmilliónyi adat statisztikai feldolgozása adhatna alapot esetleges szabályszerűségek megállapítására.) Az általános használt asztrológiai szabályok azonban nem ilyen, az elektronikus számítógépek nélkül egyébként is megállapíthatatlan szabályokon, hanem kevésszámú, jobbára önkényesen kezelt megfigyelésen, és az égitestek mitológiai kezelésén alapulnak. A modern asztrológiai irányzatok nagyon hangsúlyozzák, hogy nincs egyértelmű összefüggés a horoszkóp és a tulajdonságok, valamint a jövő történései között, a horoszkópot csak úgy kell tekinteni, mint ami bizonyos valószínűségeket jelez, és megállapításaiban meghatározó szerepe van az asztrológus intuitivitásának. Ez természetesen önmagában elegendő arra, hogy az asztrológiát még csak pszeudoracionális megközelítésnek se tekintsük, és tulajdonképpen a jósló eljárások második vagy harmadik csoportjába soroljuk.

Nyomós érv az asztrológia ellen a kozmikus hatások, illetve azok mechanizmusának teljes hiánya. Könnyen belátható, hogy az égitestek gravitációs hatása, a tőlük származó elektromágneses hatások elenyészőek azokhoz képest, amelyeket a környezet, illetve a Nap egymagában jelent. A különböző sugárzások időbeli változásában egyébként sem mutatható ki semmiféle olyan változás, ami kapcsolatba lenne hozható az égitesteknek a horoszkópok szerinti egymáshoz viszonyított állásával. Semmi jele, és vajmi kevés esélye van eddig ismeretlen (nem gravitációs, nem elektromágneses, nem anyagi) sugárzásnak. Teljesen önkényes az a feltételezés, hogy a születés pillanatában különleges jelentősége lenne. Az asztrológusok szerint az első lélegzetvételeknek van meghatározó jelentősége, mert ekkor válik az újszülött függetlenné az anya életműködésétől. Ennek persze önmagában semmi jelentősége sincs, hiszen a feltételezett kozmikus hatásoknak már a fogantatás pillanatától a halálig kellene érvényesülnie.

A hatásmechanizmus teljes hiánya, illetve a feltételezett hatások képtelensége még nyilvánvalóbb az un. mundán asztrológia esetében. Eszerint az égitestek állása meghatározza az intézmények, városok és az államok sorsát is. Mindössze az adott intézmény alapításának helyére és idejére van szükség, hogy az ennek megfelelő horoszkópot, és belőle következően az intézmény jövőjét megállapítsák.

Az igényesebb asztrológusok a következő három tudományos igényű vizsgálatot tartják bizonyító erejűnek:

1. Nelson összefüggést talált a Nap és a bolygók párjainak egymáshoz viszonyított helyzete és a rövidhullámú rádióadások vételi minősége között;

2. Piccardi azt találta, hogy kicsiny, de statisztikusan szignifikáns különbségek mutathatók ki a sportbeli kiválóság és a születés időpontjában a Mars helyzete között.

Bár egyik vizsgálat sem az asztrológiai bolygóállások és az adott jelenség közötti kapcsolatra vonatkozik, és ezért akkor sem lehetne azokat az asztrológia melletti érveknek tekinteni, ha helyesek lennének, egyikük sem bizonyult valósnak: az ellenőrző számítások és kísérletek egyértelműen cáfolták az eredeti állításokat. Mindhárom esetben az adatok statisztikai kezelésében történtek alapvető, és az eredményeket döntően meghatározó hibák. Nelson megállapításait egyértelműen cáfolták. Piccardi maga határozottan tiltakozott az ellen, hogy megállapításait az asztrológiával hozzák kapcsolatba. Szerinte az egyes kémiai reakciókat, köztük az életfontosságúakat a különböző kozmikus hatások, feltehetően a nagyon kisfrekvenciás elektromágneses sugárzások jelentősen befolyásolják. Szerinte kémiai kísérletei az orvosi klimatológiának képezhetik az alapját. Mind kísérleteinek a leírásokból egyértelműen kiderülő megbízhatósága, mind pedig az értékelésre használt statisztikai eljárásnak az adott esetben való teljes alkalmatlansága miatt eredményeinek nincsen tudományos értéke.

A legnagyobb érdeklődés Gauquelin munkáját követte. Érdemes megjegyezni, hogy Gauquelin az asztrológiának egyik legharcosabb modern bírálója. Többezer horoszkóp, és az adott személyre vonatkozó pszichológiai tesztek összehasonlítása alapján utasította el az asztrológiát. Egy érdekes kísérletet is elvégzett: újsághirdetést adott fel, melyben díjmentésen részletes horoszkóp elkészítését ajánlotta fel. Több százan küldték be adataikat. Mindegyiküknek ugyanazt az asztrológiai jellemzést küldte meg, melyet egy közismert sorozatgyilkosról, annak születési adatai alapján egy hivatásos asztrológus készített. Tucatjával kapta a hálálkodó leveleket a nagyszerű, és pontosan a várakozásoknak megfelelő jellemzésekért.

Az ún. Mars hatásra vonatkozó megállapításait, illetve az azok alapját képező adatgyűjtés és feldolgozás módját sokan vizsgálták. Alapmegállapítását, ti., hogy a Mars meghatározott állásakor születettek közül 22% tartozik a különösen kiemelkedő sportolók közé, míg a véletlenszerű eloszlás esetén ez csak 17% lenne, az ellenőrző vizsgálatok egyértelműen cáfolták. A véletlenszerű eloszlástól természetesen annál nagyobb mértékben találtak eltéréseket, minél kisebb mintán végezték a számításokat.

Az asztrológiai megállapításokat egyértelműen cáfolja azoknak a valósággal való összevetése. Természetesen nem az újságok horoszkópjainak teljesen általánosan fogalmazott, mindenkire egyformán illő megállapításaira gondolunk, ezekre kár szót vesztegetni, hanem a hivatásos asztrológusok jellemzéseinek és jövendöléseinek teljesen hamis voltát bizonyító kísérletekre. Gauquelint már említettük. A legalaposabb cáfolatnak az a vizsgálat tekinthető, melynek eredményét a Natureban tették közzé: Shawn Carlson, a berkeley-i egyetemen kizárólag az elismert, a National Council of Geocosmic Research által ajánlott hivatásos asztrológusok, és a San Francisco környékéről jelentkezett személyek bevonásával két részből álló, kettős vak kísérletsorozatot tervezett. Ennek során valamennyi jelentkezőt megkérdezték az asztrológiát illető véleményüket, illetve tájékozottságukat illetően. A kísérletekbe nem vonták be a teljesen kétkedőket és az asztrológiában járatosokat, illetve az abban feltétlenül hívőket. Ez a szubjektív elemek lehetséges kiküszöbölését célozta. Valamennyi résztvevőnek elkészítették a horoszkópját, és az ezek alapján a NCGR által ajánlott asztrológusok által készített jellemzését. Minden személy három kódolt jellemzést kapott, és választaniok kellett egy 1–10-ig terjedő skála alapján, hogy melyiket tartják a rájuk legjobban illőnek. A véletlenszerű választás természetesen 3% lenne, az asztrológusok legalább 50%-ot ígértek. Az eredmény a véletlenszerűnek megfelelő volt.

A másik kísérletsorozatban az asztrológusok kaptak egy-egy kódolt horoszkópot és három személyről készített pszichológiai teszt, az ún. California Personality Inventory alapján készült jellemzést, melyek közül egy felelt meg a választott személynek. Az asztrológusoknak, akik ismerték a kérdéses pszichológiai tesztet, a legmegfelelőbbet kellett kiválasztaniuk. A véletlenszerűnek itt is a 33% felelt meg, azt asztrológusok legalább 50% esetén tartották volna számukra kedvezőnek az eredményt. Itt sem volt eltérés a statisztikus értéktől, azaz mindkét kísérletsorozat egyértelműen jelezte, hogy az asztrológiai alaptétel nem állja meg a helyét.

Természetesen az asztrológusok számos, a tapasztalattal egyezésben levő horoszkópra, illetve annak alapján készített asztrológiai értékelésre tudnak hivatkozni. Ezek jelentős része utólag készült, az események ismerete alapján. Persze szükségszerű, hogy a nagyszámú asztrológiai megállapítás között legyen beteljesült is. Érdemes azonban rámutatni arra, hogy éppen a jelentős események előrejelzése esetén mondanak teljes csődöt az asztrológusok. Lássunk erre néhány példát. A csillagjósok nem jelezték előre a Szovjetunió összeomlását. Számos hosszútávú asztrológiai előrejelzést ismerünk azonban, melyek a Szovjetunió 21. századi szerepével, vagy akkori felbomlásával, esetleg világméretű győzelmével foglalkoztak. Sybil Leek, az egyik legelismertebb amerikai asztrológus 1972-ben egész könyvben foglalkozott az az évi amerikai elnökválasztás kilátásainak asztrológiai elemzésével. Eredetileg Harold E. Hughest jelölte meg, mint a legesélyesebbet, de ő, a jós balszerencséjére még a könyv kiadása előtt visszalépett. Leek reményét fejezte ki, hogy még meggondolja magát, de erre nem került sor. Leek második jelöltje Edward Muskie volt, de mint tudjuk Richard Nixont választották meg. A könyv egyébként igen tanulságos, mert tulajdonképpen egy kiterjedt politikai elemzést ad, asztrológiai blablával fűszerezve. A könyv tehát nem azt bizonyítja, hogy Leek rossz asztrológus, hanem azt, hogy nem jó politikai elemző.

A hazai asztrológusok egy 1997. évi januári tv. műsorban egyöntetűen jelezték, hogy a csillagok szerint Jelcin elnök májusban megbukik. Jómagam is nagyon valószínűnek tartottam ezt, bár nem vizsgáltam a csillagok állását. Ez a lehetőség akkor nagyon reálisnak tűnt a legtöbb újságolvasó ember és a politikai elemzők többsége számára. Jelcint azonban nem zavarták sem a csillagok, sem a politikai elemzők megállapításai, és a helyzet ura maradt.

Bioritmus. A különböző élőlények életében általában, az emberében pedig különösen több, bizonyos időközönként ismétlődő jelenség, esemény fordul elő. A legközönségesebb a napi ritmus, az alvás és az ébrenlét egymásutánja, ami nyilvánvalóan a Föld forgásával, azaz az éjszaka és a nappal váltakozásával kapcsolatos. Ezért azután könnyen sokan elfogadják azt is, hogy az ember életében van egy 23 napos fizikai és egy 28 napos érzelmi ciklus. Ezeket még a század elején Fliess, egy különböző pszichoanalitikus gondolta ki, melyekhez később még a 33 napos ún. intellektuális ciklust is hozzávették. (Megjegyzendő, hogy ennek a 28 napos ciklusnak nincs köze a menstruációs ciklushoz.) Mindhárom ciklus a születéssel kezdődik, kezdő, illetve félérték pontjainak különös jelentősége van, ekkor mintegy előjelváltás történik. A ciklusok a szinuszgörbének megfelelően játszódnak le, és a halálig tartanak

A ma már meglehetősen háttérbe szorult bioritmus elmélet népszerűségében biztosan szerepet játszott az is, hogy a ciklusokat a zsebszámológépekkel könnyen ki lehet számolni.

A bioritmus elmélet nagy jelentőséget tulajdonít két ciklus metszéspontjának, az pedig szinte végzetes, ha mindhárom ciklus egy pontban találkozik. Ilyenféle ciklusoknak sem az élettani, sem a pszichológiai kutatások szerint nincsen semmi jele és a nemlétező ciklusok nevezetes pontjainak ezért semmi jelentősége sincs.

A bioritmus elmélet cáfolatához azonban még a ciklusok létezésének el nem ismerésére sincs szükség. A valódi bioritmusokra vonatkozó tapasztalatoknak ellentmond ugyanis az, hogy –a napi változásoktól eltekintve –ezek szigorúan szabályosak. Minden ilyen periodikus változás esetében vannak egyéni különbségek, illetve ugyanannál az egyénnél is mutatkoznak időről-időre különbségek. Természetes, hogy a szervezetet érő különböző változások (betegségek, környezetváltozás stb.) hatására hosszabb-rövidebb ideig tartó módosulások következnek be. Ha tehát lennének is kritikus napok, kiszámításuk semmiképpen sem lehetne lehetséges.

A „bioritmust” bizonyítani akaróknak azonban igen könnyű a dolguk a hiszékenyek esetében. A különböző bioritmus görbékhez rendelhető nevezetes napokból (előrejelváltás, metszéspontok stb.) egy hónapban 6–9 van. Könnyen lehet egész sereg esetet találni, amikor valami kellemetlen, netán végzetes esemény történik ezeken a „kritikus”napokon. Minden tudományos igényű statisztikai vizsgálat szerint azonban ezek a “kritikus napok”semmiben sem különböznek a többi naptól. Persze a nagyon hiszékenyek esetében könnyen előállhat az önbeteljesítő jóslat sajnálatos esete: pl. a gépkocsivezető, ha úgy tudja, hogy „kritikus napja”van, sokkal inkább ki van téve a balesetveszélynek, mintha nem tartana ettől a veszélytől.
 

A tenyérjóslás. Közismert, hogy minden embernek más és más az ujjlenyomata. Ez teszi lehetővé a személyek azonosítását. Érdekes, hogy míg Európában csak a múlt század végén fedezték fel, Kínában már több mint 1500 éve használták ezt a lehetőséget. Nem csupán az ujjak bőrének finom erezete, hanem az egész tenyér, a talp, a sarok és a lábujjak bőrének rajzolata változik egyénről egyénre, és változatlan marad az egész életen át. Ez a tény önmagában is igen érdekes, és elgondolkodtató a tenyérjóslás lehetőségének mérlegelése szempontjából.

Bárki meggyőződhet róla saját tenyerének szemléléséből, hogy a rajzolatok rendkívül bonyolultak. Rövidebb-hosszabb vonalakat, gyűrődéseket, ráncokat, hurkokat és más jellemző alakzatokat találhatunk. A kombinációk száma végtelen, éppen ezért az esetleges szabályszerűségek megállapítása az egyén jelleme, testi és lelki tulajdonságai, betegségekre való hajlama, sorsa és a tenyér bőrlécezetének szerkezete között még bonyolultabb feladat lenne, mint azt a horoszkóp esetében láttuk. Az azonban bizonyítottnak tekinthető, hogy a bőrlécezet jórészt – bár valószínűleg nem kizárólag – genetikailag meghatározott. (Egyes vizsgálatok ugyanis arra mutatnak, hogy a bőrlécezet szerkezete a méhen belüli mozgások hatására módosul.) Ezért aztán valószínű, hogy bizonyos jellegzetes szerkezetek, és a genetikai rendellenességek között statisztikusan kimutatható kapcsolat van. Ezzel azonban ki is merült az, amit a tenyerekből akár a legalaposabb vizsgálat is ki tud hámozni.

A tenyérnek az ujjak alatti dombjai egyes bolygókkal hozták kapcsolatba, ezért azután a tenyérjóslás az asztrológiával is rokonságot mutat.

Interaktív jóslási eljárások

A geomanciás eljárások. Mint Lehmann írta “eredetileg a szónak megfelelőleg a 'föld jóslatait', azaz földalatti hangok, repedés, törés, földrengés stb. jelentőségét értették. Mivel ezek a jelenségek csak ritkán fordulnak elő, áttértek „kísérleti módszerekre”. Azaz homokrajzolatokból, a viasz- vagy ólomöntéskor nyert alakzatokból következtettek jövendő eseményekre. Akkor tekinthetők az ilyenféle eljárások interaktívnak, ha az eljárás során nyert alakzatok értelmezésekor kapcsolat van a jós és az adott személy között, mert ilyenkor a jós azokra az ismeretekre támaszkodhat, melyeket korábban, illetve az eljárás folyamán az adott személyről megszerzett. Ezt az eljárást a mai pszichológia is alkalmazza: a Rohrschach teszt alapja az, hogy tíz különböző, gondosan megválogatott “tintafoltba”mit lát bele a vizsgált személy. Nem kétséges, hogy a geomanciás eljárások is, a Rohrschach teszt is sok mindent feltárhatnak a megfelelő beleélőképességű „jós”, illetve a felkészült pszichológus számára. Azt azonban csak a nagyon hiszékenyek gondolhatják, hogy ezekből, az általánosságokon túlmenően bármit is lehetne a jövő történéseire vonatkozóan mondani.

A kártyavetés eredete nem tisztázott. Valószínűleg arab eredetű, és Európába a keresztesháborúk során került. Elsősorban a cigányok űzték, de az úri, sőt a főúri körökben is akadtak művelői. A tarotnak nevezett, jóslásra használt kártya 78 lapos. Az elnevezés természetesen rokon a közönségesen használt 52 lapos tarokk kártyáéval. A jóslásnak bonyolult szabályai vannak, és az természetesen csak arra alkalmas, hogy a jós, ismereteire és az adott személy reakcióira –melyek részben szóbeli közlés, részben a testbeszéd formájában nyilvánul meg –olyan dolgokat mondjon, melyek megfelelnek a várakozásoknak.

A többi „jóstudomány” A jóslásnak még tömérdek módja van. A rómaiak augurjai a madarak röptéből jósoltak. A jósok segédeszközei közé tartoznak a kristálygömbök és a kagylók, ezek a középkori, de máig használt „audiovizuális”eszközök, melyek esetleg segítik a jóst és révület elérésében, de legfőbb szerepük a hitelesség látszatának megteremtésében van.