NOBEL-DÍJAS A GUINNESS REKORDOK KÖNYVÉBEN

Bencze Gyula

Glenn T. Seaborg, Nobel-díjas kémikus, a Kalifornia Egyetem professzora, a nukleáris orvostudomány megalapítója, az amerikai szkeptikusok szervezetének (CSICOP) vezetőségi tagja, életének 86. évében, 1999. február 25-én elhunyt kaliforniai otthonában. Halálát  az elmúlt év augusztusában elszenvedett szélütést követő komplikációk okozták.

 A kiváló kémikus egészen rendkívüli életpályát futott be mint tudós, tanár, államférfi, kritikusan gondolkodó és a tudomány népszerűsítésének bajnoka egyaránt. Szerteágazó tevékenységének legékesebb bizonyítéka, hogy bekerült a Guinness Book of World Records könyvbe, mint akiről a Ki kicsoda Amerikában? (Who`s Who in America) kötetben a leghosszabb terjedelmű a bejegyzés!
1939 óta tagja Berkeley-ben a Kalifornia Egyetemnek. Kémikusként részt vett a Manhattan tervben, és 1941-ben Edwin McMillannal közösen felfedezte a plutóniumot – amelyért 1951-ben megosztva elnyerték az 1951. évi kémiai Nobel-díjat – valamint még kilenc további transzurán elemet, amelyek: americium (95. elem), curium (96. elem), berkelium (97. elem), californium (98. elem), einsteinium (99. elem), fermium (100. elem), mendelevium (101. elem) , nobelium (102. elem) valamint a 106. rendszámú elem. A 106. rendszámú elemet 1997. augusztus 30-án tiszteletére, még életében seaborgiumnak nevezték el. Társfelfedezője volt továbbá a a nukleáris medicinában – diagnosztikában és sugárterápiában egyaránt – kiterjedten használt jód-131, technécium-99, kobalt-57 és cézium-137 radioizotópoknak. Sokan ezért őt tekintik a nukleáris orvostudomány atyjának.

 Seaborg professzor 1961-től kezdődően 10 évig szolgált az Amerikai Atomenergia Bizottság elnökeként, amely posztra Kennedy elnök nevezte ki, és e tisztségében Johnson és Nixon elnök egyaránt megerősítette. Elnöke volt továbbá az Amerikai Kémiai Társaságnak, valamint az American Association of the Advancement of Science szervezetnek is. Halálakor még mindig a Kalifornia Egyetem kémia professzora volt Berkeleyben, ugyanakkor a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium általános igazgatóhelyettese, valamint elnöke az egyetem tudományos múzeumának (Lawrence Hall of Science).

 Számos tudományos és tudományos közéleti teendője mellett kezdetei óta részt vett az amerikai szkeptikus mozgalomban is, és életének végéig aktívan tevékenykedett az áltudományok visszaszorítása érdekében.

 1997. végén interjút adott a Skeptical Inquirer amerikai folyóiratnak, amelyből néhány részlet felidézése némi fogalmat adhat az olvasónak arról, milyen ember volt ez a kiemelkedően sikeres tudós.

 Iskolai pályafutásáról szólva megjegyezte: "A középiskola második évfolyamáig nem érdekeltek a tudományos tárgyak. Wattsba jártam középiskolába (Los Angeles feketék lakta negyede). Persze ennek semmi köze nem volt a faji integrációhoz. Lakóhelyem környezetében egyszerűen nem volt középiskola, ezért kellett naponta buszoznom  Wattsba. A választható természettudományi tárgyakat és a biológiát nem tartottam érdekesnek, ezért inkább irodalmi tárgyakat akartam választani. Ekkor azonban felhívták a figyelmemet arra, hogy ha nincsnek jegyeim tudományos tárgyakból, nem kaphatok tandíjmentességet a UCLA-n (University of California, Los Angeles).

 Ezért aztán a kémiát választottam, és kémiatanárom, egy bizonyos Dwight Logan Reid, teljesen megváltoztatta a véleményemet. Te jó Isten – csodálkoztam rá a dolgokra – hát ezt miért nem mondta nekem eddig senki? Élvezni kezdtem a felfedezés szellemi kalandját, valaminek elsőként történő megtalálását. Igazán izgalmas volt. A harmadik osztályban aztán felvettem a fizikát, amely még érdekesebbnek bizonyult, mint a kémia. Amikor azonban bekerültem az egyetemre, végül is a kémia szakot választottam, mivel fizikusként akkoriban nem lehetett elhelyezkedni az iparban. Kémikusként könnyebb volt a dolog. Mindazonáltal az egyetemen akartam maradni. A doktori munkámat Berkeleyben végeztem a kémia terén, de magfizikai kutatásokat is folytattam. Akkoriban Berkeley volt az egyetlen hely, ahol erre mód nyílott. Végül is kémiából doktoráltam, azonban egész életemben a magfizika terén dolgoztam. Kémiai tudásomat kíválóan tudtam alkalmazni a magfizikai kutatásokban, pl. az új elemek kémiai azonosításában. Megvolt az a nagy előnyöm, hogy eredményesen tudtam dolgozni a kémia és a fizika határterületein. A tudományos pályát tehát a kaland, az izgalom kedvéért választottam. Azt szoktam mondani, hogy egész életemben azért fizettek, amit szeretek csinálni. Ez igen ritka dolog. Minden nap, amikor munkába megyek – ha lehet itt ezt a szót használni egyáltalán – azért fizetnek, amit éppen csinálni akarok. Nem sok ember létezik, aki ezt elmondhatja magáról!"

 A média felelősségéről szólva a tudomány társadalmi szerepének ismertetésében Glenn T. Seaborg a következőket mondta: " Nos, elég sok olyan tudományos ujságíró van, aki jó munkát végez, főleg azok akik olyan nagy ujságoknál dolgoznak, mint pl.  a New York Times. Velük szemben áll azonban sajnos az áltudomány világa, amely teljesen hamis képet fest a tudoményról és annak a társadalomra gyakorolt hatásáról. Azt hiszem, ezt az irányzatot némiképpen ellensúlyozni lehet a jobb iskolai oktatással, ez azonban elég nehéz dolog…

 A mai világban szinte minden területen szükség van alapvető tudományos és műszaki ismeretekre ahhoz, hogy az ember rendesen el tudja végezni a munkáját. Ezenkívül arra is égetően nagy szükség van, hogy a hétköznapi ember ne legyen analfabéta a tudományokban. Ma annyiféle probléma lép fel, amely a tudományos és a műszaki fejlődés egyenes következménye, hogy az átlagember még szavazni is csak akkor képes értelmesen, ha vannak alapismeretei ezeken a területeken. Sajnos e téren elég rosszul állunk. És itt van nagy szükségünk a média segítségére, hogy bátorítsa a művelődést és pontos tájékoztatást adjon a tudományos jelenségekről."

 Seaborg professzornak abban a különleges élményben is része lehetett, hogy 1989-ben a "hideg fúzió" szenzációjáról személyesen tájékoztathatta Bush elnököt. Erre így emlékezett vissza: "1989. áprilisában hivattak a fehér Házba, hogy tájékoztassam George Bush elnököt egy teljesen váratlan szenzációról, a "hideg fúzióról", amely jelenséget a Utah Egyetem elektrokémikusai állítólag a nehéz víz egyszerű elektrolízisénél fedeztek fel. Néhány nappal korábban a "hideg fúzió" egyik állítólagos felfedezője, Stanley Pons, a Utah Egyetem elektrokémikusa az Amerikai Kémiai Társaság dallasi kongresszusán nagy diadallal jelentette be a felfedezést a lelkesen tapsoló hallgatóságnak. Ez az előadás nyilvánvalóan akkora hírverést kapott, hogy a hírek feltehetően eljutottak a Fehér Házba is. 1989. április 14-én aztán John Sununu elnöki személyzeti főnökkel való rövid beszélgetés után bevezettek az Ovális Irodába, hogy tájékoztassam Bush elnököt.

 Elmeséltem neki a radioaktív jód izotóp felfedezésében végzett munkámat, amellyel néhány nappal korábban a feleségét, Barbarát kezelték. Azt is elmeséltem, hogy ugyanez a kezelés csodálatos gyógyulást eredményezett az anyósomnál, akinek Barbaráéhoz hasonló panaszai voltak. Az elnök ekkor tréfásan megjegyezte, hogy akkor Barbara most radioaktív, ezért ebben az állapotban nem csókolhatja meg a kutyájukat, jelezve, hogy ez a tilalom rá, az elnökre nem vonatkozik.

 Ezután röviden elmeséltem a hideg fúzió jelensége körüli fejleményeket. Jeleztem, hogy szerintem ez nem egy téves megfigyelés, azaz nincs köze a magfúzióhoz, de azért a jelenséget tovább kell vizsgálni. Az elnök igen érdeklődött és szemmel láthatóan meggyőzte a véleményem, és a további vizsgálatok elvégzésére bátorított.

 Hozzáteszem, hogy az általam javasolt szakértői bizottság a "hideg fúzió" vizsgálatára létre is jött és hat hónapon belül részletes jelentést keszítettek, amely igazolta azt a véleményemet, amelyet az elnökkel ismertettem. Az már csak egy érdekes véletlen, hogy két évvel később, 1991-ben később Bush elnök is részesült radioaktív jód-131 terápiában, amelyet az én felfedezésem tett lehetővé."

 Charles Shunk, a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium igazgatója foglalta össze a tudományos közösség véleményét: "Dr. Seaborg a 20. század  igazi óriása, a tudományos felfedezések krónikájának legendás alakja. A tudománynak, az oktatásnak és a nemzetnek tett elévülhetetlen szolgálataiért és egész életművéért tisztelettel adózunk."