TÁRSULATUNK NAGY ALAKJAI

JESZENSZKY SÁNDOR - NÉMETH JÓZSEF

Jedlik Ányos (1800-1895)

„Páratlan lelkiismeretességének bizonyítására csak azt említem fel, hogy 90 éves korában, rekkenõ júniusi délután bekopogtatott. Társulatunk helyiségének ajtaján aLloydépület 2. emeletén, s íróasztalomra tett a Természettudományi Közlönybõl is, aNépszerû Elõadások Gyûjteményébõl is egy vékonyka füzetet, mondván: „Valamiképpen két példányt kaptam belõlük, tehát visszahoztam Gyõrbõl, hogy a társulat ne károsodjék." - olvashatjuk Jedlik Ányosról, nekrológjában, a Természettudományi Közlöny 1896. évi decemberi számában. Társulatunk ez évben ünnepli alapításának 160. évfordulóját. Ebbõl az alkalomból felidézzük „a természeti tudományokat mûvelni és azok jótékonyságát a hazában terjeszteni akarók" közül néhány szellemóriás alakját. Legelsõként a Magyar Természettudományi Társulat egyik alapító tagjának, Jedlik Ányos portréját rajzolta meg két neves szerzõnk, avatott szakértelemmel.
 

 

Ha Gyõrben járunk, a ma és a tegnap ötvözetébõl épült város falai között, a történelmi múlt sok-sok emlékével találkozunk. Szimõ község nevét meghallva ízlelgetjük különös csengését és keressük a térképen. E kis, egykor Komárom megyei falu (amely ma Szlovákiához tartozik és neve Zemné) indította el útján jobbágy szülõk tudásszomjas fiát. Pest és Pozsony mellett Gyõr lett Jedlik Ányos alkotásainak bölcsõje. Útja a XIX. század feltalálóinak különös útja.  „Kellõ iskolai elõképzettség nélkül, vele együtt haladók támogatása és útbaigazító tanácsa nélkül, egyedül a maga erejébõl, lankadatlan tudásszeretet által serkentve küzdötte fel magát e század felfedezõinek sorába."Így idézte emlékét a Magyar Tudományos Akadémián egykoron Eötvös Loránd.  Ki volt és mit tett ez a rendkívüli ember, aki mint egy láthatatlan csillag vonult el a XIX. század egén sokak elõtt ma is alig ismerten? Tetteinek emlékeztetõ ereje üzenet mának, holnapnak egyaránt.  Az új ember    1800. január 11-én született Szimõn. A Vág folyó partján épült falu már 1113- ban szerepelt Kálmán király oklevelében Zemej néven. Jedlik István - az Ányos nevet akkor vette fel, amikor a bencés rend tagja lett - szorgalmasan tanult, majd a falu tanítójának tanácsára a szülõk 1809-ben már Nagyszombatba járatták iskolába, ahol felkészülhetett gimnáziumi tanulmányaira. 1811-ben lett a nagyszombati bencés gimnázium diákja, majd útja a pozsonyi gimnáziumba vezetett. E gimnáziumban együtt tanult unokatestvérével, Czuczor Istvánnal, aki késõbb Czuczor Gergely néven vált ismertté. Mindketten jól tanultak: „elsõ eminens Tzutzor Stephanus ... harmadik eminens Jedlik Stephanus".  Itt határozta el, hogy a bencés rend tagja lesz. 1817. október 25-én a monostor templomában, amikor az orgona elhallgatott, a fõapát egymás után adta az új nevet a növendékeknek: „Fráter Aniane ... exue veterem hominem, et indue novum hominem" (Ányos ... vesd le a régi embert és vedd fel az új embert). Így lett Jedlik Istvánból Jedlik Ányos.  A noviciátus után Gyõrbe került a rend házi líceumába, majd ismét Pannonhalma következett. A sok tanulás után 1821-ben a fizikából, 1822-ben a többi tárgyból a pesti tudományegyetemen doktori szigorlatait letette, s gyõri tanár lett egykori iskolájában. Itt indult tanári pályája, vette kezdetét kísérletezõ korszaka.  A 19. század alapvetõ változást hozott a természettudományban és a technikában. A newtoni fizika mechanikán alapuló szemléletmódját a természetfilozófia váltotta fel. A természetfilozófia tudatosan kereste a korábban egymástól függetlennek tartott jelenségek kapcsolatát. Minden jelenség vizsgálata egyformán fontossá vált, közöttük az elektromos jelenségeké is. A villamosságtan a fizika perifériájáról az érdeklõdés középpontjába került. A villamosságtan kapcsolatot hozott létre a különféle tudományágak között. Ez a villamosságtan azonban már nem az elõzõ századok elektrosztatikája, hanem a mozgó töltések tudománya, az elektrodinamika volt. A villamos jelenségeket a mozgó töltés, a villamos áram hozza létre. Nyilvánvaló, hogy a döntõ fontosságú jelenségek felfedezéséhez, majd tudományos vizsgálatához kellõ erõsségû áramforrásra volt szükség. Az elsõ megfelelõ áramforrás a galvánelem volt, melyet 1800-ban talált fel az olasz Alessandro Volta. A galvánelem néhány ampert ad, közel milliószorosát a korábbi dörzselektromos gépek mikroamperes áramának.  A villamossággal kapcsolatos felfedezések ezután rohamos sebességgel követték egymást. Az angol Carlisle és Nicholson még ugyanebben az évben elektrolízissel alkotórészeire bontotta a vizet, a szintén angol Davy a XIX. század elsõ éveiben villamos árammal addig ismeretlen fémeket állított elõ, hatalmas galvántelepének áramával fémhuzalt hozott izzásba, villamos ívkisüléssel vakító fényt keltett. A felfedezésekre a koronát a dán Oersted tette fel 1820-ban, amikor felfedezte, hogy az áram mágneses teret hoz létre. Bár ezek az eredmények még az alapkutatás köréhez tartoztak, rövidesen kitûnt, hogy gyakorlati célokra is felhasználhatók. Jól jövedelmezõ iparággá vált a galvanizálás, különösen a nemesfém bevonatok készítése, a villamos ívlámpa fényereje többezerszerese volt a gyertyáénak, az 1820-as évek elektromágnesei akár több száz kilogramm tömegû vasdarabot is fel tudtak emelni. Erõhatásuk összemérhetõ volt a korabeli gõzgépek dugattyújára ható erõvel, ezért felvetõdött a gõzgéphez hasonló villamos erõgép (motor) készítésének gondolata.  Magyarországon a XIX. század elején a tudományos kutatás nem rendelkezett olyan lehetõségekkel, mint a nyugateurópai országokban. Mégis volt egy fizikus, aki átvette a legújabb ismereteket és saját felfedezéseivel, találmányaival gazdagította az új korszak tudományát: Jedlik Ányos.

A kísérletezõ tanár

 

A gyõri bencés gimnázium és rendház  Jedlik gyõri tanárkodásának már elsõ éveitõl kezdve sokat kísérletezett, amihez ismerte kora természettudományos szakirodalmát, köztük a dán fizikus, Hans Christian Oersted munkáit. Oersted felismerte, hogy az árammal átjárt vezetékhurok erõt fejt ki a mágnesre. De Jedlik ismerte már ekkor Volta, Ampère, Ohm kísérleteit is. Nem csodálatos? A XIX. század elsõ negyedének végén egy gyõri szerzetes tanár mindent tudott a kortárs fizikáról.  Jedliket nem hagyták nyugodni olvasmányai. Kísérletezni kezdett. Oersted vizsgálatait nem csupán megismételte, de tovább is fejlesztette. A mágnestû helyett elektromágnest alkalmazott, amely jóval erõsebb volt annál. Azt szerette volna elérni, hogy az árammal átjárt tekercs egy másik hatására forogni kezdjen. Sok évtized múlva, 1886. február 18-án Heller Ágost fizikushoz (1843-1902) a modern tudománytörténet egyik megteremtõjéhez írt levelében így emlékezett mindezekre: „... midõn az imént tárgyalt villamdelejes forgó mozgásokra való készüléket 1827 és 1828 évek alatt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem lehetett hasonló szerkezetû villamdelejes készülékeknek, vagy azok segítségével mások által tett kísérletének leírását a kezemnél létezõ folyóiratokban vagy egyes természettani munkákban látni és olvasni. Ezen körülménynél fogva részemrõl azon véleményben voltam, hogy a leírt villamdelejes készüléknek és használati módjukban a feltalálója én vagyok." „Nem tudom, bámuljam-e vagy kárhoztassam ezt a páratlan szerénységet." - mondta Eötvös Loránd 1897. május 9-én a Magyar Tudományos Akadémia közgyûlésén, Jedlik Ányos emlékezete címû elõadásában.

A pesti tudományegyetem Jedlik idején Jedliknek az elektromágnesesség felfedezését követõen, 1825-tõl nyílt alkalma fizikai kísérletek végzésére. A gyõri bencés líceum fizikatanáraként új eszközökkel gyarapította a szertárat. Mechanikai, optikai, kémiai eszközök, sõt Voltaoszlop és elektrosztatikai készülékek már voltak a szertárban, de Jedlik ottléte hat éve alatt további 49 tétellel gyarapította a gyûjteményt. Ebbõl 24 darab volt elektromos készülék: elektrosztatikai és elektromágneses eszközök, elemek. Ezek a kor legújabb találmányai voltak. A szertár fõ feladata a demonstrációs fizikaoktatás elõsegítése volt, de Jedlik önálló, kutatási célú kísérleteket is végzett. Megismételte a szakirodalomban található kísérleteket. A fiatal bencés tanár rendszeresen olvasta a külföldi folyóiratokat, többek között a híres Poggendorff-Annalent, lépést tartott a kor tudományával.  Lelkiismeretes tanár volt. 1830-as jegyzetfüzetében 292 oktatási kísérletét írta le. 13 kísérlet a galvánelektromossággal, elektrolízissel, az áram hõhatásával foglalkozott. A mágnesességgel és elektromágnesességgel kapcsolatban 23 kísérletet mutatott be. A leírásból kitûnik, hogy az Ampère-féle áramvezetõ kereteket használta, amelyekkel a nagy francia fizikus az áramhurkok egymásra gyakorolt forgató hatását vizsgálta. Ampère megfogalmazta az elektrodinamikus erõk, illetve a tengely körül elforduló keretekre ható forgatónyomaték törvényét, de azt is kifejtette, hogy a nyomaték a keretek által bezárt szög függvénye, a keretek síkjának egybeesésekor a nyomaték nullára csökken, ezért a forgatónyomaték folyamatos forgást nem tud létrehozni. Jedlik azonban továbblépett: a kereteket irányváltó kapcsolóval - higanyérintkezõs kommutátorral - egészítette ki, amely félfordulatonként átváltotta a tengely körül forgó elektromágnesben folyó áram irányát. Így már lehetõvé vált a folyamatos forgás. Jedlik 1828-ban megalkotta a kommutátoros egyenáramú motor õsét, amelyet a nyelvújítás szellemében forgonynak nevezett.  Jedlik többféle forgonyt is készített az elektrodinamikus forgás különbözõ formáinak tanulmányozására. Egyik írásából megtudhatjuk, miért nem publikálta találmányát. Bár a szakirodalomban nem találkozott hasonló szerkezettel, feltételezte, hogy a számára kézenfekvõ megoldásig már mások is eljutottak. Számára a kísérletezés fõ célja a tanítás, a demonstrációs fizikaoktatás volt.

A forgony, a kommutátoros egyenáramú motor õse 1828-ból  A gyõri kísérletezõ korszak egy idõre lezárult, ugyanis 1831-ben a már tudóstanár hírében álló Jedlik Ányost választották a fõiskolai szintû Pozsonyi Királyi Akadémia fizikatanárának. Az Akadémia egykori elõdintézményét, az Academia Istropolitanát 1467-ben Mátyás király alapította. Az Akadémián Jedlik természettant és mezõgazdaságtant tanított. Közben javította a fizikai szertár eszközeit, olvasta a folyóiratokat. A pozsonyi évek nem a felfedezések évei Jedlik számára. Kísérletezés helyett tankönyvet írt. A megírt fejezeteket felhasználta elõadásain.  Jedlik jól érezte magát Pozsonyban, de a nagy álom a pesti tudományegyetemi tanárság volt. S amikor megüresedett a pesti egyetemen a fizika-mechanikai tanári állás, õ is beadta pályázatát. Két év elteltével újra pályázott, s a király 1839. november 2-i leiratában a pesti tudományegyetem megüresedett mechanika-fizika tanszékét Jedlik Ányosra ruházta.  A pesti professzor    1840. február közepén Jedlik hajóra szállt s Pestre indult. Március 10-én letette a hivatali esküt és megtartotta székfoglaló elõadását. Új korszak vette kezdetét életében. Szertárfejlesztés, kísérleti eszközök készítése, elõadások. Amikor az 1844-es országgyûlés a közoktatás nyelvévé a magyart tette, Jedlik sem maradt tétlen: „legelõször is hazai nyelven szólítom Önöket - kezdte elõadását -, hogy érezhessék azt az örömöt, amelyet minden hazát szeretõ magyarnak éreznie kell". 1846-ban a bölcsészeti kar dékánja lett. Nagy lelkesedéssel fogott hivatali teendõihez. Korszerû épületeket akart, és szerette volna felújíttatni a régieket is. S a szertár csendjében kísérletezett.

Az optikai rács osztógép (1863) Amikor Bugát Pál (1793-1865) orvostanár felhívást bocsátott közzé a Magyar Természettudományi Társulat (a mai Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat jogelõdje) megalakításáról, Jedlik az elsõk között írta alá a csatlakozási ívet. Az Orvosok és Természetvizsgálók 1841. szeptember 6-i gyûlésén nem csupán elõadást tartott a „Mesterséges szénsavas vizekrõl", hanem az ebédnél az általa elõállított szódavizet szolgálták fel. Az Iparegyesület - melynek elnöke gr. Batthyány Lajos, aligazgatója Kossuth Lajos - mechanikai szakosztályának elnöke Jedlik Ányos volt.  Az 1848/49-es forradalom idején. Jedlik nemzetõr lett. Talán ha más idõk járnak, különös látványt nyújt egy reverendás nemzetõr. A világosi fegyverletétel után vizsgálat indult ellene. „Reánk nehezültek e szomorú idõk, midõn inkább a vak sors, mint az érdem látszik kormányozni a dolgok folyamát" - írta keserûen naplójában.  1850 áprilisában került vissza a katedrára. Még abban az évben megjelent - saját költségén - a természettan elemeit tárgyaló könyve. Ennek címe: Súlyos testek természettana. Ez az elsõ magyar nyelvû egyetemi fizikatankönyv. Sajátos szóhasználata arra utal, hogy a ponderábiliákról írta ezt a könyvet, míg az impondenrábiliák - a fénytan és a hõtan - kéziratban marad. 1845-1850 közötti munkáit a Magyar Tudományos Akadémia 200 arannyal jutalmazta 1858-ban.  Az 1850-es években a villamosságtan már nem csupán elvont elméleti stúdium volt. Egyre szélesebb körben terjedt a villamosság gyakorlati alkalmazása. 1850- ben már távírókábel kapcsolta össze a kontinenst Angliával, s megépült a Pestet Béccsel összekötõ vezeték is. Ünnepi alkalmakkor felragyogott egy-egy villamos ívlámpa fénye, sõt munkavégzésre alkalmas villanymotorokat is kifejlesztettek. A német Moritz Jacobi 1838-ban Szentpéterváron villanymotorral hajtott egy csónakot, de az elemek hamar kimerültek. Jedlik forgonya sem maradt iskolai kísérleti eszköz. 1855 körül kis villanymozdonyt tervezett. Egyéb szerkezetekhez is felhasználta forgonyait, például híres optikairács-készítõ gépének hajtására. Téves az a hiedelem, amely szerint Jedlik a gyakorlati kérdésektõl elforduló, zárkózott tanár lett volna. Ellenkezõleg, Magyarországon õ foglalkozott elsõként a villamosság hasznosításával, s elgondolásait jó mûszaki érzékkel valósította meg. Joggal tartjuk õt az elsõ magyar elektrotechnikusnak.  Mint a pesti tudományegyetem fizikaprofesszora természetesen nem csak a villamosságtannal foglalkozott. Finommechanikai alkotásai az optikai rácsok, illetve az azok készítésére szolgáló osztógép. Gépével üveglemezre milliméterenként több száz vonalat tudott karcolni. Jedlik az optikai rácsokkal végzett fénytani kísérletek mechanikai modelljeit is elkészítette. Ezekkel az oktatási célú készülékekkel különféle hullámok eredõit tudta regisztrálni. Az osztógéppel készített rácsokat még a XX. század közepén is használták magyarországi kutatóintézetekben.  A Jedlik-féle elemek    Jedliket 1858-ban tudományos, tudományt népszerûsítõ és oktató munkája elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. A következõ évben megtartotta székfoglalóját A villanytelepek egész mûködésének meghatározása címmel. Elõadásában azzal foglalkozott, hogyan lehetne kísérletileg a galvánelem mûködési ideje alatt kifejtett teljes hatását meghatározni. A korabeli elemek gyengeségeinek ismeretében Jedlik Ányos megkísérelte az elemek tökéletesítését. A Bunsenelemet módosította azáltal, hogy az akkor használatos, de az elemek belsõ ellenállását megnövelõ agyagcellák helyett ún. „villanypapirost" használt. 1848-ban két tudós kutató, Böttger és Schönbein bebizonyították, hogy a papír tulajdonsága szerint meghatározott ideig salétromsavba, majd vízbe áztatva az elemben levõ kénsav és salétromsav további hatásának ellenáll. Jedlik ilyen papírt alkalmazott és „az elemek mûködtetésére légsav (salétromsav) helyett chilisalétromnak (nátrium-nitrát) alkalmazása az õ nevéhez fûzõdik" - fogalmazták meg fizikus társai.  Jedlik Ányos elemeit Sztoczek József (1819-1890), az Ipartanoda fizikatanára - 1871-tõl a Mûegyetem elsõ rektora - vizsgálta meg. Véleménye szerint: „Állíthatom, hogy a Jedlik-féle elemek, midõn egyrészt hatályosság tekintetében a legkitûnõbb szénelemekkel versenyeznek, másrészt némely hátrányaik dacára is bírnak még mindig annyi elõnnyel, hogy ügyes kezelõnek erõs folyamatot igénylõ kísérleteknél jobb szolgálatot tesznek, mint más ilyszerû Bécs és Prágából ide érkezett eszközök."  Jedlik elemei nem maradtak meg a fizikai szertár hûvös falai között, elindultak túl a határokon. 1855-ben Párizsban ipari világkiállítás volt - itt nyert bronzérmet Ganz Ábrahám. Csapó Gusztáv, Jedlik tanártársa kivitte Párizsba kollégája elemeit. A Pesti Napló 1855. szeptember 12-i számában beszámolt az eseményrõl és Jedlik Ányos elemeirõl. A kiállított tárgyakat nagyon hanyagul kezelték, így az elemek jórészt tönkrementek, csak a szerkezetüket lehetett bemutatni. A tárgyakat megszemlélõ és bíráló bizottság csupán egy kisebb telepet tudott mûködésében vizsgálni, amelyrõl nagyon pozitív véleményük volt. A telep hatását erõsebbnek találták egy hasonló méretû Bunsentelepénél, s ezért Jedlik elemeit bronzéremmel tüntették ki. Jedlik az elemek gyártására kis üzemet is alapított, ez volt az elsõ magyar elektrotechnikai vállalat. Mûködése nem volt eredményes, még nem érkezett el az erõsáram kora, mégis innen számíthatjuk a késõbb nagy sikereket elérõ magyar elektrotechnikai ipar születését.