Kedves Albert!

Bencze Gyula

Kevés ember létezik, aki ne hallott volna Albert Einsteinről. Divatos kifejezéssel élve Albert Einstein a tudomány „megasztárja”, akit bizonyára szívesen látnának egyes hazai kereskedelmi tévécsatornák bugyuta reggeli műsorában is, hogy ma-gyarázza el három mondatban: „hogy is van azzal a relativitással?”

 Einsteinről könyvtárnyi könyvet írtak, jellegzetesen bozontos ősz frizurája is rengeteg reklámban szerepel. Ugyanakkor sok ostoba és hamis információ is napvilágot látott, amelyet örömmel kapott fel a bulvársajtó. Több mint egy évtizede adták ki szerelmi levelezését első feleségével, Mileva Marićcsal [1]. Számos könyv foglalkozik magánéletének részleteivel, amelyek közül itt talán  csak egyet érdemes megemlíteni [2]. Rengeteg mondását jegyezték fel, amelyekből egy érdekes gyűjtemény magyarul is elérhető az érdeklődők számára [3].

 Sokkal kevesebben tudják azonban, hogy a világhírű tudósról az FBI egy 1427 oldalas dossziét gyűjtött össze, évtizedeken keresztül figyelték a postáját és telefonját lehallgatták. Erről a tényről először 1983-ban a Nation c. folyóiratban jelent meg egy cikk Richard Alan Schwartz, a miami székhelyű Florida International University professzora tollából. Sok további új részlet található Fred Jerome 2002-ben megjelent „Az Einstein dosszié: J. Edgar Hoover titkos háború-ja a világ leghíresebb tudósa ellen” c. könyvében [4]. Az FBI titkos dossziéjának egy cenzúrázott változatát az érdeklődők az internetről is letölthetik [5]. Érdemes azonban elgondolkodni azon, vajon miért tartották éppen azt a szókimondó tudóst veszélyesnek az Egyesült Államok számára, aki közbenjárásának köszönhető, hogy elindult az amerikai atomprogram és megszületett az atombomba a második világháború utolsó évében.

Einstein 1955. április 18-án halt meg Princetonban, amint azt a tudóst megfigyelő ügynökök azonnal jelentették. Feltehetően csupán a szokásos szakmai elővigyázatosságnak volt tulajdonítható, hogy Hoover igazgató utasítására a dossziét csak 1955. május 2-án zárták le.
Einstein egy teljesen más, kedvesen emberi oldala tárul fel egy nemrég megjelent könyvben, amely a nagy tudósnak gyerekekkel folytatott levelezéséből tett közzé egy válogatást [6]. A következőkben tekintsünk át ebből néhány érdekes szemelvényt. Talán az sem fogja meglepni az olvasót, hogy mint a világon mindennek, ennek a válogatásnak is van magyar vonatkozása!

 Einsteint sokszor kérdezték a vallás és tudomány viszonyáról, hitéről és a hittel kapcsolatos személyes véleményéről. Nem véletlen tehát, hogy a kisgyerekek is hamar eljutottak ehhez a kérdéshez – némi felnőtt segédlettel. Az alábbi levél tanúskodik erről:

Phyllistől, New Yorkból
The Riverside Church
1936. január 19.

Kedves Dr. Einstein,
 Felvetődött közöttünk a kérdés a vasárnapi iskola óráján: imádkoznak-e a tudósok?  Az egész azzal kezdődött, hogy feltettük a kérdést, hihetünk-e egyszerre a tudományban és a vallásban? Most számos tudósnak és híres embernek írunk, hogy vá-laszt kapjunk kérdésünkre.
 Nagyon megtisztelne bennünket, ha válaszolna kérdésünkre. Imádkoznak-e a tudósok, és ha igen, akkor miért imádkoz-nak?
 Mi hatodik osztályosok vagyunk, Miss Ellis osztályában.
Tisztelettel,
                Phyllis

 A kiegészítő tényekhez tartozik, hogy a Riverside Church templomépületének bejárata feletti ív díszítő elemei között több más személy mellett szerepel Einstein faragott arcképe is. Einstein volt az egyetlen élő személy, aki ebben a megtiszteltetésben részesült. Feltehetően a kislányt ezért bátorította hitoktatója (a „vasárnapi iskola” tanára) a levél megírására. Einstein válasza a következő volt:

Phyllisnek New Yorkba
1936. január 24.

Kedves Phyllis,
Megpróbálok olyan egyszerűen válaszolni a kérdésedre, ahogy csak lehet. Íme a válasz:
 A tudósok úgy gondolják, hogy minden jelenség, beleértve az emberi kapcsolatok dolgait is, a természeti törvények követ-kezményei. Ennélfogva a tudósok vonakodnak azt hinni, hogy az események lefolyását imádkozással, más szóval valamiféle ter-mészetfeletti vágyakozással, befolyásolni lehet.
 Mindazonáltal be kell ismernünk, hogy az ilyen erőkre vonatkozó tényleges tudásunk igen tökéletlen, így végső fokon egy mindenek feletti szellemi lény létezésének elfogadása vala-mifajta hiten alapszik. Az ilyen hit a tudomány jelenlegi kiemel-kedő eredményei ellenére is széles körben elfogadott marad.
 Mindenki, aki komoly tudományos tevékenységet folytat,  meggyőződik arról, hogy az egyetemes törvényeket egy szellem hatja át – egy szellem, amely összehasonlíthatatlanul felsőbb-rendű, mint az emberiségé. Ily módon a tudomány művelése egy különleges vallásos érzéshez vezet, amely alapvetően különbözik egy naiv ember vallásosságától.
Szívélyes üdvözlettel
                      Albert Einstein

Einstein láthatóan igen türelmesen és egyszerű szavakkal igyekszik válaszolni az egyáltalán nem triviális kérdésre. Ennek illusztrációjára érdemes felidézni, hogyan is fogalmazott erről a felnőttek számára: „Az a véleményem, hogy a tudomány területén minden finomabb elmélkedés mély vallásos érzésből fakad … Abban is hiszek, hogy a vallásosságnak ez a fajtája korunk egyetlen kreatív vallásos tevékenysége.”

 A bevezető szavak után jöjjön akkor a „magyar kapcsolat”, egy Judit nevű tinédzser lánynak köszönhetően:
Judittól Budapestről, Magyarországról

                                                                                                     1950. február
Kedves Albert!
A barátnőm és én szeretnénk levelezni valakivel Amerikából. Sajnos nincs címünk egyetlen lánytól sem, ezért írjuk most neked ezt a levelet. Kérünk, légy szíves válaszolj, ha te is szeretnél levelezni, vagy add meg a címünket valakinek, aki hajlandó erre.
 Mi 15-16 éves lányok vagyunk, és Budapesten lakunk, Magyarország fővárosában. Nem tudunk túl jól angolul, mivel nem az anyanyelvünk és csak két éve tanuljuk. De azért reméljük, hogy megérted levelünket. Mi a középiskola  első osztályába járunk (ez nálatok valószínűleg az 5-ik osztály). Az iskolában matematikát, magyar irodalmat, orosz nyelvet, kémiát, történelmet, földrajzot, éneket, rajzot és tornát tanulunk. Nekem ked-venc tantárgyam az ének.
 Szereted a zenét? Én nagyon szeretem, négy éve tanulok zongorázni és nagyon tetszik. A hobbim a koncertek, az opera, a színház és a jó könyvek. Mi a te hobbid? Szerettem moziba is járni, de manapság itt nincsenek jó filmek.
 Mi nem a városban lakunk, hanem a városon kívül a hegyoldalon egy villában. Ezért minden reggel egy órát kell villamosoznom az iskolába.
 Szeretném, ha válaszolnál. Kérlek, írjál sokat magadról és a családodról, meg az otthonodról. Írd meg, mi érdekel. Tudsz fényképet is küldeni? Én is fogok neked küldeni képet magamról hamarosan. Következő levelemben majd többet fogok írni.
 Jókívánságaimat küldöm a családodnak is. Remélem, hogy hallok felőled hamarosan.
                                              Judit
U.I. Kérlek, küldj egy levelezési címet nekem vagy a barátnőmnek, Ildikónak.

A sajátos magyar vonatkozás nem túlságosan hízelgő a korabeli magyar középiskolai oktatásra, mivel nyilvánvaló, hogy Judit honfitársunk – jó lenne tudni, hogy ma hogy megy a sora – nyilvánvalóan nem tudta, kinek ír levelet. Lehet hogy egy tréfa áldozata lett, vagy valami félreértés következtében jutott hozzá Einstein címéhez. A tört angolsággal írt levél azonban őszinte érdeklődésről és dicséretes önbizalomról tanúskodik. Azt mindenesetre megtudhatjuk belőle, hogy akkoriban „nem voltak jó filmek”. Az archívumokban sajnos nincs nyoma annak, hogy Einstein válaszolt-e erre a levélre. Ami azonban a tanulságokat illeti, reménykedjünk abban, hogy a mai középiskolai természettudományos oktatás színvonala legalább annyiban meghaladja az 50-es évekét, hogy Einstein nevéről mostanában hallanak a tanulók az egyre kevesebb óraszámú természettudományi tantárgyak valamelyikében.

A következő igen bájos levél sem egy információs társadalom jellemzője, amelynek megválaszolása igencsak próbára tehette Einstein humorérzékét:

Tifannytól Dél-Afrikából
1946. július 10.

Tisztelt Uram,
 Bízom abban, hogy nem fogja szemtelenségnek tartani, de mivel Ön a legnagyobb tudós, aki valaha is élt, szeretném ha autogramot küldene nekem. Kérem, ne gondolja, hogy én híres emberek autogramjait gyűjtöm – egyáltalán nem. De az Önét nagyon szeretném; persze ha túlságosan elfoglalt, akkor sincs baj.
 Valószínűleg sokkal régebben írtam volna, ha tudtam vol-na, hogy még él. Nem túlságosan szeretem a történelmet, és azt hittem, valamikor a 18. században, vagy akörül élt. Bizonyára összetévesztettem Sir Isaac Newtonnal, vagy valaki mással. Mindenesetre az egyik matek órán a tanárnő (akit mindig eltérítünk a témájától) a legkiválóbb tudósokról mesélt. Ő említette, hogy Ön Amerikában van, és amikor megkérdeztem, hogy ott van-e eltemetve és nem Angliában, nos, akkor mondta, hogy Ön még nem halt meg. Akkor annyira izgatott lettem, hogy végül is intőt kaptam ...
 A leginkább amiatt aggódom, hogyan érhet el a tér a vég-telenségig? Sok könyvet olvastam erről, de mindegyikben azt mondták, ezt nem lehet megmagyarázni, mivel közönséges em-ber úgysem értené meg. Ha nem haragszik meg ezért, én kimon-dom, nem látom, hogyan is lehet az spirális. Természetesen Ön nyilván tudja, mit beszél, és én amúgy sem vagyok képes annak ellentmondani.
 Még egyszer elnézést kérek, hogy értékes idejét rabolom. Nagyon sajnálom, hogy amerikai állampolgár lett, sokkal job-ban szeretném, ha Angliában élne.
 Remélem, jól van, és tovább folytatja nagy tudományos felfedezéseit.
Maradok engedelmes híve,
              Tifanny

A levél megírása idején Dél-Afrika még a Brit Birodalom része volt, talál innen a kislány sajnálkozása, hogy Einstein az Egyesült Államokban, és nem Angliában, az anyaországban él. Kár, hogy J. Edgar Hoover nem olvashatta ezt a levelet, talán egy kicsit elgondolkodhatott volna rajta.

Tifannynak Dél-Afrikába
1946. augusztus 25.

Kedves Tifanny,
 Nagyon köszönöm július 10-i leveledet. Elnézésedet kérem, hogy még mindig az élők sorában vagyok. Ez azonban bi-zonyosan hamarosan jóvátehető.
 Ne aggódjál a „görbült tér” miatt. Később majd meg fogod érteni, hogy ez a lehető legegyszerűbb állapot. A „görbült” szót helyes értelemben használva annak ugyanis nem ugyanaz a jelentése, mint a hétköznapi szóhasználatban ...
           Őszinte híved,
        Albert Einstein
Einstein humorérzéke töretlen, amint az a válaszból is látható. Ő maga er-ről a következőképpen vélekedett: „Utolsó éveimben is elégedett vagyok. Meg-tartottam jó humoromat, sem magamat, sem másokat nem veszek komolyan.”

 A levelek között azonban akad enyhén kritikus hangvételű is, különösképpen egy hatéves kislány megjegyzése, amely olyan véleménynek ad hangot, amelyet a felnőttek nyilván vonakodtak szóvá tenni:

Ann-tól
1951.

Kedves Einstein Úr!
 Én egy hatéves kislány vagyok. Láttam a fényképét az újságban. Úgy gondolom, le kellene vágatni a haját, akkor sokkal helyesebben nézne ki.
           Szívélyes üdvözlettel,
                                      Ann

Ha már a hajviselet kérdése felmerült, Einsteinről feljegyezték, hogy saját bevallása szerint „hajviselete Ťszándékos hanyagság miattť volt ilyen”. Egyébként sem izgatta túlságosan az öltözködés és a külseje. Második feleségének 1913-ban erről a következőket írta: „Ha elkezdenék saját állapotomra vigyázni, nem sokáig len-nék önmagam. Szóval a pokolba vele. Ha így visszataszítónak találsz, akkor keress olyan barátot magadnak, aki a nők ízlésének jobban megfelel. De továbbra sem fog ez a dolog érdekelni, aminek egy előnye biztos van, az, hogy sok piperkőc nyugton hagy, akik egyébként meglátogatnának.”

 A gyerekekhez írt levelek nem igényelnek kommentárt, magukért beszélnek. Egy kedves, emberszerető felnőtt megnyilvánulásai, aki hírneve ellenére nem restellte a fáradságot, hogy válaszoljon a fiataloknak.

 Talán kiegészítésül még két dolgot kell megemlíteni. Einstein úgy gondolta, hogy nem kellene tudományos-fantasztikus irodalmat olvasni az embereknek, mivel az a tudományt eltorzítva mutatja be és a tudomány megértésének illúzióját kelti az olvasóban. Ennek megfelelően jegyezte meg egyszer egy ufómegfigyeléssel kapcsolatban: „Azok az emberek láttak valamit. Hogy mit láttak, azt nem tudom, és nem is vagyok rá kíváncsi.”
 A médiát illetően Einstein már 1921-ben előre látta annak sajátos hatalmát és káros hatásait, amelynek napjainkban egyre szélesebb körben tanúi vagyunk. Ő ezt a következőképpen fogalmazta meg: „A sajtó, amit többnyire anyagi érdekeltség kontrollál, túl nagy hatással van a tömegek véleményére.”

 Összefoglalás helyett csak annyit: Einstein kijelentései, megjegyzései és gondolatai ma talán sokkal aktuálisabbak, mint voltak a maguk idejében.

Irodalom
1. Albert Einstein, Mileva Marić, The Love Letters, Princeton University Press, Princeton, New Jersey, 1992
2. Roger Highfield, Paul Carter, The Private Lives of Albert Einstein, St. Mar-tin’s Press, New York, 1993
3. Idézetek Einsteintől, szerk. Alice Calaprice, Alexandra Kiadó, Pécs, 1997
4. Fred Jerome, „The Einstein File: J. Edgar Hoover’s Secret War Against the World`s Most Famous Scientist”, St. Martin’s Press, New York, 2002
5. Az FBI-akták lelőhelye: http://foia.fbi.gov/einstein.htm
6. Dear Professor Einstein, Alice Calaprice, Editor., Prometheus Books, Amherts, NY. 2002