EGY NOBEL-DÍJAS EMLÉKEI
A szexista disznó!
Richard P. Feynman

Néhány évvel azután, hogy a Caltechen bevezetõ elõadásokat kezdtem tartani elsõéveseknek (Feynman Lectures on Physics címen könyv alakban is megjelentek), hosszú levelet kaptam egy feminista csoporttól. Az elõadásaimban szereplõ két kis történet miatt azzal vádoltak, hogy nõellenes vagyok. Az elsõ történet a sebesség definíciójának finomságaival foglalkozik, és egy autóvezetõ nõrõl szó, akit a rendõr megállított (Magyarul lásd R. P. Feynman, R. B. Leighton, M. Sands: Mai fizika, 1. kötet, 102. old., a fordító.) Azon vitatkoznak, hogy a nõ milyen gyorsan ment, és a nõ a rendõr sebességdefiníciójával szemben jogos ellenvetéseket tesz. A levél szerint a nõt ostobának ábrázoltam.

A másik történet, amelyet kifogásoltak, Arthur Eddingtontól, a nagy csillagásztól származik, aki épen akkor jött rá, hogy a csillagok energiája a hidrogénnek atomagreakcióban héliummá való átalakulásában termelõdik (l. ugyanott, 1. kötet, 46 old., a ford.). Visszaemlékezik, hogy a felfedezését követõ egyik estén barátnõjével egy padon üldögélt. "Nézd, milyen csodálatosan ragyognak a csillagok"- mondta a lány. "Igen, és e pillanatban én vagyok az egyetlen, aki tudja, mitõl ragyognak". A magánynak azt a csodálatos érzését írta le, amit az ember akkor érez, ha felfedez valamit. A levél szerint én azt állítottam, hogy a nõk képtelenek megérteni az atommagreakciókat.

Úgy gondoltam, semmi értelme részletesen válaszolni ezekre a nevetséges vádakra, ezért csak egy rövid levelet írtam nekik: "Ne piszkáljanak, emberek!"

Szükségtelen mondani, hogy ez nem vált be túlságosan. Egy másik levél érkezett: "Szeptember 29-én írt levelünkre adott válasza nem kielégítõ...", Bla, bla, bla. Ez a levél arra figyelmeztetett, ha a kiadóval nem változtattatom meg a kifogásolt részeket, akkor baj lesz! A levéllel nem törõdtem többet, és el is feledkeztem róla.

Talán egy évvel késõbb az Amerikai Fizikatanárok Egyesülete a könyvet díjjal jutalmazta, és felkért, hogy soron következõ összejövetelükön San Franciscóban tartsak egy elõadást. Joan - a nõvérem - Palo Altóban lakik, ami mindössze egy órányira van onnan. Nála szálltam meg, és másnap együtt mentünk az összejövetelre.

Az elõadóteremhez közeledve láttuk, hogy emberek röplapokat osztogatnak. Mi is kaptunk belõle és rápillantottunk. A szöveg tetején ez állt: "TILTAKOZÁS". A szöveg ezután kivonatokat tartalmazott a hozzám írt levelekbõl, majd az én válaszom következett (teljes terjedelemben). Joan hirtelen megállt és visszaszaladt. "Ez nagyon érdekes" - mondta az egyik tüntetõnek, "Kaphatnék még egy pár darabot?"

Amikor utolért, megkérdezte: "Mondd, Richard, mit csináltál?" Elmeséltem neki a történteket, míg beértünk az elõadóterembe. A terem elején, az emelvény közelében állt az egyesület két kiemelkedõ nõ tagja. Egyikük az egyesület nõi ügyeinek ügyintézõje volt, a másik Fay Ajzenberg, egy fizikaprofesszor, akit már Pennsylvániából ismertem. Õk csak azt látták, hogy jövök az emelvény felé, miközben egy nõvel beszélgetek, akinek a keze tele van röplapokkal. Fay azonnal odalépett hozzá: "Tudja maga, hogy Feynman professzornak van egy nõvére, akit õ vett rá, hogy fizikával foglalkozzon, sõt a nõvérének még doktorátusa is van fizikából!"

"Persze, hogy tudom" - mondja Joan - "Én vagyok az a nõvér."

Fay és társa elmagyarázta, hogy a tüntetõk egy csoporthoz tartoznak - amelynek ironikus módon egy férfi a vezetõje -, és Berkeleyben minden gyûlésen bajt kevernek. "Melletted fogunk ülni kétoldalról, hogy kinyilvánítsuk szolidaritásunkat, és az elõadásod elõtt majd megpróbálom lecsendesíteni õket" - mondta Fay.

Mivel elõttem volt még egy elõadás, volt idõm kigondolni, mit is kellene mondanom. Ezért Fay ajánlatát köszönettel elhárítottam.

Amint felálltam, hogy elkezdjem az elõadásomat, vagy fél tucat tiltakozó magasra tartott táblákkal lemasírozott a lépcsõkön az emelvény elé, és kórusban kiabálni kezdték: "Feynman szexista disznó! Feynman szexista disznó!"

Elsõ szavaimat a tüntetõknek címeztem: "Igazán sajnálom, hogy a levelükre adott rövid válaszom miatt ma szükségtelenül ide kellett jönniük. Ha a fizikában dolgozó nõk helyzetét akarják javítani, sokkal fontosabb dolgokra kellene fordítaniuk a figyelmüket, mint ezekre a tankönyvben szereplõ triviális hibákra - ha mindenáron így akarják azokat nevezni. De végül is, talán nem árt, hogy eljöttek. A nõknek a fizikában valóban elõítéletekkel és diszkriminációkkal kell szembenézniük, ezért az Önök itteni jelenléte emlékeztetni fog ezekre a nehézségekre és arra, hogy azokat feltétlenül orvosolni kell."

A tüntetõk egymásra néztek, és tábláik lassan leereszkedtek, mint elhaló szélben a vitorlák.

Így folytattam: "Bár az Amerikai Fizikatanárok Egyesülete a tanítás kapcsán tüntetett ki egy díjjal, be kell vallanom, fogalmam sincs arról, hogyan kell tanítani. Ehelyett inkább valami másról akarok beszélni, amely a hallgatóság hölgytagjai számára különösen érdekes lesz. Én ezért most a proton szerkezetérõl fogok elõadást tartani."

A tüntetõk tábláikat leeresztve kisomfordáltak. Vendéglátóim késõbb elmondták, hogy ez a fickó és feminista csoportja ilyen könnyen még nem szenvedett vereséget. (Nemrég elõkerültek az elõadásomról készített jegyzetek, és az elején mondottak korántsem voltak olyan drámaiak, mint ahogyan én azt visszaidéztem. Amire én emlékeztem, az sokkal szebb volt, mint a valóság!)

Az elõadás után néhány feminista odajött, hogy tovább akadéskodjanak az autós nõ történetével: "Miért kelett pont nõt választani?" - mondták. "Nyilván azt akarta ezzel mondani, hogy a nõk rosszul vezetnek!"

"De a nõ jól odamondogat a rendõrnek és nevetségessé teszi" - feleltem. "Miért nem aggódnak a rendõr miatt?"

Mit vár a rendõröktõl" - így az egyik tiltakozó. "A rendõrök mind disznók!"

Márpedig emiatt is aggódniuk kellett volna. A történetbõl kifelejtettem ugyanis, hogy a rendõr is nõ volt!

JEGYZET
Feynman tévesen tulajdonítja ezt a történetet Eddingtonnak. Valójában Fritz Houtermans német fizikus fedezte fel a csillagok fúziós magreakciókon alapuló energiatermelését, és a történet is tõle ered. Lásd. Természet Világa, 1993. február, 66. old.: Egy tréfás kedvû fizikus, akit "megviccelt" a politika.