|
Bay Zoltán levele Staar
Gyula úrnak Kedves Barátom, Mély meghatottsággal vettem át Juhász Árpád jó barátomtól a Szily Kálmán-emlékérmet. Az átadást ő a Magyar Televízió számára kamerával is rögzítette. Az idősebb Szily Kálmánt én természetesen nem ismerhettem személyesen, de mondhatom, hogy az általa alapított Természettudományi Közlöny hasábjain nőttem fel gimnazista koromban. A Közlöny számait a Debreceni Református Főgimnáziumban, a nyári hónapokban pedig Nagyszalontán kaptam kézhez az ott lakó lelkész nagybátyámtól, aki a lap előfizetője volt. A Közlönybe 1941-ben kezdtem cikkeket írni, miután már számos tudományos dolgozatom jelent meg egyéb folyóiratokban. A késés oka az volt, hogy nagyon komolyan vettem a Közlöny szerkesztőinek figyelmeztetését, hogy népszerű cikket csak az írjon, akinek a téma ismerete a “kisujjában” van és nincs szüksége arra, hogy a tudomány terminusai mögé bújjék. A Közlöny olyan cikkekben is bővelkedett, melyekből a kisdiák is tanulhatott. Szily Kálmán elévülhetetlen érdeme volt, hogy a magyar művelődés szempontjából hézagpótló lapot alapított. Ha az apát nem is ismerhettem, annál jobban ismerhettem, annál jobban megismertem az ifjabb Szily Kálmánt, aki mint közoktatásügyi államtitkár az egyetemi ügyosztály főnöke volt. Merem állítani, hogy “atyai jó barátom” volt, tehát az emlékezetemben az apa és a fia emlékét egyaránt tisztelettel őrzöm. Még hadd mondjam el köszönetemet a Természet Világa mai szerkesztősége iránt, akik az emlékérem létesítéséért anyagi áldozatot is hoztak. A magyar művelődés ilyen áldozatokon épül és lesz maradandó, tehát arra kérlek, add át köszönetemet a szerkesztőség tagjainak, név szerint: Abonyi Iván, Bélik Erzsébet, Dürr János, Fülöp Lajos, Kapitány Katalin, Matuska Mária, Német Géza, Süle Jenő munkatársaidnak. A
legközelebbi cikkemet a Természet Világa számára máris megígérem, s igyekszem
ígéretemnek még ez év folyamán eleget tenni. Bay Zoltán Washington, 1991.
július 3.
|
||