Az internet és az orvostudomány

Az internet áldás, átok vagy valami más? Az igazság a két véglet között van. Az internet semmivel sem jobb, vagy rosszabb, mint a világ, amelyben élünk, hiszen nem más, mint annak egyfajta leképezése. Az újdonság inkább az információtermelés és fogyasztás „demokratizálása”. Eddig azt szoktuk meg, hogy az információ termelése viszonylag kevesek (újságcikkek, könyvek, folyóiratok szerzõinek) kiváltsága, az információ elosztása pedig szabályozott csatornákon zajlik, melyek gyakran lokálisak, lassúak vagy nehezen hozzáférhetõek. Ezzel szemben az interneten bárkinek lehetõsége van információ megjelenítésére, ami azonnal, könnyen elérhetõ a többi felhasználó számára, bárhol is legyenek. Ez új lehetõségeket jelent az információcsere minden területén, így az orvostudományban is. Az alábbiakban ezekrõl igyekszem rövid áttekintést adni.
 

Mi az internet?

Az internet az angol ‘internetwork’ (hálózatok közötti kapcsolat) szóból származik, ami arra utal, hogy távol levõ, akár teljesen eltérõ technológiájú helyi számítógéphálózatok kapcsolhatók össze úgy, hogy a hálózatokon levõ bármely két számítógép képes kommunikálni egymásal. A nagy betûvel írt Internet annak a nemzetközi és egyre növekvõ hálózathalmaznak a neve, mely publikusan elérhetõ. (Számos magáncég használ internet technológiát, ami nincs összeköttetésben az Internettel, ezek az ún. intranetek.) Ahhoz, hogy az Interneten levõ sokféle fajtájú és teljesítményû számítógép szót tudjon érteni egymással, kell egy közös szabvány, melyen az adatokat cserélik. Bár több ilyen is van, legfontosabb az ún. TCP/IP protokoll (Transmission Control Protocol over Internet Protocol), mely rendkívül leegyszerûsítve a következõképpen mûködik. Minden az Interneten megjelenõ számítógépnek van egy egyedi azonosítója, ez az ún IP szám. Az adatforgalom kis csomagokra bontva történik, a csomagok mindegyikére sok más adat mellett rá van írva a küldõ és a címzett IP száma. A csomagokat egyik gép továbbítja a másiknak, míg el nem jutnak a címzetthez. A címzett számítógépe a megkapott csomagokat sorba rendezi, kibontja, tartalmukat értelmezi. A rendszer elõnye, hogy teljesen eltérõ nagyságú, fajtájú számítógépek is képesek kommunkálni egymással, és az õket összekötõ hálózati útvonal valamint annak technikai kivitelezése is tetszõleges lehet (telefonvonal, üvegszál, mikrohullám, mûhold), sõt meg is változhat, akár a kommunkáció közben. Ismert történet, hogy a TCP/IP protokollt eredetileg arra tervezték, hogy egy atomcsapás okozta kiszámíthatalan sérülés után is kommunikálni tudjanak az USA katonai számítógépei, ezért lett ilyen flexibilis és hibatûrõ természetû. Megjegyzendõ még, hogy az Internetet alkotó számítógépek egyenrangú félként viszonyulnak egymáshoz, bármelyik arra alkalmas gép megjelenhet, mint információszolgáltató (ehhez persze célszerû állandó Internet kapcsolattal kell rendelkeznie, hiszen a nap bármelyik órájában használni akarhatja valaki pl. egy távoli idõzónából).

Az elmondott elõnyök mellett számos hátránya is van az Internet alapjául szolgáló TCP/IP protokollnak. Nem garantálható pl. két gép között egy minimális átviteli sebesség (quality of service), ami megnehezíti a hang és videojel folyamatos közvetítését. Számos problémát okoz az is, hogy a csomagok kódolatlanul továbbítódnak, így rosszindulatú felhasználók bizonyos esetekben lehallgathatják, módosíthatják két másik gép közötti adatforgalmat. Ez komoly problémákat okozhat, ha pl. két orvos az Interneten keresztül titkosítási eszközök nélkül szeretne konzultálni egy esetrõl.
 

Néhány jelentõsebb internetszolgáltatás

Elektronikus levelezés (e-mail)

Ez az egyik legrégebbi, és a tudományos élet szempontjából talán a leglényegesebb szolgáltatás. A szokásos postai levelekhez képest több elõnye van: olcsó, gyors és digitális. Az olcsóság úgy értendõ, hogy az Internet szolgáltatónak rendszerint nem kell külön fizetni a levélforgalom után. A levelek tipikus esetben néhány perc alatt eljutnak a címzetthez, a Föld bármely pontjára, de erre nincs garancia, nincs lehetõség a levelet úgy feladni, hogy az garantáltan megérkezzen egy megadott idõn belül. Ez többek között azért van így, mert lehetséges, hogy a címzett gépe csak bizonyos idõközönként csatlakozik az Internethez. Ha a levél nem kézbesíthetõ, szinte mindig kapunk egy automatikus válaszlevelet, amibõl megtudhatjuk, hogy melyik levelünket, és miért nem kapta meg a címzett. Rendkívüli ritkaságnak számít, ha egy levél elveszik. Az elektromos levelezés legfõbb elõnye azonban a digitális volta, tehát az a lehetõség, hogy a levélhez csatolt ún. MIME (Multipurpose Internet Mail Extensions) mellékletben pl. egy szövegszerkesztõvel megírt szöveget elküldhetünk egy munkatársunknak, aki átdolgozás után (feltéve persze, hogy ugyanazt a szövegszerkesztõt használja) visszaküldheti. Ez rendkívül megkönnyíti a tudományos együttmûködést, kéziratokat, adatokat, ábrákat lehet cserélni, hatékonyan együtt lehet dolgozni távoli országban dolgozó kollégákkal is. Fontos azonban tudni, hogy ha olyan embernek küldünk emailben anyagot, akivel még nem álltunk ilyen kapcsolatban, akkor nem biztos, hogy az illetõ használni tudja majd a küldeményt (lehet, hogy nem tudja “kicsomagolni”, vagy másfajta programot használ, mint amivel mi készítettük az anyagot, sõt, az is lehet, hogy nem nézi meg a postaládáját: ilyenkor nem kapunk visszajelzést, hiszen a levél eljutott a címzett postaládájába, csak éppen az illetõ nem olvasta el!). Ezért ha határidõre, fontos anyagot küldünk valakinek, akinek korábban még nem küldtünk ilyesmit, érdemes jóval a határidõ elõtt egy próbaküldeményt feladni.

Ha többen érdeklõdnek ugyanaz iránt a téma iránt, és mindenki meg szeretné kapni a többiek által ebben a témában írt leveleket, akkor ún. levelezési listákat szoktak létrehozni. Ilyenkor egy megadott címre kell csak a hozzászólást eljuttatni, és egy számítógép gondoskodik arról, hogy minden a listán szereplõ ember kapjon egy példányt a levélbõl. Rendkívül sok ilyen lista van, újak születnek, a régiek az érdeklõdés elmúltával megszûnnek. Megbízható katalógus nincsen, amiben pl. az összes orvosi jellegû listát megtalálhatnánk, az ilyen tematikus listák ugyanis eleve hiányosak, és gyorsan elavulnak. Elsõsorban a valamilyen betegségben szenvedõk szoktak közös problémáik, lehetõségeik megbeszélésére ilyen listákat létrehozni, de vannak szakmai fórumok is, inkább a kutatásban.

A sok elõny után lássuk az elektromos levelezés hiányosságait, hátrányait. Az email nem számít hivatalos dokumentumnak, mert viszonylag könnyen hamísítható. Gyakorlati szempontból azt is fontos tudni, hogy illetéktelenek is elolvashatják a levelünket (a helyi rendszergazdák, hálózatfelügyelõk biztosan, de a számítógépre idegenek is betörhetnek). Valójában vannak olyan titkosítási eljárások, amivel megoldható, hogy a címzetten kívül senki más ne tudja elolvasni a levelünket, és az is, hogy a címzett biztos lehessen abban, hogy a levelet csak mi írhattuk, és a levél tartalma nem változott meg (ún. digitális aláírás). Erre ingyenes programok is rendelkezésre állnak (PGP: Pretty Good Privacy), de ezek a szolgáltatások még nem standard részei a levelezõprogramoknak, így egyelõre csak olyan személynek érdemes titkosított, és/vagy digitálisan aláírt levelet írni, akirõl tudjuk, hogy tudja kezelni majd a küdeményt. Az elmondottak nem csak a levelezésben használhatók: a titkosítás és digitális aláírás szabványosítása, utóbbinak a jog által való elismerése lehetõvé teszi majd, hogy orvosok a beteg adatainak védelme mellett, az Interneten keresztül konzíliumot tartsanak, majd az adott szakvéleményért jogilag is felelõsek legyenek.

Az elektromos levelezés egyik sajnálatos velejárója az, hogy elõbb-utóbb vadidegenektõl is fogunk – rendszerint reklámcélú – leveleket kapni. Ez az ún. spam (löncshús, az elnevezés egy Monty Python produkcióra utal), ami ellen nehéz védekezni, pedig súlyos károkat okoz, hiszen emberek millióinak az idejét rabolja, nap mint nap.
 

Hírcsoportok

A levelezési listákhoz hasonló szolgáltatás, azzal a különbséggel, nem kell felkutatnunk az érdeklõdési körünknek megfelelõ levelezési listát, csak meg kell tudnunk a minket kiszolgáló news szerver nevét (az akadémiai szféra számára ez a news.iif.hu gép) és kell egy news readerprogram (a www böngészõprogramok rendszerint rendelkeznek ezzel a funkcióval). A szervertõl lekérhetjük a családfaszerûen elágazó témakatalógust, amibõl kiválogathatjuk a minket érdeklõ hírcsoportot (newsgroup). A szerveren minden témában írt hozzászólás megtalálható, de csak pár napra visszamenõleg, hiszen az adatforgalom óriási (csak a hírcsoportok száma több ezer). Kutatók, orvosok számára elsõsorban a „bionet” és a „sci.med” fõcsoportok lehetnek érdekesek.
 

World-wide-web (www)

Ez az a szolgáltatás, ami annyira népszerûvé vált az utóbbi idõben, hogy sok ember ezzel azonosítja az internet-használatot. A népszerûség oka nyilvánvalóan az egyszerû kezelhetõségben rejlik, csak nézegetni kell a képernyõt, és az egérrel rákattintani a minket érdeklõ dolgokra, ami újabb színes képeket hoz elõ: mint a televízió.

A www által szolgáltatott dokumentumok jellegzetessége, hogy nemcsak szöveget, hanem képeket, sõt hangot, mozgóképet, vagy akár kisebb-nagyobb programokat is tartalmazhatnak. A legfontosabb tulajdonság mégis az, hogy ezek ún. hypertext dokumentumok, ami azt jelenti, hogy a dokumentum egyes részei (pl. szavak, képek) újabb dokumentumokra hivatkoznak, amik másik gépen is lehetnek és a hivatkozó objektumra kattintva könnyen megnézhetõk. Így az interneten elhelyezett egymásra hivatkozó dokumentumok szövevényes hálózatot alkotnak (world wide web, vagy csak egyszerûen web). Lényeges, hogy nem csak statikus dokumentumok lehetségesek; a kapott választ a szerveren futó program is összeállíthatja pl. egy adatbázisból való keresés eredményébõl, vagy bármilyen más információ (pl. a felhasználó által korábban megnézett dokumentumok) alapján.
 

Az internet adta lehetõségek a célcsoportok szerint

Ismeretterjesztés

Az internet használata rendkívül gyorsan terjed, így a web komoly lehetõséget teremt az egészségügyi ismeretterjesztésre. Az utóbbi években számos, tartalmilag és formailag is jónak mondható ismeretterjesztõ szolgáltatás jelent meg: pl. www.webmd.com, www.mediconsult.com. Magyar nyelven elsõként a www.pro-patiente.hu jelent meg egészségügyi információkkal. Itt a híreken kívül többek között betegségekkel, életmód-tanácsok, ismeretterjesztõ könyvek anyaga, gyógyszerekkel kapcsolatos információk érhetõk el. Hasonló profilú szolgáltatás a www.hazipatika.com. Ma már a nagyobb magyar internetes hírszolgáltatóknak is van egészségügyi része, ahol fõként hírek háttér-információjaként olvashatunk ismeretterjesztõ írásokat.

A newsgroupok közül a misc.health, alt.support fõcsoportok között találhatunk betegségekrõl szóló információkat.
 

Oktatás

Az oktatók nagy lelkesedéssel kezdtek neki a www adta elõnyök kihasználásának. A hypertext struktúra elõnye, hogy például olyan oktatási anyagok készíthetõk, ahol az olvasó a saját érdeklõdésének, felkészültségének megfelelõen haladhat. Nem könnyû azonban jól kigondolni és megvalósítani egy ilyen anyagot. Az viszont egyértelmûen hátránya a hypertextnek a klasszikus lineárisan elrendezett szövegekhez képest, hogy az olvasó számára nem világos, mekkora az anyag, és vajon látta-e már az egészet, vagy van-e még olyan része, ahová nem jutott el. A hazai orvosi egyetemek web szerverein sokféle szabadon elérhetõ oktatási anyagot találhatunk. A tapasztalatok szerint azonban lényeges áttörés nem várható a multimédiás, számítógépes oktatástól. Rendszerint azok a hallgatók érnek el vele jó eredményeket, akik amúgy is motiváltak, és szinte mindegy, hogyan oktatjuk õket. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy sokféle hallgató van, és az oktatásban is törekednünk kell alternatív, illetve kiegészítõ módszerek bevezetésére, hogy minél több hallgató figyelmét megragadjuk és megtartsuk. Ebben a web rendkívül hasznos, de csak alternatív módszer. Az eddig leírtaknak ellentmondani látszik, de többek tapasztalata szerint a számítógépes oktatás akkor igazán hatékony, ha több hallgató ül egy gép elé, és közösen vitatják meg az ott olvasottakat, a gép által feltett kérdéseket.
 

Szakmai felhasználás

Az e-mail adta lehetõségek annyira életünk szerves részévé váltak, hogy már csak akkor gondolunk rá, ha valami ok miatt nem mûködik a levelezés, és rádöbbenünk, hogy mennyire hiányzik. A kutatók számára alapvetõ jelentõségû, hogy kéziratokat, adatokat cserélhetnek e-mailen keresztül, a klinikusok pedig könnyen kikérhetik egy nehéz esetrõl külföldi kollégáik véleményét. Rendkívüli jelentõsége van az irodalomkeresésnek, a Medline és más szakirodalmi adatbázisok is elérhetõk az interneten keresztül (pl. http://www.nlm.nih.gov/databases/). A minket érdeklõ cikkek sok esetben meg is rendelhetõk az interneten keresztül, papír vagy elektronikus formátumban. Sok orvosi folyóirat is megtalálható a weben. Megtaláljuk a tartalomjegyzékeket és néhány kiválasztott cikk teljes szövegét. Sok esetben csak elõfizetési díj ellenében érhetõ el az összes cikk teljes szövege, de vannak olyan folyóiratok is, amik teljesen szabadon olvashatók a weben. Az interneten elérhetõ orvosi folyóiratok listája megtalálható pl. a http://www.sciencekomm.at/journals/medicine/med-bio.html címen, míg a www.webmedlit.com címen kereshetünk is a megjelent cikkek között.

Magyarországon a már említett www.pro-patiente.hu szerveren találunk kifejezetten az orvosoknak szánt információkat. Itt sok egyéb mellett, több mint húsz orvosi folyóirat olvasható, néhány teljes szöveggel. (Az orvosoknak szóló információkhoz történõ belépéshez – ingyenes – regisztráció szükséges.) Számos hazai kórház, egészségügyi intézmény, tudományos társulat, gyógyszergyár, sõt magánorvos publikált információt magáról az interneten, de ezekrõl igazán jó lista nincsen, a hazai web keresõkkel, illetve a http://www.hudir.hu/ Health/ címen érdemes próbálkozni, ha valamit meg szeretnénk találni. Az internet szakmai felhasználásáról két éve már készült egy ismertetõ, ez a http://www.iif.hu/dokumentumok/niif_fuzetek/orvostud/index.htm címen olvasható.
 

Mit várhatunk a jövõben?

Elõször is, a www eddigi fejlõdésébõl biztosan extrapolálható, hogy jelentõsen növekszik az orvostudománnyal, életmóddal kapcsolatos dokumentumok száma, és ezen belül a jól megírt, pontos, szakmailag ellenõrzött írásoké is. Várható, hogy megjelennek olyan nívós szakmai szolgáltatások, adatbázisok, melyek csak elõfizetési díj ellenében érhetõk el.

Várható a sávszélesség (az adatátviteli sebesség) további növekedése. Az otthoni felhasználók számára jelenleg az analóg illetve a digitális (ISDN) telefonkapcsolat áll többnyire rendelkezésre, ez a szövegek, állóképek letöltésére, nézegetésére megfelel, de már a hang folyamatos, valós idejû továbbítása sem egyszerû megfelelõ minõségben, így videojel valós idejû továbbítására (videokonferencia, ill. tévénézésszerû használat) ez az átviteli sebesség alkalmatlan. Nehéz megjósolni, hogy a távközlés milyen irányban fog fejlõdni. Jelenleg több nagyobb sávszélességû technológia is terjedõben van az USA-ban egyéni Internet kapcsolat létrehozására, pl. a kábeltv hálózat digitális adatátvitelre való használata és újabb gyors digitális telefonvonalak. A sávszélesség növekedése és új technológiák bevezetése elõbb-utóbb lehetõvé fogja tenni azt, hogy a rádió és televízióadások is jó minõségben, széles körben elérhetõek legyenek az Interneten keresztül, így várható, hogy valamilyen formában összeolvad az Internet és a hagyományos mûsorszórás, illetve a szórakoztatóipar. Ez sok érdekes kérdést felvet: az Internet használatára a kezdetektõl fogva az interaktivitás volt jellemzõ, míg a klasszikus mûsorszórás tipikusan egyirányú információszolgáltatást jelent. Mivel mind az interaktív, mind pedig a passzív információfogyasztásra van kereslet, valószínû többféle stílusú szolgáltatás is lesz majd. Ismeretterjesztési, oktatási szempontból nyilván nagyon nagy jelentõségû lesz a videojel gyors továbbíthatósága, hisz a mozgóképek mindig jobban megragadják az ember figyelmét. Orvosi szempontból a mindenki által elérhetõ, olcsó videokonferencia lehetõségnek lesz várhatóan nagy jelentõsége, hiszen így lehetõség adódik távoli konzíliumok tartására, mûtét közbeni tanácsadásra stb. (Megjegyzendõ, hogy a tapintási, szaglási információk átvitele nyilván megoldatlan, bár erre is vannak kísérletek).

A sávszélesség növekedése mellett terjed az is, hogy a felhasználó átalánydíjat fizet, és ezért számítógépe folyamatosan össze van kapcsolva az Internettel. Ez korábban csak intézményeknek volt kifizetõdõ (vagy kifizethetõ), de pl. kábeltévés Internet csatlakozás esetén otthoni elõfizetõknek is elérhetõ. Ez jelentõsen egyszerûsíti az Internet használhatóságát, egyben azt is lehetõvé teszi, hogy akár otthoni számítógépünkön is mûködtethetünk www szervert, amirõl a dokumentumok bármikor, bárki által elérhetõek.

Egy másik fejlõdési irány a mobil Internet elérés. Ez jelentheti azt, hogy notesz, vagy karóra méretû számítógépünk egy mobiltelefon-szolgáltató hálózatán keresztül kapcsolódik az Internethez. Bár a jelenlegi GSM szolgáltatók által kínált sávszélesség (9,6. illetve 14,4 kbps) rendkívül alacsony még az analóg vezetékes telefonokhoz képest is, a technológia alkalmas lényegesen gyorsabb adatátvitelre is. Egy másik lehetõség az ún. wireless LAN, vagyis egy épületen, vagy lakáson belüli drótnélküli számítógéphálózat. Ez azt jelenti, hogy ha asztali számítógépünkkel rádióhullámok útján kommunikálni tud a notebook számítógépünk, és az asztali gép az Internetre van kapcsolva, akkor közvetlenül a notebookról is elérhetõvé válik az Internet. Így sokkal egyszerûbbé és kényelmesebbé válik az Internet használat. Ezt felismerve már megjelentek az ún. webpad számítógépek, amikhez nincs is billentyûzet, az egész gép csak egy könnyû lap, aminek egyik oldala egy folyadékkristályos képernyõ. Ezen egy web böngészõprogram fut, ami egy tollszerû eszközzel navigálható. Ezeknek a gépeknek komoly esélyük lesz arra, hogy elõbb-utóbb helyettesítsék a hagyományos könyveket. Miért is van az, hogy ha tanulunk kell, vagy hosszabb szöveget kell olvasnunk, akkor sokkal szívesebben tesszük ezt könyvbõl, vagy papírra nyomtatott szövegbõl, mint a képernyõrõl? Ennek két fõ oka van (a megszokáson túl) az egyik az, hogy kényelmetlen és fárasztó a számítógép képernyõrõl olvasni, szívesebben veszünk valamit kézbe. A másik (az elõzõvel némileg összefüggõ) ok az, hogy a számítógép képernyõk felbontóképessége (egy távolságegységre esõ képpontok száma) sokkal alacsonyabb, mint pl. egy lézernyomtatóé, így kellemesebb, esztétikusabb a nyomtatott szöveget olvasni. A webpad gépek súlya, kezelhetõsége azonos a könyvekével, felbontóképességük még rosszabb, de már készítettek kísérleti példányt olyan folyadékkristályos képernyõbõl, aminek a felbontóképessége azonos a lézernyomtatókééval. A gyakorló orvosok számára nyilván hihetelenül hasznos lesz egy ilyen könyv nagyságú webpad, ami ellátja az orvost minden számára fontos információval, kereshetõ formában: szakkönyvek, szakcikkek, hírek, idõbeosztás, gyógyszerleírások, és a saját betegeinek minden adata (mindezt részben az Internetrõl, részben a kórházi számítógépes adatbázisból). Az elmondottak mind létezõ technológiák, csak az integrálásukra, elterjedésükre, illetve az árak csökkenésére kell még egy kicsit várni.
 

Orvosi problémák az interneten

Ezek a gondok valójában általános jellegûek és nem is igazán újak, de jelentõssé váltak az internet használatának elterjedésével.

Az elsõ és talán legnehezebb probléma éppen az elérhetõ információ mennyiségének hihetetlen mértékû növekedése. 2000 januárjában jelent meg a hír, hogy az interneten több, mint 1 milliárd egymástól különbözõ www dokumentum van. A www szerverek egy részén olyan program fut, ami lekéri a többi szerver anyagát, azt indexeli, és a többi felhasználónak megadja, hogy egy keresett szó melyik címeken levõ dokumentumokban fordul elõ. Nem ritka, hogy egy ilyen kérdésre sok ezer találatot kapunk, amibõl esetleg csak néhány érdekel bennünket. A fõ probléma tehát egyre kevésbé az, hogy a minket érdeklõ információ nincs meg a weben, hanem az, hogy nem tudjuk, hol van, és az egyszerû indexelés egyre kevésbé célravezetõ megoldás.

Fontos, különösen orvosi szempontból, hogy a talált információ érvényes-e még, és egyáltalán szakmailag hiteles-e. Ez utóbbi különösen jelentõs, hiszen, mint láttuk, az internet demokratikus, bárki publikálhatja a nézeteit. A hitelességet nyilván hasonlóan igyekszünk majd megítélni, mint például egy könyv esetében, a szerzõrõl és kiadóról korábban kialakult véleményünknek megfelelõen.

Végül, de nem utolsó sorban egyre nyomasztóbb gonddá válik az adatbiztonság. Egyrészt az összegyûjtött digitális adataink értékesek, nem akarjuk, hogy elvesszenek, másrészt minél több adat van digitalizálva és minél több számítógép van hálózatba kapcsolva, annál nagyobb az esély arra, hogy illetéktelenek kezébe jussanak személyes, például egészségi állapotunkra vonatkozó adataink.