Hanák Péter
A számítástechnikai diákmozgalom

Lelkes számítástechnikusok már az 1980-as évek elején szerveztek budapesti, megyei és majdnem országos programozói versenyeket a középiskolás korosztálynak. Az oktatási minisztérium által elindított iskolaszámítógép-program és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) kezdeményezésére egyre-másra alakuló számítógépes klubok hatására az elsõ országos középiskolai programozási versenyt az 1984/85-ös tanévben szervezte meg az NJSZT akkor alakult versenybizottsága. A Nemes Tihamér országos középiskolai számítástechnikai tanulmányi versenynek számos kezdeményezõje volt, többek között Vámos Tibor akadémikus, az MTA SZTAKI igazgatója, az NJSZT elnöke, Kovács Gyõzõ, az NJSZT fõtitkára (a verseny „keresztapja”), valamint Ada-Winter Péter, a versenybizottság elsõ vezetõje. A versenyt az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete (MTA SZTAKI), a KISZ Központi Bizottsága és az oktatási minisztérium is támogatta.
 

I. A Nemes Tihamér országos középiskolai számítástechnikai tanulmányi verseny

Az elsõ évben csaknem száz középiskolából közel ezer diák nevezett a versenyre. A résztvevõk száma fokozatosan nõtt, az 1998-as rekordévben már négyszáz általános és középiskola 6200 diákja vett részt a versenyen, közülük nyolcszázan negyven magyar tannyelvû erdélyi és felvidéki iskolából. Tizenöt év alatt a számítástechnikai tanulmányi verseny a matematikai után a legtöbb érdeklõdõt vonzó országos középiskolai tanulmányi versennyé vált, de eddig még nem sikerült elérnünk, hogy a mindenkori oktatási minisztérium a többi tantárgyi tanulmányi versennyel egyenrangúnak tekintse, merthogy „ilyen tantárgy nincs a középiskolában”.

A Nemes Tihamér-versenynek az elsõ tíz évben két fordulója volt. Az elsõ fordulóban (azóta is az iskolákban tartjuk) a diákoknak két, újabban három óra alatt mindenütt ugyanazt a 8-10 feladatot kell megoldaniuk, számítógép nélkül. A dolgozatokat a tanárok javítják ki (társadalmi munkában). Eleinte 50, 1993-ban már 112 diák vett részt a második fordulóban. Az elsõ években az alkalmi géppark HT–1080Z és Spectrum, késõbb fõleg C64 és C+4 gépekbõl állt, és csak Basic nyelven lehetett programozni. Kezdetben komoly gondot okozott a számítógépek összeszedése. Ha jól emlékszem, 1985-ben és a következõ egy-két évben a budapesti Fazekas gimnázium dísztermében volt a négyórás döntõ. Sokan a saját iskolájukból magukkal hozott gépen dolgoztak. 1993-tól az öt-, majd hatórás döntõben már minden diák IBM PC-n készíti el a programjait (eleinte egy nagyot, az utóbbi években két vagy három kisebbet).

Amíg a verseny kétfordulós volt, az országos versenybizottság tagjai – nagyrészt egyetemi oktatók és hallgatók – nézték át másodszorra a legjobb 400–500 dolgozatot. 1995-tõl a versenynek három fordulója van: a novemberi iskolai és a márciusi országos fordulók között január végén tartjuk a regionális fordulót. Ezt a középiskolai tanárokból álló regionális versenybizottságok szervezik (jelenleg több mint 30 ilyen bizottság van a forduló megtartására vállalkozó középiskolákban). Az ötórás második forduló bevezetésével több célunk volt. Az egyik legfontosabb, hogy így sokkal több diáknak van sikerélménye, hiszen a regionális fordulónak is vannak gyõztesei. Korábban gondot okozott, hogy túl nagy volt a különbség az iskolai és az országos forduló követelményei között: az elsõ fordulóban sok kis feladatot kell megoldani, a döntõben egy vagy két nagyobbat; az elsõ fordulóban inkább elemzõkészségre van szükség, a döntõben inkább algoritmizálási készségre és programozási rutinra. A regionális forduló bevezetésével az átmenet fokozatosabbá vált, a középsõ fordulóban ugyanis 3-5 közepes méretû és kevésbé nehéz feladat megoldására kell programot írniuk a diákoknak. Szempont volt az is, hogy az országos versenybizottság terhelését csökkentsük. Most „csak” a feladatok kitalálása és megfogalmazása, a megoldások és az értékelés kidolgozása, a feladatlapok sokszorosíttatása (kb. 50 ezer lap!) és iskolákba juttatása, a középsõ fordulóbeli eredmények esetleges felülvizsgálata, a döntõ megszervezése és a kb. 240 döntõbe jutott versenyzõ programjainak az értékelése az, ami az országos versenybizottság tagjaira, az utóbbi években elsõsorban Zsakó Lászlóra, az ELTE TTK docensére hárul.

A versenyzõk választásuk szerint Basic, Pascal vagy C nyelven programoznak, a legtöbben Pascalban; Basicben egyre kevesebben. (A nemzetközi informatikai diákolimpián ma már nem is lehet a Basicet választani.) Természetesen elvileg sem mindegy, hogy a programok milyen nyelven készülnek, hiszen ugyanannak a feladatnak a megoldása különbözõ nehézségû lehet egyik vagy másik nyelven. A versenybizottságoknak azonban a diákok által választható programozási nyelveken a feladatokat (lehetõleg elõre) meg is kell oldaniuk, a versenyzõk programjait ki kell javítaniuk. Az utóbbi években a programok értékelését mindkét fordulóban tesztelõprogramok segítik, ezek mûködése szintén függhet a használt programozási nyelvtõl. Ezért sem tudunk eleget tenni azok kérésének, akik (sokszor csak a divatot követve) más programozási nyelvet, pl. Javát szeretnének használni. Mivel mind a hazai, mind a nemzetközi versenyek tapasztalata az, hogy az egyszerûbb és biztonságosabb Pascal nyelvet használó diákok az eredményesebbek, ellenállunk a „modernizációs törekvéseknek”. (A kérdésre még visszatérek az informatikai diákolimpia kapcsán.)

Az utóbbi években a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola és az Eötvös Loránd Tudományegyetem jól felszerelt laboratóriumaiban tartjuk a hatórás döntõt. A végleges helyezési sorrendet ma már nem csak a döntõben kapott pontszám adja ki, néhány éve ugyanis meghatározott arányban az elõzõ két fordulóból is hoznak magukkal pontszámot a versenyzõk. A gyõztesek közül külön válogatóversenyen választjuk ki azt a 4-4 diákot, akik az adott évben a magyar csapat tagjaiként részt vesznek a nemzetközi informatikai diákolimpián és a közép-európai informatikai diákolimpián.

A Nemes Tihamér-verseny elsõ évtizedében a budapesti diákok általában sikeresebbek voltak, de a kilencvenes évek második felére a mezõny kiegyenlítõdött. A gyõztesek listája jól mutatja (amit az itt nem közölt részletesebb adatok alátámasztanak), hogy néhány budapesti iskola tanulóinak folyamatosan jó szereplése mellett Miskolc, Szeged, Gyõr, Zalaegerszeg, Veszprém, Székesfehérvár és más városok iskoláinak diákjai évrõl évre egyre eredményesebbek.

1995-tõl újabb korcsoporttal bõvült a Nemes Tihamér-verseny, a 10–14 évesek versengésével. Népszerûségét jól mutatják az 1999-es számok:


Forduló Iskolai forduló Regionális forduló Országos forduló
Korcsoport 10–14 14–16 16–19 10–14 14–16 16–19  10–14 14–16 16–19
Diákok száma  1174  2118   2032   145    318     209    75        71      83
Összesen  5324 672  229

 

A Nemes Tihamér országos középiskolai számítástechnikai tanulmányi verseny gyõztesei

Az elsõ években még együtt versenyzett minden diák, 1990-tõl azonban már két korcsoportban, külön a 16–19 évesek és külön a fiatalabbak. 1995-tõl a 10–14 évesek is külön korcsoportban indulhatnak.

Amíg a versenyen csak középiskolás korúak vettek részt, az osztály megnevezése (pl. III. o.) egyértelmû volt. A 10–14 évesek szervezett részvétele óta ez a jelölés nem jó, mert nem tudható, hogy a 6 vagy a 8 osztályos középiskolák hogyan jelölik az évfolyamokat. Ezért 1995-ben jelölést váltottunk, a következõképpen: 6–10 évesek = 1–4. o., 10–14 évesek = 5–8. o., 14–16 évesek = 9–10. o., 16–19 évesek = 11–13. o.

1985–89. Verseny egy korcsoportban: 14–19 évesek: 1985. (nincs adat); 1986. Erdei Zsolt (Budapest, Árpád Gimnázium, IV. o.); 1987. Ertner Péter (Nyíregyháza, Kossuth Lajos Gimnázium, IV. o.); 1988. Biczó Tibor (Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós Gimnázium, III. o.); 1989. Szabó Dániel(Budapest, Árpád Gimnázium, III. o.).

1990–94. Verseny két korcsoportban: 14–16 évesek: 1990. Késmárki Mátyás (Kecskemét, Katona József Gimnázium, II. o.); 1991. Szász Olivér (Budapest, Berzsenyi Dániel Gimnázium, II. o.); 1992. Birszki Bálint (Vác, Ipari Szakközépiskola, II. o.); 1993.Ali György (Eger, Neumann János Szakközépiskola, II. o.); 1994. Pósta Zoltán (Budapest, Leõwey Klára Gimnázium, I. o.).

16–19 évesek: 1990. Günther Tamás (Gyõr, Révai Miklós Gimnázium, III. o.); 1991. Kiss Róbert (Gyõr, Révai Miklós Gimnázium, III. o.); 1992. Kiss Róbert (Gyõr, Révai Miklós Gimnázium, IV. o.); Papp Zsombor (Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós Gimnázium, IV. o.) és Valkó László (Budapest, Karinthy Frigyes Gimnázium, IV. o.); Blahut György Gábor (Budapest, Szent István Gimnázium, III. o.).

1995-tõl: Verseny három korcsoportban:10–14 évesek: 1995. Felföldi Zsolt (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium és Általános Iskola, 8.o.); 1996. Nepusz Tamás (Székesfehérvár, Teleki Blanka Gimnázium, 8. o.); 1997. Rokob András (Miskolc, Szilágyi Dezsõ Általános Iskola, 8. o.); 1998. Micskó Viktor (Oroszlány, Lengyel József Gimnázium, 8. o.); 1999. Ritzinger Péter (Gyõr, Apor Vilmos Általános Iskola, 8.o.) és Dézsi Richárd(Kunszentmiklós, Baksay Sándor Református Gimnázium, 8. o.).

14–16 évesek: 1995. Elek Róbert (Budapest, Kalmár László Szakközépiskola, 10. o.); 1996. Nagy András (Pécs, Leõvey Klára Gimnázium, 10. o.); 1997. Felföldi Zsolt (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium és Általános Iskola, 10. o.); 1998. Rokob András (Miskolc, Földes Ferenc Gimnázium, 9. o.); 1999. Erdélyi Róbert(Kiskunhalas, Bibó István Gimnázium, 9. o.).

16–19 évesek: 1995. Kovács Gábor Zsolt(Veszprém, Lovassy László Gimnázium, 12. o.); 1996. Noll János (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium és Általános Iskola, 12. o.); 1997. Újhelyi Gábor(Miskolc, Földes Ferenc Gimnázium, 12. o.); 1998. Szabó Viktor (Budapest, Leõwey Klára Gimnázium, 12. o.); Rácz Balázs (Budapest, Veres Péter Gimnázium, 12. o.).
 

II. Más hazai számítástechnikai versenyek és a tehetséggondozás egyéb formái

Helyszûke miatt nincs mód arra, hogy itt a többi nagyobb hazai versenyt is részletesen ismertessük. (további információ található a http://www.inlap.jate.u-szeged.hu/verseny.htm címen.)

A hazai versenyek egyike-másika a feladatok jellegében is különbözik a Nemes Tihamér-versenytõl. Az utóbbi, a diákolimpiához hasonlóan, a hangsúlyt az algoritmikus problémamegoldásra helyezi, a látványnak, az effektusoknak, az ún. alkalmazások használatában szerzett gyakorlatnak nincs szerepe. Ezzel szemben például a Garay-versenyre olyan (otthon készült) programokat várnak, amelyek valamilyen gyakorlati feladatot oldanak meg, a Kalmár László alkalmazói versenyen pedig a diákok jól ismert programok (pl. Excel, Word, Access) virtuóz használatában mérhetik össze a tudásukat.

Sajnos, a tehetséggondozás egyéb változatairól nem sokat tudunk mondani. Néhány iskolában – és itt a versenyeken rendszeresen jól szereplõkre gondolunk – vannak ugyan évek óta jól mûködõ szakkörök, de az egykori „kis matematikusok köré”-hez hasonló országos önképzõkör nincs. Valamikor a 80-as évek végén Tarnay Katalin kezdeményezésére az NJSZT szervezett utoljára olyan szakköri foglalkozásokat, ahová az ország különféle részeibõl jártak a diákok. Török Turul érdekes elõadásaira, a BASIC és az ELAN nyelv rejtelmeire ma is nosztalgiával emlékeznek az egykori résztvevõk. Jó lenne módot – elõadókat, szervezõket, támogatókat – találni a „kis informatikusok köré”-nek mûködtetésére. Igény és szükség volna rá, többek között erre utal egyes szülõk vissza-visszatérõ érdeklõdése a számítástechnikai szakkörök iránt a Neumann Társaságnál.
 

III. Nemzetközi informatikai diákolimpia

A matematikai (1959), a fizikai (1967) és a kémiai (1968) diákolimpiákhoz hasonlóan 1989-tõl minden évben megrendezik az IOI-t, azaz a nemzetközi informatikai diákolimpiát (International Olympiad in Informatics). Az elsõ informatikai diákolimpia résztvevõit – B. Szendov akadémikus kezdeményezésére és az UNESCO támogatásával – Bulgária látta vendégül. A diákolimpiának természetesen voltak elõzményei. Az International Federation for Information Processing (IFIP) az 1980-as évek elején több alkalommal hirdetett nemzetközi számítástechnikai feladatmegoldó versenyt diákoknak. Németország, Hollandia, Jugoszlávia és más országok természettudományi ismeretterjesztõ társulatai a 80-as évek második felében olyan versenyeket szerveztek, amelyeken különbözõ országok diákjaiból álló csoportoknak kellett megoldaniuk elég összetett, gyakorlatias számítástechnikai feladatokat. Maguk a bolgárok is rendeztek már nemzetközi diákversenyt 1987-ben, két évvel a diákolimpia elõtt.

Az informatikai diákolimpia, érthetõ módon, a matematikai diákolimpia hagyományait vette át. Az elsõ években, egészen 1993-ig, a tudományos bizottság a résztvevõ országok csapatvezetõitõl kért feladatjavaslatokat a megoldásokkal együtt. A tudományos bizottság által megfelelõnek ítélt feladatok közül a diákolimpia legfõbb szerve, a résztvevõ országok csapatvezetõibõl álló közgyûlés választotta ki és vitatta meg a megoldandó feladatokat. A közgyûlés egyes tagjainak javaslatára sokszor a szöveget is módosították.

A diákolimpiák hagyományai szerint a versenyre azok az országok küldhetik el négy (1989-ben és 1991-ben csak három, 1995-ben viszont öt) diákból álló csapataikat, amelyek az elõzõ diákolimpiákon már részt vettek, vagy legalább megfigyelõvel képviseltették magukat. Megfigyelõt azok az országok küldhetnek, amelyek korábban nem voltak jelen, de a következõ évtõl kezdve már részt akarnak venni a versenyen. A rendezõ országnak joga van arra, hogy a nemzetközi versenybizottság a következõ években diákolimpiát szervezõ országok egyetértésével további országok diákjait is vendégül lássa. A rendezõk gyakran élnek ezzel a lehetõséggel, a leggyakrabban a szomszédos országok diákjait hívják meg a versenyre, vagy azokét, amelyekhez valamilyen különleges kapcsolat fûzi õket. Például 1995-ben Hollandia korábbi gyarmatát, Indonéziát hívta meg, 1997-ben Dél-Afrikában a szomszédos országok közül Mozambik élt a felkínált lehetõséggel. Az izraeli és a kanadai csapatot 1996-ban Magyarország „elõzmények nélkül” hívta meg, ugyanis a nemzetközi versenybizottság már évek óta hiányolta e két ország diákjainak részvételét, és hiányolja továbbra is az informatikában ugyancsak élenjáró indiaiakat.

Természetesen a diákolimpiát nem lehet függetleníteni a napi politikától, s ha már így van, a mindenkori szervezõk törekednek arra, hogy a verseny a jó szándékú politizálás eszköze legyen. 1994-ben Svédország azért hívta meg a tajvani csapatot, mert a számítógépeket szállító tajvani cég támogatásának ez volt a feltétele. Az ajánlat elfogadása elég kellemetlen helyzetbe hozta a svédeket. Elõször is azért, mert a cég a verseny elõtt néhány héttel csõdbe ment, és a számítógépeket az utolsó pillanatban úgy kellett „összekalapozniuk”. Másrészt azért, mert hosszú hetekig folyt az idegõrlõ vita a tajpeji és a pekingi kínai diplomaták között a svédek közvetítésével (és azután folytatódott a következõ két évben is, immár a hollandok, illetve a magyarok részvételével), hogyan nevezzék a tajvani csapatot. Végül az olimpiai játékok példáját követve sikerült elfogadtatni a Chinese Taipei nevet, továbbá egyetértésre jutni abban, hogy egyetlen nemzeti himnusz sem hangzik el, egyetlen állami zászló sem lobog a diákolimpiákon. A megállapodásnak többé-kevésbé sikerült is érvényt szerezni az elmúlt években. (Talán ennek is köszönhetõ, hogy a hongkongi és a makaói versenyzõk az újraegyesítés ellenére továbbra is önálló csapatot küldenek a diákolimpiára.) A szervezõk és a résztvevõk jó szándéka további akut politikai problémákat is kezelhetõvé szelídített, például a jugoszláv versenyzõk meghívása, vagy a macedón csapat görögök által is elfogadható megnevezése, vagy a törökországi versenyen a ciprusi görög, illetve török nemzetiségû csapatok részvétele esetében. Meggyõzõdésem, hogy a diákolimpiáknak nagy a jelentõsége, és fontos az említett politikai-diplomáciai hatásuk is, mégpedig elsõsorban a diákok számára.

Nemzetközi informatikai diákolimpia 1996-ban
Veszprémben, 57 ország részvételével

Amikor érveket gyûjtöttem a veszprémi diákolimpia lehetséges támogatóinak meggyõzéséhez, az 1995-ös diákolimpiát vendégül látó Eindhoveni Egyetem rektorát megkérdeztem, õ miben látja e találkozó jelentõségét, miért vállalták egyáltalán a szervezéssel járó nehézségeket. A rektor úr a következõket mondta. (1) A diákolimpia résztvevõi között bizonyosan ott vannak azok, akik a közeljövõben tudósként, kutatóként, vállalatvezetõként meghatározzák az informatika fejlõdését. Fontos, hogy õk már nagyon fiatalon megismerjék egymást, legyen közös, meghatározó élményük, mert így késõbb könnyebben fognak szót érteni egymással. (2) Az informatika új tudományterület, új szakterület, szükségünk van a tehetséges fiatalokra, ezért ily módon is fel akarjuk kelteni az érdeklõdésüket a pályaválasztáshoz. (3) A diákolimpia – bármelyik, nem csak az informatikai – a nemzeti és a regionális, valamint a válogatóversenyek révén, a felkészítõ tanfolyamok és különféle kiadványok és könyvek által jelentõs hatással van arra, hogy egy-egy országban mit tanítanak az iskolában. Ezért a diákolimpia közvetlen hatásai mellett a közvetett hatásai legalább olyan jelentõsek.

Az IOI megrendezésére az egyes országok képviselõinek öt-hat évre elõre kell kötelezettséget vállalniuk, és minden évben tájékoztatniuk kell a nemzetközi versenybizottságot arról, hogy hol tartanak az elõkészületekkel. 2005-ig a menetrend a következõ: (12) Peking, Kína, 2000. szept. 23–30.; (13) Tampere, Finnország, 2001. júl. 24–31.; (14) Korea, 2002; (15) Amerikai Egyesült Államok, 2003; (16) Görögország, 2004 és (17) Kanada, 2005. Eddig csak egyszer fordult elõ, hogy valamelyik jelentkezõ visszalépett: eredetileg Thaiföld akart 2001-ben IOI-t rendezni, de az 1997–98-as délkelet-ázsiai válság miatt lemondtak a rendezés jogáról.

Bár a diákolimpiára az országok küldik el a csapatokat, a verseny, a többi diákolimpiához hasonlóan, egyéni. Hivatalos összesített eredmény sincs, mert a cél nem az, hogy országok vetélkedjenek egymással. Ennek ellenére mindenki összeadja a pontszámokat, és árgus szemmel figyeli, melyik ország milyen sikerrel szerepel.

Megjegyzések: az NDK 1990-ben, a korábbi Jugoszlávia és a Szovjetunió 1991-ben, Csehszlovákia 1992-ben vett részt utolsó alkalommal a diákolimpián. CS 1989-es és 1991-es eredményeit CZ-ként és SK-ként is beszámítottuk, SU 1989 és 1991 közötti eredményét RU-ként, DD és DE 1989-es eredményeit csak DE-ként vettük figyelembe. Mivel 1989-ben csak két magyar versenyzõ indult, a sorrendet az országok két-két eredményesebb versenyzõjének pontszáma alapján számítottuk ki. 1997-tõl a nemzetközi versenybizottság döntése értelmében csak a díjazott versenyzõk pontszámát szabad közreadni, a sorrend ennek alapján készült. 1997-ben és 1998-ban a szervezõk a díjazottak listáját a kapott pontszámok nélkül közölték, ezért a sorrendet a kapott érmék súlyozott pontszáma alapján számítottuk ki.

A magyar diákok összteljesítménye jónak mondható, az 1994-es svédországi (2 arany és 2 bronz) és az 1995-ös hollandiai (3 aranyérem) versenyen pedig kiemelkedõ eredményt értek el. A többi diákolimpiához hasonlóan az informatikai diákolimpián is erõsödik a verseny, és alapos felkészítésre és felkészülésre lenne szükség ahhoz, hogy kedvezõ pozíciónkat megõrizhessük. A kelet-közép-európai országok, hagyományaikhoz híven, továbbra is erõsek – Románia, Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Oroszország versenyzõi rendszeresen jobbak nálunk, de a jugoszlávok, horvátok, szlovének, litvánok is komoly vetélytársaink. 1991-tõl általában a kínaiak a legjobbak, de legutóbb Törökországban, sokak meglepetésére, a vietnamiak csaknem ugyanannyi pontot, de több aranyérmet szereztek. Egyre erõsebbek a koreaiak, az irániak, velük (és velünk) szoros versenyben vannak a thaiföldiek. A fejlett ipari országok diákjai közül eredményesek a dánok, a svédek, az amerikaiak, a britek, a németek, a finnek.

1992-ben a bonni diákolimpián felmérés készült arról, hogy hol és mióta rendeznek rendszeresen országos számítástechnikai versenyt diákoknak:

1975. Románia. 1980. Németország. 1981. USA. 1982. Bulgária. 1984. Kína, Korea, Portugália, Dél-Afrika. 1985. Magyarország, Lengyelország, Litvánia, Szingapúr. 1986. Csehszlovákia. 1987. Finnország. 1988. Belarusz, Észtország, Lettország, Ukrajna. 1989. Görögország, Kolumbia, Szovjetunió (Oroszország), Svédország, Vietnam. 1990. Argentína, Hongkong, Thaiföld. 1991. Ciprus, Hollandia, Mongólia, Spanyolország, Tunézia. 1992. Ausztria, Ausztrália, Irán, Luxemburg, Trinidad és Tobago. 1993. Törökország.

Adataink ugyan nincsenek, de beszélgetésekbõl tudjuk, hogy az IOI hatására növekszik a nemzeti számítástechnikai versenyt rendezõ országok száma, és néhány éve megindult a regionális versenyek szervezése is. Románia különösen aktív a tudományos diákversenyek szervezésében: házigazdája volt az elsõ matematikai diákolimpiáknak 1959-ben és 1960-ban, és még egynek 1969-ben (Természet Világa, 1999. III. különszám); az 1992-es felmérés szerint a világon elsõként rendezett országos számítástechnikai versenyt; késõbb, a kilencvenes évek elején kezdeményezõje volt a balkáni (BIO), majd 1994-ben a közép-európai informatikai diákolimpiának (CEOI).

Magyarország összesített eredményei (a második sorban a résztvevõ országok számát adjuk meg)


1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
13 25 23 47 44 49 53 57 57 62 62
6. hely  5. hely 4. hely 6. hely 13. hely 4. hely 6. hely 17. hely 14. hely 9. hely 30. hely

 

Az adott évben a legjobb összesített eredményt elért öt ország az informatikai diákolimpián


1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
BG BG CN CN SK RU CN CN DK SK CN
SU  CN CS TH RO CN CZ RU SK CN VN
DD SU YU SE RU DE RU SK RU PL RU
DE DE HU KR IR HU RO PL CN DE KR
CS HU SU VN CN CZ IR RO RO KR PL

[Jelmagyarázat: BG: Bulgária (2), CN: Kína (10), CS: Csehszlovákia, CZ: Csehország (4), DD: Német Demokratikus Köztársaság, DE: Német Szövetségi Köztársaság (4), DK: Dánia (1) HU: Magyarország (3), IR: Irán (2), KR: Koreai Köztársaság (3), PL: Lengyelország (3), RO: Románia (4), RU: Oroszország (9), SE: Svédország (1), SK: Szlovákia (6), SU: Szovjetunió, TH: Thaiföld (1), VN: Vietnam (2), YU: Jugoszlávia (1).] A zárójelekben azt adjuk meg, hogy az adott ország hányszor került a legjobb öt közé 1989 és 1999 között.
 

A nemzetközi informatikai diákolimpia magyar résztvevõi:

1. Pravetz, Bulgária, 1989. máj. 16–19. 13 ország, 16 csapat, csapatonként max. 3, össz. 46 versenyzõ.

1. Ladányi József (Budapest, Árpád Gimnázium, III. o.); 2. Szabó Dániel (Budapest, Árpád Gimnázium, III. o.), I. díj.

2. Minszk, Szovjetunió (Belarusz), 1990. júl. 15–21. 25+1 ország, csapatonként max. 4, össz. 94 versenyzõ.

1. Berendi Péter (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium és Általános Iskola, IV. o.); 2. Gulyás László (Szentes, Horváth Mihály Gimnázium, III. o.); 3. Hornák Zoltán (Veszprém, Lovassy László Gimnázium, III. o.), II. díj; 4. Szabó Dániel (Budapest, Árpád Gimnázium, IV. o.), I. díj.

3. Athén (Anavisszosz), Görögország, 1991. máj. 19–25. 23+3 ország, csapatonként max. 3, össz. 68 versenyzõ.

1. Gulyás László (Szentes, Horváth Mihály Gimnázium, IV. o.), III. díj; 2. Kiss Róbert(Gyõr, Révai Miklós Gimnázium, III. o.), III. díj; 3. Turányi Zoltán (Budapest, Berzsenyi Dániel Gimnázium, IV. o.), I. díj; versenyen kívül: Hornák Zoltán (Veszprém, Lovassy László Gimnázium, IV. o.), II. díjas lett volna.

4. Bonn, Németország, 1992. júl. 12–21. 47+4 ország, csapatonként max. 4, össz. 170 versenyzõ.

1. Kiss Róbert (Gyõr, Révai Miklós Gimnázium, IV. o.), II. díj; 2.Péter László(Veszprém, Lovassy László Gimnázium, IV. o.), I. díj; 3. Szász Olivér (Budapest, Berzsenyi Dániel Gimnázium, III. o.), III. díj; 4. Szatmáry Zoltán (Budapest, Berzsenyi Dániel Gimnázium, IV. o.).

5. Mendoza, Argentína, 1993. okt. 16–25. 44+4 ország, csapatonként max. 4, össz. 155 versenyzõ

1. Molnár Lajos (Debrecen, KLTE Gyakorlógimnázium, IV. o.), III. díj; 2. Papp Zsombor (Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós Gimnázium, IV. o.), II. díj; 3. Valkó László (Budapest, Karinthy Frigyes Gimnázium, IV. o.), III. díj; 4. Vizmathy Tamás (Budapest, Egressy Gábor Szakközépiskola, IV. o.).

6. Haninge, Svédország, 1994. júl. 3–10. 49 ország, csapatonként max. 4, össz. 189 versenyzõ

1. Fige Péter (Miskolc, Herman Ottó Gimnázium, III. o.), I. díj; 2.Kovács Gábor (Budapest, Radnóti Miklós Gimnázium, III. o.), I. díj; 3. Szabó Balázs (Veszprém, Vetési Albert Gimnázium, III. o.), III. díj; 4. Tarján Dénes (Budapest, Piarista Gimnázium, IV. o.), III. díj.

7. Eindhoven, Hollandia, 1995. jún. 26.– júl. 3. 53+6 ország, csapatonként max. 5, össz. 210 versenyzõ

1. Blahut György Gábor (Budapest, Szent István Gimnázium, 12. o.), I. díj; 2. Fenyvesi Anikó (Székesfehérvár, Teleki Blanka Gimnázium, 12. o.); 3. Fige Péter (Miskolc, Herman Ottó Gimnázium, 12. o.), I. díj; 4. Kovács Gábor (Budapest, Radnóti Miklós Gimnázium, 12. o.), I. díj; 5. Tringel Mihály (Miskolc, Földes Ferenc Gimnázium, 12. o.).

8. Veszprém, Magyarország, 1996. júl. 25.–aug. 1. 57+2 ország, csapatonként max. 4, össz. 215 versenyzõ.

1. Andics Árpád (Debrecen, KLTE Gyakorlógimnázium, 11. o.); 2. Gosztolya Gábor (Szeged, Ságvári Endre Gimnázium, 12. o.), II. díj; 3. Lakatos Roland (Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós Gimnázium, 12. o.), III. díj; 4. Tóth László (Miskolc, Földes Ferenc Gimnázium, 11. o.), III. díj.

9. Fokváros, Dél-Afrika, 1997. nov. 30.– dec. 7. 57+4 ország, csapatonként max. 4, össz. 229 versenyzõ.

1. Marhefka István (Miskolc, Avasi Gimnázium, 11. o.), II. díj; 2. Szabó Viktor (Budapest, Leõwey Klára Gimnázium, 11. o.), III. díj; 3. Tóth László (Miskolc, Földes Ferenc Gimnázium, 12. o.), III. díj; 4. Újhelyi Gábor (Miskolc, Földes Ferenc Gimnázium, 12. o.), III. díj.

10. Setúbal, Portugália, 1998. szept.
5–12. 62+4 ország, csapatonként max. 4, össz. 241 versenyzõ.

1. Ágó Péter (Budapest, Petrik Lajos Szakközépiskola, 12. o.), III. díj; 2. Felföldi Zsolt (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium és Általános Iskola, 11. o.), I. díj; 2. Marhefka István (Miskolc, Avasi Gimnázium, 12. o.), II. díj; 4. Várkonyi Dániel(Székesfehérvár, Teleki Blanka Gimnázium, 12. o.), III. díj.

11. Antalya, Törökország, 1999. okt. 9–16. 62+3 ország, csapatonként max. 4, össz. 255 versenyzõ.

1. Felföldi Zsolt (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium és Általános Iskola, 12. o.), III. díj; 2. Förhécz András (Székesfehérvár, Teleki Blanka Gimnázium, 12. o.); 3. Rácz Balázs(Budapest, Veres Péter Gimnázium, 12. o.), II. díj; 4. Sáfár Szilveszter (Szeged, Ságvári Endre Gimnázium, 11. o.), III. díj.

Csapatvezetõk: Frigó József (1995, 1996), Hanák Péter (1990–1994), Horváth Gyula (1997–1999), Török Turul (1989). Csapatvezetõ-helyettesek: Gulyás László (1995, 1996), Horváth László (1990), Mohay Tamás (1991), Reé Balázs (1992), Szlávi Péter (1997), Temesvári Tibor (1994), Zsakó László (1989, 1993, 1998–1999).
 

IV. Közép-európai informatikai diákolimpia

A közép-európai informatikai diákolimpián magyar diákok is részt vesznek, sõt 1995-ben mi láttuk vendégül tizenegy ország diákjait Szegeden. A CEOI vendéglátói (zárójelben az eddig részt vevõ országok száma).

1994. máj. 27–31. Kolozsvár, Románia (7). 1995. máj. 29.–jún. 3. Szeged, Magyarország (11). 1996. okt. 9–13. Szlovákia (7). 1997. júl. 17–24. Lengyelország (14). 1998. máj. 20–27. Horvátország (9). 1999. szept. 2–9. Brno, Csehország (10). 2000. aug. 28.–szept. 4. Románia. 2001. június vége, Zalaegerszeg, Magyarország.

A CEOI-t egyfajta utánpótlásversenynek tekintjük: a magyar résztvevõket a Nemes Tihamér-versenyen legjobban szereplõ, legfeljebb 11. osztályos diákok közül válogatjuk ki.

Számos országban (így nálunk is) a diákolimpia résztvevõit az országos verseny gyõztesei közül többfordulós, többnapos vetélkedõn válogatják ki. Néhány országban a legjobbak számára rendszeresen tehetséggondozó foglalkozásokat tartanak. Mint említettük, nálunk utoljára az 1980-as évek végén voltak ilyenek. Ha a diákolimpiai eredményeinket meg akarjuk tartani vagy esetleg még javítani is szeretnénk rajtuk, ha tehetséges diákjainkat fel akarjuk készíteni arra, hogy az informatikában nemzetközi tudományos eredményeket érjenek el, nagy szükség lenne az országos informatikai szakkör feltámadására.

Irodalom
A nemzetközi informatikai diákolimpia honlapja: http://olympiads.win.tue.nl/ioi/index.html
A felsorolt kiadványok közül egy-egy példány megtalálható a szerzõ, ill. az NJSZT archívumában.
International Olympiad in Informatics, Pravetz, May 16–19, 1989, Bulgaria. Ed. Peter S. Kenderov, Nelly M. Maneva. Union of the Mathematicians in Bulgaria. Sofia 1989. pp 54.
3rd International Olympiad in Informatics, Athens 19-25 May 1991. Ed. Christos Kilias, Catherine Georgopoulou. New Technologies Editions, Athens, Greece. pp. 80.
Final Report. 4th International Olympiad in Informatics. Ed. Peter Heyderhoff. Organizing Office IOI’92. Schloß Birlinghofen, D 5205 Sankt Augustin. pp. 96.
Final Report. International Olympiad in Informatics. Haninge Sweden. 3–10 July 1994. Ed. Håkan Strömberg. pp. 46.
Programozási versenyfeladatok tára. Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, Budapest, 1992. Szerk. Hanák D. Péter. pp.144.
Programozási versenyfeladatok tára ‘94. Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, Budapest, 1994. Szerk. Hanák D. Péter, Zsakó László. pp. 244.
I3 Informatika – Internet – Iskola. Kétnyelvû CD-ROM, az 1996. évi veszprémi nemzetközi informatikai diákolimpia dokumentumaival. Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, Budapest, 1997. Készítette: Hypermedia Systems Kft.
A Nemes Tihamér országos középiskolai számítástechnikai tanulmányi verseny évkönyve (eddig 6 kötetben: 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000). Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, Budapest. Szerk. Szlávi Péter és Zsakó László.

Természet Világa, 2000. II. különszám
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/
Vissza a tartalomjegyzékhez