Alföldi István – Szedlmayer Bea
Írástudás az információs társadalomban (ECDL)1

Néhány évvel ezelõtt még csak sejthettük, hogy a számítógép alapjaiban rengeti meg a világot. Azt azonban a legmerészebb jóslatok sem feltételezték, hogy mindez ilyen gyorsan bekövetkezik. Ma már információs társadalomban élünk, amelyben megváltoztak a körülmények, felgyorsult az élet és a számítógép áthatja mindennapjainkat: természetes munkaeszközünkké vált, amelynek használatához elengedhetetlen az informatikai írástudás elsajátítása.
 


Az informatikai írástudás

Gutenberg elõtt az írás és olvasás kevesek kiváltsága volt. A könyvnyomtatás elterjedésével és a gondolkodás átalakulásával kezdõdött meg az írástudás általánossá válásának folyamata, amely a 20. század elejére fejezõdött be, tehát hosszú századokig tartott. Sokkal kevesebb idõ telt el azonban az elsõ számítógépek megjelenésétõl napjaink információs társadalmának kialakulásáig, amely magától értetõdõen vonja maga után a személyi számítógépek használatának szükségszerûségét, vagyis az informatikai írástudás megszerzésének nélkülözhetetlenségét. Napjainkban az információ-áramlás sebességével csak az képes lépést tartani, aki a számítógépet eszközként tudja és akarja használni. Egyre többen látják be: az ellenállásból származó, az embert közvetlenül érintõ kár sokkal nagyobb lehet (munkaerõ-piaci nehézségek, kimaradás a világ dolgaiból), mint amekkora befektetéssel (tanulással) elsajátíthatók a számítógép használatának fortélyai. Az információs társadalom ezen elvárása természetesen nem öncélú: a PC használatával a munka hatékonyabbá, igényesebbé válik, és sokkalta hamarabb térülnek meg az informatikai beruházások akkor, ha „írástudó” munkaerõ dolgozik a gépekkel.
 


Átalakuló gazdaság – változó munkaerõpiac

Hazánkban a rendszerváltozás természetszerûleg nem csak politikai változást hozott: számos hagyományos iparág és szakma iránt nem volt többé kereslet. Ez két alapvetõ következménnyel járt: egyfelõl rohamosan emelkedni kezdett a munkanélküliek száma, másrészt pedig a magyar gazdaságnak új, versenyképes termékeket kellett elõállítania. Ezzel párhuzamosan meg kellett kezdeni a hiányzó (híradástechnikai, számítástechnikai stb.) infrastruktúra kiépítését, illetve pótlását. Az ipari szerkezetváltás jelentõs változásokat idézett elõ a munkaerõpiacon is: a szellemi tudást igénylõ szakmák, illetve bizonyos ismeretek (nyelvtudás, informatikai képzettség) felértékelõdtek, mások értéküket veszítették.

A számítógépek általános terjedésével a „kurrens” szakmákban (munkakörökben) dolgozók számára új szakmai elvárásként fogalmazódott meg az informatikai írástudás megszerzése. Irodai dolgozók, köztisztviselõk, közgazdászok, újságírók, komplex belsõ folyamatirányító rendszerrel mûködõ cégek alkalmazottai és (közép)vezetõi számára ma már elképzelhetetlen a munkavégzés magas szintû számítógép-használati ismeretek nélkül. Sõt, általában minden cégnél, legalább középvezetõi szintig, alkalmasnak kell lenni a fontosabb „titkárnõi feladatok” (szövegszerkesztés, táblázatkezelés stb.) ellátására. A munkaerõpiacon az érvényesülés egyik feltételeként jelent meg az informatikai írástudás, amely a munkanélküliek és pályakezdõk számára megkönnyíti az elhelyezkedést, illetve elõsegítheti valamilyen új szakma megtanulását (átképzés, távoktatás keretében). Munkavállalók számára tehát az informatikai írástudás a hatékony munkavégzésalapvetõ – de nem kizárólagos – feltételét, illetve a kommunikációs és érdekérvényesítõ képesség növelését jelenti, munkát keresõk részére pedig módot nyújt a (nem iskolarendszerû) felnõttképzésben való önálló részvételre, és jelentõsen növeli az elhelyezkedési lehetõségeketis, hiszen a szakmák (munkakörök) között egyre többnél számít alapkövetelménynek a számítógép használatának készség szintû ismerete.

Az informatikai írástudás meglétének igénye természetesen nem magyar sajátosság, hanem a számítógép elterjedésével együtt járó világjelenség. Mára egyetlen fejlett országban sem kétséges, hogy a számítógép-használat nélkülözhetetlen – noha nem kizárólagos – feltétel ahhoz, hogy megfeleljünk az információs társadalom követelményeinek, munkavállalóként pedig lehetõségeinket és esélyeinket megsokszorozva lehessünk jelen a munkaerõpiacon.
 


Nyugaton a helyzet…

Becslések szerint Nyugat-Európában az irodai környezetben dolgozók 70 százaléka használ számítógépet a munkahelyén, és ez az arány – legalábbis ami a hivatali PC-ellátottságot illeti – hazánkban is egyre magasabb. Tehát megközelítõleg 60 millió európai munkavállalónak kell megfelelõ felhasználó szintû információ-technológiai (IT) ismeretekkel rendelkeznie ahhoz, hogy hasznosítani tudják az információtechnológiába és -rendszerekbe eddig befektetett és a jövõben befektetendõ hatalmas összegeket. Tény, hogy ennek a sok millió dolgozónak a jelentõs része nagyon gyorsan kezdte alkalmazni az információtechnológiát, és többségük csekély vagy semmilyen IT-képzésben nem részesült a tanulmányai során. Az európai munkaerõ elõtt tehát most az az óriási feladat áll, hogy átképzési és felnõttoktatási programok keretében sajátítsa el az informatikai írástudást.

Az ECDL (European Computer Driving Licence – Európai Számítógép-használói Jogosítvány) mozgalom ennek a kihívásnak akar megfelelni azzal, hogy meghatározza az IT ismeretek szabványos szintjét, és olyan mechanizmusokat kínál, amelyek arra ösztönzik a felhasználókat, munkaadókat és egyéb szervezeteket, hogy emeljék a dolgozók egyéni tudásszintjét.
 


Az ECDL és elõnyei

Az ECDL az Európai Unió által támogatott, egységes európai számítógép-használói bizonyítvány, amely nem elsõsorban az informatikai, hanem a felhasználói ismereteket, az informatikai írástudás meglétét hivatott igazolni. Megszerzéséhez a jelölteknek egy elméleti és hat gyakorlati vizsgán kell számot adniuk tudásukról. Az ECDL célja az informatikai írástudás elterjesztése, a számítógépet használók munkájának hatékonyabbá tétele, és az információ-technológia területén a befektetések gyorsabb és jobb megtérülésének elõsegítése.

Az ECDL moduljai, azaz a standardnak tekintett alkalmazások a következõk:

1. modul – információ-technológiai alapismeretek;
2. modul – operációs rendszerek és fájlkezelés;
3. modul – szövegszerkesztés;
4. modul – táblázatkezelés;
5. modul – adatbázis-kezelés;
6. modul – prezentáció és grafika;
7. modul – információs hálózati szolgáltatások.

Az ECDL megbízható(a PC használatához szükséges valamennyi ismeretet garantálja), egyszerû(konkrét követelményrendszere van, moduláris formája számos elõnyt jelent), minõségorientált(az EU által támogatott, és a nemzetközi ECDL Alapítvány által felügyelt vizsgarendszer), végül, de nem utolsósorban pedig független, azaz készségeket alakít ki, amelyek a hardver és szoftver típusától függetlenül biztosítják az alapvetõ alkalmazásokban való jártasságot.

Az ECDL elõnyt jelent a munkavállalók és munkáltatók, valamint a munkanélküliek, illetve pályakezdõk számára egyaránt.
 

A munkavállalók szempontjait az alábbiakban foglalhatjuk össze.

A vizsga moduláris jellegû: adott esetben nem szükséges valamennyi modulból vizsgázni, elegendõ a munkakör betöltéséhez alapvetõen szükséges modulvizsgákat letenni (például elegendõ lehet a szövegszerkesztõ, a táblázatkezelõ és az információs hálózati szolgáltatások ismerete), ugyanakkor lehetõség van a tanulás folytatására is.

A megszerzett tudás konvertálható, azaz a tanulttól eltérõ hardver- és szoftverkörnyezetben is egyaránt alkalmazható: a számítógép funkcióit a hallgatók készség szintjén sajátítják el.

Egyszerû, konkrét követelményrendszere révén az ECDL-ismeretek könnyen elsajátíthatók munka melletti önálló vagy tanfolyami keretek között történõ tanulással is.

Nemzetközileg elismert bizonyítvány, amely jelentõsen növeli a bel- és külföldi munkaerõ-piaci esélyeket.
 

Pályakezdõk és munkanélküliek hasonló elõnyöket élveznek.

Az ECDL széles körû, megalapozott tudással felkészít a várható munkaerõ-piaci kihívásokra.

A megszerzett tudás készségszintû ismereteket jelent, tehát specializálható, vagyis a leendõ munkaadó bármilyen hardver-, illetve szoftverkörnyezetében könnyûszerrel alkalmazható.

Moduláris jellegénél és konkrét követelményrendszerénél fogva az ECDL megszerzése történhet akár más, önálló szakma elsajátításával párhuzamosan is.

Az információs társadalom elvárásai alapján munkaerõ-piaci esélyeket teremt.
 

A munkáltatók ECDL-bõl származó elõnyei.

Mivel az ECDL (vagy annak egyes modulvizsgái) garantálják a számítógép használatát igénylõ munkakör betöltéséhez szükséges ismereteket, ily módon a dolgozók munkája hatékonyabbá válik, ami elõsegíti az IT-beruházások gyorsabb megtérülését is.

A munkavállaló maga határozhatja meg, milyen modulokból kell a dolgozóknak vizsgát tenni (vagy felvételkor melyik modulvizsgákat várja el): a feladatokhoz igazodva a tudás folyamatosan bõvíthetõ.

Új munkavállaló nem igényel külön betanítást, a már sokszor említett felhasználói szintû ismeretek meglétének köszönhetõen, amely lehetõvé teszi az ismeretek alkalmazását bármilyen hardver-, ill. szoftverkörnyezetben: ez a munkáltatónak jelentõs idõ- és pénzmegtakarítást jelent.

Az információs társadalom igényeihez alkalmazkodva munkatársai az EU-ban támasztott követelményeknek megfelelõ számítógép-használói tudással rendelkeznek.
 


Az ECDL rövid története

A vizsgarendszert egy 1988-ban született ötlet alapján elõször Finnországban vezették be, 1994-ben. A dolog idõ- és szükségszerûségét mi sem igazolja jobban, mint hogy 1997-ben az EU, valamint a CEPIS (Council of European Professional Informatics Society) támogatásával létrejött a nemzetközi ECDL Alapítvány, amely máig több mint 25 országban vezette be és felügyeli az ECDL-rendszert. A kezdetek óta több Európán kívüli ország (Kanada, Dél-Afrika stb.) is csatlakozott: ezekben az országokban a vizsgarendszer neve ICDL, azaz International Computer Driving Licence.

Az EU az ECDL-t számos projektjének keretén belül támogatja:

1996-ban Prágában az ECDL része a kelet-közép-európai országok felzárkóztatási stratégiájának, 1998–99-ben az ESPRIT és LEONARDO, valamint az ESAS-projektek segítik az ECDL fejlesztését és terjedését, és 2000 márciusában megjelent az EU információs társadalom stratégiájában is.


2004-re 5 millió ECDL/ICDL

Ennyi az egyes országok ötéves elõrejelzése, amely becslés a jelenlegi helyzet mellett nem is tûnik nagyra törõnek: ez ugyanis a jelenlegi tagországok terve, nem számítva az újonnan – várhatóan 2000-ben – csatlakozó országokat, pl. az Egyesült Államokat.

A legeltökéltebbnek Németország tûnik, ott ugyanis több mint egymillió hallgatóra számítanak 2004-ig. A toplistát egyelõre Svédország, Norvégia, az Egyesült Királyság és Írország vezeti.
 


Az ECDL Magyarországon

Magyarország képviseletében a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság 1997 júniusában csatlakozott a mozgalomhoz. Az NJSZT ügyvezetõ igazgatójának személyében tagja a nemzetközi ECDL Alapítvány igazgatóságának, és meghatározó szerepe volt a vizsgarendszer európai minõségbiztosítási standardjának kialakításában.

Jelenleg Magyarországon több mint százhúsz akkreditált vizsgaközpont mûködik, több mint húszezren kezdték meg a vizsgákat, és mintegy tízezren szerezték meg a bizonyítványt.

A hazai elismertséget igazolja az is, hogy az ECDL mára a Magyar Közigazgatási Kollégium által minõsített, így központi költségvetési forrásból támogatható köztisztviselõi képzéssé vált, miután 1999 áprilisában kormányhatározatjelent meg az ECDL kiemelt szerepérõl a köztisztviselõi képzési programban: „…a közigazgatási munka hatékonyságának javítása céljából a szervezetrendszer minden szintjén növelni kell a személyi állomány számítástechnikai-informatikai, elméleti és gyakorlati ismereteit. Ezen belül ösztönözni kell, hogy minél többen szerezzék meg az Európai Számítógép-használói Jogosítványt.” (részlet az 1999/33. sz. Magyar Közlönyben megjelent 1035. sz. kormányhatározatból.)

Már megkezdte dolgozói képzését az ÁPV Rt., a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, az Egészségügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, az Ifjúsági és Sportminisztérium, az Oktatási Minisztérium, valamint számos egyéb intézmény is beépítette a képzést a 2000. évi továbbképzési tervbe.

Hasonló jelentõségû eredmény, hogy 2000 januárjától az ECDL a pedagógusok által kötelezõen választható akkreditált képzések egyikeként is szerepel. Az ECDL-t a Nyitott Szakképzésért Közalapítvány és az OMFB is támogatta.
 

1 ECDL-Európai Számítógép-használói Jogosítvány. A vizsgarendszer magyarországi jogtulajdonosa a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság


Természet Világa, 2000. II. különszám
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/

Vissza a tartalomjegyzékhez