A súlytalanság súlya
Pillanatkép a mikrogravitációs kutatásokról
A Föld felszínén élõ ember világához olyan szervesen hozzátartozik a Föld vonzása, a gravitáció, hogy annak hiánya szokatlan, embertelen állapotnak minõsül. Az ûrhajón utazó vagy a Holdon lépkedõ ember furcsán könnyûnek, súlytalannak érzi magát, mozgása, teljesítõképessége, testének mûködése is megváltozik. Így van ez a legtöbb fizikai jelenséggel is: többé-kevésbé módosulnak, ha súlytalan körülmények között – mikrogravitációban – játszódnak le. A mikrogravitációs tudomány, az ûrkutatás egyik ága, ezekkel a jelenségekkel foglalkozik. Cikkünk témája a mikrogravitáció. Fõképp azt a kérdést feszegetjük, hogy mit kapott az emberiség a drága, világûrben végzett mikrogravitációs kísérleteibõl és mit vár az elkövetkezõ programoktól?
A tipikus mikrogravitációs kísérlet az, ha olyan folyamatot vizsgálunk a világûrben, amit földi körülmények között gravitációs effektus befolyásol, elfed, megzavar vagy megakadályoz. A gravitációtól megszabadulva ekkor új jelenségek tárulnak elénk. Az angol terminológiához igazodva mikrogravitációs tudomány alatt az élettelen anyagok gravitációmentes viselkedésének a leírását értjük.
A mikrogravitációs kutatások a hetvenes években indultak, de a terület csak a nyolcvanas évekre fejlõdött igazán önálló tudományággá rendszeresen tartott nemzetközi konferenciákkal és szakfolyóiratokkal.
A mikrogravitációs kísérleteket eleinte igen sok új, meglepõ effektus jellemezte. Ezek igazi megértéséhez elméleti számításokra, hosszas modellezésre, a kísérleti eszközök teljesítõképességének további fokozására volt szükség. A megfigyelések egy részét nem sikerült reprodukálni. A másik részük azonban fontos ösztönzést adott a különbözõ tudományterületeknek.
Áramláskutatás
A folyadékok és gázok áramlása egy jellegzetes mikrogravitációs kutatási téma. A Föld vizeinek és légkörének áramlásai határozzák meg az idõjárást. A vér áramlásától függ az egészségünk. Városainkban ezernyi csõben áramlanak egy-, két- és többfázisú közegek. De ismerjük-e eléggé az áramlás törvényeit? Sok részletében bizony csak nagyon kevéssé. Nagyon érdekes például, hogy az óceánok áramlásának a modellezése (két koncentrikus gömbfelület között elhelyezkedõ folyadék, amit csak a gömb középpontja vonz és a belsõ gömb forog) (1. ábra) is mikrogravitációs téma, mert a korrekt kísérlet csakis az ûrben végezhetõ el. Nagy sikernek számít, hogy a számítógépes szimulációval kapott és az ûrben mért áramlások képei jól megegyeznek. Ezektõl a kísérletektõl a légkör és a vizek áramlásainak jobb modellezését, és így pontosabb idõjárás-elõrejelzéseket várhatunk.
1. ábra. Az óceánmozgást modellezõ kísérleti berendezés
Folyadékban lebegõ szilárd vagy folyadékrészecskék vándorlási útjait is nehéz megjósolni. Ha a részecskéket nagy sebességû áramlás repíti vagy mozgatja, a gravitáció elhanyagolható. De a kis Reynolds-számú közegekben mindig fellép ülepedés is. Sõt, a vörösvértestek áramlását is befolyásolja a gravitáció, a sejtek a Földön 12 mm/s, míg az ûrben 5 mm/s sebességgel haladnak. E jelenségek vizsgálatára irányuló ûrkísérletek a jövõben is lesznek.
A legtöbb folyadék kapilláris jelenségeket
mutat. Azaz minél szûkebb a járat, annál messzebb
hatol a csõben. Így utazik a nedvesség a növény
kapillárisaiban. Ezt a gravitáció ellensúlyozza
a Földön. (A fák nem nõnek az égig.) Ha
nincs gravitáció, a folyadékok nem folynak ki a csapon,
inkább az edények falán, csövekben, repedésekben,
felületeken futnak szét (2. ábra). Ezért
az ûrkörülmények között használt
tartályok, szelepek, csapok, fúvókák más
konstrukciójúak, mint földi megfelelõik. Kialakításukhoz
sok ûrkísérletre van szükség.
 |
 |
| 2. ábra. Mászik a lé a falon | 3. ábra. Folyamatosan öntött alumínium-
tuskó, amiben a Marangoni-konvekció középre hajtja a BiSi-cseppeket |
A cseppek, buborékok felületi feszültségeinek eltérései mozgásra tudják bírni a közeget, sõt magát a cseppet, buborékot is (Marangoni-konvekció). Ezt a mozgást a Földön a felhajtóerõ mindig felülmúlja, így rejtve marad. Az ûrben azonban szabad folyadékfelületek esetén fõszerepet kap és váratlan szeparációkhoz vezet. Ez a felfedezés megváltoztatta a földi kohászat egyes eljárásait is, hiszen a Marangoni-konvekció az üstben felszálló gázbuborékokra, salak- és fémcseppekre is hat, csak eddig ezt az additív hatást korábban senki nem észlelte és így nem is használta ki. Német ûrkutatási eredmények vezettek oda, hogy ma már ezen az alapon a Földön is tudunk olyan AlSiBi csapágyanyagokat gyártani, amelyek kívül épek, belül pedig bizmut-cseppekkel vannak teli (3. ábra). Az ilyen anyagból készített siklócsapágy kívül kemény, belül pedig a lágy bizmut-cseppek remekül kenik a bennük forgó tengelyt.
A Földön a folyadékcsöpp soha nem tökéletesen gömb alakú a gravitáció miatt. A lapultság csökkentésére készült 1785-ben a világ elsõ ejtõtornya, ahol „jobb minõségû” ólomsöréteket gyártottak az olvadt ólom magasból való lecsepegtetésével. Tökéletes folyadékgömbök persze csak az ûrben állíthatóak elõ (4. ábra). Ma már ûrben készített, pontos geometriájú polisztirol gömböket használunk elektronmikroszkópokban a nagyítás hitelesítésére.
4. ábra. Vízcsepp földi körülmények
között
(1g) és mikrogravitációban (0g)
A szabadon mûködõ felületi feszültség a folyadékot gömbbé formálja, ha teheti. De elektrohidrodinamikus hatásra a dielektromos folyadék alakja változhat, s a folyadék „ívet húz”. A villamos paraméterek, a felületi feszültség és a folyadékalak összefüggéseit szélesebb határok között lehet mikrogravitációs körülmények között megvizsgálni. Ilyen kísérleteket legutoljára 1996 júniusában a Columbia ûrrepülõgép fedélzetén végeztek. A tapasztalatokat új típusú tintasugaras nyomtatók kifejlesztéséhez hasznosítják.
Égés
Manapság talán a legnagyobb érdeklõdés az égéskutatásokat kíséri. Nem csoda, mert az égéskor felszabaduló energia hajtja az erõmûveket, a repülõt, az autót. Az égés nem más, mint oxidáció, ahol mindig forró és könnyû gáz keletkezik, amit erõsen befolyásol a gravitáció (gondoljunk csak a magas gyárkéményekre). Ha a gyertya ég, az égéstermék a gravitáció miatt felfelé száll (ez a láng), s a létrejött áramlás során a levegõ alulról turbulens módon bekeveredik, s így tovább táplálja az égést. Ugyanez a folyamat mikrogravitációs körülmények között egész másképp fest, itt nincs turbulencia, láng sincs és az égés sokkal lassabb lesz (5. ábra). A szilárd tüzelõanyag is másképp ég, láng nélkül.
5. ábra. Lánggömbök
Az égési folyamat részleteinek megismerésétõl új égési keverékek, keverõkamrák, tüzelõrendszerek kialakítása várható mind a szilárd, mind a folyékony, de leginkább a lebegõ cseppekbõl álló energiahordozók esetén. Földi körülmények között ezek a vizsgálatok nehezen vagy csak korlátozott pontossággal végezhetõk el. A NASA újabb kutatásaiban különös súlyt kapnak az ûrhajón keletkezõ esetleges tüzek, a gyulladási, lángterjedési, kialvási viszonyok, továbbá a nagy kiterjedésû turbulens lángok fizikai paramétereinek a pontos meghatározása. Japánban és Németországban új gázturbinás motor kialakítása a kutatások fõ célja. Az alapkísérletek ejtõtoronyban, illetve ejtõaknában folynak. Ezek a kutatások kifejezetten mûszaki jellegûek, ennélfogva az eredmények kevéssé publikusak. Annyi azonban bizonyos, hogy sok új eredmény van az éghetõ keverékek öngyulladásának lefutása táján, ami a gázturbinás erõmûvek és a repülõgépmotorok tervezésénél alapvetõen fontos.
Biotechnológia
A biológia is növekvõ szerepet kap a mikrogravitációs kutatásokban. Az egyik nagy terület a molekula-, illetve sejtszeparáció. A Földön végzett szeparációknál a folyadékáramlások és ülepedések mindig jelen vannak, ami egyes eljárásoknál, pl. az elektroforetikus szeparációnál nagyon rontja a hatékonyságot. Az ûrben tehát jelentõsen javítható a módszer, s ezzel a siker valószínûbb lesz.
A biotechnológia egyik ága makromolekulák manipulálásával és sejtekbe való beépítésével foglalkozik. Az ûrkísérletektõl az áramlások kizárását, így nagyobb tisztaságú, homogénebb, jobban fejlett sejtkultúrákat lehet várni. Egyes kísérletek jobb hatóanyagokat, enzimeket, gyógyszeralapanyagok kifejlesztését célozzák. Bár érdekes eredmények szép számmal vannak, ma még nem tudjuk, hogy mely molekulabiológiai részfolyamatok vagy mechanizmusok érzékenyek igazán a gravitációra. A leglátványosabb eredmények kétségkívül a makromolekuláris kristályok növesztése terén jelentkeztek. A hosszú molekulák betelepedése a kristály egy-egy helyére földi viszonyok között alig mehet végbe, mert a kristályosodási fronton áramló oldat zavarja a rendezett viszonyok kialakulását. (Szélben nem lehet fésülködni!) Ezért a földi proteinkristályok kicsik és hibás szerkezetûek, míg az ûrben növesztett proteinkristályok nagyok és épek (6. ábra). A nagy kristály jobban vizsgálható, ami jelentõs elõrelépést hozott a szerves molekulák szerkezetének megismerése terén. Az érdeklõdésre jellemzõ, hogy a legutóbbi USML-küldetés során (Columbia, 1996. június) 96 protein, illetve vírus kristálynövesztési kísérletet végeztek el.
6. ábra. A rákkutatásnál fontos Ref.
kinase kristály földön (balra),
illetve ûrben (jobbra) kristályosítva (USML-2
kísérlet)
Anyagtudomány
Közhely, hogy az emberiség nagy korszakai egy-egy új mesterséges anyag kitalálásához, illetve elõállításához kötõdnek. Ezért nagy várakozással tekintenek az ûranyag-technológiára is, mint új anyagok és új tudás forrására. A várakozás nem alaptalan, hiszen az ûrkutatás, mint új anyagokat követelõ megrendelõ, és mint különleges anyagfejlesztõ laboratórium nagy lendületet adott az anyagtudománynak.
A fémek mikroszerkezete döntõen attól függ, hogy dermedés közben milyen atomi mozgások történnek. Ezeknek a mozgásoknak egyik csoportját a gravitáció hajtja. A gravitáció mozgatta áramlások szerepe ma még csak részben ismert és csak pontosan végrehajtott mikrogravitációs kísérletekkel lehetséges az elõrelépés. A dendrites, cellás, eutektikus, monotektikus kristályosodás törvényeinek a korrigálása azért is fontos, hogy jobb földi gyártástechnológiák készülhessenek. Ma már ûrkísérletek adják a precíz bizonyítékokat a dendrites kristályosodás és az egykristálynövesztés pontos törvényeire olvadékáramlással, vagy anélkül.
Az elméleti kutatások egyik területe a csíraképzõdés, ui. a dermedés hõmérséklete nagymértékben csökken, ha az elsõ szilárd csíra nem tud létrejönni. Mivel a csírák mindig az edény falán keletkeznek, e kísérleteknél elmarad a tartály, és így a szabadon lebegtetett fémcseppek túlhûlési viszonyai tárulnak fel. A lebegtetést, a hõközlést és hõelvonást úgy kell megvalósítani, hogy a csepp belsejében ne legyenek áramlások. Ilyen módon ma már 800 °C-os túlhûlést is sikerült létrehozni.
A másik nagy terület a kétfázisú anyagok irányított kristályosítása. Itt az a cél, hogy egy alapanyagban egy irányban álló szálak (rostok) nõjenek, s így különlegesen anizotróp anyag álljon elõ. Ilyen, szigorúan párhuzamos szálakból álló anyag csak akkor dermed, ha a zavaró folyadékáramlásokat megállítjuk. Erre jó példa a mangán-bizmut szálas eutektikum, ahol az ûrben dermesztett példányokkal elérték az elméletileg megjósolt mágneses tulajdonságok maximumát, ami a Földön nem valósítható meg.
A folyadékok transzporttulajdonságai (hõvezetõ képesség, diffúziós együttható), felületi tulajdonságai (felületi feszültség, felületi energia) normál, illetve túlhûtött állapotban földi körülmények között csak pontatlanul (egyes esetekben egyáltalán nem) mérhetõk meg. Több, ezekre vonatkozó mérési program is folyik, pl. ûrkísérletekkel derítették ki, hogy az olvadékok diffúziós együtthatói nem követik a klasszikus Arrhenius-törvényt.
A mûanyagok korábban nem tartoztak a „gravitációérzékeny” anyagokhoz. Ez a helyzet azonban egy csapásra megváltozott, mióta nemlineáris optikai rétegek elõállításánál a mikrogravitáció pozitív hatását megállapították. A polidiacetilén vékonyrétegek nagyon ígéretesek és elõnyösek az optikai kommunikáció eszközeinek készítésére. Itt elsõsorban a gõzlecsapásos (PVT) rétegek felületi simasága javult meg több nagyságrenddel, ha a gyártás mikrogravitációs körülmények között történt.
Az ûrkutatás hõskorában nagy tervek születtek ûrbeli kristálygyárakra. Több félvezetõ anyagot sikerült is a földihez képest hibátlanabb változatban elõállítani (7. ábra). A D2 misszió során növesztették a világ legnagyobb hibátlan GaAs egykristályát. A törvényszerûségeket mára sikerült oly mértékben kiismerni, hogy az ilyen egykristálynövesztés ma már számítógépen jól szimulálható és az olvadékmozgás redukálására hatékony földi eszközt sikerült találni: ez pedig az erõs mágneses tér. A félvezetõkristály-gyártás tehát – miután a pontos törvényszerûségeket sikerült felismerni – visszaköltözött a Földre, ahol a jobb minõség sokkal olcsóbban gyártható. Ez az eset világos modellként szolgál valamennyi ûrkutatási projekt számára.
7. ábra. Ûrben növesztett GaAs egykristály
Magyar eredmények
A magyar mikrogravitációs kutatások szerény mozaikot adnak az ûrkutatási nagyhatalmak totálképéhez. Az elsõ kísérletek 1980-ban, Farkas Bertalan ûrutazása kapcsán történtek. Késõbb a Mir ûrállomás egyik kemencéjének hõtechnikai modellje készült Magyarországon. Ezután évekig egy fém (alumínium-nikkel) eutektikum kristályosodásának gravitációs befolyásolása volt az a magyar téma, amelynek kísérleteit növelt gravitáció mellett Csillagvárosban egy óriáscentrifugában és csökkent gravitáció mellett Brémában a ZARM ejtõtornyában is sikerült elvégezni.
Az utóbbi években folyadékok hõvezetõ képességét mérjük mikrogravitációs viszonyok között a Brémai Egyetem ejtõtornyában, ahol 4,6 másodpercnyi mikrogravitáció állítható elõ (MRA-projekt). Ezek a mérések pontosítják a földi méréseket, így jobb modellezést tesznek lehetõvé.
Itt kell megemlíteni a mikrogravitációs kísérleti eszközök készítését is. A Miskolci Egyetem sokzónás ûrkemencéje (Universal Multizone Crystallizator) különösen alkalmas a gravitáció zavaró hatásának elkerülésére. A berendezés a NASA Marshall Ûrközpontban 1995-tõl két éven át vett részt közös magyar–amerikai kísérletekben. Ezt követõen megfelelõ átalakítások történtek, amelyek az ûrrepülõgépen, vagy a nemzetközi ûrállomáson való mûködtetéshez szükségesek. Ma az átalakított berendezés újra a NASA-telephelyen mûködik. A sikerek alapján elkészült a berendezés földi laborváltozata is.
Mindezen sikereknél és eredményeknél is
fontosabb talán az, hogy az anyagmérnökök és
az ûranyag-technológia oktatása a Miskolci Egyetemen
ma a legkorszerûbb szintet képviseli és képes
megfelelni a legújabb technikai kihívásoknak is.
|
NASA (National Aeronautics and Space Administration) az amerikai ûrkutatási hivatal PVT (Physical Vapour Deposition) rétegfelvitel fizikai gõzlecsapással ZARM (Zentrum für angewandte Raumfahrttechnologie und Mikrogravitation) mikrogravitációs kutatóközpont Brémában Európa legnagyobb ejtõtornyával (105 m) JAMIC (Japan Microgravity Center) mikrogravitációs kutatóközpont Kamisunagawaban a világ legnagyobb (710m) ejtõmûvével USML (United States Microgravity Laboratory) amerikai tudományos-kereskedelmi mikrogravitációs ûrmisszió-sorozat IML International Microgravity Laboratory) nemzetközi mikrogravitációs ûrmisszió-sorozat LMS (Life and Microgravity Spacelab Mission) nemzetközi vegyes misszió élõ és élettelen mikrogravitációs kísérletekkel MIZA (Miskolc-ZARM) a Miskolci Egyetem és a ZARM közös akciója |
| Természet Világa,
2001. II. különszám |
Világûr
http://www.chemonet.hu/TermVil/ http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ |
Vissza a tartalomjegyzékhez