A borjú ülgétől az óriási szőrnyóczig

Nagy István Zoltán
A borjú ülgétől az óriási szőrnyóczig
Tallózás régi leltárkönyvekben

Amióta múzeumi gyűjtemények, „tárházak”, kabinetek léteznek, mindig megtörtént azok anyagának számbavétele is. Ezeket a listákat, katalógusokat nagyon sokszor ki is nyomtatták, közzétették. E nyilvántartások bizonyos gyarapítások, vagy csereviszonyok létrejöttét is elősegítették. Régen megszűnt, elpusztult, elkallódott gyűjteményekről sok esetben pedig csak ezekből a katalógusokból van tudomásunk, ezek alapján tudjuk ma már azokat elképzelni és rekonstruálni.

A Magyar Nemzeti Múzeum leltározásai

Tehel Lajos halála után (1816) – bizonyos hiányosságok miatt – Miller Ferenc igazgató felterjesztést adott be a nádorhoz. Ebben kéri, hogy a Természetiek Tárában tapasztalt mulasztások miatt a nádor rendeletileg erősítse meg a szolgálati szabályzatot, illetve annak a múzeumi tisztviselők kötelességeire vonatkozó részeit. Ő maga, Miller már a jövő év elejétől (1817) beindítja valamennyi osztályban, gyűjteményben a leltárkönyvek szigorú vezetését. Minden új tárgyat – megmutatva az igazgatónak – „szép, tiszta, nem elsietett” írással kell bevezetni a naplókba. A naplók rovatai a következők: hol találták a nevezett tárgyat, kitől származik, van-e valami belső értéke, a bejegyzés éve, hónapja, napja. A Természetiek Tára őrének tehát az ásványok, növények, csontok stb. összeírásával kell foglalkoznia. Ha felhasználják a hivatalos időket, „... erre bőven lesz idejük”. Úgy látszik, 1820-ban még mindig akadt hiányosság, mert az évben a nádor elrendeli, hogy november 1-jétől kezdve minden tár őre pontos jegyzéket vezessen a gyarapodásról, cseréről stb. A napló eredetijét a tár őre gondozza, az igazgató negyedévenként készítsen róluk másolatot és azt terjessze fel a nádorhoz, hogy az újságokban is közzé lehessen tenni. A nádor ugyancsak fontosnak tartaná katalógusok elkészítését és kiadását is. Elrendeli tehát e célból a leltározást, mégpedig egyetemi tanárok bevonásával.

A leltár általános és társadalmi vonatkozásai

Maguk a régi naplók olykor „autogram” értékű kézírásokon kívül sok történelmi korjelző, tudománytörténeti adatot is rögzítenek. Olykor lelkes kitöréssel írt megjegyzések a kor társadalmi légkörét is elénk tudják vetíteni. Széchényi Ferenc korszakalkotó tette nyomán több lelkesítő írás szólította fel az ország népét történelmi, természeti értékeinek megbecsülésére, azok összegyűjtésére. Nem lehet érzelmi közömbösséggel olvasni pl. Tápay-Szabó Gabriella írását (1954), aki éppen a leltári naplók nyomán mutatta be azt a nemzeti lelkesedést, amely társadalmi rangtól és anyagi állapottól függetlenül mozgatta meg az ország népét e nemes cél érdekében. Csak egyet a csodálatos kontrasztokból: Széchényi valóban grandiózus (mintegy 20 000 tételes) adománya után egy évvel később jelentkezik egy Kindli Mátyás nevű pesti szűcsmester (a nevét feltétlenül jegyezzük meg!), aki 48 magyar könyvből álló kis könyvtárát a múzeumnak, a „tudománynak szentelt oltárra” ajánlja fel!

A korabeli szaknyelvezet a leltárnaplók tükrében

A XVIII. sz. végi és a XIX. sz. eleji általános szellemi megújulás kibontakoztatta a magyar nyelv megbecsülésének, illetve megújításának igényét is. Íróink a gazdagodó lelki tartalmat méltó nyelvi formában igyekeztek kifejezni. Nyelvújítóink különböző eredménnyel iparkodtak a célnak megfelelni. Amíg a költészet, az irodalom nyelvezete Petőfi, Arany és társai közreműködésével sikeresen tisztult, a szakterületek prózája bizony kissé lemaradt ebben a nemes versenyben. Furcsa szóteremtményekkel találkozunk a XIX. sz. első felében. Természetesen minden, ma bizarrnak tűnő ötlet mögött meg kell látnunk az őszinte és megbecsülendő igyekezetet. Meg kell mondani, hogy pl. az 1855-től olvasható leltárakban már nem szerepelnek ezek a – mai fülnek kétségtelenül – furcsa kifejezések. A későbbiekben bemutatott néhány leltári könyvtétel csak ízelítő a kor nyelvezetéből és légköréből.
Előzetesen, mint kuriózumot, lássunk néhány, ma már teljesen eltűnt állatnevet ezekből az időkből. Egyikükkel-másikukkal az eredeti szövegben is találkozunk.
Kétéltűek közül: kopoltyús változány a barlangi gőte. Néhány madárnév: berzengő küzdér a pajzsos cankó, örvös hengér a kőforgató, apró lombár a közönséges poszáta, aranyos töklincke a csicsörke, kékbegyű zenér a kékbegy, bájdalár a csalogány, zöldeskék jegér a jégmadár, amerikai szaladár a nandu, örvöly a réti héja, kis fülöncz a füles kuvik, kőfali fölleng a sarlós fecske, havasi zajgár a havasi csóka, tisztelt batla az íbisz (a tisztelt szó, a madár mai „szent” jelzőjének szól), közönséges édencz a paradicsommadár. Erszényesek: csecsiszákos vagy tömlőhasú fiahordó az amerikai oposszum, gór ugrány az óriási kenguru. Emlősök: mosó talpály a mosómedve, torkos falók a rozsomák, fekete szárnyoncz a maláji repülőkutya, a nagy orbötök a nagy patkósorrú denevér, nagy fülnyes a hosszú fülű denevér, borjú ülge a borjú fóka, ősotromb az ősvíziló, tengeri őrlecs a tengeri malac, óriási szőrnyócz a kapafogú őselefánt (Dinotherium), hornyolt szarutlanócz szarvatlan ősorrszarvú (Aceratherium). Majomnevek: szökő burkoncz a repülő maki, közönséges rémke a hamvasmaki, nyöszörgő mimők vagy más néven csuklyás kucsföd a csuklyásmajom, bőgöncz a bőgőmajom, duzajkú ebfej a mandrill, zöldencs farkutáncs a sárga barkójú cerkóf, vörös utács vagy homlokmagasemlőr az orangután, fekete utáncs vagy vadember majom a csimpánz.

Eredeti szemelvények

1829. Különös alakú házityúktojás – Thomka cs. kir. főhadnagy úrtól.
1835. Aquila imperialis juv – Ő cs. kir. Fensége főherzceg István ajándéka.
1836. Kettős borjú fej. – Tesszáry Mihály cs. kir. Tápiószelei posta mester úr küldeménye.
1837. Csodaszülött bárány alsó állkapocs nélkül. – Kubinyi Ferenc ajándéka.
1838. Gyomorlabdacs (Aegagropyle) marhából. – Dr. Tognio Lajos egyetemi tanár úr ajándéka.
1839. Bőre egy idomtalan bárány fejének – Klein György Baranya megyei sebész úr által beküldve.
1844. Mustele martes, eleven. – Mihálka Antal úrtól. Igazgatósági szálláson tartván, későben megszökött.
1847. Tyúktojás nagyságú húgykő – Száz év előtt Bajorországban élt Raab asszony testéből fájdalom nélkül és természeti úton kiereszkedett. Theilhaesz miskolci ón műves úr ajándéka.
1847. Különféle hüllő egy borléles üvegben összesen 20 db. – Feljegyezve, vagyis összeírva nem lévén ki nem puhatoltattak.
1848. Vespertilio. – Tundert, báró Révay György úr szakácsától. (Gyakori selejtszöveg: „... molyok által elrontva, kidobatott...”)
1850. Jan. 7. Tinókoponya (Bos taurus domest.) t. cz. Radvánszky Antal úr ajándéka. Kiásatott a radváni temetőben 1847-ben. Bátor nem ős, de igen régi lévén összehasonlításra használható.
Márc. 1. Edwards szárnyonca (Pteropus Edwardsii) t. gróf Andrássy Manó ajándoka, ki azt keletindiai utazásából hozta.
Márc. 12. Oroszlán-eb t. cz. Almási Rudolf ajándoka. – Szépen kitömve és külön üvegborítékkal ellátva.
Ápr. 20. Csodamalacz fő, ormánnyal, t cz. Ruttkay Mihály abonyi közbirtokostól. Borlélben.
Máj. 8. Meletta sardinites őshal lenyomat példányának kedveskedett t. cz. Kubinyi Ferenc úr. – Budai Szt. Gellérthegy déli oldalának mészpalából. Az ajándékozó úr maga tulajdon kezével ásta.
Júl. 6. 5 db madártojás, név szerint a) Falco nisus, b) Corvus cornix, c) Cuculus canorus l és ugyanazon fészekből d) Sylvia cinerea, e, Aetitis hypoleucos 1 db. t. cz. Grineus. Nep. János ajándéka. Zólyom megye Tót-Lipcse környékéről. Ezen tojásokat a derék ajándékozó a buzgó madárbúvár tulajdon kezével szedte és elkészítette.
Júl. 27. Ősállat csontok felsorolása következik (Köztük egy ősotromb Hippopotamus fossilis, ma vízilónak mondjuk) majd mellettük a következő megjegyzés: „Az itt jegyzett 32 tárgyú ajándékokkal gyarapítá végrendeleténél fogva, intézetünk gyűjteményét hamvaiban is tisztelt volt szolnoki gyógyszerész boldogult Agnelly Ferenc úr, kinek természeti osztályunk, s jelen őslénytárunk különben is sok és szép adományokat köszön. Köszönet és hála a derék férfiúnak! Szolnokra érkezett érte, s ott bepakolta Kovács Gyula.”
Dec. 27. Különös nagyságú Ős-Elefánt (Elephas primigenius) jobboldali combcsontja, t. cz. Véges Mihály úr, gyendai pusztának egykori közbirtokosa szép ajándéka. Kifogatott a sülyi Tiszából, Roff-al átellenben. Hossza 3 láb 9 hüvelyk, most az egész az őscsont gyűjteményben a legnagyobb lábszár. Szerezte t. cz. Kubinyi Ferenc úr.
Dec. 27. Alább jegyzett 13 tárgy: t.i. Ős-Elefánt (E. primigenius), ősotromb (Hippopotamus fossilis), jávor szarvas (Cervus alces fossilis), nemes szarvas (Cervus elaphus), óriás szarvas (Cervus megaceros) töredékei. Mind ezen a Tiszából Fegyvernek táján kifogott őslénytani tárgyak, nagylelkűen ajándékoztattak intézetünknek fegyverneki közbirtokos, t. cz. Petrovay László úr által, ki azokat gyűjtve s végveszélytől megmentve átengedé t. cz. Kubinyi Ferenc barátjának, midőn ez az 1850-ik év september és október napjaiban dr. Kovács Gyula nz. múzeumi őrrel utazva le, mint a magyarhoni földtani társaság kiküldöttje, Szolnoktól kezdve Tokajig a Tisza mellékét, és a híres Hegyalját, kik tehát ezen a lapon jegyzett szerzemények közbejáró szerzői. A tárgyak névjegyzéke található az osztály levéltárában.
1851. Corvus fragilegus juv. – Ritter Sándor úr, művészet- és hangászati egyletek titoknokának ajándéka.
Nyöszörgő mimők vagy kucsföd (Cepus hypoleucus) híme. – Dél-Amerika, Brasilia. Kimúlt Pesten Kreuzberg állatmutatdájában, megvétetett 1 pengő forinton.
Juli. 5. Az ősbikából (Bos taurus fossilis) 26 db. csontmaradványok. A felsorolás után: Ngos Koch Antal bányatanácsnok úr adományiból, Petényi hozománya, ki e maradványokat majd minden segédeszközök hiányában nagy bajjal meghatározta.
Szept. 13. Fogódzó göndesül nő példány (Histerix prehensilis) – Brasilia, Guayana, Kimulván Pesten, Kreuzberg állatmutatdájában, megvétetett.
Okt. 16. Az óriási szőrnyóczból (Dinotherium giganteum) egy töredéke az alsó állkapocsnak, 1 egész és 1 fél foggal. – Nagy Palajta, Hont megyében.
1852. Négylábú csodaszülött házityúk csirke. – Haemmer Anna pesti majorosné ajándéka. Pest, Ferencz külvárosa, borlélben.
Egy 20 éves molnárló gyomrából kivett 43 ľ latos gyomorkő. – Dr. Cseresnyés Sándor veszprémi főorvos úr küldeménye, kádártai malom.
Febr. 3. Egy madárjegyzék végén: „Az itten feljegyzett 74 db áfrikai, jobbadán Núbiából származó madarak, hol, a híres madártudós Brehm Kereszt. Lajosnak, Alfréd fia, és Dr. Voerthaler által gyűjtetvék, nagylelkűen ajándékoztattak a magy. nemz. Múzeum madárgyűjteményeinek Bécsből 1852, Január 28-án Urunk s Királyunk Ferencz József ő császári Fensége által.”
Ápril. 20. Közönséges vidra (Lutra vulgaris) mely egy Dunakeszi pásztor által e nap reggelén verettetett agyon. Dunakeszi, Pest megyében, vétetett 9 pForinton. – A vidra pásztor elbeszélése szerint kijövén a vízből a gyepre, nyalogatni kezdé az ott álomban heverő pásztor képét, (vagy talán inkább szűrének zsíros szíjjait) mire az felébredvén, ezt agyonverte.”
Juli. 5. Róka-eb kölyök (Canis vulpes juvencus). – Pest, hol a m. nemz. Muzeum épületében elfogattatott.
Szept. 22. Borjú-ülge (Phoca vitulina) koros nő. – Pesten halt el, Worel menageriájában. Megvásároltatott 12 pengőForinton.
Nov. 20. Két darab kövült őshal, és pedig (Melottus villosus seu Grönlandicus Agass.) – Grönlandia, Alluvium. – Ezen két őshallal kedveskedett Petényi őrnek régi jó barátja Heckel Jakab úr Bécsből.
Dec. 9. Az Ős-Elefántnak (Elaphas primigenius) 3 féle csontmaradványai, a) zápfog, b) bal medence csont, c) jobboldali borda; és az ősorrszaru (Rhinoc. tichorrhynus) jobb felkarcsontja. T. cz. Győr város ns. Tanácsának szép küldeménye – Mind ezen csontok vasban foglaltatván régi idők óta függtek a Győri városház kapujában.
1853. Phasianus hyethemerus hím. – Bender Ferenc pótlékkávégyárnok úr ajándoka.
Lanius brubru Licht. – Jókay, szül. Laborfalvy Róza asszony ajándoka, Cap. Afrika.
Febr. 9. Czethal hímtagja (Balona mysticetus) – T. cz. Ebner János úr pesti kereskedő ajándoka. Az ajándékozó vette Lipcsében 10 talléron.
Máj. 12. Berzengő küzdérnek (Machete variabilis) két híme, menyekzői tollazatban. Apaj puszta, Pest megye. – Megvásároltaték 20 pengő Krajczáron, kitömődött.
Júli. 18. Rendkívüli nagyságú házityúk tojása, t. cz. Ramisch Josepha kisasszonytól. – Pest, tojatott Július 12-én, nyomott 5 1/8 latot.
1854. Jan. 6. 2 láb hosszú, 10 hüvely (sic!) széles Lapcsontja az Ős-Elefántnak (Scapula Elephantis primigenii) Cs. kir. catastrál mérnök, t. cz. Molitoriz Samuel úr ajándéka. – Az ajándékozó úr megpillantván azt a jegyző kertkerítésén kidobva, a végveszélytől megmentette.
Márcz. 12. Hornyolt szarutlanócz (Acerotherium incisivum Kamp.) alsó bal állkapocsból 14-ik, 5-ik fogak, és a 6-ik szinte zápfog részecskéjének homokkőbeni lenyomata, t. cz. Báró Eötvös Jósef úr ajándéka. Buda-istenhegyi (Schwabenberg) homokkő és kavics torlatrétegű kőbánya. – Dr. Patacsics istenhegyi épületeire 1853-ban tört építőkő alkalmával akadtak egész csontvázára ezen ősállatnak, mellyet a tudós Doktor azonban beépíteni parancsolá, s így végsírásója lőn az ősvilág ezen ereklyéjének. A fogak lenyomatának végromlástóli megmentését egyedül Báró Eötvös Jósef úrnak köszönheti a honi őslénytan.
1855. Gémszarvasnak mellső lába csoda nagyságú körmökkel. – Balázsi Imre cs. k. ügyész úr ajándéka, Puszta-Gyarmathi.
1858. Felis leo asiatica, (oroszlán, nő, Löwin) – Több pártfogó adakozásából megszereztetett Scholtz féle állatseregletéből 90 pFrt-on. Kitömetett és skeletizálódott.
Majd 7 láb hosszú Narval agyar. – Patay András földbirtokos úr ajándéka.
Két napos párduc kölyök. – Bernabo Pál állatsereglet tulajdonos ajándéka. Születtek Pesten fekete párduc anyától és Onka-macska atyától.
1859. Júni. 10. Eötvös Margit kisasszony egy általa éjszak-amerikai-egyesült Statusok texas államában talált Comanche-indián koponyát ajándékozott. – Találtatott 1856-ik eszt. márt. havában Éjszak-Amerikai egyesült Statusok Texas államában, San Antonio de Bexar várostól 4 angol mérföldnyire úgy nevezett Chilpidin hegyen, ahol 1846 évben a comanche indiánokkal csata volt és ezek mintegy 200-an, a fejérek által leölettek. (A szemelvényeket az eredeti írásmód szerint közöltük – a szerk.)

Néhány érdekes bejegyzés a technológiai gyűjteményből

Amint a mai tárak, gyűjtemények alapvetését dátumokhoz is szoktuk rögzíteni, pl. az állatgyűjteményt Stipsics Ferenc esztergomi kanonok rovar- és lepkegyűjteményének 1811-ben történt megvételével – ugyanezen évben alapozta meg a nádor az úgynevezett „kézműtani” (technológiai) gyűjteményt is, „... különféle helyekről és hazafiaktól nyert tárgyakkal...” A gyűjtemény maga később különböző, részben megszűnt intézményekhez került, mint pl. a M. kir. Technológiai Museum, Orsz. Tanszermuzeum stb. Ma csupán a millenniumi ünnepségek idején megalakult Közlekedési Múzeum képviseli ezt az anyagot. Tehát a magyarországi műszaki-történeti gyűjtés ugyancsak a (Nemzeti) Természettudományi Múzeumból indult el.
József nádor a megalapított nemzeti gyűjtemény „kormányzója” egy komplex intézménybe akarta integrálni a nemzet történeti, természeti, gazdasági és művészeti értékeit. Világos és egyértelmű volt, hogy ez a teljes gyűjtemény nagyrészt külföldi példák alapján majd élesztője lesz a művészeti iparnak, az iparosodásnak általában, és a szakember nevelésének is. A kollekciót „Kézműves Gyűjtemény” néven kívánta felállítani, a „Természeti Alkotások” keretén belül. Az indoklásból: „... szorosan a három természet” szakaszaihoz köttetnek a kézi és míves munkák, a melyek gyorsan gyakorlott mesterek szorgalmaik által a nyers és természetes testeket mindenféle formákba az emberi életnek szükségére úgy változtatják, hogy Európának legpallérozottabb Nemzeteinél a kereskedésnek legelsőbb tárgyává változnak...”
Az 1810-ben elkészült szervezeti szabályzatban, a gyűjteményszervezetben már így szerepel: „1. állatország, 2. ásványország, 3. növényország, 4. Producta-technológia.” Ez utóbbiak természetesen csak a korabeli termékeket, ill. a közel előttieket jelentették (ezzel különült el pl. a történeti, ill. régészeti anyagtól is). Több érdekes szerzemény mellett nagyobb jelentőségű volt, amikor 1827. okt. 9-én a helytartótanács elrendelte nyomtatványok beadását és a gépek modelljeinek egy példányban való megküldését.
Néhány leltárkönyvi kuriózumot érdemes innen is említeni:
Producta Technologia: „... említett Inspektor, Tek. Fazola Friedrich Ur, a Diósgyőri Aczélnak minden nemeit, úgymint finom ráspolyokat, óra Balansékat és több efféléket hazafiú buzgóságból ösztönöztetvén, a N. Múzeumnak engedélyeztetett által...” (Hazai és Nemzeti Tudósítások is közli, 1813.)
„A NM egy Remek Munkát vett a Budai Órátsinálóktul Rauschman Józseftul. Ez igy Astromatika, óra, amelyet a nevezett Hazafi, midőn több esztendőbeli utazás után hazájába visszatért és Mesterré lett 1812-ik esztendőben remek munka gyanánt tsinált. Minden részei Magyar Országi Aczélból és sárga rézből készült. Ezen Óra nem csak M.országban, de az egész Austriai Monarchiában a maga nemében egyetlen egy. Originalisa Párizsban áll a híres Museum Napoleumban. Nevezetes benne, hogy egy esztendő és három hét alatt tsak egyszer fel kell húzni, hogy Szekundákat, Minutákat és Órákat és a hónapok napjait avagy az úgy nevezett Regularis Datumot mutatja, Kompenzációs Penduluma vagyon, melly Aczélbul, és sárga rézből, mesterségesen van össze csinálva, egyszersmind Thermometrum gyanánt is szolgál. Bizonyos ideig a Budai Astronomikus Toronyban is próbáltatott és tökéletesen jónak találtatott úgy annyira, hogy Regulator gyanánt szolgáltak. Az NM kötelességének tartja, hogy a fenn nevezett óratsinálót a nagyérdemű közönség kegyeibe mint egy igen iparkodó és tanult mesterembert ajánlani.” (Hazai és Külf. Tudósítások, 1813.)
„Tekintetes Győr Vármegyének Subsidionalis és Insurrectionalis Pénztárának Adószedője t. Karczag Dániel Ur egy Magyar Országi Agát kőből tsinált pixist és néhai II-ik Friderik Burkus Királynak, ezüst kanalát, velláját, kését a Fejedelemnek reá metszett neveivel és Burkus koronával kiczifrázva ajándékozta a Nemzeti Gyűjteménynek. Emlékezetre méltó, hogy az említett evő szerszámot a 7 esztendős Burkus háborúban egy Magyar Huszár vitézsége által magáévá tette.” (1814)
„Egy harmadfél század előtt Augsburgban készült mesterséges álló óra, amely hangászati darabokat játszik, a nap pedig aranyozott ércből rajta rendesen kél s áldozik.” (Jelenkor, 1832. aug. 8.)
„Fachtor Antal hazánkfia előbb Pétervárben vegytan tanítója, jelenleg a leichtenbergi herczeg udvari technikusa ázsiai tudományos utjáról visszatérve: 1. Egy zsebbeli kis faóráról, mely közép cylinder alakú s a legfinomabb alkatrészei ugymint kerekei, strófái, szegei, mutatója, sőt láncza és a kulcsa is a legnagyobb szorgalommal és pontossággal mind fából készültek. 2. Egy pár foszlánkő (Asbestus) kesztyűvel és egy thee-serviettel, mely baskir tartományban egy katonai tisztnő által nagy szorgalommal köttetett és annak tudora lévő sajátság az éghetetlenség...”
„Nemzeti muzeumunk az ó budai hajógyárból egy angol evezős hajót nyert ajándékba, melynek olyan becse van, hogy gr. Széchenyi István a Dunagőzhajózás alapításakor rajta járta be kíséretével a vaskapu melletti szakaszt, mely multban néhány szikla elhányása által hajózhatóvá lőn.” (Hölgyfutár, 1854)
„1858. Nemzeti muzeumba Halasról érdekes ritkaságot küldtek be, ez egy két vagy három hüvelyknyi átmérőjű zsemle, melyre ez van fölírva: május 17. 1857-ben 6 krajcár volt.” (Délibáb, 1858.)
Óh, mennyi különczség, mennyi interessant dolog! Aki nem hiszi, járjon utána.
Irodalom
Tápay-Szabó G. (1954): A 150 éves múzeum története a kéziráos naplókban – Folia Archaeologica, 6, pp. 189–196.

Természet Világa,
2002. különszám A természet múzeuma
http://www.chemonet.hu/TermVil/
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/

Vissza a tartalomjegyzékhez