Soha – mondhatnám, s ez volna a legkorrektebb és legfélreérthetetlenebb válasz a kérdésre. A szakmai szerkesztô azonban kikötötte, hogy – bár e számban Tóth Zoltán és Szunyogh István közös cikke részletesen foglalkozik majd ezzel a kérdéssel – én is írjak itt legalább egy oldalt. Tehát kénytelen vagyok szaporítani a szót.

Ezért elmondom, hogy ugyanezzel a dilemmával (vagyis, hogy lakonikusan válaszoljon-e, vagy cifrázza) Neumann János is szembekerült még az ötvenes évek elején Amerikában, amikor a fenti kérdést feltették neki. (Ha valaki még nem tudná: Neumann nemcsak a matematika tudományát gazdagította, hanem kulcsszerepet játszott az elsô számítógépes idôjárás-elôrejelzés kidolgozásában is; tehát teljesen rendben volt; hogy ilyesmit kérdeztek tôle.) Szóval egy riporter nekiszegezte a címben szereplô kérdést, és ô a félremagyarázhatatlan rövid válasz helyett valami szellemeset akarván mondani, így szólt: "elôbb leszünk képesek kényünk-kedvünk szerint szabályozni az idôjárást, mint azt pontosan elôre jelezni". Ezek után magára vethetett, mert a szóban forgó lapban az interjú a következô vastagon szedett cím alatt jelent meg: "A tudósok hamarosan módosítani tudják az idôjárást!"

És ez nem volt véletlen malôr, mert amikor kb. 20 évvel késôbb az amerikai National Academy of Engineering akkori elnökének, Robert M. White-nak is feltették ugyanezt a kérdést, ô is szellemeskedni akarván (s nem riadván vissza a plagizálástöl) ugyanazt válaszolta, mint Neumann János, és az interjú címe ismét ugyanaz lett!

Mi ebbôl a tanulság? Azt hiszem az, hogy amikor egy tudós valamilyen nem egészen triviális kérdésrôl a nagyérdemû részére nyilatkozatot ad, ne próbáljon szellemeskedni! Amikor a nagypapa az unokájának elmagyarázza: úgy kell madarat fogni, hogy elôbb sót hintünk a farkára, az unoka nem gondol arra, hogy a nagypapa talán csak viccel. Neumann Jánostól, ill. R. M. White-tól sem várták a szerkesztôk, hogy ezek a tekintélyes emberek majd viccelni fognak. Nyilatkozataik ironikus élét nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, mert a közlésben csak a szenzációs elemet keresték.

A fenti kitérô után a címben szereplô kérdést három irányból próbálom megközelíteni. Elôször is firtatom, hogy mit is értsünk 100%-os idôjárás-elôrejelzésen. Másodszor utalni szeretnék a centrális problémára, nevezetesen arra, hogy az idôjárás-elôrejelzések jobbításának útjában – bizonyos ponton túl – eleve leküzdhetetlennek látszó akadályok tornyosulnak. Végül fel szeretnék vetni egy teljesen új (bár beismerem, periferikusnak tûnô) kérdést, nevezetesen azt, hogy a jelenleginél lényegesen pontosabb elôrejelzések (100%-os idôjárás-elôrejelzésrôl nem is beszélve) vajon milyen következményeket vonnának maguk után, s hogy ezekkel a következményekkel a mai technikai kultúra és infrastruktúra hogyan tudna egyáltalán szembenézni?

Elsô problémám tehát az, hogy mit értsünk 100%-os idôjárás-elôrejelzésen? Milyen idôjárási elemek (hômérséklet, csapadék, szél stb.) elôrejelzésérôl van szó, milyen területre (Európára, Magyarországra, Budapestre, vagy csak a Rákóczi térre) és milyen idôtartamra (hány órára, napra, vagy hétre) vonatkozóan? Mert bizonyos idôjárási elemeket könnyebb elôre jelezni, mint másokat. A nagy területre vonatkozó átlagos viszonyokat például könnyebb elôre jelezni, mint meghatározott helyek konkrét idôjárását. Rövid idôre könnyebb elôre megmondani, hogy milyen idô lesz, mint hosszabbra. Magyarországon mindenki észrevehette, hogy az elmúlt években (nagyrészt az európai meteorológiai rendszerekhez való szorosabb csatlakozás lehetôségével) az elôrejelzések részletesebbek és pontosabbak lettek, s azt is, hogy a több napra szóló elôrejelzések jobban beválnak már s immár elérik azt a szintet, mely korábban a 24 órás elôrejelzéseket jellemezte. Tehát két irányban is mérhetô javulás történt: egyrészt az elôrejelzések egyre több információt tartalmaznak, másrészt a viszonylag megbízható elôrejelzések idôtávja hosszabbodik. Elôre látható azonban, hogy a további jobbítás mindkét irányban egyre nehezebb lesz.

Ezzel eljutottunk a fô problémához, melynek lényege az, hogy az ún. kiindulási adatok, amelyek alapján az elôrejelzés készül, sosem pontosak. A megfigyelések és a mérések egymástól viszonylag távol esô állomásokon történnek, és a felmerülô költségek döntik el, hogy mennyire lehet és érdemes ezeket az állomásokat sûríteni. Ráadásul az egyes mérések sem pontosak (minden mérési feladatra vonatkozik elôírás, ami rögzíti azt a pontossági követelményt, melyet a költségek tekintetbevételével technikailag még teljesíteni lehet). Tehát a kiindulási adatokat mindig bizonyos eleve tudomásul vett pontatlanság terheli és ez az elôrejelzésekben az idô elôrehaladtával exponenciálisan növekvô hibákat eredményez. Ez a tény akkor is drasztikusan behatárolná az elôrejelzések érvényességi idejét, ha a jelenlegieknél sokkal nagyobb teljesítményû számítógépek birtokában, a jelenlegiekhez képest sokkal tökéletesebb idôjárás-elôrejelzô modelleket futtathatnánk. Nem véletlen, hogy ezzel a problémával e különszámban több cikk is foglalkozik.

A harmadik kérdés az, hogy ha – tegyük fel – a jelenlegiekhez képest sokkal pontosabb elôrejelzések készülhetnének, ez mit vonna maga után? Ez a kérdés ma még nem aktuális, és nem tudjuk, mikor válhatna azzá. De érdemes rajta spekulálni. Például képzeljük el, mi történne, ha egy hónapra elôre, napi bontásban, pontosan meg tudnánk mondani, mikor lesz napos, szélcsendes idô, és mikor lesz zimankó. Ugyebár mindenki egyformán idôzítené, hogy mikor megy a Balatonra, mikor veszi ki a szabadságát, ill. mikor szakítja meg s rohan vissza a városba. Ez sosem látott közlekedési torlódásokat okozna, túlterhelné az egész infrastruktúrát, s hogy korunk szent tehenét is belekeverjem, még a környezetet is. Rövidre fogva a szót: szerintem a mai infrastruktúra, sôt egész technikai kultúránk felkészületlen egy olyan helyzetre, melyet a pontos hosszú távú prognózisok okoznának. Ha az ilyen radikális javítás lehetôsége egyszer mégis megnyílna, akkor átépíthetnénk az egész közmû- és közlekedési hálózatot, és egész eddigi életformánkat újragondolhatnánk.

Vissza a tartalomjegyzékhez