Az ember régi vágya személyes és közösségi jövôjének kifürkészése. Célja létérôl, a létét meghatározó tényezôkrôl minél hosszabb idôre, minél biztosabb információk megszerzése. Igyekezetében minden vélhetôen hasznos eszközt igénybe vett és vesz. Érdeklôdése oly nagy, a vágya az ismeretlen jövô megismerésére oly olthatatlan, hogy néha a legkétesebb ügyletektôl sem riad vissza. Ebben a mérhetetlen törekvésben a sok kóklerség mellett azonban – a gyötrôdô kagylóhoz hasonlóan – igazgyöngyöket is szül.

A természettudományok és általában a tudományok fejlôdésével komoly sikereket ért el e téren. Ma már az élet számos területén a természettôl a gazdaságig használható néha meglepôen megbízható elôrejelzések készülnek. Természetesen az egyes szakágakban a megbízhatóság, az idôtáv, de leginkább az elvárások függvényében jelentôs szórás van. Az elvárások óriásiak, a teljesítmények ehhez képest még néha szerények.

E kiadványunkban az idôjárás-elôrejelzés terén elért eredményekrôl, a felmerült nehézségekrôl, a kibontakozás lehetséges útjairól kívánjuk önt tájékoztatni. Különösen indokolttá teszi ezt az összefoglalást az ellentmondás, ami a jelenlegi meteorológiai tudásszint és a mindennapi tájékoztatásban megjelenô információk között feszül. Amikor a numerikus elôrejelzô modellek idôben folyamatosan legalább tíz napig, térben pedig 10–50 km-es felbontással egy tucat légköri paraméterre ontják az információkat (napi több száz Mbyte terjedelemben), akkor ön a médián keresztül ennek olyan zanzásított változatát kapja, ahol az érdekes részletek elvesznek. Amikor Európára vonatkozóan régió (megyei) szinten legalább hatóránként megfogalmazható lenne az idôjárás jövôképe, akkor a médiák idô- és helykorlátai miatt Ön legfeljebb napi és országos információkat kap.

Tudjuk és tapasztaljuk, hogy az idôjárás és annak változásai szinte minden tevékenységünkre hatással vannak. Mindennap tudni szeretnénk, alkalmas-e az idô a szabadtéri munkára, a termelés aktuális munkafázisának elvégzésére, vagy éppen milyen idô várható a hétvégi kiránduláshoz? De felidézhetjük akár csak az utóbbi fél év hazai árvizeit, tornádóit, s az ezek okait tudni vélô valódi és álprognózisokat.

Jelen különszám e jelenségeket tekinti át avatott meteorológus szakemberek tollából. Szó lesz a prognózisokat megelôzô, egyre pontosabb megfigyelési eszközökrôl, a légkör matematikai modelljeinek használatáról, s arról, hogy ennyi segédeszköz mellett mégis mi a meteorológus szakember szerepe e kirakós játék elemeinek összeillesztésében. Tudományos érveket sorakoztatunk fel, hogy miért nem lehet akármilyen hosszú idôre, vagy a mainál sokszorta pontosabban elôrejelezni a jövôbeni idôjárást.

A szerzôk, akik egy részét az olvasó a képernyôrôl személyesen is ismerheti, sorba veszik az élet mindazon területeit, ahol az idôjárás prognózisait felhasználják. Az élet és a civilizáció védelmétôl az energiaiparon és a mezôgazdaságon át az idôjárás furcsaságainak egészségtani következményeiig.

A szakmát foglalkoztató nagy kérdések is megjelennek; melyek egyfelôl a fejlôdés irányát (prognosztizálni a prognosztizálás fejlôdését!), másfelôl a szakmai információk felhasználók részére történô lefordítását, továbbítását érintik. Amikor mindkét kérdéskör fontosabb alapvetéseit olvassák, kérem, ne feledjék, hogy a meteorológiai elôrejelzô tevékenység fejlôdésének újabb szakasza kezdôdött, amely jelentôségében csakis a hidrodinamikai egyenleteken alapuló számszerû elôrejelzési eljárások kidolgozásához és bevezetéséhez mérhetô. Konkrétan az elôrejelzések minél teljesebb körû (esetleg teljes körû?) automatizálásáról van szó.

A meteorológus munkája mindenkor egy jól szervezett vertikumon alapul, amely egy szigorú szabályok szerint mûködô "félkatonai szervezet". A világméretû mérések/megfigyelések, az adatok és információk nemzetközi és hazai távközlése, valamint hazai elemzése, archiválása adja a vertikum vázát. Bármely elem hiánya, vagy alacsony minôsége az egész rendszer teljesítményét veszélyezteti, teszi lehetetlenné.

A "végszerelde" az idôjárás elôrejelzése, melyet ma az elôrejelzéseket készítô meteorológus (szinoptikus) végez. Ô "fordítja le" a numerikus elôrejelzési mezôk, adatok tartalmát a felhasználónak. Teljesítménye számos szubjektív elemet sem nélkülözô alkotás. Eredményességének azonban korlátot szab személyes feldolgozó, szintetizáló kapacitása, a rendelkezésre álló idô.

A vertikum megelôzô elemei egyre inkább automatizáltak. Így nem csoda, hogy hihetetlen tömegû információt zúdítanak a "végszereldére", a szinoptikusra (napi szinten az Országos Meteorológiai Szolgálatban közel 1 Gbyte). A feldolgozó rendszerek persze tömörítik, grafikus formában jelenítik meg az alapinformációkat. De ki tud felelôséggel több száz európai, illetve kárpát-medencei léptékû mezôt és képet egyidejûleg analizálni, és ki képes ebbôl akár óránként több ezer konkrét kérdést megválaszolni?

Nyugodtan mondhatjuk, hogy senki. Paradox módon az egyre több információ és az emberi képességek korlátai miatt a kezelhetetlenség látszata keletkezik. A kiút a vertikum automatizálásának teljes körûvé tétele.

De vajon elképzelhetô-e az idôjárás elôrejelzésének folyamata emberi beavatkozás nélkül? Vagy az emberi beavatkozásnak a jelenleg elfogadott végsô munkafázis helyett másutt kell bekövetkeznie? Ezek a kérdések ma még kemény szakmai viták tárgyai.

Az nem kétséges, hogy a szinoptikusnak a jelenleginél jóval több számítástechnikai segítségre, automatikus döntési eljárások sorozatának beépítésére van szüksége. Egyes elôrejelzési távok és feladatok esetén ez az automatizálás viszonylag egyszerûen megoldható. Más, fôként az ultrarövid távú elôrejelzések és riasztások terén a légkör minden egyes mért, vagy észlelt, de modellek által elôre nem jelzett "rezdülésére" gyorsan és rugalmasan reagálni kell, amely már egy algoritmusban jóval nehezebben megfogalmazható feladat. Ugyanakkor pont e téren jelenik meg az idôhiány nyomasztó fejlesztési kényszere. Több kutatómûhely dolgozik jelenleg ilyen automatizált elôrejelzô rendszerek kifejlesztésén, némely országokban már kísérleti jelleggel mûködnek is részben automatizált rendszerek. Az eredmények kiértékelése megkezdôdött. Kedvezô tapasztalatok esetében ez a lépés alapjában változtathatja meg az idôjárás elôrejelzését.

Technikai értelemben mi készek vagyunk e lépés megtételére, szakmai szinten azonban még várat magára az áttörés. Meggyôzôdésem szerint már nem sokáig!

Köszönöm, hogy érdeklôdésével megtisztelte a meteorológus közösséget. Remélem, tematikus különszámunk – e kicsit megkésett karácsonyi ajándékunk – elnyeri tetszését.

Budapest, 1997. december 26.

Vissza a tartalomjegyzékhez