HENCSEI PÁL
Kémikus sportolók és sportvezetők 



 

A Természet Világa 2005. évi kémiai különszámában a "Kémikusoks az olimpiákon" című cikkben bemutattuk azokat a kémikusokat - vegyészeket és vegyészmérnököket -, akik az olimpiai játékokon versenyzőként szerepeltek. Tizennégy vegyész és vegyészmérnök olimpikont mutattunk be. Közülük négyen olimpiai bajnokságot nyertek (Hámori Jenő, Magay Dániel, Juhász Katalin, Cservenyák Tibor), ketten pontszerző helyen végeztek (Juhász Ágnes, Varga Tamás), mellettük még nyolcan vettek részt az olimpiai játékokon (Fabinyi József, Tímár-Geng István, Telegdy György, Holényi Imre, Göri István, Gömöry Pál, Szuromi György és a román színekben indult Szántay János). Ebben az összeállításban azokról olvashatunk, akik világversenyeken (VB, EB, FVB) eredményesen szerepeltek, vagy sportágukban válogatottak voltak. Bemutatjuk azokat a kémikus sportvezetőket is, akik hazai vagy nemzetközi szövetségekben töltöttek be különböző beosztásokat.

Sportolók

Ordódy Béla (1880-?)
Jégkorongozó, labdarúgó, vízilabdázó, vegyészmérnök. 1928-ban a St. Moritz-i téli olimpián a 11. helyen végzett jégkorong válogatott tagja volt. 1927-ben a bécsi Európa-bajnokságon hatodik helyezést elért csapat tagja volt. A BKE jégkorongozójaként 5-ször szerepelt a válogatottban. Labdarúgásban is a legjobbak közé tartozott. 1901-ben és 1902-ben a BTC, 1905-ben az FTC bajnokcsapatának volt a tagja. Közben 1904-ben a BEAC játékosaként két magyar-osztrák válogatott mérkőzésen szerepelt fedezetként. Vízilabdázásban 1918-ban és 1919-ben az FTC bajnokcsapatának a tagja volt. A BME-n 1906-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A MÁV-nál főmérnöki beosztásban dolgozott.

Abonyi Árpád (1889-?)
Vízilabdázó, vegyészmérnök. 1913-ban egy alkalommal szerepelt a válogatottban. Az FTC kapusaként három országos bajnokságot nyert (1910, 1911, 1912). A BME-n 1911-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A pozsonyi Kábelgyár mérnöke volt.

P. Nagy Sándor (1921)
Sportvezető, vitorlázó, vegyészmérnök. 13 évesen Balatonfüreden ismerkedett meg a vitorlázással a Balatonfüredi Yacht Clubban, amelyet édesapja alapított. 1937-ben indult először versenyen és egy év múlva aratta első győzelmét. 1937-től 1956-ig versenyzett, ezalatt 191 versenyen indult. Dingiben öt országos bajnokságot nyert (1949, 1950, 1952, 1955, 1956). 1941-ben Balatonföldváron és 1942-ben Triesztben részt vett az olasz-magyar főiskolai vitorlásversenyen, amelyet a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sport Egyletek Országos Központja (MEFSOK) rendezett. A balatonföldvári versenyen dingiben a második helyen végzett, Triesztben győzött. A Balatoni Yacht Club megszüntetése után 1950ben ő alapította a Nehézvegyipari Lombik Sport Egyesületet, amelynek titkára, kapitánya lett. Egy év múlva az egyesület beleolvadt a Veszprémi Haladás SK-ba, amely 1956-ig működött, azután anyagi nehézségek miatt megszűnt. Ekkor vette át a vitorlázókat a MAFC és alakította meg vitorlázó szakosztályát. P. Nagy Sándor 1952-ben a vitorlázók közül az elsők között kapta meg a ?Kiváló sportoló? kitüntetést. A BME-n 1943-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet munkatársa lett, majd az intézet keretén belül megalakult Vegyészeti Múzeum első igazgatója volt.

Nagy László dr. (1930)
Kajakozó, sportvezető, vegyészmérnök. 1954-ben Maconban K-4 1000 m-en világbajnok, 1958-ban Prágában K-2 500 m-en második. Az Európa-bajnokságokon három ötödik helyezést (1957 Gand: K-4 1000 m, K-4 10 000 m, 1959 Duisburg: K4 1000 m) szerzett. Az MTK versenyzőjeként 9 országos bajnokságot nyert (K-1 4x500 m: 1, K-2 500 m: 3, K-4 1000 m: 4, K-4 10 000 m: 1). 1963-tól 1967-ig az MTK edzője, 1969-től 1978-ig a kajakkenu szakosztály elnöke, majd 1983-tól 1995-ig az MTK ügyvezető elnöke volt. A BME-n 1954-ben vegyészmérnöki, 1964ben textilvegyész szakmérnöki oklevelet, 1971-ben műszaki doktori címet szerzett. 1954-től 1982-ig a Kalapgyár munkatársa volt, 1960-tól főtechnológus, 1961-től főmérnök, 1975-től igazgatói beosztásban.

Honfi Károlyné Gurszky Lujza (1933)
Sakkozó, vegyészmérnök. 1969-ben a lublini sakkolimpián a második helyezett csapat tagja. A levelezési sakkolimpiákon 1974/79-ben negyedik, 1986/92-ben a harmadik helyen végzett csapat tagja. 1961-ben országos bajnokságot nyert, további négy alkalommal végzett a második helyen (1959, 1963, 1964, 1968). Sakkozóként 1969-ben, levelező sakkozóként 1977-ben nemzetközi mesteri címet szerzett. A BME-n 1956-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1956/58 között a Vénusz Kozmetikai Gyár munkatársa, 1958/59-ben laborvezető a Solymári Műanyag Ktsz-ben, 1959 és 1988 között a MÁV-nál dolgozott, anyagvizsgáló, illetve minőségi anyagátvevő mérnök volt.

Zsitva Viktor (1939)
Jégkorongozó, játékvezető, vegyésztechnikus. Az Újpesti Dózsa versenyzőjeként 1964-ben tagja volt az innsbrucki olimpián indult jégkorong válogatottnak. A válogatottban 96 mérkőzésen szerepelt. Az Újpesti Dózsával ötször nyert országos bajnokságot és ötször voltak kupagyőztesek. Visszavonulása után 1975-től 1990-ig nemzetközi játékvezetőként működött. 1957-ben a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban vegyésztechnikusi oklevelet szerzett. Az Egyesült Gyógyszergyárban, a MÁV Anyagvizsgáló Laboratóriumban, majd a Korvin Ottó Kórház laboratóriumában dolgozott.

Hegedüs Ágnes (1949)
Tájfutó, vegyész. 1970-ben a friedrichrodai világbajnokságon a váltóversenyben második, egyéniben hatodik, 1972-ben Staré Splávyban a váltóversenyben VB-4. helyezést ért el. A BEAC versenyzőjeként hatszor nyert országos csapatbajnokságot. Az ELTE TTK-n szerzett vegyész oklevelet, a Chinoin Nagytétényi Gyáregységében vegyészmérnökként dolgozik.

Salgó András dr. (1951)
Kosárlabdázó, vegyészmérnök. A MAFC játékosaként 1970-ben és 1975-ben országos bajnokságot nyert, négyszer volt (1970, 1972, 1979, 1981) a kupagyőztes csapat tagja. 1970/75 között 25 alkalommal volt válogatott. A BME-n 1974-ben vegyészmérnöki oklevelet, 1983-ban műszaki doktori címet, 1987-ben a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot szerezte meg, 1994-ben habilitált, 2004-ben az MTA doktora lett. 1974 óta a BME Biokémia és Élelmiszertechnológia Tanszék munkatársa, 1993-tól tanszékvezető, 1995-től egyetemi tanár.

Kucserka Mária (Vágó Imréné, 1951)
Atléta, vegyésztechnikus, tanár. 1971-ben a helsinki Európa-bajnokságon 7., 1972ben a müncheni olimpián 10., 1975-ben a római Universiadén 6. helyen végzett gerelyhajításban. Az Újpesti Dózsa versenyzőjeként háromszor nyert országos bajnokságot. Labdarúgásban kétszer volt országos bajnokcsapat tagja. Vegyésztechnikusként a Bűnügyi Technikai Intézetben dolgozott, majd Egerben biológia-testnevelés szakos tanári oklevelet szerzett. Éveken át Csepel rendőrkapitánya volt, ezredesi rangban.

Guóth Árpád (1952)
Kosárlabdázó, vegyészmérnök. A Kecskeméti Petőfi (1960/67), a Ganz-Mávag (1967/71), a Bakony Vegyész (1972/74), a MAFC (1974/77), a Videoton (1978/81) és a Szeged SC (1982/91) kosárlabdázója volt. 1975-ben a MAFC csapatával országos bajnokságot nyert. 1978/80 között 10 alkalommal szerepelt a válogatottban. A BME-n 1977-ben vegyészmérnöki, 1996ban menedzser gazdasági mérnöki, a TF-en 1981-ben kosárlabda edzői oklevelet szerzett. 1977/81 között a Videotonban termelésirányítóként dolgozott, 1981-től a szegedi Délalföldi Gázszolgáltató Zrt minőségbiztosítási mérnöke, belső auditora.

Fagyas Katalin (1953-2006)
Teniszező, vegyészmérnök. Női párosban Rózsavölgyi Évával az Európa-bajnokságokon egy ezüst (1983 Jurmala) és két bronzérmet (1980 Belgrád és 1981 Athén) nyert. A Vasas csapatával háromszor nyert csapatbajnokságot (1970, 1971, 1973). A BME-n 1978-ban vegyészmérnöki, a TF-en 1985-ben edzői oklevelet szerzett.

Szalai Csaba (1961)
Atléta, vegyészmérnök. 1985-ben a BEAC-MAFC 4x200 m-es váltó tagjaként országos bajnok. A BME-n 1984/85-ben elnyerte a ?Jó tanuló - jó sportoló? vándordíjat, majd 1985-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett.

Lantos Zoltán (1963)
Tájfutó, vegyészmérnök. 1986-ban a miskolci főiskolai világbajnokságon váltóval második, egyéniben a harmadik helyen végzett. A VB-ken a váltóversenyben 4. (1985 Bendigó), 6. (1983 Szentgotthárd), 8. (1989 Skövde és 1991 Staré Splávy) helyezéseket ért el. Részt vett több VB-n, VK-n és FVB-n. A BEAC és a Vasas versenyzőjeként 9 egyéni és 2 csapatbajnoki címet szerzett. A BME-n 1985/86-ban elnyerte a ?Jó tanuló - jó sportoló? vándordíjat, majd 1987-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1987/88-ban az ELTE TTK Immunológiai Tanszékének munkatársa, 1988/89-ben Svédországban tájfutással foglalkozott, 1990-től az ELTE TTK-n a tájfutás speciális kollégium tanára.

Bérces Edina (1970)
Sportlövő, vegyipari technikus. 1991-ben a bolognai Európa-bajnokságon standardpuskával az összetett és a fekvő csapatversenyben az ötödik helyen végzett. Légpuskával junior VB - 3. és junior EB - 2. helyezéseket ért el. 1981-től az Újpesti Dózsa, illetve az UTE sportlövője. A Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolában szerzett vegyipari technikusi szakképesítést. A Gyógyszerkutató Intézet II. Szintetikus osztályán laboránsként dolgozik.

Sáfrán Mihály (1986)
Kenus, egyetemi hallgató. A KSI versenyzőjeként 2005-ben Poznanban az Európabajnokságon C-4 1000 m-en a hatodik helyen végzett. 2004-ben négy junior bajnoki címet szerzett. A BME-n 2004-től biomérnök-
hallgató.

Sportvezetők

Gáti Ferenc (1919-1997)
Sportvezető, vegyészmérnök. A BME-n 1946-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1954-től 1984-ig az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet tudományos munkatársa, közben 1970/74 között Kubában szakértő. Hazatérése után újra életre hívta a golfot hazánkban és megteremtette a lehetőséget a magyar játékosok nemzetközi golféletbe való bekapcsolódására. A Kék Duna Golf Club elnöke volt 1979/89 között, majd a Magyar Golf Szövetség alapító elnökeként tevékenykedett.

Árky István (1932)
Szerkesztő, biológia-kémia szakos tanár. 1954-ben az ELTE TTK-n szerzett tanári oklevelet biológia-kémia szakon. 1962ben egyetemi doktori, 1971-ben kandidátusi fokozatot ért el. 1954/60 között a TF munkatársa, 1960/70 között a Veszprémi Vegyipari Egyetem tudományos munkatársa, 1971/90 között a Medicina Könyvkiadó igazgatója, a magyar sportkönyvkiadás egyik megszervezője és vezetője. 1990-től a Springer Hungarica Kiadó Kft. ügyvezető igazgatója.

Fekete Pál (1933)
Sportvezető, ökölvívó, vegyészmérnök. A BME-n 1965-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A Selyemkikészítő Gyárban, a Magyar Selyemipari Vállalatnál, a Finomvegyszer Szövetkezetnél dolgozott. Válogatott ökölvívó volt, a Haladás versenyzőjeként főiskolai bajnokságot, az MTK színeiben 1957-ben országos bajnokságot nyert. A Magyar Ökölvívó Szövetségben 1969/79 között és 1996/2005 között szakfelügyelő volt, jelenleg elnöki tanácsadóként tevékenykedik.

Hegedüs Dezső dr. (1933)
Sportvezető, sportrepülő, vegyész. 1960tól a Könnyűipari Minisztérium Repülő Klub, a Postás Repülő Klub, majd a Műegyetemi és Mezőgazdasági Repülő Klub (később MSE) vitorlázó repülője. 1986-tól 1996-ig a MSE titkára, 1989/2003 között a Magyar Repülő Szövetség főtitkára, a nemzetközi szövetség alelnöke volt. Tízéves klubtitkári tevékenységét többek között a repülőtéri épületek bővítése és korszerűsítése, jelentős támogatás megszerzése, a Freiburgi Repülő Egyesülettel testvérszervezet létrehozása jelzi, valamint működése idején vette fel a repülőklub a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSE) nevet 1990ben. Sportvezetői munkájának kiemelkedő eredménye, hogy 1969-től közel száz vitorlázórepülő verseny sportszakmai vezetője volt. 1989-ben Paul Tissandier-díjjal, 2000ben köztársasági elnöki aranyéremmel tüntették ki. Az ELTÉ-n 1958-ban vegyész oklevelet, a BME-n 1973-ban műszaki doktori címet szerzett. 1958/89 között volt a BME oktatója, az Általános és Analitikai Kémia, az Alkalmazott Kémia és a Fizikai Kémiai Tanszékeken.

Karner István (1934)
Játékvezető, egyetemi hallgató. 1952-ben tette le a játékvezetői vizsgát, majd 1970ben lett nemzetközi kosárlabda (FIBA) játékvezető. Többek között ifjúsági EB-n működött közre és számos válogatott mérkőzést vezetett. 1985-ben vonult vissza a játékvezetéstől és négy évig FIBA ellenőrként dolgozott. 1989 óta a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségében a versenybíróság tagja, a Magyar Kupák kiírásában és szervezésében tevékenykedik. A BME-n 1952-től volt vegyészmérnökhallgató 1957-ben történt eltávolításáig. 1958/64 között az Egyesült Izzóban dolgozott, majd 1965/95 között a Fővárosi Gázműveknél volt műszaki csoportvezető, ipari osztályvezető, hálózatüzemeltetési főépítésvezető. 1995-től nyugdíjasként még négy évet dolgozott a TIGÁZ-nál.

Laczkó Mihály dr. (1935)
Sportvezető, vegyészmérnök. A BME-n 1969-ben vegyészmérnöki oklevelet, 1971-ben műszaki doktori címet szerzett. 1958 és 1962 között a Zsámbéki Műanyaggyárban dolgozott, majd az Iskolai Taneszközök Gyárának fejlesztőmérnöke volt. 1962-től munkahelye a Magyar Kábel Művek, ahol üzemmérnök, termelési osztályvezető, kutatómérnök, műszaki osztályvezető, főmérnök, műszaki igazgató beosztásokban dolgozott, majd 1985-től vezérigazgató, elnök-vezérigazgató. 1979-ben Eötvös Loránd-díjban, 1981-ben és 1986-ban Kandó Kálmán-díjban részesült. 1989 és 1993, valamint 1996 és 1998 között a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke volt.

Szarka Ernő dr. (1935)
Sportvezető, vegyészmérnök. A BME-n 1959-ben vegyészmérnöki, 1966-ban élelmiszeripari szakmérnöki oklevelet, 1977ben műszaki doktori címet szerzett. 1959-ben a Duna Konzervgyárban kezdett dolgozni, 1960/66 között az Országos Húsipari Kutató Intézetben tudományos munkatárs, 1966/81 között a Gyógyszerkutató Intézet tudományos főmunkatársa, 1981től az Országos Találmányi Hivatal főelőadója, majd 1990-től osztályvezetője volt. Sportvezetőként 1977-től a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség elnökségi tagja, 1977/90 között a Nemzetközi Tájfutó Szövetség technikai bizottságának tagja volt, résztvett különböző szabályzatok kidolgozásában. 1983-ban a hazai VB technikai vezetője, 1989-ben a skövdei VB nemzetközi főellenőre volt.

Szontagh Endre dr. (1937-2002)
Sportvezető, vegyészmérnök. A BME-n 1967-ben vegyészmérnöki, 1981-ben gazdasági mérnöki oklevelet, 1980-ban műszaki doktori címet szerzett. A Fémipari Kutató Intézet, az Aluterv-FKI munkatársa, majd a Hungaltrade Kft. ügyvezető igazgatója volt. Az Alumínium Felületkezelők Magyarországi Szövetségének alapító elnöke, az Európai Alumínium Anodizálók Szövetségének (EURAS) elnöke volt. A Magyar Szörf Szövetség alelnökeként 1996 és 2000 között a MOB tagja volt, 2000-ben a sydneyi olimpián sportágvezetőként vett részt.

Huták Antal (1948)
Játékvezető, vegyészmérnök. 1970-ben tette le a labdarúgó játékvezetői vizsgát. 1980-tól vezetett NB I-es mérkőzéseket, 1986-ban nemzetközi (FIFA) játékvezető lett. 1986/93 között 39 mérkőzést vezetett, többek között BEK és UEFA Kupa, VB- és olimpiai selejtező mérkőzéseket. Ő volt az Albánia-Spanyolország VB-selejtező játékvezetője. Partjelzőként mintegy 40 nemzetközi találkozón működött. 2006-tól az MLSZ Játékvezetői Bizottságának elnökhelyettese. A BME-n 1973-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Dolgozott az Egyesült Gyógyszergyárban, a Finomvegyszer Szövetkezetben, az Interkémia Rt-nél. Jelenleg az általa alapított Tonychem Kft. ügyvezetője. A cég csomagolóanyag kereskedelemmel, háztartási és kozmetikai cikkek forgalmazásával foglalkozik.

Hajnal Csaba
Sportvezető, vegyészmérnök. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen 1974-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézetben tudományos segédmunkatársként dolgozott. 1977-től a veszprémi kézilabdázók vezetője, jelenleg az MKB Veszprém KC ügyvezető igazgatója.

Külföldiek

Norman Armitage (Cohn) (USA, 1907-1972)
Vívó, vegyész. 1928 és 1956 között hat olimpián indult. Az amerikai kardcsapat tagjaként 1948-ban Londonban harmadik, 1932-ben Los Angelesben és 1952-ben Helsinkiben a negyedik helyen végzett. 1952-ben és 1956-ban az amerikai csapat zászlóvívője volt. Vegyész diplomát szerzett, majd New Yorkban kutatási igazgatóként dolgozott.

Joseph Barthel (Luxemburg, 1927-1992)
Atléta, vegyész. 1952-ben a helsinki olimpián 1500 m-en olimpiai bajnokságot nyert. 1947-től 1951-ig Strasbourgban volt vegyészhallgató, majd az Egyesült Államokban a Harvard Egyetemen szerzett diplomát. 1962-ben a Luxemburgi Atlétikai Szövetség, 1972-ben a Luxemburgi Olimpiai Bizottság elnöke lett. 1977-ben a luxemburgi kormány Közlekedési-Energiaügyi-Turisztikai-Környezetvédelmi Minisztériumának vezetőjévé nevezték ki.

Örley Szabolcs (1934)
Vívó, vegyész. Az ifjúsági világbajnokságokon 1954-ben Cremonában első, 1955-ben Budapesten a harmadik helyen végzett kard egyéniben. 1954-ben a budapesti főiskolai világbajnokságon csapatban második, egyéniben hatodik lett. 1956-ban külföldre távozott. 1960-ban megnyerte az amerikai kardbajnokságot, majd 1964-ben a tokiói olimpián az amerikai kardcsapat tagjaként a hetedik helyen végzett. Visszavonulása után golfozni kezdett A rendszerváltás után közreműködött a Magyar Golf Társaság újjáalakulásában és 1995-ben szövetségi kapitánynak is felkérték. A Stanford Egyetemen szerzett vegyész diplomát. A Dow Chemical cégnél kezdetben vegyészként dolgozott, majd kereskedelmi területre került, a cég európai képviselője lett. 35 éves sikeres tevékenység után vonult nyugdíjba. Svájcban telepedett le, de sok időt tölt franciaországi nyaralójában is.

Dr. Ronald Hill (Nagy-Britannia, 1938)
Atléta, vegyész, 1972-ben a müncheni olimpián a maratoni futásban hatodik lett. 1969-ben Athénben Európa-bajnokságot nyert, 1970-ben Edinburgh-ban a Brit Nemzetközösségi Játékokon lett első. 1961 és 1983 között 72 maratoni versenyen vett részt. A Manchesteri Egyetemen textilkémikusként szerzett doktori címet.

Livio Berruti (Olaszország, 1939)
Atléta, vegyész. Három olimpián vett részt. 1960-ban Rómában 200 m-en olimpiai bajnokságot nyert, a 4x100 m-en negyedik, 1968-ban Mexikóvárosban 4x100 m-en hetedik helyen végzett. A Padovai Egyetemen 1968-ban szerzett vegyész oklevelet. Egy textilipari vállalat reklám osztályának vezetője volt.

Vegyész végzettségűek többek között az alábbi olimpikon sportolók is:
Az olasz Irene Camber vívónő (1952: tőr egyéni - 1., 1960: tőr csapat - 3., 1964: tőr csapat - 4.)
A kenyai Julius Kariuki atléta (1988: 3000 m akadály - 1.)
A szovjet Jelena Petuskova díjlovagló (1968: csapat - 2., egyéni - 6., 1972: csapat - 1., egyéni - 2.)
Az NDK-beli Ottomar Sachse ökölvívó (1976: 81 kg - 5.)
Az NDK-beli Rolf-Dieter Amend kenus (1972: C-2 szlalom - 1.), valamint Otto Gebhardt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság német alapító tagja.
 

IRODALOM
Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I-II-III. Babits Kiadó, Szekszárd, 1994-1995.
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon, 2004.
Helikon Kiadó, Budapest, 2004 Hencsei Pál: A Műegyetemtől a sport élvonaláig. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2007.