A Természet Világa 2005. évi kémiai különszámában a
"Kémikusoks az olimpiákon" című cikkben bemutattuk azokat a kémikusokat
- vegyészeket és vegyészmérnököket -, akik az olimpiai játékokon versenyzőként
szerepeltek. Tizennégy vegyész és vegyészmérnök olimpikont mutattunk
be. Közülük négyen olimpiai bajnokságot nyertek (Hámori Jenő, Magay
Dániel, Juhász Katalin, Cservenyák Tibor), ketten pontszerző helyen
végeztek (Juhász Ágnes, Varga Tamás), mellettük még nyolcan vettek részt
az olimpiai játékokon (Fabinyi József, Tímár-Geng István, Telegdy György,
Holényi Imre, Göri István, Gömöry Pál, Szuromi György és a román színekben
indult Szántay János). Ebben az összeállításban azokról olvashatunk,
akik világversenyeken (VB, EB, FVB) eredményesen szerepeltek, vagy sportágukban
válogatottak voltak. Bemutatjuk azokat a kémikus sportvezetőket is,
akik hazai vagy nemzetközi szövetségekben töltöttek be különböző beosztásokat.
Sportolók
Ordódy Béla (1880-?)
Jégkorongozó, labdarúgó, vízilabdázó, vegyészmérnök. 1928-ban a St.
Moritz-i téli olimpián a 11. helyen végzett jégkorong válogatott tagja
volt. 1927-ben a bécsi Európa-bajnokságon hatodik helyezést elért csapat
tagja volt. A BKE jégkorongozójaként 5-ször szerepelt a válogatottban.
Labdarúgásban is a legjobbak közé tartozott. 1901-ben és 1902-ben a
BTC, 1905-ben az FTC bajnokcsapatának volt a tagja. Közben 1904-ben
a BEAC játékosaként két magyar-osztrák válogatott mérkőzésen szerepelt
fedezetként. Vízilabdázásban 1918-ban és 1919-ben az FTC bajnokcsapatának
a tagja volt. A BME-n 1906-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A
MÁV-nál főmérnöki beosztásban dolgozott.
Abonyi Árpád (1889-?)
Vízilabdázó, vegyészmérnök. 1913-ban egy alkalommal szerepelt a válogatottban.
Az FTC kapusaként három országos bajnokságot nyert (1910, 1911, 1912).
A BME-n 1911-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A pozsonyi Kábelgyár
mérnöke volt.
P. Nagy Sándor (1921)
Sportvezető,
vitorlázó, vegyészmérnök. 13 évesen Balatonfüreden ismerkedett meg a
vitorlázással a Balatonfüredi Yacht Clubban, amelyet édesapja alapított.
1937-ben indult először versenyen és egy év múlva aratta első győzelmét.
1937-től 1956-ig versenyzett, ezalatt 191 versenyen indult. Dingiben
öt országos bajnokságot nyert (1949, 1950, 1952, 1955, 1956). 1941-ben
Balatonföldváron és 1942-ben Triesztben részt vett az olasz-magyar főiskolai
vitorlásversenyen, amelyet a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sport Egyletek
Országos Központja (MEFSOK) rendezett. A balatonföldvári versenyen dingiben
a második helyen végzett, Triesztben győzött. A Balatoni Yacht Club
megszüntetése után 1950ben ő alapította a Nehézvegyipari Lombik Sport
Egyesületet, amelynek titkára, kapitánya lett. Egy év múlva az egyesület
beleolvadt a Veszprémi Haladás SK-ba, amely 1956-ig működött, azután
anyagi nehézségek miatt megszűnt. Ekkor vette át a vitorlázókat a MAFC
és alakította meg vitorlázó szakosztályát. P. Nagy Sándor 1952-ben a
vitorlázók közül az elsők között kapta meg a ?Kiváló sportoló? kitüntetést.
A BME-n 1943-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A veszprémi Nehézvegyipari
Kutató Intézet munkatársa lett, majd az intézet keretén belül megalakult
Vegyészeti Múzeum első igazgatója volt.
Nagy László dr. (1930)
Kajakozó, sportvezető, vegyészmérnök. 1954-ben Maconban K-4 1000 m-en
világbajnok, 1958-ban Prágában K-2 500 m-en második. Az Európa-bajnokságokon
három ötödik helyezést (1957 Gand: K-4 1000 m, K-4 10 000 m, 1959 Duisburg:
K4 1000 m) szerzett. Az MTK versenyzőjeként 9 országos bajnokságot nyert
(K-1 4x500 m: 1, K-2 500 m: 3, K-4 1000 m: 4, K-4 10 000 m: 1). 1963-tól
1967-ig az MTK edzője, 1969-től 1978-ig a kajakkenu szakosztály elnöke,
majd 1983-tól 1995-ig az MTK ügyvezető elnöke volt. A BME-n 1954-ben
vegyészmérnöki, 1964ben textilvegyész szakmérnöki oklevelet, 1971-ben
műszaki doktori címet szerzett. 1954-től 1982-ig a Kalapgyár munkatársa
volt, 1960-tól főtechnológus, 1961-től főmérnök, 1975-től igazgatói
beosztásban.
Honfi Károlyné Gurszky Lujza (1933)
Sakkozó, vegyészmérnök. 1969-ben a lublini sakkolimpián a második helyezett
csapat tagja. A levelezési sakkolimpiákon 1974/79-ben negyedik, 1986/92-ben
a harmadik helyen végzett csapat tagja. 1961-ben országos bajnokságot
nyert, további négy alkalommal végzett a második helyen (1959, 1963,
1964, 1968). Sakkozóként 1969-ben, levelező sakkozóként 1977-ben nemzetközi
mesteri címet szerzett. A BME-n 1956-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett.
1956/58 között a Vénusz Kozmetikai Gyár munkatársa, 1958/59-ben laborvezető
a Solymári Műanyag Ktsz-ben, 1959 és 1988 között a MÁV-nál dolgozott,
anyagvizsgáló, illetve minőségi anyagátvevő mérnök volt.
Zsitva Viktor (1939)
Jégkorongozó, játékvezető, vegyésztechnikus. Az Újpesti Dózsa versenyzőjeként
1964-ben tagja volt az innsbrucki olimpián indult jégkorong válogatottnak.
A válogatottban 96 mérkőzésen szerepelt. Az Újpesti Dózsával ötször
nyert országos bajnokságot és ötször voltak kupagyőztesek. Visszavonulása
után 1975-től 1990-ig nemzetközi játékvezetőként működött. 1957-ben
a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban vegyésztechnikusi oklevelet szerzett.
Az Egyesült Gyógyszergyárban, a MÁV Anyagvizsgáló Laboratóriumban, majd
a Korvin Ottó Kórház laboratóriumában dolgozott.
Hegedüs Ágnes (1949)
Tájfutó, vegyész. 1970-ben a friedrichrodai világbajnokságon a váltóversenyben
második, egyéniben hatodik, 1972-ben Staré Splávyban a váltóversenyben
VB-4. helyezést ért el. A BEAC versenyzőjeként hatszor nyert országos
csapatbajnokságot. Az ELTE TTK-n szerzett vegyész oklevelet, a Chinoin
Nagytétényi Gyáregységében vegyészmérnökként dolgozik.
Salgó
András dr. (1951)
Kosárlabdázó, vegyészmérnök. A MAFC játékosaként 1970-ben és 1975-ben
országos bajnokságot nyert, négyszer volt (1970, 1972, 1979, 1981) a
kupagyőztes csapat tagja. 1970/75 között 25 alkalommal volt válogatott.
A BME-n 1974-ben vegyészmérnöki oklevelet, 1983-ban műszaki doktori
címet, 1987-ben a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot szerezte meg,
1994-ben habilitált, 2004-ben az MTA doktora lett. 1974 óta a BME Biokémia
és Élelmiszertechnológia Tanszék munkatársa, 1993-tól tanszékvezető,
1995-től egyetemi tanár.
Kucserka Mária (Vágó Imréné, 1951)
Atléta, vegyésztechnikus, tanár. 1971-ben a helsinki Európa-bajnokságon
7., 1972ben a müncheni olimpián 10., 1975-ben a római Universiadén 6.
helyen végzett gerelyhajításban. Az Újpesti Dózsa versenyzőjeként háromszor
nyert országos bajnokságot. Labdarúgásban kétszer volt országos bajnokcsapat
tagja. Vegyésztechnikusként a Bűnügyi Technikai Intézetben dolgozott,
majd Egerben biológia-testnevelés szakos tanári oklevelet szerzett.
Éveken át Csepel rendőrkapitánya volt, ezredesi rangban.
Guóth Árpád (1952)
Kosárlabdázó, vegyészmérnök. A Kecskeméti Petőfi (1960/67), a Ganz-Mávag
(1967/71), a Bakony Vegyész (1972/74), a MAFC (1974/77), a Videoton
(1978/81) és a Szeged SC (1982/91) kosárlabdázója volt. 1975-ben a MAFC
csapatával országos bajnokságot nyert. 1978/80 között 10 alkalommal
szerepelt a válogatottban. A BME-n 1977-ben vegyészmérnöki, 1996ban
menedzser gazdasági mérnöki, a TF-en 1981-ben kosárlabda edzői oklevelet
szerzett. 1977/81 között a Videotonban termelésirányítóként dolgozott,
1981-től a szegedi Délalföldi Gázszolgáltató Zrt minőségbiztosítási
mérnöke, belső auditora.
Fagyas
Katalin (1953-2006)
Teniszező, vegyészmérnök. Női párosban Rózsavölgyi Évával az Európa-bajnokságokon
egy ezüst (1983 Jurmala) és két bronzérmet (1980 Belgrád és 1981 Athén)
nyert. A Vasas csapatával háromszor nyert csapatbajnokságot (1970, 1971,
1973). A BME-n 1978-ban vegyészmérnöki, a TF-en 1985-ben edzői oklevelet
szerzett.
Szalai Csaba (1961)
Atléta, vegyészmérnök. 1985-ben a BEAC-MAFC 4x200 m-es váltó tagjaként
országos bajnok. A BME-n 1984/85-ben elnyerte a ?Jó tanuló - jó sportoló?
vándordíjat, majd 1985-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett.
Lantos Zoltán (1963)
Tájfutó, vegyészmérnök. 1986-ban a miskolci főiskolai világbajnokságon
váltóval második, egyéniben a harmadik helyen végzett. A VB-ken a váltóversenyben
4. (1985 Bendigó), 6. (1983 Szentgotthárd), 8. (1989 Skövde és 1991
Staré Splávy) helyezéseket ért el. Részt vett több VB-n, VK-n és FVB-n.
A BEAC és a Vasas versenyzőjeként 9 egyéni és 2 csapatbajnoki címet
szerzett. A BME-n 1985/86-ban elnyerte a ?Jó tanuló - jó sportoló? vándordíjat,
majd 1987-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1987/88-ban az ELTE
TTK Immunológiai Tanszékének munkatársa, 1988/89-ben Svédországban tájfutással
foglalkozott, 1990-től az ELTE TTK-n a tájfutás speciális kollégium
tanára.
Bérces Edina (1970)
Sportlövő, vegyipari technikus. 1991-ben a bolognai Európa-bajnokságon
standardpuskával az összetett és a fekvő csapatversenyben az ötödik
helyen végzett. Légpuskával junior VB - 3. és junior EB - 2. helyezéseket
ért el. 1981-től az Újpesti Dózsa, illetve az UTE sportlövője. A Petrik
Lajos Vegyipari Szakközépiskolában szerzett vegyipari technikusi szakképesítést.
A Gyógyszerkutató Intézet II. Szintetikus osztályán laboránsként dolgozik.
Sáfrán Mihály (1986)
Kenus, egyetemi hallgató. A KSI versenyzőjeként 2005-ben Poznanban az
Európabajnokságon C-4 1000 m-en a hatodik helyen végzett. 2004-ben négy
junior bajnoki címet szerzett. A BME-n 2004-től biomérnök-
hallgató.
Sportvezetők
Gáti Ferenc (1919-1997)
Sportvezető, vegyészmérnök. A BME-n 1946-ban vegyészmérnöki oklevelet
szerzett. 1954-től 1984-ig az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet
tudományos munkatársa, közben 1970/74 között Kubában szakértő. Hazatérése
után újra életre hívta a golfot hazánkban és megteremtette a lehetőséget
a magyar játékosok nemzetközi golféletbe való bekapcsolódására. A Kék
Duna Golf Club elnöke volt 1979/89 között, majd a Magyar Golf Szövetség
alapító elnökeként tevékenykedett.
Árky István (1932)
Szerkesztő, biológia-kémia szakos tanár. 1954-ben az ELTE TTK-n szerzett
tanári oklevelet biológia-kémia szakon. 1962ben egyetemi doktori, 1971-ben
kandidátusi fokozatot ért el. 1954/60 között a TF munkatársa, 1960/70
között a Veszprémi Vegyipari Egyetem tudományos munkatársa, 1971/90
között a Medicina Könyvkiadó igazgatója, a magyar sportkönyvkiadás egyik
megszervezője és vezetője. 1990-től a Springer Hungarica Kiadó Kft.
ügyvezető igazgatója.
Fekete Pál (1933)
Sportvezető, ökölvívó, vegyészmérnök. A BME-n 1965-ben vegyészmérnöki
oklevelet szerzett. A Selyemkikészítő Gyárban, a Magyar Selyemipari
Vállalatnál, a Finomvegyszer Szövetkezetnél dolgozott. Válogatott ökölvívó
volt, a Haladás versenyzőjeként főiskolai bajnokságot, az MTK színeiben
1957-ben országos bajnokságot nyert. A Magyar Ökölvívó Szövetségben
1969/79 között és 1996/2005 között szakfelügyelő volt, jelenleg elnöki
tanácsadóként tevékenykedik.
Hegedüs Dezső dr. (1933)
Sportvezető, sportrepülő, vegyész. 1960tól a Könnyűipari Minisztérium
Repülő Klub, a Postás Repülő Klub, majd a Műegyetemi és Mezőgazdasági
Repülő Klub (később MSE) vitorlázó repülője. 1986-tól 1996-ig a MSE
titkára, 1989/2003 között a Magyar Repülő Szövetség főtitkára, a nemzetközi
szövetség alelnöke volt. Tízéves klubtitkári tevékenységét többek között
a repülőtéri épületek bővítése és korszerűsítése, jelentős támogatás
megszerzése, a Freiburgi Repülő Egyesülettel testvérszervezet létrehozása
jelzi, valamint működése idején vette fel a repülőklub a Műegyetemi
Sportrepülő Egyesület (MSE) nevet 1990ben. Sportvezetői munkájának kiemelkedő
eredménye, hogy 1969-től közel száz vitorlázórepülő verseny sportszakmai
vezetője volt. 1989-ben Paul Tissandier-díjjal, 2000ben köztársasági
elnöki aranyéremmel tüntették ki. Az ELTÉ-n 1958-ban vegyész oklevelet,
a BME-n 1973-ban műszaki doktori címet szerzett. 1958/89 között volt
a BME oktatója, az Általános és Analitikai Kémia, az Alkalmazott Kémia
és a Fizikai Kémiai Tanszékeken.
Karner István (1934)
Játékvezető, egyetemi hallgató. 1952-ben tette le a játékvezetői vizsgát,
majd 1970ben lett nemzetközi kosárlabda (FIBA) játékvezető. Többek között
ifjúsági EB-n működött közre és számos válogatott mérkőzést vezetett.
1985-ben vonult vissza a játékvezetéstől és négy évig FIBA ellenőrként
dolgozott. 1989 óta a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségében a
versenybíróság tagja, a Magyar Kupák kiírásában és szervezésében tevékenykedik.
A BME-n 1952-től volt vegyészmérnökhallgató 1957-ben történt eltávolításáig.
1958/64 között az Egyesült Izzóban dolgozott, majd 1965/95 között a
Fővárosi Gázműveknél volt műszaki csoportvezető, ipari osztályvezető,
hálózatüzemeltetési főépítésvezető. 1995-től nyugdíjasként még négy
évet dolgozott a TIGÁZ-nál.
Laczkó
Mihály dr. (1935)
Sportvezető, vegyészmérnök. A BME-n 1969-ben vegyészmérnöki oklevelet,
1971-ben műszaki doktori címet szerzett. 1958 és 1962 között a Zsámbéki
Műanyaggyárban dolgozott, majd az Iskolai Taneszközök Gyárának fejlesztőmérnöke
volt. 1962-től munkahelye a Magyar Kábel Művek, ahol üzemmérnök, termelési
osztályvezető, kutatómérnök, műszaki osztályvezető, főmérnök, műszaki
igazgató beosztásokban dolgozott, majd 1985-től vezérigazgató, elnök-vezérigazgató.
1979-ben Eötvös Loránd-díjban, 1981-ben és 1986-ban Kandó Kálmán-díjban
részesült. 1989 és 1993, valamint 1996 és 1998 között a Magyar Labdarúgó
Szövetség (MLSZ) elnöke volt.
Szarka Ernő dr. (1935)
Sportvezető, vegyészmérnök. A BME-n 1959-ben vegyészmérnöki, 1966-ban
élelmiszeripari szakmérnöki oklevelet, 1977ben műszaki doktori címet
szerzett. 1959-ben a Duna Konzervgyárban kezdett dolgozni, 1960/66 között
az Országos Húsipari Kutató Intézetben tudományos munkatárs, 1966/81
között a Gyógyszerkutató Intézet tudományos főmunkatársa, 1981től az
Országos Találmányi Hivatal főelőadója, majd 1990-től osztályvezetője
volt. Sportvezetőként 1977-től a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség
elnökségi tagja, 1977/90 között a Nemzetközi Tájfutó Szövetség technikai
bizottságának tagja volt, résztvett különböző szabályzatok kidolgozásában.
1983-ban a hazai VB technikai vezetője, 1989-ben a skövdei VB nemzetközi
főellenőre volt.
Szontagh Endre dr. (1937-2002)
Sportvezető, vegyészmérnök. A BME-n 1967-ben vegyészmérnöki, 1981-ben
gazdasági mérnöki oklevelet, 1980-ban műszaki doktori címet szerzett.
A Fémipari Kutató Intézet, az Aluterv-FKI munkatársa, majd a Hungaltrade
Kft. ügyvezető igazgatója volt. Az Alumínium Felületkezelők Magyarországi
Szövetségének alapító elnöke, az Európai Alumínium Anodizálók Szövetségének
(EURAS) elnöke volt. A Magyar Szörf Szövetség alelnökeként 1996 és 2000
között a MOB tagja volt, 2000-ben a sydneyi olimpián sportágvezetőként
vett részt.
Huták
Antal (1948)
Játékvezető, vegyészmérnök. 1970-ben tette le a labdarúgó játékvezetői
vizsgát. 1980-tól vezetett NB I-es mérkőzéseket, 1986-ban nemzetközi
(FIFA) játékvezető lett. 1986/93 között 39 mérkőzést vezetett, többek
között BEK és UEFA Kupa, VB- és olimpiai selejtező mérkőzéseket. Ő volt
az Albánia-Spanyolország VB-selejtező játékvezetője. Partjelzőként mintegy
40 nemzetközi találkozón működött. 2006-tól az MLSZ Játékvezetői Bizottságának
elnökhelyettese. A BME-n 1973-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett.
Dolgozott az Egyesült Gyógyszergyárban, a Finomvegyszer Szövetkezetben,
az Interkémia Rt-nél. Jelenleg az általa alapított Tonychem Kft. ügyvezetője.
A cég csomagolóanyag kereskedelemmel, háztartási és kozmetikai cikkek
forgalmazásával foglalkozik.
Hajnal Csaba
Sportvezető, vegyészmérnök. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen 1974-ben
szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézetben
tudományos segédmunkatársként dolgozott. 1977-től a veszprémi kézilabdázók
vezetője, jelenleg az MKB Veszprém KC ügyvezető igazgatója.
Külföldiek
Norman Armitage (Cohn) (USA, 1907-1972)
Vívó, vegyész. 1928 és 1956 között hat olimpián indult. Az amerikai
kardcsapat tagjaként 1948-ban Londonban harmadik, 1932-ben Los Angelesben
és 1952-ben Helsinkiben a negyedik helyen végzett. 1952-ben és 1956-ban
az amerikai csapat zászlóvívője volt. Vegyész diplomát szerzett, majd
New Yorkban kutatási igazgatóként dolgozott.
Joseph Barthel (Luxemburg, 1927-1992)
Atléta, vegyész. 1952-ben a helsinki olimpián 1500 m-en olimpiai bajnokságot
nyert. 1947-től 1951-ig Strasbourgban volt vegyészhallgató, majd az
Egyesült Államokban a Harvard Egyetemen szerzett diplomát. 1962-ben
a Luxemburgi Atlétikai Szövetség, 1972-ben a Luxemburgi Olimpiai Bizottság
elnöke lett. 1977-ben a luxemburgi kormány Közlekedési-Energiaügyi-Turisztikai-Környezetvédelmi
Minisztériumának vezetőjévé nevezték ki.
Örley Szabolcs (1934)
Vívó, vegyész. Az ifjúsági világbajnokságokon 1954-ben Cremonában első,
1955-ben Budapesten a harmadik helyen végzett kard egyéniben. 1954-ben
a budapesti főiskolai világbajnokságon csapatban második, egyéniben
hatodik lett. 1956-ban külföldre távozott. 1960-ban megnyerte az amerikai
kardbajnokságot, majd 1964-ben a tokiói olimpián az amerikai kardcsapat
tagjaként a hetedik helyen végzett. Visszavonulása után golfozni kezdett
A rendszerváltás után közreműködött a Magyar Golf Társaság újjáalakulásában
és 1995-ben szövetségi kapitánynak is felkérték. A Stanford Egyetemen
szerzett vegyész diplomát. A Dow Chemical cégnél kezdetben vegyészként
dolgozott, majd kereskedelmi területre került, a cég európai képviselője
lett. 35 éves sikeres tevékenység után vonult nyugdíjba. Svájcban telepedett
le, de sok időt tölt franciaországi nyaralójában is.
Dr. Ronald Hill (Nagy-Britannia, 1938)
Atléta, vegyész, 1972-ben a müncheni olimpián a maratoni futásban hatodik
lett. 1969-ben Athénben Európa-bajnokságot nyert, 1970-ben Edinburgh-ban
a Brit Nemzetközösségi Játékokon lett első. 1961 és 1983 között 72 maratoni
versenyen vett részt. A Manchesteri Egyetemen textilkémikusként szerzett
doktori címet.
Livio Berruti (Olaszország, 1939)
Atléta, vegyész. Három olimpián vett részt. 1960-ban Rómában 200 m-en
olimpiai bajnokságot nyert, a 4x100 m-en negyedik, 1968-ban Mexikóvárosban
4x100 m-en hetedik helyen végzett. A Padovai Egyetemen 1968-ban szerzett
vegyész oklevelet. Egy textilipari vállalat reklám osztályának vezetője
volt.
Vegyész végzettségűek többek között az alábbi olimpikon
sportolók is:
Az olasz Irene Camber vívónő (1952: tőr egyéni - 1., 1960: tőr csapat
- 3., 1964: tőr csapat - 4.)
A kenyai Julius Kariuki atléta (1988: 3000 m akadály - 1.)
A szovjet Jelena Petuskova díjlovagló (1968: csapat - 2., egyéni - 6.,
1972: csapat - 1., egyéni - 2.)
Az NDK-beli Ottomar Sachse ökölvívó (1976: 81 kg - 5.)
Az NDK-beli Rolf-Dieter Amend kenus (1972: C-2 szlalom - 1.), valamint
Otto Gebhardt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság német alapító tagja.
IRODALOM
Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I-II-III. Babits Kiadó,
Szekszárd, 1994-1995.
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon, 2004.
Helikon Kiadó, Budapest, 2004 Hencsei Pál: A Műegyetemtől a sport élvonaláig.
Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2007.