Meskó Attila geofizikus, környezetkutató, az MTA– ELTE Geofizikai és Környezetfizikai Kutatócsoportjának vezetője, 1980-tól az ELTE egyetemi tanára. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta, ahol 1964-ben kapott (kitüntetéses) geofizikus diplomát. 1965-ben summa cum laude eredménnyel egyetemi doktorátust tett. 1969-ben kandidátus, 1977-ben a tudományok doktora minősítést kapta meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben levelező, 1995-ben rendes taggá választotta. Részt vett a digitális adatfeldolgozás hazai meghonosításában és fontos létesítmények földrengés-biztonságának meghatározásában. 1978-ban megosztott Állami Díjjal tüntették ki. Az utóbbi években a környezet és a fenntarthatóság problémáival foglalkozott. Kilenc könyve, tizenöt egyetemi jegyzete és mintegy 200 dolgozata jelent meg. 1999-ben választották az MTA főtitkárhelyettesévé. A Tényeket Tisztelők Társasága 2002-ben elnökévé választotta. A hazai szkeptikusok székesfehérvári találkozóján 2002 novemberében elhangzott gondolatait az alábbiakban adjuk közre.

A Tényeket Tisztelők Társasága tízéves. 1992. március 19-én, mint a Magyar Szkeptikusok Társasága alakult meg és csatlakozott a szkeptikus társaságok világhálózatához. Eddigi elnökei kiemelkedő tudósok voltak: Szentágothai János és Czelnai Rudolf akadémikusok. A magyar nyelvben a „szkeptikus” szó kissé más jelentésű, mint az angol „sceptical”, ezért a szkeptikusok társasága helyett a Tényeket Tisztelők Társasága (rövidítve: TTT) szerencsés választás volt. A TTT fő célja a racionális és kritikus gondolkodás szellemének és igényének széles körű terjesztése. A társaság tíz év alatt számos rendezvényt és konferenciát szervezett. A Természet Világa mellékleteként több alkalommal publikált Szkeptikus Lapok pedig összefoglalókat közöltek egy-egy fontos témakörről. Az elmúlt tíz évről Staar Gyula adott pontos képet.

Amikor a Tényeket Tisztelők Társaságának jövőjéről beszélek, első gondolatom, hogy építenünk kell az elmúlt tíz év eredményeire. Jól megfogalmazott céljaink elérésére kell törekednünk továbbra is., követve volt elnökeink, Szentágothai János és Czelnai Rudolf útmutatásait.

Szorosabbá kívánom tenni nemzetközi kapcsolatainkat. Ezt az is indokolja, hogy előreláthatóan másfél éven belül Magyarország is az Európai Unió tagjává válik.

Fontosnak tartom és törekedni fogok arra, hogy tagtársaink, szakértőink többször jelenjenek meg a nyilvánosság előtt, mert nem magunkat, hanem a nagyközönséget kell meggyőzni igazunkról.

Nagyon nehéz valakit észérvekkel meggyőzni annak helytelenségéről, amihez már érzelmileg ragaszkodik. A tévhitek kialakulásának megelőzésére kell tehát törekednünk: az igényes, magas színvonalú ismeretterjesztésre, a tudomány álláspontjának érthető, követhető és meggyőző megfogalmazására. De előadásokat kell majd tartanunk azokról a kérdésekről is, amelyeket az áltudomány képviselői és haszonélvezői a képernyőn népszerűsítenek. Ezek köre elég tág, ide tartozik az asztrológia, a gyógyítás és távgyógyítás energia átadásával, a földsugárzás, az antigravitáció és hasonlók.

Fontosnak tartom a fiatalok bevonását ebbe a hosszú távú munkába. Nemcsak azért, mert ők fogják azt folytatni, hanem azért, mert máris kitűnő eredményeket értek el a szemfényvesztők leleplezésében.

Végül, fontosnak tartom, hogy vizsgáljuk azokat az okokat, amelyek hajlamossá teszik az embereket az áltudomány, szemfényvesztés elfogadására. Ezzel kapcsolatban szeretném most a figyelmet néhány globális jelenségre irányítani – természetesen a teljesség igénye nélkül.

Milyen világban élünk?

A XX. század második felében a világ népessége 2,2-szeresére növekedett. Az élelmiszer-gabona termelése 2,9-szeresére, az energiatermelés 4,4-szeresére, míg a gazdasági tevékenység szintje 5,1-szeresére növekedett. A 6 milliárd ember mintegy 600 millió személygépkocsit működtet. Az országok közötti jövedelmi különbségek és egyes országokon belüli különbségek ijesztő gyorsasággal növekszenek. 1,2 milliárd ember él napi egy dollárból és az emberiség fele is csak 2 dollárt vagy annál kevesebbet költhet naponta. (Ez nagyjából havi 15 000 forint.) Számukra lakást, munkát, vizet, táplálékot, közlekedést, egészségügyi ellátást és más szolgáltatásokat kellene biztosítani.

Nem meglepő, hogy az emberek jelentős része nem találja helyét a világban, képtelen feldolgozni a gyors változásokat, nem bízik a tudományban és az irracionális megoldások felé fordul. Az irracionalitás hamis prófétái pedig nagy meggyőző erővel, ügyesen érvelve használják ki a tanácstalanságot és az egyre szélesebb körű kiszolgáltatottságot.

A XX. században a konfliktusok – lokális polgárháborúktól a világháborúkig – óriási veszteségeket okoztak az emberéletben, az intézményekben és az erőforrásokban. A katonai programok még békeidőben is olyan erőforrásokat emésztenek fel, amelyeket egyébként az élelmezésre, egészségügyre, lakásokra és oktatásra fordíthatnánk. Az egész emberiséget megdöbbentő 2001. szeptember 11-i terrorakciók világossá tették, hogy szinte bármikor, békeidőben is lehet rettenetes károkat és szenvedést okozni.

A XXI. században újabb konfliktusok keletkezhetnek a táplálék, a víz és az információ megszerzéséért folytatott versenyből. Szükséges tehát megérteni, hogyan kerülhetők el vagy kezelhetők ezek az események, hogyan biztosítható az intézményeink stabilitása és normális működése.

Mit tehetünk?

A tudományos és technológiai haladás, hatékonyabb ipart és mezőgazdaságot, új energiaforrásokat jobb minőségű termékeket, egészségünk javulását és környezetbarát technológiákat ígér. A tudományos, technológiai és egészségügyi fejlődés azonban csak akkor következhet be, ha azt a világ országainak politikai akarata és nemzetközi együttműködése támogatja, szociális és gazdaságpolitikájával megerősíti.

Az emberiség csak akkor fogja túlélni a XXI. századot, ha a természet erőforrásainak pazarlását a fenntartható, megőrző működtetés, a gazdaságban az önzés és kíméletlen versengés helyét az együttérzés és együttműködés váltja fel. A tudomány munkásainak felelőssége nemcsak az, hogy megismerjék, leírják a folyamatokat, nemcsak az, hogy új eljárásokat dolgozzanak ki az ipar, mezőgazdaság, közlekedés, energetika fenntartható működtetésére, de mindezt meg is kell értetniük, el kell fogadtatniuk a döntéshozókkal és a társadalommal.

A fennmaradásunkat biztosító stratégia központi eleme a tudományos, mérnöki és egészségügyi kapacitások világméretű, erőteljes növelése. Szélesebb körben és hatékonyabban kell használni a meglévő ismereteket, új tudásra kell szert tenni tudományos kutatás révén. Támogatni kell a természettudományok és társadalomtudományok együttes részvételével végzett kutatásokat annak érdekében, hogy a globális folyamatok humán hatásait, közöttük az egészségünkre gyakorolt hatásait jobban megértsük.

Mit tehet a TTT?

A Scientific American legutóbbi számában (2002. szeptember) Michael Shermer a szkeptikus rovatban idéz a National Science Foundation (NSF) kétévente kiadott beszámoló jelentéséből. A jelentés a tudomány megértéséről – többek között – a következő szomorú tényeket állapítja meg: a felnőtt amerikaiak 30%-a hiszi azt, hogy az ufók más civilizációk űrjárművei, 40%-a azt hiszi, hogy az asztrológia tudományos diszciplína, 32%-a hisz a szerencsés számokban, 70%-a elfogadja a mágneses térrel való gyógyítást.

A probléma okát kutatva megállapítja, hogy az amerikaiak 70%-a még mindig nem érti, hogyan működik a tudomány, nincs tisztában a kísérletezés jelentőségével, a hipotézisek ellenőrzésének fontosságával. Több és jobb természettudományos oktatást javasol, amit azzal is alátámaszt, hogy a gimnáziumot és főiskolát végzetteknél ez az arány 47%. A csak középiskolai végzettségűek 62%-a és a legalacsonyabb végzettségűek 83%-os értéke együtt adja ki a 70%-os átlagot.

Nem csak azt kell tanítani, hogy a tudomány mit fedezett fel, hanem azt is: hogyan működik. Egy másik cikk kapcsolatot keresett a tudományos ismeretek és a paranormális jelenségekben való hit között. A szerzők, W. Richard Walker és szerzőtársai, arra a következtetésre jutottak, hogy azok a diákok, akik nagyon jól szerepeltek a tudományos ismeretekben, nem voltak kevésbé szkeptikusak a pszeudotudományos állításokkal szemben, mint azok, akiknek tudományos ismeretei igen gyengének mutatkoztak. Látható, hogy nem csak a tényeket kellene megtanítani, de a tudomány módszereit is, amivel ezeket a tényeket megállapították. Nem csak azt kellene megtanítani az embereknek, hogy mit gondoljanak, hanem azt is, hogy hogyan gondolkodjanak.

A tudomány nem egymástól független tények sokasága. A tudomány módszerek együttese, amelyeket arra használunk, hogy leírjuk és megértsük a jelenségek egy körét és felépítsünk ebből egy olyan rendszert, amit aztán bárhol és bármikor megismételhető kísérletek, mérések alapján elutasíthatunk vagy megerősíthetünk. Azok, akik nem értik meg, hogyan működik a tudomány, mindig is fogékonyak lesznek a pszeudotudomány szirénhangjai számára, függetlenül attól, hogy milyen okosak.

Véleményem szerint nekünk a becsapott és megtévesztett milliók oldalán kell állnunk, azt kell elérnünk, hogy drágán megvett hatástalan „gyógymódok” helyett valódi kezelést kapjanak, azt kell elérnünk, hogy a világról és jelenségeiről hamis képek helyett a valóságnak megfelelő ismeretekre tegyenek szert. Ez tudja segíteni őket életükben és munkájukban. Szeretném tehát, hogy a Tényeket Tisztelők Társasága ne valakik ellen, hanem nagyon sok ember érdekében cselekedjen.

Sok teendőnk van, és nem számíthatunk gyors sikerekre. Ennek tudatában is kérem önöket, tegyük meg, amit tudunk, érjük el, amit lehetséges. Erőfeszítésüket, munkájukat előre is köszönöm.