Keszthely a Balaton-part egyik leglátogatottabb városa, amelyet turisták százezrei keresnek fel évente, s ez nemcsak a település vízparti helyzetének köszönhető, hanem számos kultúrtörténeti, művelődéstörténeti emléknek is. Abban, hogy Keszthely a XVIII-XIX. századra nemcsak gazdasági központtá, hanem a szellemiség és a kultúra bölcsőjévé is vált, döntő szerepe volt a Festetics családnak, amelynek a világra és elsősorban Európára nyitott szemlélete és gazdasági fejlesztései mind a város, mind a környező táj alakulására hatást gyakoroltak. A család egykori uradalmi központja a mai városnak is meghatározó része, s a körülötte elterülő park kertművészetünk egyik legszebb alkotása.

A keszthelyi kastély és a hozzá tartozó park nem csak Keszthely város középpontja volt, mert település- és térségszervező ereje a város határain messze túllépett. Egy 1878-ból származó térkép tanúskodik arról, hogy a keszthelyi uradalom a Kis-Balatontól a Vindornyai-lápig, a keleti oldalon pedig a Keszthelyi-hegység szívéig közel megyényi területet ölelt fel.

A család keszthelyi uradalmának története Festetics Kristóf birtokszerzése révén kezdődött, aki a környékben nevezetes Pethő családtól 1739-ben megvásárolta birtokait, és 1745-ben megkezdte a kastély építését. Tevékenységét az újító szándékkal párosuló birtokrendezés jellemezte: a Hévízi-tó csatornájának tisztítására bivalyokat rendelt, kórházat és gyógyszertárat építtetett, valamint vitorlás gályát létesített a Balatonon. A kastély parkjáról több látványos terv is fennmaradt, melyet Hofstädter Kristóf készített barokk stílusban. XIV. Lajos, a Napkirály kedvenc gyümölcse, a narancs már az XVII. században közkedvelt volt, és tartása divattá vált szerte Európában. Olyannyira, hogy teleltetésére ún. narancsházat, orangerie-t létesítettek, mely a barokk főúri kertek elengedhetetlen tartozéka lett. Így nem csoda, hogy Hofstädter Kristóf terveiben dézsás narancsfákat és orangerie-t is láthatunk. A kertben egyszerű téglalap alakú táblák szerepelnek a rajzokon, melyekben szabályos rendben gyümölcsösök és veteményesek állnak.

Festetics Kristófot 1768-ban bekövetkezett halála után Festetics Pál követte, aki kibővítette a döntően gyümölcsösként funkcionáló kastélykertet. A barokk kertek legnagyobb újítása a reneszánszot követően az volt, hogy a terek rendezésében mindhárom dimenzió hatását kihasználták. Előszeretettel alkalmazták a nagy átlátásokat, az ún. "vue"-t, melyet fasorokkal, egyenes útvonalvezetéssel hangsúlyoztak, architektonikus rendben. A keszthelyi kastélyparkra készült új tervben is érvényesültek ezek az elvek: szabályozták, egyenes vonalúvá tették a kibővített gyümölcsöst átszelő Csókakői-patakot, a kastély középtengelyének folytatásában kettős hársfasort ültettek, a gyümölcsöstől északnyugati irányban pedig vadaskertet hoztak létre. A kert és a táj összekapcsolására a "vue"-t nyitó Bécsi kapu épült, melyen keresztül a vadaskert és a várostól délre fekvő fácános is könnyen elérhető volt.

1782-ben Festetics György, a család méltán legnagyobb hírű személyisége örökölte meg a családi birtokot. György vasszilárdsággal vette kezébe a birtok irányítását, és Pál adósságainak rendezése után nagyarányú fejlesztésekbe kezdett. Személyiségében egyszerre érvényesült a gazdasági szempontokat követő birtokirányító politikus, aki térség- és városfejlesztési szempontokat egyaránt követett; valamint a kultúrát és a művészeteket támogató felvilágosult gondolkodó. Györgynek köszönhetően megszületett az első magyar gazdasági iskola, a Georgikon mezőgazdasági tanintézet, 1797-ben. Az intézmény számára nemcsak tanárokat képeztetett, hanem szállással, ellátással, ösztöndíjjal, végzés után pedig állással látta el a jelentkezőket. A gyakorlatokhoz tangazdasági helyszíneket biztosított, és két ún. "fáskertet" hozott létre: a gyümölcsöstől délre, az út túloldalán mesterséges barlanggal ellátott ún. Grottás kertet és a gyümölcsös szomszédságában sövényszínházzal gazdagított ún. Theatromos kertet. Utóbbiban rendezték - 1817-től évente kétszer - az Apollón és a múzsák hegyéről elnevezett Helikon irodalmi ünnepségeket. A keszthelyi kastélyt átépíttette és bővíttette. Ezekbe a díszes termekbe került a levéltár és a ma is látogatható híres könyvtár.

Hévíz gyógyászati jelentőségét felismerve 1795-ben orvosi ellátással fürdőházat létesített az akkor még mocsaras, "posványos" tó közelében. Az egykori római erőd (Mogentiana) átkelőhelyénél, a mai Fenékpusztán kikötőmólót építtetett. Az egykori erőd helyén klasszicista stílusú díszes majorság épült, amelyhez vadászház, méhes, allékkal keretezett fácánoskert tartozott.

A kastélykert legjelentősebb, máig érvényes átalakítására azonban még várni kellett. A kisebb módosítások után György örökségét FesteticsLászló vette át, aki grandiózus elképzeléseit korlátozott anyagi lehetőségei miatt kevéssé tudta megvalósítani. Az ő idejéből származik a kastélypark oroszlános kútja, melynek oroszlánjait, a Festetics család címerállatait, JosephKlieber szobrász faragta.

A kert újítójának tartott II. Festetics Tasziló 1883-ban örökölte meg a Lászlót követő I. Taszilótól birtokait. A kastély végleges formájának kialakítását a kert átformálása követte. Tasziló nagy utazó lévén, a kert átalakítási szándékában megerősítették angliai útjai.

Megbízottja, az angliai származású neves tájkertész, Henry Ernest Milner nagyszabású terveket készített (1885-ben) a kastély környezetének átalakítására. Az ő ötlete volt, hogy a közút nagyobb ívben kerülje el a kastély épületét és olyan kertépítészeti megoldást alkalmazott, hogy a közút felőli magas kerítésfalat a kert felől földfeltöltéssel és növényzettel takarják. Így az út zavaró tényezőit kiküszöbölve, a tájképi igényeknek megfelelően folytatódott a látvány a távoli tájban, a Balaton irányába. Az ívessé vált előkertben a kastély előreugró épületszárnyának középtengelyében utat létesített, csakúgy, mint a kastély vonalával párhuzamosan. Az utak metszéspontjába került a szökőkút, a kastéllyal párhuzamos út lezárására pedig egy-egy kerek szőnyegágyat tervezett. A középtengely díszes gloriettel zárult, melynek két oldalán szabad kilátást élvezhettek a Balaton és a város felé. Az előkert létesítése miatt a várostól a grófnak területre volt szüksége. Ennek kiváltására ajánlotta fel a Balaton közelében lévő nagy kiterjedésű parkot, a Helikon ligetet, mely a város máig fontos zöldfelülete. A kastély ma is látható impozáns főbejárata már az eredeti főutca vonalában áll, így a főutca egyik végén a plébániatemplom, másik végén a kastély kapuja van.

Az előkert növényei közül kiemelkedő szépségűek a kastély bejárata előtt álló japánakácok (Sophora japonica "Pendula") évszázados példányai. A tengely mentén a sötét lombú, termetes tiszafák (Taxus baccata) a régi idők tanúi. A torony alatt találhatjuk a nagy virágú liliomfát (Magnolia x soulangiana), amelynek felálló, különlegesen szép, harang alakú virágai április végén május elején nyílnak. Az északi szárny védelmében fejlődik a mediterrán hangulatot idéző selyemakác (Albizia julibrissin). Ebben a kertrészben gyakran találkozhatunk a nyugati ostorfával (Celtis occidentalis), melynek egyik hatalmas példánya ad árnyékot a kastélymúzeum közelében Festetics György szobrának.

Az előkertet záró félköríves út mentén a közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) idős példányai mellett az Észak-Amerikából származó vörös vadgesztenyére (Aesculus pavia) és az előző kettő keresztezése nyomán létrejött hús színű vadgesztenyére (Aesculus x carnea) figyelhetünk fel. A két utóbbi faj érdekessége vörös virágszíne, melyekben májusban és júniusban gyönyörködhetünk.

Az előkertet a szoszédos közúttól feketefenyőkből (Pinus nigra), nyugati ostorfákból, örökzöld bangitából (Viburnum rhytidophyllum) álló zöld sáv zárja le, Milner ötletéhez híven.

Milner a hátsó kertet is átalakította, a kor divatja szerint virágokkal díszített kertrészt, ún. "pleasure-ground"-ot hozott létre. A hátsó udvar a kastélytól távolodva fokozatosan alakult át tájkertté: a parterre-ek mögött, az új istálló-kocsiszín (melynek rekonstrukciós munkái jelenleg zajlanak) kitakarására növényzettel ellátott kis dombot létesített, ez elé került a látványos vízeséssel, híddal ellátott kerti tó. Talán innen, a vízesés tetejéről a legszebb ma is a kastély.

A hátsó kertet feltáró, a kastélyt délről megkerülő út mentén ma hatalmas mezei juharok (Acer campestre) között visz el utunk. Itt, az egykori "királynői kert" szomszédságában találkozhatunk a park egyik legérdekesebb fájával, a páfrányfenyővel (Ginkgo biloba). A parkban élő példányok közel kétszáz évesek, még Festetics György idejében ültették őket. A gróf annyira büszke volt erre a fára, hogy névjegyére is rárajzoltatta. Ennek szomszédságában találjuk a kocsányos tölgy oszlopos fajtájának koros példányát (Quercus robur "Fastigiata").

György fia, László ültette az oroszlános kút közelében álló három hatalmas fekete diófát (Juglans nigra).

Az oroszlános kút mellett tiszafa- és magyal- (Ilex aquifolium) csoportokkal találkozhatunk. Ezen a részen számos, különleges növény tenyészik, mint a lant alakú leveleiről és zödessárga-narancssárga virágairól könnyen felismerhető tulipánfa (Liriodendrontulipifera), a még a törzsén is virágokat hozó júdásfa (Cercis siliquastrum), vagy a terméséről elnevezett szivarfa (Catalpa bignonioides).

Az úton tovább haladva ligetes részre érünk, melyben tű- és pikkelylevelűekből álló csoportok mellett található a park egyetlen platánja (Platanus orientalis), amelyet még Milner telepített erre a helyre. A platán érdekes megjelenése ("foszló" kéreg, szépen színeződő levél és különleges termés) miatt a XVIII. században rendkívűl népszerűvé vált, hatalmas termetével a kastélyparkok elmaradhatatlan dísze lett.

A park hátsó részében láthatjuk, hogyan képzelte Milner a tájkertté alakítást. Itt már szinte nyomát sem találjuk az emberi kéznek. Egymástól 30-40 méterre hatalmas, több száz éves kocsányos tölgyek (Quercus robur), kislevelű hársak (Tilia cordata) és mezei juharok (Acer campestre) állnak a gyepben. Olyan érzésünk támadhat itt, mintha egy mesebeli pagonyba csöppentünk volna. Itt található a park legidősebb fája is, egy kocsányos tölgy, amely a legszerényebb becslések szerint is 400 év körüli.

A park déli csücskében illatos virágú jezsámen- (Philadelphus coronarius) csoportok között díszlik a japán erdők árnyas cserjeszintjéből származó japán juhar (Acer palmatum) és a szeszélyesen termő füge (Ficus carica).

A fás ligetből észak felé fordulva megpillanthatjuk az Észak-Afrikából származó Atlasz-cédrus kék fajtáját (Cedrus atlantica "Glauca"). Fátyolszerű megjelenésének szép ellenpontja szomszédja, a kocsányos tölgy szeldelt levelű fajtája (Quercus robur "Pectinata").

Ennek az útnak a végén jutunk el a Milner által tervezett tóig, amelyet feketefenyők öveznek. A tó nyugati oldalán, a japánakácok (Sophora japonica) között, idős páfrányfenyő (Ginkgo biloba) bújik meg.

A kastély felé haladva örökzöld csoportok kontúrja látható, amelyeket többek között feketefenyő (Pinus nigra), erdeifenyő (Pinus sylvestris), kolorádófenyő (Abies concolor), virginiai boróka (Juniperus virginiana) és havasi törpefenyő (Pinus mugo) alkot.

A kastélyhoz visszaérve, a változatos színekben pompázó egynyári virágokból és nyírt puszpángból (Buxus sempervirens) álló díszudvart csodálhatjuk meg. A virágágyak közötti szökőkutak játékos vízsugarai a fényűző arisztokrácia idejében is a kastélykertek nélkülözhetetlen elemei voltak. Vízutánpótlásukra a mai technika hiányában ötletes megoldásra volt szükség a Festeticsek idejében.

Források tanúsága szerint II. Tasziló nevéhez kötődik a kastély megnövekedett vízigényét kielégítő gravitációs rendszerű vízvezeték létesítése, melyet Vonyarcvashegytől építettek ki a kastélyig. A kert szépítésében felesége, Mary Douglas Hamilton is támogatta, aki a gyenesdiási szépkilátó területén lévő feketefenyőket ültette.

1885-ben épült a romantikusan idealizált majorsági épület, a Schweitzerei. Ez ma is áll, főhomlokzata a park felé néz, de maga az épület már a parkon kívül helyezkedik el. Az összesen 72 kataszteri hold nagyságú területet magas téglakerítéssel vették körül. 1760-ban létesült a kastélykert déli oldalán a kertészet, melyben 1880-ban építették meg a pálmaházat, mely ma is áll.

Az idős herceg 1925-ben változtatott utoljára a parkon, a ránk örökül hagyott impozáns együttes a második világháborúig változatlanul maradt fenn.

A háború és az azt követő időszak legnagyobb vesztesége - sok más magyarországi kastélyhoz hasonlóan - nem az épület fizikai károsodásában (bombázások, lövések), hanem a műtárgyveszteségben mérhetők. A sok, gyakran környékbeliek által "kimentett" érték ellenére a könyvtár és a levéltár szinte sértetlen állapotban élte túl ezt az időszakot.

1947-ben a kastély és a park állami tulajdonba került. A rövid ideig itt állomásozó szovjet hadseregtől a Magyar Honvédség vette át a terület kezelését, így a park nyugati részében a negyvenes évek végén laktanyaépítés kezdődött. A parkot a hadsereg céljaira alakították át, az útvonalakat leaszfaltozták. Az átalakítás teljes mértékben a funkcionalitás elveit követte: a létesítmények építésekor az elsődleges szempontok között nem szerepelt az értékes növényzet kímélése, így a növényállomány jelentősen sérült az átalakítások során. A nyugati parkrész lassan kezdte elveszíteni eredeti arculatát.

A hatóságok felismerték, hogy a kastély megmentése érdekében hathatós beavatkozásokra van szükség, így 1952-ben, öt évvel azután, hogy állami tulajdonba került, hivatalosan is műemlékké nyilvánították. Annak ellenére, hogy a rekonstrukciós munkálatok kezdete is erre az időszakra tehető (múzeumot alakítottak ki az épületben), a keleti és nyugati terület jogilag még mindig egységes volt. A szétválasztás bő egy évtized múlva, 1964-ben történt meg. A nyugati parkrész teljes egészében a honvédség kezelésébe került, s az egykori hercegi parkban gomba mód szaporodtak az építmények. Összesen ötvenkét épületet, föld alatti raktárat létesítettek és nagy burkolt felületeket, gyakorlótereket alakítottak ki. A beavatkozások következtében az eredeti növényzet hetven százaléka elpusztult. Nagyobb összefüggő zöldterületként egyedül a keleti oldal fás csoportjait lehet megemlíteni. Ezt a területrészt a szabadidő eltöltésére, pihenésre tartották fenn.

A megosztást követően a kastélyhoz tartozó parkrészt természetvédelmi területté nyilvánították, s a kastély mellett a park helyreállítása is elkezdődött a Műemlékvédelmi Hivatal irányításával. A kert rekonstrukciós terveit Schrenk Ágnes és Havassy Gabriella készítette. A munkák a nyolcvanas évek közepére fejeződtek be.

Az eddig eltelt idő alatt azonban nemcsak a honvédség területfoglalása és a megmaradt területek rekonstrukciója állította komoly feladatok elé a műemlékvédelmet, hanem a belvárosban található, utcahossznyi műemlékegyüttesek miatt a város fejlődését is.

A rendezési munkálatok eddigi talán legnagyobb eredménye a kastély melletti istálló-kocsiszín és környezetének felújítása, mely a közeljövőben fejeződik be. Az egykori romos épület ma már eredeti szépségében pompázik. Szintén befejezéséhez közeledik az egykori kertészet területén épült öntöttvas pálmaház és a kapcsolódó három üvegház helyreállítása. A rekonstrukciós munkálatok során számos, a kastélyhoz nem illő épület elbontására volt szükség. Ezen, a kastélytól délre fekvő 2,5 ha-os területen - a tervek szerint - a Balaton-vidék botanikus kertjét alakítják ki, a Balaton-felvidék ritka, védett növényeivel.

A volt laktanya területén az épületeket elbontották. A meglévő ötvenkét épületből csak kettőt hagytak meg. Egyik az iszlám művészetek házának, a másik pedig Windischgrätz trófeáinak, vadászmúzeumnak ad majd otthont.

A távlati tervek szerint a rekonstruált sövényszínház és Bécsi kapu mellett a parkban új látványosságokat is terveznek: többek között szabadtéri színpadot, nagy területű rózsakertet, lugast, kilátót, egy kéthektáros tavat, zodiákus kertet és zenepavilont, melyeket az egykori, helyreállított utak nyomvonalán, közel 5 km hosszú sétaúthálózaton keresztül lehet majd elérni. A közelmúltban nagy vihart kavart az az intézkedés, miszerint újabb 37 ha-os terület került a kastélymúzeum tulajdonába. Ez a volt laktanya területétől nyugatra eső területet fedi, melyre - a város elképzelése szerint - lakóparkkal összekapcsolt csendes ipari park épült volna. Ezen a területen azonban - ahogyan azt számos egykori tervlap bizonyítja - a kastélyparkhoz szervesen kapcsolódó vadaspark terül el, kialakítva ezzel a Hévízt is magába foglaló tájképi együttest.

A keleti parkrész rekonstrukcióját a jövő évben kezdik el, s a tervek szerint a területet kettészelő közutat is ekkor zárják le. A munkálatok - Czoma László, a kastélymúzeum igazgatója szerint - előreláthatólag öt évig tartanak majd. Ha befejeződnek a felújítások, újra részünk lehet abban, ami több mint hatvan éve senkinek nem állt módjában: teljes pompájában csodálhatjuk meg hazánk egyik legcsodálatosabb műemléki és kertművészeti alkotását.

Irodalom

Alföldy G.: A keszthelyi Festetics-kastélypark rövid története. In: Alföldy G.-J. Szikra É.-Mőcsényi M.-M. Szilágyi K.: Királyi és hercegi kertek Magyarországon. Bp., 2001

Bontz József: Keszthely város monográfiája. Keszthely, 1896