Magyarország lakosságának kb. 30 százaléka valamilyen allergiás betegségben szenved, ezen betegek 65 százaléka pollenérzékeny, s ennek az érzékenységnek legalább 60 százaléka a parlagfű pollenjétől ered. Az Alföld déli része (Szeged) a parlagfű pollenjével az egyik leginkább veszélyeztetett terület, nemcsak a Kárpát-medencében, hanem egész Európát tekintve, sőt világméretekben is.

Cikkünk célja annak tanulmányozása, hogy a meteorológiai elemek hogyan befolyásolják a parlagfűpollen koncentrációját egy közepes méretű dél-alföldi városban - Szegeden.

A pollenallergia széleskörűen elterjedt betegség lett a XX. század végére. Napjainkban átlagosan minden ötödik-hatodik személy szenved ebben az immunrendszeri betegségben Európa-szerte. A szénanátha kellemetlen tünetekkel jár, s asztmához vezethet. Ismeretes, hogy azok, akik pollenallergiában szenvednek, nem tudnak koncentrálni a munkájukra, nem érzik jól magukat, s gyakran kerülhetnek betegállományba.

1. ábra. A Kárpát-medence Európában (fent), Csongrád megye Magyarországon (balra lent) és Szeged Csongrád megyében az adatforrások elhelyezkedésével (jobbra lent). 1: automata meteorológiai állomás; 2: pollencsapda; 3. Mellkasi Betegségek Szakkórháza, Deszk

Magyarország lakosságának 30 százaléka szenved valamilyen allergiában. A betegek 65 százaléka pollenérzékeny, s ennek legalább 60 százalékát a parlagfű pollenje okozza. Megdöbbentő, hogy az allergiában szenvedő ismert betegek száma megduplázódott, az allergiás eredetű asztmatikus megbetegedések száma pedig négyszeresére nőtt a Dél-Alföldön az 1990-es évek végére a 40 évvel korábbi adatokhoz képest.

2. ábra. A napi parlagfű pollenszámok évi összege, Szeged, 1997-2006

A pollenallergiát okozó legfontosabb fajok Európában a következők: fűfélék (Poaceae), nyír (Betula), üröm (Artemisia) és Dél-Európában az olajfa (Oleaceae). Az 1980-as évektől egy új faj csatlakozott hozzájuk, mely rendkívül agresszíven terjed. Mind több országban jelenik meg, virágzása hosszú ideig (némely esetekben 3 hónapig is) tart és nagy mennyiségű pollent termel. Pollenjét belélegezve a szénanátha jellegzetes tünetei (köhögés, tüsszentés, orrfújás, a szem és az orr nyálkahártyáinak gyulladásai) igen hamar jelentkeznek. Ez a rövid levelű vagy közönséges parlagfű (Ambrosia artemisiifolia = Ambrosia elatior). (Az ambrózia valamikor a görög istenek ízletes étele volt, melyet azért fogyasztottak, hogy örökké éljenek. Bár a parlagfű latin neve, illetve az említett ízletes étel ógörög elnevezése ugyanaz, mégis két, teljesen különböző dologról van szó. Az ambrózia az ógörög istenek újszülötteinek a kizárólagos tápláléka volt. Hol ételként, hol italként emlegetik az irodalomban. Úgy képzelték, hogy az ambrózia valamilyen - mézből készült - kivonat. Sebgyógyító erőt is tulajdonítottak neki.) Másrészről klinikai kutatások igazolták, hogy a parlagfű rendkívül allergén pollenje a legkiterjedtebb, legsúlyosabb és legtartósabb szénanátha fő okozója.

A Dél-Magyarországon 1990-1996 között vizsgált különböző növények pollenszámának évi összegei közül a parlagfűé kb. a felét (47,3%) teszi ki az összes többi növény együttes évi pollentermelésének. Jóllehet ez az arány számottevően függ meteorológiai tényezőktől (1990-ben ez az arány 35,9%, míg 1991-ben 66,9%), a parlagfű a legfontosabb aero-allergén növénynek tekinthető.

A parlagfű eredete és elterjedése
Ez a kellemetlen gyomnövény valószínűleg Észak-Amerika déli régióiból származik. A parlagfű a szabad természet és a száraz klíma kölcsönhatásában alakult ki. Az Ambrosia nemzetség 42 faja közül csupán a tengermelléki parlagfű (Ambrosia maritima) őshonos Európában - nevezetesen a Mediterráneumban. Legkorábban Dalmáciában (Horvátország) telepedett meg, ahol endemikus növénynek számított Raguza (ma Dubrovnik) homokos tengerpartjain. Ismert volt továbbá Budva (Montenegró) térsé­gében, valamint a part menti szigeteken is. A parlagfüvet először 1842-ben írták le. Nyugat-Európában Brandenburgban (Németország) jelent meg legkorábban, 1863-ban. Ugyanakkor ez idáig már négy amerikai parlagfűfaj telepedett meg Európában: az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia = Ambrosia elatior) (másik elnevezése: rövid levelű parlagfű), óriás parlagfű (Ambrosia trifida), évelő parlagfű (Ambrosia psilostachya) és az ezüst parlagfű (Ambrosia tenuifolia). Európában a rövid levelű parlagfű terjedt el leginkább.

3. ábra. Átlagos napi pollenkoncentrációk, Szeged, február 1 - október 31, 1997-2006 

A parlagfű elterjedése Európában a második világháború után kezdődött. A különböző parlagfűfajok magvai vöröshere-magvak, valamint gabona importjával hajószállítmányok révén kerültek át Amerikából Európába. Ily módon valószínűleg az európai kikötőkből terjedtek tova: pl. Rijekából és Horvátországból a Dunántúl felé, Triesztből és Genovából Észak-Olaszország felé, valamint Marseille-ből a Rhône völgye felé.

Napjainkban a parlagfűvel leginkább fertőzött három régió Európában: a Rhône völgye, Észak-Olaszország, s az összes közül a legfertőzöttebb: a Kárpát-medence.

Ausztria legkeletibb részének levegője is nagymértékben szennyezett. A parlagfű pollenje feltehetően Magyarország felől jut be Burgenland, illetve Bécs levegőjébe augusztus és szeptember folyamán, amikor a délkeleti szelek az uralkodóak a térségben. 

Szlovákiában a parlagfű forrásvidéke a Csallóköz. Először a délnyugat-szlovákiai Révkomáromból adtak hírt róla 1949-ben. Az itteni parlagfű magvai részben helyi eredetűek, részben pedig a déli szelekkel Magyarország felől érkeznek. Parlagfűmagvak érkezhettek még Szlovákiába gabonaszállítmányokkal is a volt Szovjetunióból.

Ugyanakkor Európa pollentérképe napjainkban is változik, többnyire kulturális tényezők (pl. növények - nyír, ciprus - behozatala városi közparkokba) a gyakoribb nemzetközi utazások, valamint a klímaváltozás hatására. 

A parlagfű Magyarországon
Magyarországon a parlagfüvet először Orsovánál (az ország déli határa közelében, a Duna mentén) észlelték a XX. század elején. Nálunk a parlagfű egyik ismert elnevezése: "szerb fű", mely egyúttal származási helyére is utal. Az ürömlevelű parlagfű akklimatizálódott a leggyorsabban, csupán ez a faj él Magyarország-szerte. Az 1920-as években a rövid levelű parlagfű példányaira bukkantak a Dél-Dunántúlon, s a faj fokozatosan - 30 éven belül - az egész Dunántúlon elterjedt. Azóta az egész országban megtalálható, s a leggyakoribb gyomnövénnyé vált. Ugyanakkor 1968-ban még egyetlen parlagfűpollent sem találtak Szegeden. Az Alföld déli részének klimatikus adottságai különösen kedveznek a parlagfű fejlődésének. Ily módon fenofázisaik (csírázás, növekedés, virágzás, magtermelés) korábban kezdődnek, s tovább tartanak, mint az ország többi részében. 

A parlagfű éghajlati, ökológiai, mezőgazdasági 
és társadalmi háttere
A parlagfű csak ott marad meg, s ott fejlődik, ahol számára a virágzás és pollenképződés klimatikus feltételei biztosítottak. Például a száraz nyarú mediterrán Görögországban, vagy az óceáni klímájú Hollandiában csupán gyér, túlélő parlagfűpopulációk vannak, melyek nem képesek olyan mértékben elszaporodni, hogy az a parlagfűpollen magas koncentrációjával, s ily módon egészségkárosító hatással járna. Görögországban a nyár túlságosan száraz, míg Hollandiában az túl hűvös és csapadékos. Hazánk éghajlata (meleg-mérsékelt, egyenletes évi csapadékeloszlással) kedvező a parlagfű fejlődése, hosszan tartó virágzása és jelentős mennyiségű pollenkibocsátása szempontjából. Minden példány pollentermése néhány ezer darabtól kezdve elérheti a 60 ezer pollenszemet is évente. Pollenjének túlélési ideje a talajban hosszú (5 évtől több mint 20 évig terjedhet). 

4. ábra. A parlagfű pollenek száma (db/m³/nap) és ötnapos mozgó átlagaik, Szeged, 1997-2006. A pontozott vonalak a vizsgált időszak átlagait jelentik. A függőleges vonalak a fő pollinációs időszakot mutatják 

Magyarországon a parlagfű virágzásának fő időszaka az augusztus, de a virágzás július második felétől október végéig tarthat. Akkor borul virágba, amikor a pollenje már megérett. A pollinációs időszak tartama és a pollenképződés mértéke jelentősen függ a meteorológiai tényezőktől, elsősorban a hőmérséklettől, a légnedvességtől és a besugárzási viszonyoktól. A növekvő hőmérséklet és csökkenő légnedvesség fokozza a pollenképződést. Megfigyelték, hogy a pollenkibocsátás reggel 8 óra körül kezdődik, amikor a hőmérséklet emelkedni kezd, s vele párhuzamosan a légnedvesség csökkenésnek indul, és dél körül fejeződik be. A parlagfű napi pollentermelése egycsúcsú eloszlást mutat, dél körüli maximummal. 

A parlagfű nem csupán az egyik legveszélyesebb aero-allergén növény, hanem igen kártékony gyom a mezőgazdaság számára. Gyakran megfigyelhető utak mentén, vasúti töltéseken, parlagon hagyott területeken, művelésbe vont földeken. Mivel új fajnak számít a magyarországi flórában, egyetlen természetes versenytársa sincs. A fény fokozza csíraképességét, így a parlagon hagyott területeket és a kevert talajokat nagyon hamar ellepi. A magyarországi talajok ideálisak a megtelepedése és fejlődése számára. Ily módon a parlagfű széleskörűen elterjedt és homogén növénykultúrákat alkot az egész országban. Különleges tulajdonságai miatt kiszoríthat élőhelyéről más növényeket, sőt még évelő növényeket is és - versenytárs hiányában - domináns növénnyé válhat. Ezenkívül a parlagfű - a többi gyomnövényhez képest ? kevésbé érzékeny a vegyszeres gyomirtó szerekkel szemben. 

A napjainkban zajló társadalmi változások is elősegítik a parlagfű gyors terjedését. A rendszerváltozást követően a korábban termelőszövetkezetekhez tartozó mezőgazdasági területeket országszerte fölparcellázták, majd privatizálták. Az alapvető követelmény továbbra is a föld megművelése és a gyommentesítés maradt. Azonban az új tulajdonosok - miután birtokon belülre kerültek - nem foglalkoztak a szabályozókkal, ami a gyom gyors terjedését vonta maga után. 

Felhasznált adatok
Szegeden a levegő pollenkoncentrációját egy nagy teljesítményű pollencsapdával (Lanzoni VPPS 2000) mérik 1989 óta. A mintavevő a belvárosban működik, a Szegedi Tudományegyetem Ady téri épületének tetején, a város szintjétől kb. 20 m magasságban. A meteorológiai adatok a parlagfűpollen mintavételi helyétől 2 km távolságban - egy forgalmas útkereszteződésben - található monito­ring állomásról származnak, melyet az ATIKÖFE (Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség; felügyelő szerve: Környezetvédelmi Minisztérium) működteti. 
Az adatbázis 13 meteorológiai elemnek, valamint a parlagfű pollenkoncentrációjának (db/m3) tízéves (1997-2006) napi értékeit tartalmazza részben a vizsgált július 15. - október 15. közötti 93 napos időszakra, részben pedig a vizsgált tízéves periódus fő pollinációs időszakaira, melyek az évi összes pollenkoncentráció 90%-át lefedő időszakokat veszik figyelembe, eltekintve a kezdő 5%-ot és a végső 5%-ot tartalmazó időszakoktól.

A vizsgálatba vont 13 meteorológiai elem napi értékei a következők: középhőmérséklet, maximum hőmérséklet, minimum hőmérséklet, napi hőmérsékleti ingás, légnyomás, relatív nedvesség, harmatpont hőmérséklet, telítettségi gőznyomás, tényleges gőznyomás, potenciális evapotranszspiráció, globális sugárzás, szélsebesség és szélirány. 

5. ábra. A tízéves napi átlagos parlagfű pollenszámokat tartalmazó idősor azon részmintái (ún. "törései"), melyek átlaga szignifikánsan eltér a teljes mintaátlagtól, Szeged, 1997-2006, július 15. - október 15.

Eredmények
A legnagyobb napi csúcsértékeket a Kárpát-medencében - Szerbia vajdasági területén és Magyarországon - mérték (1. táblázat). Újvidék, az Alföld déli része (Szeged) és Délnyugat-Magyarország (Pécs) a parlagfű pollennel legszennyezettebb régiók nemcsak a Kárpát-medencében, hanem egész Európában is. 3247 db m-3 parlagfű pollennél (Újvidék) nem mértek nagyobb parlagfű pollen koncentrációt sem Európában, de Földünk más régióiban sem a súlyos pollenterhelésű napokon. Sőt, az Újvidéken, illetve Szegeden mért legnagyobb pollenkoncentrációk egy nagyságrenddel nagyobbak voltak, mint Európa többi városában. Az évi összes pollenszámok Újvidéken és Szegeden mért csúcsértékei külön-külön a többszörösét teszik ki a felsorolt legszennyezettebb osztrák, cseh, szlovák, svájci és bolgár városok együttes értékeinek (2. táblázat). 

1. táblázat. A parlagfű pollenszámok csúcsértékei a súlyos pollenterhelésű években, db/nap

A parlagfű pollenszemek évi összege jelentős ingadozásokat mutat. Bizonyos években az évi összes pollenszám a 3-4-szeresét is elérheti az előző évinek. 
A szegedi pollencsapda adatai alapján összesen 24 faj pollenszórását elemeztük, melyek együttes pollinációs időszaka február elejétől október végéig tart. Az egyes fajok átlagos napi pollenszámai általában 100 pollenszem/m3 levegő alatt maradnak. Azonban a juhar (Acer) (átlagos pollinációs időszak: március elejétől végéig) átlagos napi pollenszáma némely napokon meghaladja a fent említett értéket. Mindazonáltal a parlagfű (Ambrosia) pollenszórása a leghatékonyabb az összes vizsgált faj közül. A legsúlyosabb pollenterhelésű napokon a pollenkibocsátása (ami ilyenkor meghaladja a 450 pollenszemet 1 m³ levegőben) kb. egy nagyságrenddel nagyobb, mint a többi fajé.
 

1. táblázat. A parlagfű pollenszámok csúcsértékei a súlyos pollenterhelésű években, db/nap

Az átlagos napi parlagfű pollenszámok augusztus 4. hetében kulminálnak, szeptember 1. hetében egy ún. lokális minimumuk van, majd a következő héten az augusztusinál alacsonyabb másodmaximumot érnek el. A maximális pollenszámok minden évben augusztus 15. és szeptember 15. között tapasztalhatók. 

Alkalmaztunk egy statisztikai próbát (Makra-próba) annak meghatározására, hogy vannak-e olyan részidőszakok a július 15. - október 15. közötti periódusban, amelyek tízéves (1997-2006) napi átlagos pollenszámai lényegesen különböznek a július 15. - október 15. közötti periódusétól. Eredményül azt kaptuk, hogy az augusztus 17. - szeptember 12. közötti időszak napi átlagos parlagfűpollen-koncentrációinak átlaga lényegesen magasabb, mint a teljes (július 15. - október 15.) időszaké. Ez azt jelenti, hogy - a vizsgált adatbázis alapján - az augusztus 17. - szeptember 12. közötti időszakban a legsúlyosabb Szeged levegőjének parlagfűpollen-terhelése; következésképp, ez a legveszélyesebb időszak a szénanátha kialakulására. Ezen eredmény szerint a legsúlyosabb pollenterhelésű időszak ugyanaz, mint amit a 4. ábra alapján már korábban megállapítottunk. 

Azon célból, hogy elemezzük a napi parlagfűpollen-koncentráció és a vizsgált 13 meteorológiai elem napi értékeinek kapcsolatát, a többváltozós statisztikai analízist alkalmaztuk. A fent említett célt a faktoranalízis segítségével valósíthatjuk meg. A faktoranalízist a vizsgált paraméterek tízéves (1997-2006) napi átlagait tartalmazó (július 15. - október 15. közötti) 93 napos időszak adattáblázatára hajtottuk végre. 

A faktoranalízis végrehajtása után a napi pollenkoncentrációt célmennyiségnek (eredményváltozónak) tekintettük, s a 13 meteorológiai paramétert választottuk az ezt meghatározó változóknak. Ahhoz, hogy a változóknak a napi parlagfűpollen-koncentrációra gyakorolt hatását rangsorolni tudjuk, a faktoranalízist követően ún. speciális transzformációt kellett végrehajtanunk. Ennek eredményét a 3. táblázat tartalmazza. 

3. táblázat. A vizsgált meteorológiai változók napi parlagfű-pollen koncentrációra gyakorolt hatásának a fontossági sorrendje

A napi parlagfűpollen-koncentrációval - mint célmennyiséggel - a rangsoruk szerint első hét változó napi értékei mutatnak szoros (és mindegyikük pozitív) kapcsolatot (vastag betűkkel jelölve, 3. táblázat). Összességében a parlagfűvel szennyezett terület felől fújó szél, valamint az egyes nedvesség- és hőmérséklet-paraméterek magas értékei jelentősen hozzájárulnak a magas napi parlagfűpollen-szennyezéshez; ezzel szemben a rangsoruk szerinti 8-13. változó szerepe nem számottevő. 

A védekezés lehetőségei
A parlagfű allergiának nincsen gyógymódja. A parlagfűpollen egészségi hatása miatt az alapvető cél a növény radikális kiirtása. Felismerve a veszélyt, az 1990-es években országos méretű parlagfűellenes kampány indult az Országos Környezet-egészségügyi Akcióprogram keretein belül. A 3600 magyarországi település közül több százban különleges előírásokat vezettek be a parlagfű-szennyezettség ellen. A programot a Népjóléti Minisztérium is támogatta. Az Országgyűlés által megszavazott 2005. évi XXXVIII. törvény értelmében jelentősen szigorodik a parlagfűvel szennyezett területek felderítése és a közérdekű védekezések kivitelezése a korábbi évek gyakorlatához képest. 

Amíg azonban teljesen ki nem irtják a parlagfüvet, a legjobb védekezés, ha elkerüljük a pollenjét. Tekintettel arra, hogy a pollinációs időszakában a parlagfű hatalmas mennyiségű pollent bocsát ki a levegőbe, ez igen nehéz feladat, bár van segítség. Csökkentsük a kint tartózkodásunk tartamát, s fogadjuk meg a következő tanácsokat. 

Kövessük nyomon a tartózkodási helyünkön a napi pollenszámokat, melyeket a helyi média általában rendszeresen közöl, különösen a súlyos pollenterhelésű napokon. Tartózkodjunk házon belül a pollencsúcs időszakában. Az ajtókat és ablakokat tartsuk csukva - a "friss levegő" milliónyi pollenszemet tartalmazhat. Ellenőrizzük az ablakok tömítését, hogy megakadályozhassuk a pollen beszüremkedését. Ha mégis kinti munkát kell végeznünk, annak befejeztével, mossuk ki a ruháinkat és zuhanyozzunk le. Ha lehetséges, minden hé­ten mossuk ki a szőnyegeket, hogy eltávolítsuk róluk a pollenszemeket; ugyanis a szőnyegen, illetve kárpitozott bútorokon megkötődő pollenszemek allergiás tüneteket válthatnak ki. Ha lehetőségünk van rá, költözzünk olyan helyre, ahol lényegesen kisebb a levegő parlagfűpollen-tartalma. Megjegyzendő azonban, hogy ez segíthet ugyan egy rövid ideig, de az új helyen pár éven belül kialakulhatnak újabb pollenallergiás tünetek. Ha késő nyáron - kora ősszel tengerre, vagy egyéb külföldi helyre utazunk, jelentősen csökkenthetjük a szervezet kitettségét. Egyúttal ellenőrizzük, hogy a kiválasztott célpont parlagfű mentes-e. 

Kinti munka esetén - ha szükséges - orvos által fölírt, külön adag gyógyszert vegyünk be. Ha ez nem segít, vegyünk igénybe - ugyancsak orvosi közreműködéssel - immunoterápiát. Ez csökkenti bizonyos allergénekre a szervezet allergiás válaszreakcióját. Ehhez pontosan azonosítani kell az allergéneket. Ha a diagnózis és a kezelés megfelelő, akkor a beteg korábbi tünetei számottevően mérséklődnek.

Köszönetnyilvánítás
A szerző köszönetet mond Horváth Szilviának (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium), Juhász Miklósnak (Szegedi Tudományegyetem, Növénytani Tanszék), Sümeghy Zoltánnak (Szegedi Tudományegyetem, Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék), Motika Gábornak (Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Szeged), valamint Predrag Radisic-nek (University of Novi Sad, Laboratory of Palinology and Ecology) értékes segítségükért. 
 

Hivatkozások

Béres, I., Novák, R., Hoffmanné Pathy, Zs., Kazinczi, G., 2005: Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) elterjedése, morfológiája, biológiája, jelentősége és a védekezés lehetőségei. Gyomnövények, Gyomirtás, 6, 1-48. 
Járai-Komlódi, M., 1998: Ragweed in Hungary. Satellite Symposium Proceedings: Ragweed in Europe. 6th International Congress on Aerobiology, pp. 33-38. Perugia, Italy, 31 August - 5 September 1998
Kazinczi, G., Béres, I., Novák, R., Bíró, K., Pathy, Zs., 2008: Common ragweed (Ambrosia artemisiifolis): A review with special regards to the results in Hungary. I. Taxonomy, origin and distribution, morphology, life cycle and reproduction strategy. Herbologia, 9(1), 55-91. 
Kiss, L., Béres, I., 2006: Anthropogenic factors behind the recent population expansion of common ragweed (Ambrosia artemisiifolia L.) in Eastern Europe: is there a correlation with political transitions? Journal of Biogeography, 33, 2156-2157. 
Makra, L., Juhász, M., Borsos, E. and Béczi, R., 2004: Meteorological variables connected with airborne ragweed pollen in Southern Hungary. International Journal of Biometeorology, 49/1, 37-47. 
Makra, L., Juhász, M., Béczi, R. and Borsos, E., 2005: The history and impacts of airborne Ambrosia (Asteraceae) pollen in Hungary. Grana, 44/1, 57-64.
Makra, L., Tombácz, Sz., Bálint, B., Sümeghy, Z., Sánta, T., Hirsch, T., 2008: Influences of meteorological parameters and biological and chemical air pollutants to the incidence of asthma and rhinitis. Climate Research, 37, 99-119 
Páldy, A., Apatini, D., Collins-Horváth, Z., Erdei, E., Farkas, I., Magyar, D., Józsa, E., Replyuk, E., Berty-Hardy, T., Nador, G., 2006: Ragweed pollution in Hungary, 2000-2005. Epidemiology, 17(6), S286-S286. Suppl. S 

---

Természet Világa,

139. évfolyam, 11. szám, 2008. november https://www.termvil.hu/  https://www.chemonet.hu/TermVil/