A hűség hármasa Szily Kálmán-emlékérmeseink – 2009 2009. december 10-én a Tudományos
Ismeretterjesző Társulat székházának tanácstermében újabb három jeles szerzőnk
vehette át a tiszteletünket és megbecsülésünket kifejező Szily Kálmán-érmeket:
Járainé Komlódi Magda, Abonyi Iván és Simon Tibor.
Szerzőink kitüntetésére a
Vizi E. Szilveszter akadémikus elnökletével megtartott év végi szerkesztőbizottsági
ülés keretében került sor. Járainé Komlódi Magda és Simon Tibor munkásságát
tanítványuk, Kapitány Katalin méltatta, Abonyi Ivánét Staar Gyula. Szerkesztőbizottságunk
elnöke, Vizi E. Szilveszter meleg szavakkal köszöntötte a folyóiratunkért
fél évszázada munkálkodó szerzőinket, miközben átadta nekik Dudás Sándor
szobrászművész egyedi alkotásait, a Szily Kálmán-emlékérmeket. A kitüntetettek
nevében Abonyi Iván mondott köszönetet, megígérve, hogy továbbra is számíthatunk
szellemi hozzájárulásukhoz a folyóiratot építő munkánkban.
Szily-érmeseink rövid bemutatása Járainé Komlódi Magda 1931. február 23-án született Battonyán. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol biológus kutatói (1954) és biológia-kémia szakos tanári (1955) diplomát szerzett. Első munkahelye is az egyetem Növényrendszertani Tanszéke volt, ahol 38 éven át oktatott növényrendszertant, növényföldrajzot, ökológiát, vegetációtörténetet, környezet- és természetvédelmet. 1992-ben nevezték ki a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára vezetőjének. A botanika, a paleobotanika, a palinológia elismert kutatója. Utóbbiban eredményei nemcsak a hazai vegetációtörténet, hanem a környezetvédelmi szempontból is jelentős récens (jelenkori) virágporszem-kutatás terén is fontosak. A pollenallergiát okozó virágporszemek hazai kutatásának egyik megalapozója. Tudományos pályafutása mellett – egyetemi doktor 1958, kandidátus 1967, az MTA doktora 1996, több mint 100 tudományos közlemény, könyv, 12 egyetemi jegyzet, könyv szerzője – mindig nagyon fontosnak tartotta az ismeretterjesztést. Tudományos eredményeit, tapasztalatait működése minden területén szemléletes és közérthető formában írta meg az érdeklődő közönség számára. Az ismeretterjesztő lapokban megjelent mintegy 100 írása mellett számos kiváló, gazdagon illusztrált könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője. 1961-től napjainkig megjelent írásai, például: „Amiről a lápok mesélnek”, „A növényvilág fejlődéstörténete”, „A bioszféra evolúciója”, „Kukoricaisten gyermekei”, „Legendás növények”, „Pollenháború”, „Növényi csodák”, „Budapest pollenallergia-kalauz”, nemcsak érdekfeszítők, hanem hasznosak is, melyek új ismereteket is közölnek az érdeklődőkkel. Kiemelkedő és fontos ismeretterjesztő munkája a „Pannon Enciklopédia” sorozatban, 2000-ben megjelent „Magyarország növényvilága” című kötet, melynek főszerkesztője és részben szerzője is. A gazdagon illusztrált félezer oldalas könyv nemcsak modern és sokoldalú ismeretek tára, hanem számos, jórészt fiatal szerző iskolája is, akiket bevont és segített a nagyszerű ismeretterjesztő munkában. Abonyi Iván Budapesten született 1931. március 3-án. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikus szakán végezte 1950–1955 között. Diplomaszerzés után 1959-ig Marx György aspiránsa volt, 1960-ban szerzett kandidátusi fokozatot, disszertációjának címe: Kinetikus gázelmélet a speciális relativitáselméletben. 1957-től az ELTE Elméleti Fizikai Tanszéki Kutatócsoportjában dolgozott az MTA alkalmazásában. 1996-tól nyugdíjasként tevékenykedik ugyanitt. 1964 és 1972 között több féléven keresztül kutatóként és oktatóként dolgozott Theo Kahan professzor meghívására Párizsban, a Henri Poincaré Intézetben. Kutatási eredményei a relativisztikus hidro- és magnetohidrodinamika területére estek. 1972–1980 között az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban főtitkár helyetteseként működött. Az Európai Fizikai Társulat tanácsának tagjaként részt vett a nemzetközi kapcsolatok ápolásában. 1983 és 1986 között a Miskolci Műszaki Egyetem Fizikai Tanszékének oktató munkáját is segítette: bányász, kohász és általános mérnök hallgatóinak tanította a fizika tantárgyat. 1997-ben tagjává választotta a Societas Scientiarum Savariensis (Szombathelyi Tudós Társaság). 1999-ben megkapta a MÚOSZ Hevesi Endre-díját. Mindig is szívügye volt az
oktatás, az ismeretterjesztés, előadások tartása, cikkek, könyvek írása.
A Természet Világában 1959 januárjában jelent meg első írása „A mesterséges
holdak az általános relativitáselmélet szolgálatában” címmel. Azóta a folyóiratunk
több száz cikkét közölte. Legtöbb írása a relativitáselmélettel összefüggő
kérdéseket taglalta, valamint tudományterületének, a fizikának nagy egyéniségeit
mutatta be.
Az 1970-ben, a Gondolat Kiadónál megjelent „Az anyag negyedik halmazállapota–bevezető a plazmafizikába” című könyvét nívódíjjal tüntették ki. 1975 és 1982 között szerkesztőként irányította a Gondolat „Fizika évkönyv” sorozatát. Komoly részt vállalt a Magyar Larousse Lexikon és a Magyar Nagylexikon cikkeinek kidolgozásában. Legutóbb láttak napvilágot OTKA támogatással a „Kiemelkedő fejezetek a 17-18. század fizikájából”, és a „Kiemelkedő fejezetek a 20. század fizikájából” című kötetei. 1926-ban, július 26-án, Debrecenben született. Itt szerzett biológia-természetrajz szakos tanári oklevelet 1950-ben. A debreceni egyetem növénytani tanszékén kezdte pályafutását, ahol növénytant, növényföldrajzot, ökológiát, talajtant tanított. Később Pesten, az ELTE Növényrendszertani
Tanszékén már természet- és környezetvédelmet oktatott, és részt vett a
biológus-mérnökképzésben is. 1973-tól professzor, 1966–1993 között a tanszék
vezetője, és dékánhelyettes.
Hasonló hatást váltottak ki későbbi írásai is, melyeket olvasva eljuthattunk az erdélyi Bihar-hegységbe, a Déli-Kárpátokba, Bulgáriába. Majd a távoli Mongólia és Kína különleges növényvilágba kaphattunk Szerzőtől betekintést. Cikkeiből megismerhettük a hazai Zempléni-hegység Kárpátokra emlékeztető vidékét, s a Duna-Tisza közének homokpusztai világát. A Biológiai Lexikon (1975) és a Környezetvédelmi Lexikon (1993) társszerkesztője és -szerzője. A „lexikoni követelményeknek megfelelő” tömörségű szócikkei nemcsak ismereteket közölnek, hanem az olvasó érzelmeire is hatnak, a növények, a növényvilág, a növénytakaró szépségére is felhívják a figyelmet. A „Kis növényhatározó” –
Csapody Vera színes rajzaival, valamint a „Növényismeret” c. középiskolások
számára írott kézikönyv (Seregélyes Tiborral), hosszú évek óta a felnövekvő
ifjúság számára hozza közelebb, s ismerteti meg sikerrel a hazai növényvilágot.
A biológusgenerációk legtöbbet forgatott kötete még ma is minden bizonnyal
az általa írt „A magyarországi edényes flóra határozója”.
|
||||