Százhetvenből húsz. Önmagában sem kevés, de jó arány. Nekem jutott. Nekem adatott. Képeket és idézeteket válogatok az összefoglalására. Egy meghívó, egy emlékeztető, egy fénykép. Hogy is hívták itt azt a szemüveges hölgyet? Melyik megyében erősítette a Társulatot? – eltemettük néhány éve, sajnos a mellette állót is. TIT, titesek, kik is, mit csinálnak, hol tartanak, merre mennek? Köszönet a főszerkesztőnek, hogy kikényszerítette belőlem, hogy összerakjam az emlékeket és terveket. A mindennapokban részletekre széteső mozaikokat a kényszer, a betű kényszere is rendszerbe állítja. Lássuk, mire jutottam. Próbáljuk meg szakaszolni az eseményfolyamot, a napról napra élés görgette évtizedeket.
 

A múlt dicső, a jelen küzdelmes, a jövőben minden lehetséges. 170 éves társulatunk életében a múlt megítélésének változása a szemünk előtt történt. Az 1990. évi rendszerváltáskor néhány hónap alatt a TIT történetében is komoly változások történtek. Nem előre tervezetten, nem megszabott formában és tartalommal, néha csak a szerencsés vagy szerencsétlen véletlennek köszönhetően. Sokáig kérdéses volt, megmarad-e az akkor közel 150 évet megélt Társulat. Ha meg is marad, együtt tud-e maradni, megőrzi-e értékeit, szüksége lesz-e valakinek ezekre az értékekre?

Az első öt év
Szentágothai János professzor kellett akkor a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak. Személyisége, egyénisége gyógyította az átalakulás lázában égő TIT-et. Józan bölcsessége, humora, történetei, dicséretei és dorgálásai eligazítottak és helyre tettek. Nem volt olyan kérdés vagy szituáció, amellyel ne találkozott volna már a megélt nyolc évtizede alatt. Energiájával kiigazított, számon kért és nem hátrált meg. Biztos volt tudásában, a tudás hasznosságában és nélkülözhetetlenségében. Ismert mindenkit és őt is ismerte mindenki Somogytól Szabolcsig, az Akadémiától a nógrádi szanatóriumig. Szót értett mindenkivel a Habsburg hercegtől a gyulai csillagászig, és otthon érezte magát mindenhol. Hangosan felszólalt és aláírásokat gyűjtött, vagy hátvédként biztosította a pályát a TIT kezdeményezéseihez.

  "Sajnos a tudomány általános megítélése valótlan, mélypont felé halad. Azt, ami most az ufológia körül van, meg kell mondjam, kultúrbotrány, szégyen és csak a politika néhány nagyon szerencsétlen pillanatnyi szituációjához tudnám hasonlítani. Valahol utat tévesztettünk, Szegfü Gyula ezt így mondotta: valahol arányt tévesztünk. Itt magunkba kell szállnunk, nem csak nekünk, és azt hiszem, hogy a TIT vezetésébe tömörültek, akik képviselik a TIT-et, azok tudják, hogy valóban mindent megteszünk, megpróbálunk megtenni. A TIT nagyon fontos és jelentős szerepet vivő folyóiratainak, a szerkesztőségeknek meg kell találni az utat, hogy a nehéz körülmények között azért túléljenek. Célunk az kell legyen, hogy a TIT presztízsét tovább növeljük." (Szentágothai János, 1992. október 26.)

  "Szentágothai János azt testesíti meg belföldön és külföldön is, ami mindannyiunknak, akik közszereplünk, az álmunk, hogy egyszerre tartsuk meg a tudományos elismertséget és a közéleti aktivitást és mind a két területen inkább sikert, sem mint kudarcot vagy botrányt gyűjtsünk be. Nem mindenkinek sikerült a magyar közéletben ezt elérni." (Bod Péter Ákos, 1993. január 29.)

Szentágothai János

Személye megnyugtató garancia volt a külvilág harcainak megvívásához és a belső építkezés csendes végrehajtásához.

  "Lehetett volna csupán tudós. Csupán nagy tudós, aki a család, a nemzet, a nagyvilág iránti érdeklődés nélkül a végtelen tudományban, a végtelen tudománynak él. Szentágothai János azonban úgy vált világhírű tudóssá és világpolgárrá, hogy a legtermészetesebben testesítette meg a magyar polgár eszményképét. Mintha a Max Weber annak idején róla mintázta volna meg a polgári értékek, a protestáns etika modelljét.

Professzor úr egyszerre volt világpolgár és a magyar nyelv, a magyar kultúra bensőséges ismerője; egyszer volt hivatalt elvállaló és protestálásra kész; tudós volt és egyben istenfélő ember.

Hitének bizonyára része van abban, hogy tanítványait és tágabb hazájának polgárait olyan odaadással szolgálta. Talán válhat valaki nagy pedagógussá a szeretet tanításának adománya nélkül is. De mégiscsak kell lenni valami energianövekedésnek, erkölcsi többletnek a jóságba vetett hit által. Szentágothai János tanári, ismeretátadói pályafutása is ezt sugallja. A racionális tudás, a szélsőségektől és pátosztól mentes személy indulatos ellensége volt a tudatlanságnak és szerelmese a tudásnak. Olyan korban, amikor fenyegetően terjed a divat vezérelte, emlékezet nélküli létezés modellje, az értékek relativizálása, a hitek és felelősségek kigúnyolása, az üresfejűek közvélemény-formálása, akkor emlékezzünk Szentágothai János életének példájára és szavaira. Alig volt olyan felszólalása a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnökeként, elő adójaként, amelyben nem hívta volna fel a figyelmet a téveszmék és álismeretek terjedésére.

Az ismeretterjesztés, a tudás átadása optimista, hittel teli embert kíván. Hiszen hinnünk kell abban, hogy a tudást a társadalom hajlandó befogadni, hogy a tudás által elő bbre megy a világ." (Bod Péter Ákos, 1994. szeptember 14., Szentágothai János halálára)

1990-1995. Mozgalmas évek. Körülöttünk saját magunkból támadt az ismeretterjesztés, a TIT konkurenciája. Amit 1989-ig csak a TIT-ben lehetett művelni (klub, szakkör, egylet, szakmai szerveződések), önálló életet kezdett élni. Ezek, mint minden új szerveződés, önmeghatározásukat a korábban működőkhöz való megkülönböztetésből és annak negatív megítéléséből indították. Negatív jelzőkkel keltünk és feküdtünk, állni kellett az ütéseket és megpróbálni építkezni a veszteségekből. Akkor még nem tudtuk, melyik sérülés milyen új lehetőséget teremt, melyik új irányba mehetünk ezáltal tovább. Többször jobb lett volna kibújni saját bőrünkből, levetni a TIT-identitást és új, jól csengő, divatos intézménynevet felvenni. Szerencsére nem tettük, nem lettünk sem alapítvány, sem kulturális egyesület, sem népfőiskola. Helyette a hagyományos TIT-arculathoz passzoló, korábbi tapasztalatunkból következő, a meglevő tagsági és kapcsolati rendszerünkre építő formákat vittünk tovább: megőrizni az egyedülálló intézményeinket; az ismeretterjesztő lapokból az életképesnek látszókat koncentráltan támogatni; az induló felnőttképzés területén pozíciókat szerezni; a több évtizedes nyelvoktatási hagyományokra építve állni a szélesedő versenyt és próbavizsgát fejleszteni. Sziszifuszi munka, egyik nap ehhez, másik nap ahhoz kapni. Szűk lehetőségek között, puritán módon megőrizni az értékeket és keresni az újat, az új lehetőségeket. Kerülni a botrányokat és a negatív helyzeteket, menteni a menthetőt és újat építeni rá, őrizni és átmenteni a TIT-identitását, új tartalmat adni a hagyományos beágyazottságoknak. Nem mindig voltunk biztosak abban, hogy sikerülni fog, de más utat nem választhattunk.

A második öt év
Benkő Loránd és Bod Péter Ákos évei. Hatásuk a TIT-re óriási, személyiségükben és tudományukban egyaránt.

Benkő Loránd több évtizedes TIT-es múltja és tapasztalata a hagyományos ismeretterjesztés lehetőségeit erősítette. Pártolta és támogatta az ismeretterjesztő lapok fenntartását. Vezetése alatt erősödött a társulat mai működési rendje, ami vitákkal, támadásokkal járt. Bölcsen és türelmesen hatástalanította a társulat számára káros fellépéseket. Erősítette a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kapcsolatait a Magyar Tudományos Akadémiával. Az anyanyelv ápolása fontosságának térnyerését neki köszönhetjük. Felkérésére abban az évben az ország miniszterelnöke nyitotta meg a Magyar Nyelv Hetét. Sem előtte, sem azóta nem történt ilyen. 

Bod Péter Ákos közgazdászként, gazdasági szakemberként számtalan érdekes előadást tartott:  "Mi a szerepe az ismeretterjesztésnek a mai változó világban Közgazdász lévén én természetesen alapvetően a gazdasági változásokba helyeztem be annak idején ezt a fontos kérdést. Előadásomnak az volt a következtetése, hogy a természettudományi ismeretek, az idegen nyelv tudása, a gazdálkodási ismeretek, de a magyar nyelv tudása, a környezet ismerete is szellemi tőkék, szellemi erőforrások, amelyek szükségesek az átalakuló gazdaságban. Gazdasági imperatívusz az, hogy a felnőtt lakosság is megőrizze a tanulásra való képességét, hogy mindannyian tanulunk. Ami most gazdasági rendszerként, társadalmi rendszerként kialakul, az a legtöbbünk számára vadonatúj, csak a legidősebbek emlékezhettek gyakorlatból, hogy például miként működik egy piacgazdaság. Mi mindannyian tanulunk, és a tanulóképesség az, ami igazából megkülönbözteti a leszakadó embert a sikeres embertő l, a leszakadó régiót a sikeres régiótól. Az a szándékunk – a többes szám nem királyi, hanem, gondolom, az itt ülők szándékával teljesen egybevág –, hogy az ország legnagyobb része, lehetőleg az ország egésze be tudjon lépni a fejlett társadalmak sorába, és ezért tartom ezt gazdasági imperatívusznak."

Bod Péter Ákos ügyvezetése alatt születtek azok a jogszabályok, amelyek a használt ingatlanok sorsát rendezték. Ekkor került társulati tulajdonba székházunk és a későbbi és a későbbi ismeretterjesztő működésünket biztosító épületek. Ma azokban a tantermekben tanítunk és vizsgáztatunk, ott működnek szerkesztőségeink és csillagászati bemutató helyeink, ahol az 1996-7. években vitatott volt az épületek sorsa. 

Az ingatlanokon kívül az első rádiófrekvenciákat akkor sikerült a TIT egyesületeknek megszerezni. 

Ezekben az években a TIT-es identitás erősödött, bár ezt a Társulaton belül többféle formában képzelték el. Most, utólag látszik, hogy a TIT nevesítése az újonnan megszülető  törvényekben, a kiemelten közhasznú működés alapjainak megteremtése, az önkormányzatokkal kötött közművelődési megállapodások segítették a TIT-identitás megőrzését, értékként ismerték el hagyományainkat.

A XXI. század első tíz éve – első hullámban indulni
A 2000-től napjainkig tartó idő szak az építkezés évtizede volt a korábban lerakott alapokra, és az új lehetőségek megtalálása. 
 

A Magyar Nyelv Hete megnyitóünnepsége Debrecenben, 2000 áprilisában
(Benkő Loránd, a TIT elnöke jobbján Kósa Lajos, balján Helmeczy Balázs, a pódiumon Orbán Viktor miniszterelnök)

Vizi E. Szilveszter személyében az erős elnöki tekintély sokféle új irányba vihette a Társulatot, a TIT-identitást már-már büszkeséggé léptette elő. Már nem kísértett a más arcúvá válás csábítása, vállalhattuk önmagunkat és teljesítményünket. Körülöttünk is elmúlt a tiszavirág életű új szervezetek népszerűségi fázisa, kezdett értékké válni a hagyomány és a megbízhatóság. A TIT megélt és teljesített 160-170 éve önmagában jó ajánlólevél, minőségi garancia a megbízhatatlanságok tengerében. A TIT nemcsak büszkén vállalható identitássá, hanem piaci értékre váltható márkanévvé is vált. Jó TIT-emblémát viselni, ehhez a közösséghez tartozni, amely nem a   gyors és látványos, de nem törvény szerinti aktivitással szerzi eredményeit, hanem szívósan megbízható minőséget garantál az országos hálózat legtöbb pontján. Egy ilyen hálózatra lehet feladatokat telepíteni, garanciákat és eredményeket várni. Első hullámban élni lehet az új lehetőségekkel és a társulat javára fordítani azt: az utolsó tíz év talán még eredményesebb is lehetett volna, ha helyenként nem a hatósági ellenszélben kell megszereznünk az eredményeket.

Pálinkás József és Vizi E. Szilveszter a
Planetáriumban a "160 éves a TIT"
kiállítás megnyitásán (2001)

2000-2003: ICC/TELC nemzetközi nyelvvizsgarendszer akkreditáltatása angol és német nyelvből. Országos vizsgahely-hálózat kialakítása, 200 000 hallgató vizsgáztatása.

2002-2003: TIT-egyesületek intézmény- és programakkreditációja a felnőttképzési törvény szerint. Ez feltétele a foglalkoztatási és fejlesztési pályázatok elnyerésének, szakképzési hozzájárulás felhasználásának.

2005-2009: Együttműködés a Mindentudás Egyeteme, a Magyar Tudományos Akadémia és a TIT között a Mindentudás Egyeteme programjainak terjesztésére: előadókkal beharangozó cikkek az Élet és Tudományban, ME-kazetták országos és határon túli terjesztése, hozzá kiegészítő programok szervezése. 
 

Mindentudás Egyeteme. Az MTA – TIT – MATÁV-szerződés aláírása (a képen balról jobbra Gergely János, Pásztory Tamás és Vizi E. Szilveszter

2006-2010: a TIT-lapok - Élet és Tudomány, Természet Világa, Valóság - tulajdon- és kiadói jogának visszavétele. A lapok közös szerkesztőségének kialakítása, együttműködésük erősítése. A lapok színvonalának építése, az örökölt hatalmas veszteség megszüntetése. 

2006 -2010: a TIT Székház és az ismeretterjesztő intézmények - TIT Planetárium és TIT Uránia Csillagvizsgáló - felújítása és technikai korszerűsítése.

2001-: kilépés a nemzetközi pályára, az EUSCEA nemzetközi tudományos ismeretterjesztő  szervezet tagsága és programjaiban való részvétel.

2001-: kapcsolatépítés a határon túli szervezetekkel, támogatás, ismeretterjesztési és felnőttképzési tapasztalatok átadása, nemzetközi pályázatok közös végrehajtása. 

2008-2011: európai uniós pályázatok elnyerése és végrehajtása, TÁMOP 3.2.3. felnőttképzési (KPCM) pályázatok TIT-közös elnyerése és végrehajtása, tapasztalatok beépítése a társulati tehetséggondozás és felnőttképzés fejlesztésébe. TÁMOP pályázatok tehetséggondozása TIT-egyesületenként. 
 

Prof. Heribert Hinzen, a DVV Budapesti Iroda vezetőjének
társaságában Piróth Eszter, Horváth Mária
és Bálint György

Húsz év a tudás szolgálatában, húsz év az ismeretterjesztés intézményi megmaradásának szolgálatában. Több társaság, intézmény is foglalkozik a felsorolt tevékenységekkel, de általában közülük csak eggyel. Ilyen mennyiségben és minőségben csak a TIT keretében történik ez Magyarországon.

Merre megyünk?
Először is megmaradunk. Sokan megmosolyogják a minimalistának tűnő programot. Ahhoz, hogy tovább építkezhessünk, új és új technikákat alkalmazzunk, stabil alapra van szükség. A fejlesztés okos ötleteket, éles meglátásokat, jó tempóban mozdulást igényel. Ehhez létező és működő szervezetre van szükség, melynek mindennapi fenntartása a legtöbb energiát emészti fel. Napról napra, folyamatosan kell végezni.

Újítások? Az eszközök, az ismeretterjesztés technikai eszközei mind újabbak és újabbak. Új digitális technikák alkalmazása a folyóiratoknál, az archiválásban, az előadások szemléltetésében és megörökítésében. Új technológiájú planetáriumi műszerek és csillagászati távcsövek. Új reklámtechnikák, internetes előadás-közvetítések, on-line nyelvoktatás és digitális vizsgatechnológiák.

A tartalom nem változik: a tudás, az ismeret, az oktatáshoz és a mindennapi élethez szükséges tudományosan megalapozott ismeret. Ez a TIT-identitás, immár 170 éve.

*
Harminc éve, a fiammal várandósan jöttem dolgozni a TIT-be. Hogy maradhassak is, munkaügyi pert kellett nyerjek. Most a fiam lányát dajkálom, és számba veszem a harminc itt töltött évből ezt a húszat, ami az én kezem nyomát is viseli. TIT-identitás, akinek van, nem tud kibújni belőle.     

---

Természet Világa,

142. évfolyam, 5. szám, 2011. május https://www.termvil.hu/ https://www.chemonet.hu/TermVil/