JANCSÓ GÁBOR
1. ábra. Gyapjas tintagomba
A gyapjas tintagomba a Coprinus nemzetség (tintagombák) típusfaja és tudományos neve Coprinus comatus. A Coprinus név a trágya görög nevéből (kopros) származik, míg a latin comatus jelentése szőrös, hosszú hajú. A gomba angol neve shaggy mane, amely szó szerinti fordításban „gyapjas sörény”-t, míg a német neve Schopf-Tintling „bóbita tintagombá”-t jelent. A németek használják még a „spárgagomba” (Spargelpilz) elnevezést is, amely állítólag onnan ered, hogy a szegény emberek a gyapjas tintagomba tönkjét használják a drága spárga helyett.
A tintagombák alapos vizsgálatával bizonyos különbségeket figyelhetünk meg a különböző tintagomba-fajok között, így például nem minden tintagomba válik – a gyapjas tintagombához hasonlóan – a spóraérés során rongyos szélű, viharverte esernyő kinézetűvé. Sok tintagomba növényevő állatok (pl. ló, juh, marha, nyúl) ürülékén terem, azaz „trágya-kedvelő”, más tintagombák, köztük a gyapjas tintagombák is, korhadó faanyagon, fatuskókon teremnek. A tintagombák modern filogenetikai módszerekkel történő tanulmányozása végül is arra az eredményre vezetett, hogy a Coprinus nemzetség nem homogén (nem monofiletikus) és a Coprinus nemzetségbe tartozó tintagomba-fajok négy különböző nemzetségbe sorolhatók. A közkedvelt gyapjas tintagomba a „valódi” tintagomba-fajok nemzetségében (Coprinus) maradt egyetlen közeli rokonával, a kevéssé ismert, trágyán növő, kisméretű, a gyapjas tintagomba törpe változatának kinéző bocskoros tintagombával (C. sterquilinius) együtt. E két „valódi” tintagomba-fajra jellemző további sajátosság, hogy kalaphúsuk és lemezeik felülete megvörösödik, mielőtt feketén szétfolynának. Ez a vörösödés nem a spóraéréssel kapcsolatos, hanem azonos néhány csiperke és őzlábgomba-fajnál észlelt jelenséggel, ami alátámasztja azt a feltevést, hogy a Coprinus nemzetség a csiperkefélék családjába (Agaricaceae) tartozik.
2. ábra. Rugalmas fonal
a gyapjas tintagomba tönkjében
(Várhidy Zsuzsanna felvétele)
A híres francia mikológus, Bulliard már 1781-ben felfigyelt a gyapjas tintagomba egyik érdekes morfológiai sajátosságára, arra, hogy a gyapjas tintagomba (akkor még Agaricus typhoides volt a neve), valamint a bocskoros tintagomba üres tönkjében egy pókhálószerű szálakkal felfüggesztett rugalmas fonal található (2. ábra). Annak ellenére, hogy a rugalmas szál jól látható a Bulliard által készített akvarelleken, továbbá későbbi gombakönyvekben lévő képeken is megtalálható, elkerülte a mikológusok többségének figyelmét. Nem található viszont ilyen fonal például a ráncos tintagombánál és a kerti tintagombánál, tehát a „valódi” tintagombák csöves tönkjében lévő rugalmas fonal jellegzetes határozóbélyegnek tekinthető. A filogenetikai vizsgálatok szerint a gyapjas tintagomba és a bocskoros tintagomba legközelebbi rokona egy hazánkban is előforduló sivatagi gomba, a kalapos pöfeteg (Montagnea arenaria), amely úgy néz ki, mint egy kiszáradt, homokban ülő tintagomba. A „molekuláris” rokonság alapján várható volt, hogy a Montagnea nemzetség fajainál is van fonal a csöves tönkben, és valóban, a kalapos pöfeteg szárított herbáriumi példányában meg is találták! Arra a kérdésre viszont, hogy mi a szerepe a gyapjas tintagomba csöves tönkjében található viszonylag erős, rugalmas fonalnak, egyelőre nem tudjuk a választ.
3. ábra. Spórák lelökődése a gyapjas tintagomba lemezeiről
A lemezes gombák túlnyomó többségénél a lemezek különböző részein, így az alsó és felső részén található spórák egyszerre érnek meg. Ezeknél a fajoknál a függőlegesen álló lemezek keresztmetszete V alakú, aminek következtében a szomszédos lemezek közötti levegőrés növekszik a kalap aljának irányában, ily módon elősegítve a spórák eltávozását a kalapból. A gyapjas tintagomba sűrűn álló lemezei viszont nem V alakúak, hanem párhuzamos oldalúak, ráadásul nem szigorúan függőlegesek, ami megnehezíti a spórák hatékony szétszóródását. Hogyan lesz úrrá a gyapjas tintagomba ezeken a nehézségeken? A gyapjas tintagomba esetében a spórák nem egyszerre érnek meg; először a lemez alsó részén elhelyezkedő spórák érnek meg, kilökődnek, majd a lemez ezen része tintaszerűen elfolyósodik és lecsöpög. Ezután a lemez következő sávjában lévő spórák érnek meg, majd kilökődésük után a visszamaradó lemezrész elfolyósodik (3. ábra). A folyamat így megy tovább mindaddig, amíg a lemez összes spórái megérnek. Az éppen megérett spórák alatt található lemezrész elfolyósodása és lecsöpögése teszi lehetővé, hogy ezek a spórák nagyon rövid esés után elhagyják az egyre kisebbé váló kalapot. Téves az a nézet, hogy a gyapjas tintagomba esetében a spóraterjedést a tintaszerű folyadék segíti elő azáltal, hogy oda vonzza a rovarokat, majd azok terjesztik a spórákat. Egyrészt a megfigyelések szerint nem szállnak rovarok a tintára, másrészt a lecsöpögő folyadék gyakorlatilag nem tartalmaz spórákat. A gyapjas tintagomba elfolyósodása során keletkezett fekete folyadékot helyesebb volna tusnak, mint tintának nevezni. A valódi tinta ugyanis színes folyadék, míg a tus színes szuszpenzió, ami úgy állítható elő, hogy színes részecskéket egy színtelen folyadékban eloszlatunk. A híres kínai tus esetében ez fenyőfakorom-szemcséket, míg a tintagombából készített „tinta” esetében fekete spórákat jelent. A tintagombákból készített tintát régebben írásra és rajzolásra használták. A tintakészítést elsőként Buillard írta le a XVIII. század második felében. A híres francia orvos és mikológus Quelét ráncos tintagomba szétfolyó lemezeiből nyert fekete tintával írta gombaleírásait. Magunk is készíthetünk tintát a gyapjas tintagombából, ha az elfolyósodó kalapok levét kevés víz és néhány szegfűszeg hozzáadásával néhány percig főzzük.
Buller, minden idők legkiemelkedőbb kísérleti mikológusa, a XX. század elején mikroszkópos méréssel meghatározta, hogy hány spórát termel egy gyapjas tintagomba termőteste. Megállapította, hogy a gomba lemezének 0,01 mm2-én 34 bazídium található, ami tekintettel arra, hogy minden bazídiumon 4 spóra van, 13 600 spórának felel meg mm2-enként. Az általa vizsgált, 12 cm hosszú tönkű nagy termőtesten 214 lemezt számolt meg, amiből az adódott, figyelembe véve a lemezek felületét, hogy egy lemez kb. 24 480 000 spórát termel, míg az egész termőtesten a spórák száma 5 milliárd 240 millió! Buller megfigyelései szerint a gyapjas tintagomba spóraszórása kb. 48 órán keresztül tart, így a termőtest minden órában 100 millió spórát lövell ki (3. ábra).
A szelíd kinézetű gyapjas tintagombáról kiderült, hogy nem is olyan szelíd: megtámadja, megbénítja, megöli és elfogyasztja a talajban található fonalférgeket. A támadást a talajban lévő micéliumának hifáin képződő csillaghoz hasonló sejtek, „tüskés labdák” segítségével hajtja végre. A „tüskés labdák” által a fonalféreg kutikuláján okozott sebeken keresztül egyrészt a fonálféreg belsejében lévő anyag a nagy hidrosztatikus nyomás (turgor) következtében kifolyik, másrészt a gyapjas tintagomba által termelt méreganyagok behatolnak a fonalféreg belsejébe. Miután a támadás következtében a fonalféreg megbénult (azaz nagyon gyenge lett vagy meghalt), a belsejébe behatolnak és megtelepednek a gyapjas tintagomba hifái, amelyek néhány nap alatt elfogyasztják a férget. A gyapjas tintagomba által termelt és a fonálféreg megbénítására használt méreganyagok közül összesen hét, az oxigén-heteroatomos heterociklikus vegyületek csoportjába tartozó toxint azonosítottak. A fonalférgeket, illetve egyéb mikroorganizmusokat megtámadó, „ragadozó” gombafajok száma meghaladja a másfélszázat. Legtöbb esetben a fonálférgek nitrogéntartalmú kiegészítő táplálékként szerepelnek, amelyből a gombák fedezni tudják a növekedésükhöz elengedhetetlenül szükséges nitrogénmennyiséget.
4. ábra. Parazita gomba (Psathyrella epimyces) a gyapjas tintagombán
Nemcsak a gyapjas tintagomba képes más élőlények (fonálférgek) megtámadására, hanem létezik egy olyan parazita gomba, a Psathyrella epimyces, amely viszont a gyapjas tintagombát támadja meg, és azon „élősködik” (4. ábra). Feltételezések szerint inhibitor-anyagok kibocsátásával képes meggátolni a gyapjas tintagomba autolízisét (saját termőtestének lebontását) előidéző enzimek működését. Ily módon a parazita gomba az áldozat termőtestét hosszabb ideig tudja táplálékként használni. A megtámadott gomba termőteste furcsa alakzatokat vesz fel; továbbra is képez ugyan spórákat, de nem tudja azokat kibocsátani.
5. ábra. Gyapjas tintagomba áttöri a járda aszfaltját
Ki ne látott volna már sóderból vagy az aszfaltjárda repedéseiből előbújó ízletes csiperkét? Más gombafajok is képesek odébb tolni a kerti udvar járdakőlapját, áttörni nemcsak a tömör, kemény talajt, hanem stadionok tartán futópályáját, az aszfaltozott repülőtéri felszállópályát, valamint a járda aszfaltját is. Ezzel a meglepő képességgel rendelkező legismertebb gombafajok a következők: ízletes csiperke, osztott pöfeteg, erdei szömörcsög, csoportos pereszke, gyapjas tintagomba (5. ábra). Hogyan képesek a gombák arra, hogy áttörjék a járda aszfaltját? A jelenséggel kapcsolatos első, gondosan megtervezett kísérleteket Buller végezte 1931-ben, aki megmérte, hogy a gyapjas tintagomba közeli rokona, a bocskoros tintagomba kis, törékeny termőteste függőleges növekedése során képes 200 g-nyi súlyt is felemelni, ami, figyelembe véve a tönk keresztmetszetét, kb. kétharmad atmoszféra nyomásnak felel meg (összehasonlításul, ez a nyomás képes 10x10 cm-es területet véve, egy 70 kg súlyú embert felemelni). Felmerül a kérdés, mi a magyarázata annak, hogy a gomba lágy szövetből álló termőteste képes ilyen hatalmas nyomást kifejteni. A jelenség a hifákat alkotó sejtek vízfelvétele következtében kialakuló, a sejtfalra ható hidrosztatikus nyomással (turgorral) magyarázható, ami mechanikai erővé transzformálódik, amikor a gomba növekedése során ellenállásba ütközik.
A gyapjas tintagomba kitűnő csemege gomba, azonban csak az egészen fiatal, zárt kalapú termőtesteket szabad felhasználni. Mihelyst a gomba kalapszéle elkezd feketésre változni, a gomba étkezésre alkalmatlan, az ilyen termőtesteket hagyjuk a termőhelyükön. Az ily módon elszíneződött kalapok az elkészítés során gusztustalan feketés tömeggé válnak. A gyapjas tintagomba gyűjtői körében ismert tapasztalati tény, hogy késleltethetjük a gomba érési folyamatát, ha a gomba leszedése után azonnal óvatosan elválasztjuk a tönköt forgatással a kalaptól. Így többé-kevésbé biztosak lehetünk abban, hogy a fehéren leszedett gyapjas tintagombát tintásodás nélkül haza tudjuk vinni. Egyes feltételezések szerint ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a tönk leválasztása után a kalap tintásodásában szerepet játszó kitináz enzimek nem tudnak a tönkből a kalapba jutni. Ezt a magyarázatot cáfolni látszanak a különböző tintagomba-fajokkal végzett kutatások eredményei, amelyek szerint a kitináz enzim csak a spórakibocsájtás előtt kb. két órával képződik a tintagombákban, de akkor is csak a kalapban és a lemezekben, soha nem a micéliumban vagy a tönkben.
A tintagombákból készült ételek fogyasztásával kapcsolatban általánosan elterjedt az a nézet, hogy nem szabad egyidejűleg alkoholt tartalmazó italt inni. A tintagombákban ugyanis egy koprin nevű vegyület található, amely a szervezetben 1-aminociklopropanollá alakul, ami gátolja az aldehid-dehidrogenáz enzim működését. Ez az enzim végzi az alkohol lebontása során keletkező acetaldehid ecetsavvá történő átalakítását. Az enzim gátlása következtében a szervezetben felhalmozódik az acetaldehid, ami hasonló tünetekhez vezet, mint amit az alkoholisták kezelésénél alkalmazott diszulfirám tartalmú gyógyszerek adagolása idéz elő. Meghatározták a különböző tintagomba-fajok koprintartalmát és a mérési eredmények szerint a ráncos tintagomba négyszer-ötször annyi koprint tartalmaz, mint a többi vizsgált tintagombafaj. Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy a ráncos tintagomba kivételével szabad a tintagombákkal (így a gyapjas tintagombával is) együtt alkoholos italokat fogyasztani. A ráncos tintagomba fogyasztása előtt egy nappal, utána 4 napig nem szabad alkoholt fogyasztani (a koprin még bent lehet a szervezetben).
A gyapjas tintagomba termesztése
ugyan megoldott, de a friss termőtestek gyors romlandósága mind a mai napig
megakadályozta a termesztett gomba széleskörű elterjedését a kereskedelmi
forgalomban. A kiváló íze mellett a különböző módon elkészített gyapjas
tintagomba fogyasztása mellett szól az is, hogy táplálkozási szempontból
sok értékes összetevőt tartalmaz, továbbá vércukorszintet csökkentő hatása
is bizonyítottnak tekinthető.
| Természet Világa, | 145. évfolyam, 5. szám,
2014. május
http//www.termvil.hu/ https://www.chemonet.hu/TermVil/ |