Az év gombáját – 2014-ben immár a kilencedik alkalommal – mindig az előző év őszén öt gombafaj közül választják ki a gombakedvelő emberek. A korábbi évekhez hasonlóan tavaly is több rendezvényen, sőt interneten is lehetett szavazni a kijelölt fajokra, az eredményt pedig a TIT Gombász Szakkörében hirdették ki. 2015 évre a nyertes faj a sötét trombitagomba (Craterellus cornucopioides) lett.

Sötét trombitagomba (Locsmándi Csaba felvételei)

Rászolgál-e a gomba a latin nevére?

A görög mitológiában Amaltheia volt Zeusz dajkája, akit nősténykecske vagy nimfa képében szoktak megjeleníteni, amint éppen a gyermek görög főistent szoptatja. A mítosz egyik változata szerint azonban a felcseperedő Zeusz nem volt túl hálás a dajkájához, letörte a kecske szarvát. Ez a szarv, a bőségszaru, latinul „cornucopia”, bárkihez is került, mindig kifogyhatatlan maradt. Tele volt mindenféle jóval, amit szem-száj csak megkívánhat, ezért a bőség és a szerencse jelképévé vált. Gyakran gyümölcsökkel és virággal megtöltve ábrázolják. Erre a bőségszarura utal a sötét trombitagomba latin elnevezésében a cornucopioides fajnév. Ránézve a gombára, soványka ez a bőségszaru – gondolhatnánk. Valóban, a bőségszarura legfeljebb csak a gomba formája emlékeztet, egyébként húsa vékony, belseje üreges. A bőséget ebben az esetben a sereges megjelenés jelenti egy-egy jó termőfolton. Megfelelő időjárási körülmények között nagy mennyiségben gyűjthető. 2014-ben, a rengeteg csapadék hatására sok termett belőle, gyakran seregesen vagy folyásban jött elő. A sötét trombitagombából ilyen jó „termést” évek óta nem tapasztaltunk, sőt tavaly augusztustól október elejéig az egész ország savanyú talajú, hegyes-dombos területein szinte mindenütt találhattunk trombitagombát. Ezek után nem okozott nagy meglepetést a mikológusok körében, hogy 2015-ben az év gombája a sötét trombitagomba lett. 

A gomba népi elnevezése

A sötét trombitagomba a nép körében feltételezhetően régóta ismert lehetett, hiszen számos elnevezése létezik, nemcsak hazánkban, hanem Európa más országaiban is, amelyek a gomba formájára és színére utalnak. Komor, szürkés-fekete színe miatt nem tűnik bizalomgerjesztőnek, ezért nem véletlenül hívják néhány nyelven a „holtak trombitájának” (németül: Toten-Trompete, franciául: trompette des morts). Az angolok – talán a latin névből kiindulva – a gombát a horn of plenty (bőségszaru) névvel illetik. A német és francia elnevezéshez hasonlóan „haláltrombitának” nevezik. Székelyföld bizonyos részein (Esztelnek, Sepsikőröspatak, Háromszék), míg Udvarhelyszéken elnevezése egyszerűen csak barátfül. Az Őrségben csak tölcsérgombának, Zemplén megyében fekete tölcsérgombának hívják. Darányban és Baranya megyében fekete fűszergombának vagy fekete trombitagombának is nevezik.

Barangolás régi gombászkönyvekben

A vékonyhúsú sötét trombitagombának feltételezhetően kisebb gazdasági jelentősége volt a múltban, mint a vargányáknak vagy a rókagombának, ezért nem szerepelt a magyar nyelvtörténeti vagy történelmi munkákban sem. Ezt bizonyítja, hogy kimaradt a világ első, gombákkal foglalkozó, 1601-ben megjelent monográfiából (Fungorum in Pannoniis observatorum brevis historia) és a fajokat akvarelleken bemutató Clusius Codexből. A németalföldi szerző, Carolus Clusius saját, magyarországi megfigyeléseire is alapozva ehető és mérgező gombákra csoportosítja a fajokat. 90 gombát mutat be, ahol 39 magyar gombanév is szerepel. A svéd természettudós, Linné Species Plantarum című művében már helyet kap a sötét trombitagomba is, amelynek a leírásban a Peziza cornucopioides nevet adta. A faj jelenleg is használt latin elnevezése „Craterellus cornucopioides” Christiaan Hendrik Persoontól származik. A magyar nyelvű könyvek közül először Istvánffi Gyula (1899) említi a fajt mint gyakori, ehető gombát. 

Linné Species Plantarum című művének elő oldala

Több trombitagombafaj is létezik

A trombitagomba nemzetség (Craterellus genus) a bazídiumos gombák törzsébe (Basidiomycota), a kalaposgombák osztályába (Agaricomycetes), a rókagombák rendjébe (Cantharellales), a rókagombák családjába (Cantharellaceae) tartozik. A nemzetség típusfaja a Craterellus cornucopioides (L.) Pers. 1825.

A trombitagombák nemzetségének fajai az egész Földön elterjedtek, ezekből hazánkban csupán 4 faj jelenlétét lehetett eddig bizonyítani. Magyarországon feltételezhetően ennél több faj is létezik, azonban a nemzetség teljes feldolgozása eddig még nem történt meg. A molekuláris biológiai vizsgálatok (DNS-analízis) nyomán több, korábban a rókagombák nemzetségébe (Cantharellus) sorolt faj került át a trombitagombák nemzetségébe (Craterellus), így például a szagos és tölcséres rókagomba is.

Miről ismerjük fel?

A sötét trombitagomba 4–12 cm magas, 2–8 cm széles, tölcsér vagy trombita formájú, lefelé csőszerűen elkeskenyedő, belseje a termőtest aljáig végig üreges, széle fodros, hullámos, gyakran szakadozott, többnyire visszahajló. Belseje szürkésbarna, feketés színű, finoman pelyhes, szálas-nemezes, szálkas-pikkelyes felületű. Gyakran több termőtest csokrosan összenő egymással.

 Termőrétege a termőtest külső részén található; a tönkre mélyen lefutó. Fiatalon sima, majd gyengén ráncos, néha kissé eres is lehet. Színe hamuszürke, kékesszürke, de idősen, gyakran a spóraportól fehéren deres.

A gomba húsa vékony, fiatalon nagyon törékeny, idősen szívóssá válik, szürkésfekete színű. Szaga és íze frissen nem jellegzetes, de megszárítva erősen aromássá, kellemesen fűszeres illatúvá válik. Spórapora frissen fehéres, megszáradva sárgás színű lesz. Étkezési értékét tekintve kiváló, ehető, árusítható gombafaj. 

Mikor és hol találhatunk sötét trombitagombát? 

A sötét trombitagomba a Föld északi féltekén, egész Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában is elterjedt. Ausztráliában is megtalálható, azonban feltételezik, hogy ott nem őshonos faj, csak behurcolták. 

Hazánkban júniustól októberig, tápanyagban szegény, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben, elsősorban bükkösben és tölgyesben terem. Gyakran seregesen, folyásokban nő igen nagy mennyiségben. Azonban nem minden évben találhatunk belőle ilyen bőségesen, mint 2014-ben. Előfordulhat, hogy évekig alig fejleszt termőtestet, még a jól ismert, kiváló termőhelyein is csak néhány példánnyal találkozunk, sőt akár ki is maradhat a termés. A termőtestképzést befolyásolhatja a több éves csapadékhiány, a talaj vízszintjének süllyedése, az erdészeti beavatkozások, fakitermelés, sőt még a légszennyezés is. A levegőből a talajba jutó kénvegyületek, elsősorban a kénessav már igen kis men.nyiségben akadályozhatja a gomba fejlődését és a termőtestképzést. 

A sötét trombitagombához hasonló fajok

A bemutatásra kerülő fajok hasonlóan jóízű, ehető gombák, így étkezési szempontból nem okoznak problémát, ha összetévesztjük őket az év gombájával. 

A sárga trombitagomba (Craterellus konradii) hazánkban nagyon ritka faj, csak színében tér el a sötét trombitagombától. Ha megtaláljuk, ne szedjük fel, hagyjuk termőhelyén! 

A szürke rókagomba (Cantharellus cinereus) közel olyan gyakori, mint a sötét trombitagomba, sőt vele azonos termőhelyen, sokszor egymás mellett nőhetnek. Külső megjelenésében nagyon hasonlít hozzá, szintén tölcséres formájú, üregesedő, sötét színű, de termőrétege eres. A gombászok gyakran nem figyelnek fel arra, hogy húsa vékony ugyan, de szívósabb, ill. termőteste jobban elkülönül kalapra és tönkre, melyre mélyen lefut eres termőrétege. Gyakran együtt gyűjtik a két fajt, de szerencsére a szürke rókagomba is jóízű, ehető és hasonlóan jól szárítható fűszergomba. 

A fodros trombitagomba (Pseu-docraterellus undulatus) szintén tölcséres vagy trombita formájú, széle hullámos, és húsa is vékony, törékeny. Termőrétege a szürke trombitagombához hasonlóan fiatalon csaknem sima, de idősebb korban szabálytalanul ráncos-eres lesz. További különbség, hogy a fodros trombitagomba jóval kisebb termetű, nem feketés színű, hanem barnás árnyalatú (agyag-, mogyoró-, néha sötétbarna), bodros széle pedig gyakran világosabb, sárgás színű, a felülete sugarasan ráncolt, sima vagy finoman nemezes, szálas. A fodros trombitagomba szintén nagy csoportban, seregesen jelenik meg, azonos termőhelyen, mint a sötét trombitagomba, de jóval ritkábban fordul elő.

A tölcséres rókagomba (Craterellus tubaeformis) az újabb kutatások eredményeképpen a sötét trombitagombához nagyon közeli rokonságba, vele azonos nemzetségbe került. Az év gombájához hasonlóan nagyon vékony, törékeny húsú, üreges belsejű, de tölcséres formájú termőteste jobban elkülönül kalapra és a tönkre. Termőrétege lemezszerűen erezett, sokszor villásan elágazó, piszkos sárgásszürke, ahogyan a tönk színe is, míg kalapja gyakran sötétebb, olívbarnás, szürkésbarnás, barnássárga.

A szagos rókagomba (Crate-rellus aurora) régebben szintén a rókagombákhoz tartozott, akárcsak az előző gombafaj, de a DNS-vizsgálatok után szintén a trombitagombák közé került. Termőrétege a sötét trombitagombához hasonló, fiatalon sima, majd idővel kissé ráncos lesz, de színe eltérő, ugyanolyan, mint a tönkje, vagyis sárgás színű. A szagos rókagomba kalapja szintén tölcséres formájú, hullámos szélű, ugyan olyan, mint a sötét trombitagombának, színe azonban világosabb, hasonló a tölcséres rókagombáéhoz. 

Szárított trombitagomba

A tölcséres és a szagos rókagomba erősen savanyú talajú lomb-és fenyőerdőben terem, ezáltal jóval ritkább hazánkban, mint a sötét trombitagomba, csupán az ország egyes területein, pl. az Őrségben tekinthető tömegfajnak. 

Hogyan gyűjtsük és használjuk fel a trombitagombát?

Magyarországon feltételezhetően már régóta gyűjtik és fogyasztják ezt a kiváló, aromás ízű gombát. Elsősorban azonban nem frissen, hanem szárítva használják fel. A szeletelt vagy porított gombával sokféle étel fűszerezhető, a húsnak kiváló aromát kölcsönöz. Frissen ízletes leves készíthető belőle. Gyűjtésénél azonban ügyeljünk arra, hogy csak a fiatal, törékeny példányokat szedjük fel, mert az idősebb, szívós termőtestek sokszor már nem jóízűek, penészesek vagy baktériumosak lehetnek. A földes alsó részt már a gyűjtés helyszínén, közvetlenül a szedés után érdemes levágni, így a gombák a kosárban nem fogják egymást beszennyezni. A begyűjtött sötét trombitagomba vékony húsa miatt könnyen és gyorsan szárítható. Ne mossuk meg a gombát, csak szárazon tisztítsuk meg. Szárítása történhet egészben is, de legjobb, ha a gombát hosszirányban kettévágjuk vagy széttépjük. Egyenletesen, egy rétegben terítsük szét a gombát, és lehetőleg napon szárítsuk egészen addig, amíg megmozgatva nem ad jellegzetes csörgő hangot. Az így megszárított gombát papírzacskóban vagy lezárt befőttesüvegben akár egy-két évig is eltarthatjuk.

A gomba gazdasági jelentősége

A sokszor igen nagy mennyiségben termő, kiváló ízű sötét trombitagombát már a múlt században is egyre többen gyűjtötték nemcsak saját felhasználásra, hanem kereskedelmi célból is. Magyarországon az 1950-es évektől kezdődően az Erdei Terméket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat megszervezte a gomba gyűjtését és a szárítmányának felvásárlását. Kuklis Kálmánnak, a cég akkori, gombákkal foglalkozó vezetőjének elmondása alapján, ebből a fajból gyűlt össze a legnagyobb mennyiségű szárítmány, amelyből jelentős exportbevétel is származott. Hazánkban napjainkban is számos kisebb cég foglalkozik a szárított sötét trombitagomba felvásárlásával, de már jóval kisebb volumenben. A piacokon és vásárcsarnokokban friss állapotban csak ritkán árusítják ezt a fajt, de szárított formában, fűszerként több üzletben is megvásárolható. 

---

Természet Világa,

146. évfolyam, 7. szám, 2015. július http//www.termvil.hu/