Mindenki ismeri ezt a népdalrészletet, amelynek érvényessége napjainkban tudományos vizsgálatok tárgya is lett. A New Yorker magazin 2003. június 2-i számában Ben McGrath ad rövid áttekintést e fejleményekről.

A nyilvánosságra került tervek szerint az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma (Defense Department) hamarosan radarberendezésekkel monitorozza az emberek járását, hogy azonosítsa közöttük a terroristákat „jellegzetes járásuk (gait signature)" alapján. A Georgiai Műszaki Egyetem (Georgia Tech) kutatóinak vizsgálatai alapján, amelyet a Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (Defense Advanced Research Projects Agency, DARPA) támogat anyagilag, 80-95 százalékos találati valószínűséggel azonosítani lehet különböző személyeket, csupán járásuk alapján. A kutatók reményei szerint a találati pontosságot hamarosan a 90 százalék feletti tartomány felső részébe lehet feltornászni. Az egyik kutató, Jon Geisheimer egy interjúban megjegyezte: „szükségünk van a fejlett technológiára, hogy távolról is azonosítani tudjuk a rossz fiúkat."

Ezek a hírek kísérték az FBI homályos figyelmeztetéseit egy New Yorkot, Bostont, és Washingtont, valamint elgondolkodtató módon a tengerparti üdülőhelyeket érő esetleges „megsemmisítő erejű támadásról". Annyi azonban biztos, hogy a New York-iak idegei ismét felborzolódtak. Katonai egységek szállták meg a várost, Bush elnök pedig figyelmeztetett, hogy „legyünk résen". Ennek megfelelően az emberek azonnal figyelni kezdték egymás járását, de radartechnika hiányában egyelőre felderítési arányuk még távolról sem tökéletes.

Egyik nap a Washingtonból Bostonban tartó vonaton az utasok egy tántorgó utasra lettek figyelmesek, aki kezében egy furcsa külsejű műanyag palackot vitt. A vasúti forgalom néhány óráig szünetelt - a Pennsylvania pályaudvar (Penn Station) egy részét is lezárták -, amíg a hatóságok kiderítették, hogy a kérdéses egyén egy libériai bevándorló volt, aki főzőolajat vitt a kezében lévő palackban. Másnap a Penn Stationt elárasztották teljes harci öltözetben, vállukon M16-os géppisztolyt viselő nemzeti gárdisták, akik minden folyosót gondosan ellenőriztek. Járásuk kétséget kizáróan jellegzetes volt, mint egy karikalábú vadnyugati pisztolyhősé, feltehetően a felszerelésük dugig megtömött különböző zsebei és egyéb táskái miatt, amelyek úgy lógtak tulajdonosukon, mint a homokzsákok.

Délután 2 órakor egy gazdátlan zöld bőrönd okozott izgalmat, főleg azért, mert nem volt mellette gyanús járású egyén. A New York-i rendőrség különleges egysége hamarosan megjelent sisakban, teljes fegyverzetben és bombakereső kutyákkal, de amint kiderült, hamis riasztás volt ez is.

Ezután több óra telt el különösebb incidens nélkül. Éjfél után a Times Square járdáin haditengerészeket sikerült azonosítani járásuk alapján, mivel nem tudtak egyenesen menni. Ezek a hadfiak az U. S. S. Yorktown hadihajó eltávozáson lévő tengerészei voltak, akik nem hivatalos minőségben, „bulizás" céljából voltak a szárazföldön. Mindeközben persze a járás figyelemmel kísérése nem merült feledésbe, mivel a 42. utca közelében sétáló hölgyek járását - főleg hátulról - árgus szemekkel figyelték egy másik hadihajó matrózai is, akik megfigyeléseik közben még „be is szóltak" megfigyelésük alanyainak.

Bencze Gyula