Szili István

Vöröstón innen és túl
Kab- hegy környéki kalandozások

Első rész

A Veszprém és Tapolca közötti fölöttébb kanyargós úton közlekedők éppen csak érintik Nagyvázsony peremét. Az országút azon a hol kiszélesedő, hol összeszűkülő, medencékre tagolódó, Vigántpetend és Monostorapáti között éppenséggel keskeny patakvölgybe kényszeredő törésvonalon halad, ami a Bakonyt az innen legtöbbször csak sejthető Balaton- felvidéktől elválasztja. A sietősek pillantásra sem méltatják a híres Kinizsi- várat, ami egyébként is egykettőre eltűnik a park és az országút fái mögött. Csak a Kab- hegy kényelmesen elterülő déli oldala kelleti magát kitartóan, nemhiába uralja a környéket.

A száguldóknak sugallom: kár oly mohón falni a kilométereket, oly serényen felfűzni az éles kanyarokat. Kár beérni az elsuhanó táj emlékezetbe csak ímmel- ámmal fészketverő felületes látványával. Mert ez az országút - szemben az ország sok más hasonló távolságú útvonalával - valósággal ontja az érdekesebbnél érdekesebb látnivalókat. Persze, csak akkor, ha a főútról a mellékutakra térünk és a gurulást a komótosabb gyaloglásra váltjuk.
E rövidke néhányszor- tíz kilométeren éppen Nagyvázsony lehetne azon képzeleti körök egyik középpontja, amelynek területén egy- két nap alatt is csak felületesen lehet mindent a szem látósugarába terelni. Márpedig odaférne e körbe Tótvázsony, Barnag, Vöröstó, Pécsely, Vászoly, Dörgicse, Mencshely, Óbudavár, Szentjakabfa, Balatoncsicsó, Szentantalfa, Tagyon, Pula, Öcs, Vigántpetend, Kapolcs, Taliándörögd - sőt mindegyikük határa is. Mindez (ha utánaszámolnak, 18 település) alig 100 négyzetkilométeren! Kissé önkényesen vonva e körbe, mert némi kerületmódosítással még ennél is többen lehetnének! Sok kicsi sokra megy, tartja a találó szólás. A sokra menés ezúttal úgy értelmezendő, hogy a nemzet és e vidék elmúlt ezer évében itt a megmaradás volt az a bizonyos legtöbb, amihez azért a jelek szerint az erőből mindig futotta.
 

A Kab- hegy látványa a Vöröstó felől
Szépen helyreállított sváb parasztház 
Vöröstón

A térségbe érkezőknek a Nagyvázsony tőszomszédságában rejtőzködő parányi Vöröstó falucska ajánlható az egyik lehetséges kiinduló pontként. Nevét leginkább csak a környékbeliek, no meg az avatottabb néprajzkutatók ismerik. Nem is csoda, hiszen csak Nagyvázsonyon vagy Barnagon áthaladva, mellékúton lehet megközelíteni. Olyan parányi egyutcás falucska ez, ahol még százan sem laknak. Pontosan szólva 2001- ben 98 lakója volt, akik közül az "őslakók" már ötvennél is kevesebbre fogyatkoztak. Igaz, akadt közöttük egy 100 éves aggastyán is. Az újonnan betelepültek - nos a betelepültek részben németajkúak, méghozzá Európa minden németajkú tájáról. Ez a körülmény azonban mégsem annyira elgondolkodtató, mint a pannon- tájak másfelé tapasztalható "schwarzgelbrot" színeváltozása. Nem az, mert Vöröstó népe már közel 250 éve zömében németajkúakra cserélődött ki. Akik azóta úgy nőttek bele a Kab- hegy alatti tájba, hogy meg is maradtak németnek, de közben magyarrá is váltak. Akik - közös sorsuk lévén az itt élő magyarokkal - együtt zsellérkedtek a környékbeli uradalmakban. A közös római katolikus vallás is összetartozóvá tette őket.
Az idős K. J. néni szóra éhes özvegyi magáramaradottságában szívesen mesél a letűnt békebeli és háborús időkről. Nem csak mesél: vaskos fényképalbumával illusztrálja, hitelesíti minden elhangzott szavát. A régi képeket többnyire a falu egykori plébánosa készítette: aratás, cséplés, répaegyelés, szüret, egyházi és családi ünnepek, keresztelő és temetés, bevonulás, katonaszabadság, faluba látogató rég elfelejtett notabilitások... A képeknek értelmet, jelentést adó összekötő szöveg a néni ajkáról aprócska örömök és emberfeletti szenvedések múltba- forduló zsolozsmája.
Felvérteződve a frissen szerzett ismeretekkel más szemmel kezdi nézni az ember a takaros utca takaros házait, de még a pusztulásba fordulókét is. Az itteniek csendes rezignáltsággal fogadják falujuk átalakulását. Látva az enyészet mindenható erejét, erejük- életük fogytán kényszeredett kedéllyel mondogatják: "ha a gazda nem megy fel a (ház)tetőre, majd legyön az magától". De, hogy ne jöjjön, ahhoz olyan gazda kell, aki visszafordítja az idő kerekét. Erre a visszaforgatásra azonban jobbára csak az új tulajdonosok képesek. A felkarolt házak sorra megszépülnek: talán új korukban sem voltak ennyire látványosak. Úgy látszik, a Balatonfelvidék paraszt- barokk hagyományain nevelkedett régi mesteremberek kezenyomát a mai mestereké szinte már költői kegyelettel érinti. A vakító meszelések azonban más okból is figyelemreméltó épületeket csinosítanak. Szokatlanul hosszú udvarok hívják fel a figyelmet a "bruderhaus" - magyarul leginkább ikerház névvel illethető építmények különös voltára. A bruderhaus lényegében olyan hosszirányban egymáshoz épített két lakóház, ahol az egyik ház bejárata jobb, a másiké a bal oldalra esik. Így mindkét tulajdonos a két épület teljes hosszában rendelkezhet egy- egy udvarral. Az udvarok végét hatalmas kettős szénapajta zárja le. A pajta előterében egybeolvadnak az udvarok, de mindegyik pajtának külön bejárata van. Ez a néprajzi nevezetesség Magyarországon csak néhány környékbeli sváb faluban és Sopron közelében fordul elő.
 

A katolikus templom
A "bruderhaus" hátsó térfelét a szénapajta zárja le

A nagy szénapajták az egykor jelentős szarvasmarha- tartásról árulkodnak. Nemkülönben a falu határában lévő dűlőnevek is. Az Ökörréti- dűlő, a Legelő- földek, vagy a rejtélyes Ragonya irtásrétje mellett azonban a Köves- földek és a Murvás- föld nevek a szántógazdálkodás nehézségeire is utalnak. A falu délkeleti sarkában magasodó Kálvária- domb kaszálórétjén felkapaszkodva pedig fogalmat alkothatunk a mészköves, gyengén karrosodott lejtők kaszát- derekat nyüvő próbáratevő hatásáról. A dombtetőn azonban mindenért kárpótol a Kab- hegy és a falu békéltető látványa.
A mintaszerűen megújított kálvária- stációk leheletfinom kerámia domborművei egyébként a falu egyik új lakójától, annak is pajtából átalakított kerámiaműhelyéből származnak. Igen, Vöröstó felkeltette az alkotóművészek érdeklődését. Az egykori erődszerű magtárépületben fafaragók, népi bútorok restaurátorai, festők és - műnemek, műfaji keretek közé nehezen besorolható alkotók - tevékenykednek, legalább is tavasztól az őszi fagyok beálltáig.

Vöröstó azonban olyan lokálpatriótákat is nevelt, akik a földobott kő visszatérésre kényszerített zuhanásával újra meglelték helyüket egykori közösségükben. Egyikük (valaha csingervölgyi bányász) rég elhatározta, hogy "csak akkor megy vissza a bányába, ha ablak lesz rajta". Másikuk (H. Z- né) ugyan a közeli Tótvázsonyban lakik, de a falu társadalmi- kulturális életét mégis kézben tartja. Kórus, gyermektánccsoport, régi falusi ünnepek feltámasztásán kívül arról álmodozik, hogy Vöröstót a Világörökség részesévé tegye. Lelkes támogatókat (itthonról és külföldről) azonmód is talál és szerez, hogy mintaszerűen rendbetartott, felújított házát - egy 19. század- elejéről fennmaradt sváb parasztházat - a falusi turizmus hazai és külföldi híveinek örömére rendszeresen kiadja. A jó (és pénzmagot fialó) példát már mások is követik.
 

Vöröstói anziksz
Tőzegpáfrány

A környéket a lélekben immár eluralkodó vöröstói békességgel- nyugalommal érdemes tovább szemlélni. Alig egynéhány kilométernyire esik Pula, melynek neve csak véletlenül hangzik egybe az isztriai városkáéval. Lakóinak sorstörténete sok tekintetben megegyezik Vöröstó vagy Barnag történetével.

Pula nevét az alginit felfedezése tette - legalább is a földtudományok iránt érdeklődők körében ismertté. Az alginit végeredményben egyfajta olajpala. Összetételében az alga biomasszán kívül az agyaggá elmállott vulkáni por (tufa) mennyisége a legjelentősebb. Mikro és makroelemekben rendkívül gazdag, és 25- 30% a szervesanyag- tartalma, melyet elsősorban a Botryococcus braunii nevezetű, telepekben élő zöldalgának köszönhet. Ez az algaféleség tojásdad sejtekből építi fel kocsonyás- szivacsos, pirosló telepeit, melyek rendszerint a víz felszínén úsznak. A sejtek ugyanis jelentős mennyiségű olajat szintetizálnak. A pulai alginit aprócska olajképző munkásai azonban nem a jelenben, hanem a néhány millió évvel ezelőtti geológiai közelmúltban, a pliocén (más elnevezéssel a felső pannon) korban tevékenykedtek. Vízi szervezetek lévén, Pula határában olyan édesvízű tavakban fordultak elő, amelyek vulkánok krátermedencéjében illetve a tufa- gyűrűk által körbefogott mélyedésekben alakultak ki.
 

A vízkedvelő tőzegmoha- fajokat a kipusztulás fenyegeti

A "pulai alginit- formáció" tanulmányozása a nagyszámú lelet révén lehetővé tette a pliocén- kori krátertavak élővilágának megismerését, ez pedig a jégkorszak előtti klíma felvázolásának lehetőségét. Az előkerült növény- és állatfajok többsége parányszervezet, de hazai viszonylatban kiemelkedő rovarfajokban való gazdagsága is. A virágos növényekről a levéllenyomatokon kívül a megbízhatóbban értékelhető gazdag pollenanyag szolgáltatott adatokat. A bányászati tevékenység során egy rinocérosz- bébi maradványai is előkerültek.

Az alginit energiaforrásként történő hasznosítása (ez esetben) nem gazdaságos. Különleges összetételénél fogva sokkal alkalmasabb komplex talajjavításra, mivel egyszerre javítható, regenerálható a talaj szerkezete, víz és tápanyag- gazdálkodása, humusztartalma, és csökkenthető a talajok elsavanyodása is. Mindemellett terméshozam és beltartalom- növelő hatása is van. A kimerülőben lévő pulai készleteken kívül Vas- megyében is találtak alginitet.

Levéllenyomat a pulai alginitban

Az egykori vulkánosság nem csak, és nem is elsősorban az alginitképződés formájában hagyta ránk megnyilvánulásának jeleit. Már az alginitbányát környékező szántóföldeken is annyi a kisebb- nagyobb, főleg ökölnyi méretű lapilli- jellegű vulkáni bomba, hogy miattuk biztosra vehető az itteni ekevasak rövid szolgálati ideje. Pula északnyugati határában pedig jelentős méretű szakadásos típusú bazaltbarlang található.
Ugyanebben az irányban, Öcs falu határában a Kab- hegy elnyúló hegylábán 330 m tengerszint feletti magasságban más nevezetesség: a Nagy- tó található. Az öcsi gyertyános- tölgyes erdő ugyanis a Bakony egyetlen tőzegmohalápját rejtegeti. A mintegy fél- négyzetkilométernyi kiterjedésű tál alakú bemélyedés valószínűleg a mészköves felszínre ömlő bazalt súlyának hatására, megsüllyedéssel alakult ki. Jelenleg igen alacsony állású vizét szinte kizárólag a csapadék szolgáltatja. Gazdag és különleges élővilágát a kiszáradás megsemmisüléssel fenyegeti. A  tó északi részénél fellelhető időszakos forrás a hóolvadás évadjának ellenére szinte csak szivárog. (A nemzeti park jóvoltából ugyan kiárkolták, de vizet fakasztani ők sem tudtak.) A tó északi- északkeleti részén sajátos rekettyefüzes- tőzegmohás társulás alakult ki. Járhatósága (vagy inkább járhatatlansága) alighanem a mangrove- mocsarakéval vetekszik. E körülmény szerencsére a tó védelmét szolgálja. Eddig hét tőzegmohafajt találtak itt, de a reliktum boreális Thuidium lanatum (gyapjas tujamoha) is a kincsei közé tartozik. A füzeseket nádasok és zsombéksásos térségek veszik körül. A tó belső, védett terében úszóláp is kialakult. Ez a mostani alacsony vízállás miatt annyira megfeneklett, hogy már nagyobb fák felnövekedését is lehetővé teszi.
A Nagy- tó Kab- hegy felé eső környezetében a ritkás erdőkben úttalan utakon madarászgathatunk. Hála az erdészeknek, számos idős tölgyet meghagytak az odúlakók örömére. Az erdei avarból kidomborodó vulkáni bombák méretnövekedését követve pedig megcélozhatjuk valamelyik parazitakráter kitörési centrumát is.


Természetvédelem - tartalom