Szili István

Vázlatrajz egy kismedencéről
Kab- hegy környéki kalandozások

Második rész

Ha az embert egyszer már rabul ejtette, nehéz eltávolodnia a Kab- hegytől. Felhők közé magasodó adótornyaival messzire ellátszóan uralja a Déli- Bakony vonulatait. Nemcsak uralja, hanem az árbocok révén a Közép- Dunántúl rádiózását és televíziózását is szolgálja. Ennek ellenére a Kab- hegy térségében nem csak magasbameredő objektumok segítik az ember távolabbra látását, messzebbre hallását. A taliándörögdi űrtávközlési állomás földhözragadt parabola- antennái óriásira kitátott szájként falják (vagy okádják) a jövő- menő információt. Békés, csendes szigetként az információk túltengő, túlhangolt, túlzsúfolt világáramlatában.

E modern létesítmények a mindenkori jelent, a pillanatot szolgálják. Ha akadnak is, akik az ellenkezőjét állítják, ezek az eszközök nem jövőbelátó, mégkevésbé jövőt teremtő alkotások. Kozmikus érintkezési képességük ellenére sem azok. Az itt élők számára továbbra is csak tárgyak, a horizont furcsa alakú figurái.

Az itt élők múltat- jövőt egybefókuszáló parabolaantennája sokkal inkább az a különleges hely, melynek peremére és belsejébe valaha letelepedtek. Ez a hely pedig a Dörögdi- medence. Ahogyan találóan egynémely tanult garabonciások az utóbbi időben elnevezték. Talán annak apropóján, hogy e hegyek közé szorított mélyedésre - a Balaton- környék legkisebb kismedencéjére, mitöbb! kistájára - legnagyobb "rálátása" a nyugati peremen nyújtózkodó Taliándörögdnek van. De a névadásnak lehet oka a tekintély is: elvégre a kicsiny falvak között mégis csak Taliándörögd a legnagyobb. (Lehetne ez a név más is, többféle is. Mert már a rómaiak is laktak a területén, a középkorban pedig négy kisebb falu is meghúzódott itt. Egyikük, Szentimár többek között az Imár- domb révén is meghagyta a nevét. Dörögd nevének Talián kiegészítője viszont Tallián Ferenc birtokossal áll kapcsolatban. Ha valaki talián származású volt, hát az csak a nevezett Ferenc lehetett.) A többi falvak: Pula, Öcs, Vigántpetend és Kapolcs nem tiltakoznak a dörögdi elsőség ellen. Miért is tennék, hiszen mindannyian befelé, egymás felé néznek. Karnyújtásnyira látják, érzékelik egymást, mégha néhol közbeeső dombokon át is. Egymásrautaltságuk nyilvánvaló. Pedig csak az elmúlt év óta köti össze valamennyiüket egy minden évszakban járható útgyűrű.
 

Ősi parasztház udvara

A királykő

Az itt élők azonban - magyarok, németek és ki tudja, még ki mások ivadékai  - mindeddig megtartva magukat az idők veszedelmeiben, mostanában egyre inkább vesztésre állnak. Ám nem a medencéjük fenyegeti őket, noha nem egyszer elöntötte azt már tengeri özönvíz és vulkántorokból előböffenő tüzes láva, meg tufaáradat is. Az új keletű veszedelem forrása és megvalósítója maga az ember.

De hát volt- e valaha is az embernek embernél nagyobb veszedelme?!

A Dörögdi- medence népét mostanában az ellehetetlenülés rémképe fenyegeti.

Megmutatkozik ez szinte mindenben. A déd- és ükszülők évszázadnál távolabbi idejére visszapillantva megmutatkozik mindenekelőtt az életforma többszöri megváltoztatásában. A legősibb halász- csíkász- madarász- kanász- életnek már akkor is csak a romantikája éltetett egy- két reliktum- emberpéldányt. Mert hát megkezdődött a vízben bővelkedő medence (nagyobb léptékben a Kárpát- medence) földéhségből fakadó, oktalanul elhamarkodott elvíztelenítése. (Ám többnyire ez sem az éhezők régesrégi földéhségét csillapította.) Hiába hívnak hát a medencében még manapság is és már következetlenül Mocsárnak, Csigás- tónak, Kinder- tónak, Gelencsér- tónak egyes szántóterületeket. Hiába rajzolja a térképre a rajzoló a Vázsonyi- séd- Eger- patak, vagy a Röhe- víz kék fonalát, hiába jelöli a valaha- volt vízimalmokat. A vízvesztett, vízszegény patakok egy gyermekjáték- malmot is alig és akkor is csak esős időben hajtanának meg. Nem is beszélve az egykori bőbeszédű, de mostanában csak álmukban csobogó forrásokról!
 

A Szent András templom romjai Taliándörögdön

Nagy ezerjófű

De  ezeknek a körülményeknek már egy másik muszáj az okozója.

Mert muszáj volt a föld rejtőzködő kincsét is magunkévá tennünk. (Tényleg muszáj volt? Tényleg a magunkévá?!) Amit megkörnyékezni azonban csak egy másik (szerényen rejtőzködő) hétköznapi kincs: a víz elvesztegetésével lehetett. Eltűnt hát a karsztvíz, el, talán mindörökre. Itt hagyva a víznyerési lehetőség emlékét és a közeljövő sokba kerülő, ki tudja miként megoldódó gondját. (Számító lelkületű kalmár világunkban kiszámolta- e már valaki, hogy a szén- és bauxitbányászat gazdasági mérlege nem áll- e messzemenőn vesztésre, ha az előidézett vízhiány jelen és jövőbeni következményeit is figyelembe vesszük.)

Csodálnivaló- e hát, ha a pákászból- kanászból földművessé, föld művelőjéből bányásszá,  bányászból nincstelen semmihez sem értővé átváltoztató szerepváltási kényszer csüggeteg tekintetű medencelakókat állít a forgószínpadra az idelátogató szeme elé? Akik egyedül az elfogyásban mutatnak törekvést az élre kerülésre. Csodálnivaló- e, ha már nem lelik helyüket medencei honukban?

Pedig ez a kis hon, a Dörögdi- medence még a megpróbáltatások ellenére is képes mosolyt fakasztani, bizakodást, lelkesedést gerjeszteni. Képes a lassan porladó Szent András templom bazaltból rakott dacoló falaival újra érvényesíttetni a kötést, ami az ember és Feljebbvalója között már annyiszor meg- és újraköttetett. Képes az Imár- domb boszorkányfüveinek illatával holtig magához láncoló hűségre bírni az ide- telepedőket. És képes a Természet végtelen türelméből, felméretlen kincsestárából, emberformáló szorításából forrásként előbuggyantani a Tisztánlátó Tisztakezű Embert.
Azt az embert, aki a csüggedés helyett a bizakodást választja. Aki alamizsna várása helyett a cselekvést cselekszi. Aki jövőt lát, méghozzá éppen ebből a múltból fakadót.
 

Öcsi Látkép

Széleslevelű nőszőfű

Ez az ember találta ki, hogy nyár derekán, éppen a legnagyobb dologidőben, aratás idején idegyűjtse a hasonló felfogású embereket. Azokat, akiket éppúgy aggodalomra késztet a Világ Problémája, mint amiképpen átjár e kisded medence reményvesztettsége. Azokat is, akik nem tudnak nevet adni a szónak, ami éppen ezért nem perdül le nyelvük hegyéről, de kimondanák, ha megtanulhatnák valahol. Ki taníthatná őket jobban, mint a Természet, és emberi múzsája, teremtésben kisinasa, vagyis a Művészet? Ezért sereglenek ide a Művészetek Hetén Vigántpetendre, Kapolcsra, Taliándörögdre mindazok, aki keresik a felemelkedéshez a megerősítést. Világjelenség ez immár: a Dörögdi- medencétől Ausztráliáig, Új Zélandig keresik egymást az emberek. Azok a hatmilliárd közül valók keresik, akik a harmóniát, a lét értelmét a természet- ember- művészet szentháromságában gyanítják.
Mert a művészet alkotó folyamata, befogadásának élménye a természet teremtési próbálkozásait teszi ember által is átélhetővé, érzékelhetővé. Nem helyettesíti tehát a teremtést, csak jelzéseit utánozza, emberi mértékűre formálja. Kínálhatna- e bárki is jobb helyet e misztikus- heurisztikus élmények kiváltásához és átéléséhez, mint a Dörögdi- medence? Melynek lakói befogadták az ötletet és befogadják a néhány napra idelátogatókat is. Az évük felkészüléssel, vendégvárással telik és élményeikből kitelik az újabb év újabb rendezvény- özönéig. Helyük van, feladatuk, szerepük van egyszeriben a világban, éled az öntudatuk, megmozdulnak a berozsdásodott vágyak, kristályosodnak a tervek, gondolatok. Kicsinosodnak a falvak, kinyílnak az emberek. Van, aki gyógynövényeit osztogatja szakértelemmel, kecskesajtot kóstoltat, virágmézet, gyümölcsízt, befőttet kínál, van, aki papírt merít, aki dagerrotípiát készít, fametszetet nyomtat, a könyvkötés mesterségét gyakorolja, vagy éppenséggel magyaros "hamburgert" árul. Gelencsér pörgeti korongján csodálnivaló plasztikus edényeit, fafaragó varázsol emberalakká göcsörödött fát, színészek mondják ki a kimondhatót és zenészek sugallják a kimondhatatlant. Nincs itt minősítés, rangsor, vetélkedés. Azt a hosszúszárnyú időre bízzák. Itt most a megjelenés a fontos, a részvétel. Igazi olimpiai demokrácia és fegyverletétel uralkodik. Lehet- e gyógyítóbb beavatkozást találni egy ennyire megbántott, megbolygatott vidék önmagára- találásához?
És, hogy az idelátogatók élményanyaga, no meg a medence vázlatrajza teljes legyen, mutassunk fel valamennyit a Természet kínálatából is. Mivel Pula és Öcs látnivalói már az előző kalandozás során szóba kerültek, álljunk odébb Kapolcsra és kapaszkodjunk föl a Királykőhöz.

A szegényes faluszélen kezdődő hegylábra (jóval az odaköltöző emberek előtt) lösz telepedett, az ebbe vájódott mélyúton elmélázva araszolhatunk felfelé, nem is sejtve, miféle csoda vár a magasban bennünket. A bükkös erdő zöld fátyola mögött egyszercsak komoran előszürkéllik- feketéllik valami, ami csak közelébe érkezve árulja el magát. Terebélyes, elaggott romló várfalként, előreugró oszlopos bástyákkal meredezik előttünk a kapolcsi bazaltfal, a Királykő. Előtte, a megtorpanó keskeny hegyláb- peremen egymás hegyén- hátán halmozódnak a leszédült bazaltlepények és a sohanemvolt várostrom álhírét keltő jókora vulkáni bombák. Egy keskeny csapás kapaszkodásra késztetve visz fel a Királykő kilátópontjára, ahonnan aztán szemünkbe téved a legteljesebb, legigézőbb medencekép. Olyan, amelyik nem csak a római idők keltáit, de már a bronzkor emberét is ideláncolta. Hátunk mögött ugyanis a szokatlanul lapos fennsíkon sáncmaradványok sejtetik, hogy  valaha egy névtelenségbe süllyedt nép lakott itt. A bronzkori földsánc a hagyományok hiedelme szerint Attila vára volt. Ezt nem kell feltétlenül elhinnünk, inkább azt, amit a Királykő bazaltja enged kiolvasni magából a hozzáértőnek. Az pedig azt engedi, hogy a Bakony egykori peremterületein a felső miocéntől a pliocén végéig, megközelítőleg 4 millió éven át meg- megismétlődtek a vulkánkitörések. Ezek következtében bazalttufák és lávatakarók váltakoznak egymásra rétegeződve, a helyszínek szerint váltakozó mértékben. Amit itt, a Királykőnél látunk, ha nem is egyedülálló, de megrendítő hatású. A mindenkori idők embere számára egyféle intő jel, hogy vannak nála nagyobb erők is a Földön. A csodálatos kőzsákok, ha úgy tetszik, bazaltorgonák hasonlóak a Badacsony és a Szent György- hegy képződményeihez. Kialakulásuk az erózió és kifagyás együttes romboló hatásának, illetve a bazaltláva oszlopos kihűlésének köszönhető. A bazaltfal peremi repedésein, elválási hézagain  leszivárgó és esetenként megfagyó víz ugyanis tágas üregekké, hasadékokká növelte a kőzsákok közeit. A kőzsákok kialakulása gyaníthatóan a jégkorszakban volt a legerőteljesebb.

A bazaltfalak és a bazaltplató számos rejtőzködő vagy magát kellető ritka növénynek nyújt otthont. Itt azonban - különösen a nyugati- északnyugati fekvésű sziklafalak környezetében - nem a Balaton- felvidék jellemző szubmediterrán elemei uralkodnak. Évszaktól függően fellelhető a nyirkos erdőkre jellemző tavaszi lednek, a széleslevelű nőszőfű, vagy a szépséges, illatos turbánliliom. A sziklákon megkapaszkodva fel- feltűnik a piros madárbirs, a bazaltplatón pedig (többek között) fokozott kíméletet igénylő nőszirom- félék és a fekete kökörcsin virítanak.

A bazaltvulkánosság a Kab- hegytől nyugatra is számos helyen előfordult. Így a Dörögdi- medence nyugati határát alkotó 380 m magas Bondoró- hegy is vulkáni maradvány. Nevezetességei a szép számban fennmaradt vulkáni bombák. Közöttük az olykor sárgadinnye- méretű olivinbombák a legérdekesebbek.  Az olivin (francia nevén peridot) a magnézium- és vasszilikát izomorf keveréke: Mg₂SiO₄+Fe₂SiO₄. Rendszerint olívazöld, de az itt található példányok között "érett" sárgás és vöröses színűek is akadnak.

Ami a földtani nevezetességeket illeti, a Dörögdi- medencében korántsem a bazaltképződmények az egyedüliek. (Igaz, turisztikai látványosságot elsősorban ezek nyújtanak.) A bazalttakarók feküjét képező triász- dolomit például Öcs nyugati határában, illetve az Imár- dombon bukkan a felszínre. Jelenlétét a fehérlő bányaudvarok messziről elárulják. Az Imár- domb egyúttal fontos élőhely is: az itt fellehető nagyszámú növényfaj közül tíz védett. Közülük a nagy ezerjófű (boszorkányfű) kiterjedt állományt képez. Az üledékes kőzetek másik, jelentős mennyiségben előforduló összleteit a Pannon- beltó hagyta hátra a Dörögdi- medencében. Igaz, többségüket az erózió már eltüntette, de a rájuk telepedő bazalttakarónak köszönhetően több lelőhelyen is tanulmányozhatók. Tanulmányozhatók összetételük minőségében (eszerint homokkövek, agyagok és édesvízi mészkövek a leggyakoribbak), faunamaradványaik tekintetében (a kecskeköröm ezekben és itt is előfordul), de a visszavonuló tenger- maradvány partpusztító munkásságának hagyatékaiban, az egymás fölé- alá rendeződő abráziós- teraszok vonulataiban is. Igaz, ezek olykor sűrű bozótosokba rejtetten elkerülik a közelebbi kíváncsiskodás nemkívánatos következményeit. A Bakonyra olyannyira jellemző nummuliteszes eocén üledékek itt már csak foszlányokban fordulnak elő. A Taliándörögd közelében található Pénzeskő- tető azonban árulkodó nevével elirányíthatja a gyűjtögetőket.

A vázlatrajz sohasem lehet teljes. Kedves Olvasóm! Felkeltett kíváncsiságod még teljesebb kielégítéséhez bőven hagytam felfedeznivalókat. Ha a Dörögdi- medencébe csöppensz, magadtól is megleled őket.