KÖZLEMÉNYEK

Télen vartyogó békák. 1946. február 2-án dél felé a XI., Török Ignác-utcában járva vartyogást hallottam. Mivel békára gondolni sem mertem, eleinte nem sokat törôdtem a hanggal. Azonban a vartyogás olyan erôs volt, hogy mégis utána néztem. Az út DK-i árkában számos kecskebéka (Rana esculenta), tavibéka (R: ridibunda) és vöröshasú unka (Bombinator ignaeus) tanyázott. A parton sütkéreztek, s közeledtemre tucatjával, rendkívül mozgékonyan ugráltak be az árok 2035 cm mély langyos állóvizébe. Ez a víz az út másik ÉNy-i oldalán húzódó árokból származik, mely az Erzsébet-sósfürdô artézi vizét vezeti le. Az elôbbi (DK-i) árok a fôárokkal betoncsôvel közlekedik, s itt vizének hômérséklete 38 Co; innen távolodva rohamosan esik a hômérséklet s az árok végén csak 3o volt. A fôárok gyorsan folyó, gôzölgô vize a kút kifolyásánál 50o, míg az árok végén, a csatornába való ömlés helyén, kb. 200 m-es út után 35o. Ebben a fôárokban csak az említett összekötô betoncsôtôl lejjebb láttam békákat, mégpedig csak tavibékát. A víz itt a betoncsônél 41o meleg. A fõárok vizét, úgy látszik, csak a tavibékák találták tûrhetônek. A mellékárokban azonban annál jobban érezte magát mind a három faj, s vidáman szóltak. Amint megláttak, a vízbe ugrottak, s az unkák kivételével - melyek a felszínen úszkáltak - a fenéken húzták meg magukat. Rendkívül soká lapultak a fenéken korhadó levelek s a feneket sok helyen borító békanyál között, némelyik 3/4 órán túl is kibírta mozdulatlanul a meleg víz alatt.

A tavibéka 20-40 fokos vízben fordult elô, leginkább a 30o körüliben, a kecskebékák és az unkák az 5-35 fokos vízben tanyáztak, leginkább a 20o-ban. Úgy látszik, hogy e békák az egész telet itt töltötték. A vízben bôven találhattak táplálékot, mert sok atkát, poloskát s más vizi rovart láttam a vízben úszkálni.

A környékbeli pocsolyák és árkok vize erôsen be volt fagyva. A gyerekek jókedvûen korcsolyáztak. Szép, napos idô volt, de a levegô hômérséklete a fagypont körül járt, s a cinkék messzire hallatták tavaszi éneküket. Másnap ismét arra jártam, most már borús, ködös, fagyos idôben, s akkor is erôs hangon vartyogtak a békák.

A békákat április közepéig figyelemmel kísértem. Április 16-án azonban eldugult a mélyfúrás csöve, s egy hét alatt teljesen kiszáradtak az árkok. A békák természetesen eItûntek.

Éber Zoltán.


Természettudomány, II. évfolyam. 1947., 31. oldal
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
https://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/


Vissza