A. E. Verrill érdekes jegyzeteket közöl a halak színváltozásáról alvásuk közben.* A színváltozás leggyakrabban abban áll, hogy színök veszit élénkségébôl s foltjaik, mustrázatuk, szalagjaik sokkal homályosabbá válnak, a mi természetesen jobban elrejti, kevésbbé láthatókká teszi ôket. Egyes fajok színváltozását azonban sokkal bonyolultabbnak találta Verrill. Igy a Stenostomus chrysops ébrenlétekor szivárványszínekben játszó ezüstös fehér, éjjel pedig sötét bronzszínû és az alapszínébôl hat haránt sáv válik ki. Ha az ember az aquariumban éjjel álmából felzavarja, színe, a világítás élénksége szerint azonnal az ébrenlét színévé változik. Az álombeli szín nyilván védelmére szolgál, a mennyiben e hal a tengeri moszatok között alszik és fekete sávjai beleolvadnak a moszatok ágazataiba, bronzos színe pedig e növények sárgás-zöld színezetével egyezik. A Monacanthus hal éjjeli színe is más mint a nappali: ébrenlétkor barna és zöldes, álmában pedig szürkévé válik, a mi ôt a kövek között jól elrejti.
Verrill szerint e színváltozás a Cephalopodák között is megvan; a Loligo éjjeli színe jóval sötétebb, mint a nappali s általában mondhatni, hogy az alvó Loligo-t sokkal nehezebb meglátni a kövek között, a hol rendesen tartózkodik, mint ha ugyanott ébren van. Ez minden esetre hasznára szolgál, mert a színével feltünô állat könnyebben eshetnék valamely rablónak zsákmányául, mikor álomba merül. (Revue scientifique 1897, 12. sz.)
*American Journal of Science
| P. J. |
| Természettudományi Közlöny, | XXIX. kötet. 1897. 312. oldal |
| https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ | |
| https://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/ |