Nagysebességû repülés és a hangsebesség. A legnagyobb elért repülôsebességek mindjobban megközelítik a hangsebességet. Az ilyen repülôsebesség aerodinamikailag különleges állapotot teremt, amelyben a levegô ellenállása ugrásszerûen megnövekszik és az áramvonalazott felületek mentén a légáramlás jellege megváltozik. Ismeretes, hogy a szilárd test levegôben való úszása nyomáskülönbségeket idéz elô. A nyomásváltozások a levegôben véges sebességgel - éspedig éppen a hang terjedési sebességével - haladnak elôre, és a levegôrészeket mintegy elôre beigazítják az érkezô idegen test elôl való kitérésre. A hangsebességgel haladó testek esetén erre nincs lehetôség, innen az ellenállás ugrásszerû emelkedése. Igen gyors repüléskor, már jóval a hangsebesség alatt is elôfordul az ellenállás aránytalan megnövekedése és lökéshullámok keletkezése, minthogy az áramló levegô az ívelt felületek mentén felgyorsulva helyileg elérheti a hangsebességet. Ezek a zavarok már a 800-900 km/óra (220-250 m/sec) sebességû repüléskor is fellépnek. Csökkentésük céljából vékony szárnyakat és karcsú törzset próbálnak alkalmazni, jó módszernek ígérkezik a szárnyak v-alakú hátracsapása is.

Mivel a hangsebesség értéke a levegô hômérsékletével erôsen változik, meleg levegôben nagyobb repülési sebességeket lehet elérni. A -20 fokos levegôben a hang terjedési sebessége 320 m/sec, 30 fokos melegben pedig 350 m/sec, ami a téli és nyári repülési sebességek között 10% különbséget jelent. Minden fok hômérsékletemelkedés 1,6 km/óra sebességgel növelheti a ma elért leggyorsabb repülôsebességet (1006 km/óra).

Vissza