Interkontinentális repülôterek. A kontinensek közötti légiforgalom lebonyolítására különleges berendezésû repülôterek szükségesek, amelyek a nagyterhelésû repülôgépek le- és felszállását, egyúttal megfelelô nagy forgalom biztonságos lebonyolítását teszik lehetôvé. Jelenleg három ilyen nagy repülôtér építkezése érdemel említést: az idlewildi New-York, a heathrowi London és az orlyi Párizs mellett.

A New-York-i La Guardia repülôtér a kontinentális (1600 km aluli) repülésekre marad meg, míg az új repülôtér, amely a tenger partján, a Jamaica-öböl mellett épül, de kitûnô útösszeköttetésekkel a fôvárosból 25 percen belül elérhetô, az interkontinentális forgalmat lesz hivatva lebonyolítani, egyben a vízirepülôgépek számára is bázisul szolgálhat. A mocsaras terület feltöltésére különleges berendezésû szívó-kotrókkal 40 millió m³ homokot emeltek át a tengerbôl. A repülôtér futópályái "tangenciális" elrendezôdéssel készülnek, vagyis a repülôtér közepén emelt központi épületek körül keletkezô ovális térséghez érintô módjára csatlakoznak. 12 futópályát terveznek, amelyeknek hossza 2250-2800 m között váltakozik, szélességük pedig 60 m. 1949 júliusára készül el hat futópálya. Amint a forgalom 90 nap alatt 40.500 le- és felszállást, a repülôtér forgalmi kapacitásának 75%-át eléri, megépítik a többi hat futópályát is, és így a repülôtér elôreláthatólag 1953-54. évre készül el. Ekkor az idlewildi repülôtér napi 30.000 utas, 10 tonna posta és 50 tonna áru forgalmát lesz képes lebonyolítani.

Angliában a crodoni repülôtér már 1939-ben elégtelen volt a forgalom ellátására, s így Heathrowban (Kent grófságban, a Themse torkolatánál) kezdték meg már a háború kezdetén az interkontinentális repülôtér építését. 1945. november 29-én már az elsô gép le is szállhatott. A repülôtér itt háromszögletes rendszer alapján épült, vagyis a futópályák egy kb. egyenlôszárú háromszög három oldalát képezik, amelynek oldalai 1800, illetve 2700 m hosszúak, mindegyikük 90 m széles. A szükséglet szerint a futópályák a háromszög csúcsain túl 4500, illetve 2800 m-re meghosszabbíthatók.

Franciaország a kis terjeszkedési lehetôséggel bíró lebourget-i repülôtér helyett az orlyi repülôtér kiépítését határozta el az interkontinentális forgalom céljaira. Sajnos, a közelben levô települések (Orly, Villeneuv-le-Roi, Athis-Mons, Morangis, Wissous) csak bizonyos lehetôségeket adnak, de az amerikai tangenciális futópályájú elrendezést választva, alegtöbb futópályát 3000 m hosszúra lehet kiépíteni. Ott az elliptikus középsô s adminisztrációs épületeket magában foglaló részhez 10 futópálya fog csatlakozni, amelyek közül három keleti fekvésû látás nélküli leszállásra radar-berendezéssel van ellátva. Az egész repülôtérnek felülrôl nézve legyezôszerû elrendezése van, amelynek közepén elmelkedik a kontrolltorony, ahonnan az egész forgalmát irányítják. A futópályák közül kettô 2000 m-nél hosszabb és 100 m széles lesz, míg a többiek 5 m szélesség mellett kisebb, de a forgalomhoz elegendô hosszúsággal fognak rendelkezni. Az újabb rendszerû, visszafelé forgatható légcsavarok egyébként a leszállásnál a fele hosszúságú futópálya használatát teszik lehetôvé. Franciaország e repülôtere mellett még Marseille-ben és Toulouse-ban kíván interkontinentális repülôteret építeni.

Vissza