Miért kék az ég? E kérdéssel a költôk talán ép annyit foglalkoztak, mint a tudósok. Tyndall az ég azurját a "természet rejtvényé"-nek mondotta. A rejtvény megfejtéséhez most már elég közel járunk.

Kék szín tényleg nincs, mint egyáltalán semmiféle szín sincs a valóságban. A mit mi színnek mondunk, nem más, mint rezgés, melyet a szem vizsgál, s e vizsgálás eredményét mondjuk mi színnek.

Az égnek nincs színe; az ég kékje fénytelen odú, tele levegôvel, melynek alkotó részei, a nitrogént kivéve, kékek. E mellett bizonyít Pictet kísérlete, ki a levegô folyósítása alkalmával eszközében szép kék színt látott.

Spring, újabb észleleteire támaszkodva, azt tételezi fel, hogy a Nap sugarainak útja légkörünkben igen rövid arra, hogy szemünkhöz érve, a kék szín érzetét kelthessék bennünk.

Az ô magyarázata az ég kék színérôl a következô: A napsugarak, miután a Föld felszínébe ütköztek, minden irányban visszaverôdnek. A visszavert sugarak azután keresztül kasul járják a légkört, többé-kevésbbé sûrû rétegeiben egymással találkoznak és a merôleges iránytól mindinkább eltérnek; végre az utolsó rétegekbe beleütköznek, de olyan tompa szög alatt, hogy e rétegeken már nem hatolhatnak keresztül. Íme, ezzel létrehozzák a teljes visszaverôdés jól ismert tüneményét és csak azután térnek vissza hozzánk, mikor már sokkal tetemesebb utat tettek meg a légkörben, mint a közvetlen napsugarak. Szemünk tehát, Spring szerint, azokat a sugarakat fogja fel, melyek az ismeretlen régiókban való utazás után érkeznek hozzánk és valódi légtükrözés következtében elhozzák a hatalmas légkör összes rétegeinek színét. (La Vie Scientifique nyomán.)

Az égbolt színét a légköri fényszóródás okozza. Az égbolt légkör nélkül fekete lenne, csak a Nap és a csillagok látszanának... (Lásd: Kék szín a természetben, Szerk.)

Vissza