A "Magyar Chemiai Folyóirat"-ot újévtôl kezdve Ilosvay Lajos és Molnár Nándor szerkeszti; a folyóirat januáriusi számában a következô lelkes felszólítást intézik az olvasókhoz:

"1897 januárius havától kezdve a M. Chemiai Folyóirat szerkesztését mi vettük át. Szaklapunk a kezdet nehézségeivel szerencsésen megküzdött, de azért sorsát még mindig nem mondhatjuk biztosnak. A munkatársak érdeklôdése talán nagyobb ma, mint kezdetben volt, ellenben a pártolók száma fogyóban van. A pártolás csökkenését véletlenségnek tulajdonítjuk; mert nem hihetjük, hogy a chemia iránt érdeklôdôk száma, vagy -- a mi ügyünkre nézve még rosszabb lenne -- hazafiságon alapuló áldozatkészsége csökkent volna. Közmûvelôdési állapotainkról nem szabad olyan bizonyítványt állítani ki, hogy Magyarországon a XIX. század végén még egyetlen chemiai szaklap sem tartható fenn. Hihetetlennek tartjuk, hogy folyóiratunk iránt a lelkesedés csak rövid ideig tartó fellobbanás volt, s nem tudunk belenyugodni abba a gondolatba, hogy, miként nagyon sok szép és hasznos vállalat, azonképen a chemiai ismeretek fejlesztésére és terjesztésére alakult e folyóirat élete is a szalmatûz gyorsan elfogyó melege miatt szûnjék meg.

Erélyes szellemi és anyagi támogatást kérünk mindazoktól, a kik mûvelôdési törkevéseink iránt velünk éreznek. Lehetetlen, hogy Magyarország chemikusai, gyógyszerészei, tanárai, orvosai s általában azok, a kik a chemiát önmagáért vagy az általa segített czélokért mívelik, oly kevesen legyenek, vagy a szellemi és anyagi tôkének csak oly csekély értékével rendelkezzenek, hogy egy havi folyóirat sorsát ne biztosíthassák.

Mindenek elôtt arra törekszünk, hogy az önálló munkálkodáshoz szükséges kedvet fokozzuk. Azoknak, a kiknek szükségök van rá, tudományos és gyakorlati kérdésekben szívesen szolgálunk útbaigazítással.

A mennyire folyóiratunk terjedelme engedi, tájékoztatni fogjuk olvasóinkat a külföld tudományos mozgalmairól, s minthogy a chemiai ismereteknek mennél szélesebb körben való terjesztését is feladatunknak tekintjük, örömmel helyet adunk minden olyan közleménynek is, a mely közérdekû kérdést vonzó stílusban, részletesebben fejteget.

Gondunk lesz rá, hogy a chemiai irodalom mûnyelve, a gondolatok kifejezésében minden idegenszerûségtôl megtisztulva, határozott alakot öltsön.

Már a M. Ch. Folyóirat alapításakor egyik feladatául az volt kitûzve, hogy a folyóirat hézagos chemiai irodalmunkat is fejelszteni törekedjék. Az elmúlt évben Than Károly és Lengyel Béla egyetemi tanárok segítették elôdünket, Winkler Lajost, hogy e feladatot megvalósíthassa. Mi is abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az alapításkor kijelentett egységes elvhez hívek maradhatunk, minthogy Felletár Emil dr. országos törvényszéki vegyész, ki évtizedeken át értékes tapasztalatokat gyûjtött, és kipróbált segédje, Jahn József, készséggel vállalkoztak, hogy az 1897. évben, a folyóirat mellékleteként "A törvényszéki chemia elemei" czímû, valóban hézagpótló munkájokat megírják.

Nem a mi, hanem a M. Chemiai Folyóirat ügyét ajánljuk olvasóink, szaktársaink jóakaratába. Nekünk más vágyunk nincs mint az, hogy a szerkesztô-bizottság és a chemiai-ásványatni szakosztály belénk helyezett bizalmát hû sáfárkodással érdemeljük ki."

Kívánjuk, hogy a felszólítás ne legyen pusztába kiáltó szózat, s hogy a Magyar Chemiai Folyóirat ügye fellendüljön, mert a folyóirat tartalmassága és olcsósága miatt nagyon megérdemli a pártolást.

Vissza