Természettudományi állapotok századunk elején. (részlet)
	Néhány hónapja egy tudományos fölfedezés híre indult ki Németországból, mely felrázta a világot. Elôször csak üres szóbeszédnek tetszett és kevés hitelre talált, azután a határozott jelentés jellemét öltötte magára, végre pedig bizonyító kisérletekre adott alkalmat. Az energia egy új nyilvánulásáról szólt, mely láthatóvá tette az emberi szem számára a sötét tárgyak belsejét. Csak bele kellett nézni egy sajátos szerkezetû ernyôvel ellátott csôbe, melyet egy kis elektromos gép igazgatott, hogy csodásabb látásban legyen részünk, mint a minô a médiumok hitelvesztett második látása. A bûvös csôvel tisztán lehetett látni az erszényben levô pénzdarabot, a fába vert szeget, a bôrtáskába rejtett képeket, és ha valaki kezét tartotta a csô elé, varázslatos módon elôtûntek a csontok, mintha az élô hús, mely körülvette ôket, csak valami kísértet árnyékszerû testébôl való volt volna.
"Az új fotografozás segedelmével" (ChemTeam Photo Gallery)		Egy 1896-os felvétel (ChemTeam Photo Gallery)

Azonban nemcsak a szem látta e csodálkozásra indító leleplezéseket, hanem az élettelen chemiai elemek pártatlan tanuskodása is bizonyságot tett, hogy az elmét nem valami illúzió tartja fogva. A fotografáló gép följegyezte a tárgyakat, melyeket a szem látott és a kisérteties képek meggyôzték a legkételkedôbbeket is. Nem telt bele egy hónap, hogy Röntgen tanár hirt adott kisérleteirôl, és már az egész világon foglalkoztak az "x-sugarak" meg az "új fotografozás" titkával.

Nagyon természetes volt, hogy gondolkodó elmék összevetették dicsekedni szeretô korszakunk e fölfedezését egy másik fölfedezéssel, mely e század legelejére esik. 1801-ben történt, hogy Wedgwood Tamás, a ki a világhirû fazekas-családból származott, és Humphry Davy, a még fiatal, de máris hires chemikus, olyan kisérleteket tettek, melyek bebizonyították, hogy chemiailag preparált lemezeken elô lehet állítani az áttetszô testek képét, ha a lemezeket a napfény hatásának tesszük ki. Ilyen módon áttetszô képeket másoltak, más tárgyaknak pedig, mint leveleknek, rovarszárnyaknak a vázáról készítettek fényképeket, melyek teljesen hasonlítottak ama homályosabb tárgyakról való "árnyképek"-hez, minôket az "új fotografozás" segedelmével állítanak elô. Ám a kisérletezôk nem is álmodtak megfigyeléseik jelentôségérôl. Negyven évvel megelôzték, hogy a közönséges fotografozás, melynek e kisérletek elôrevetett árnyékai voltak, kifejlôdjön és laboratóriumokon kívül is valami szerephez jusson.

Ma elég különösnek tetszik, hogy egy szárnyaló képzelmû ember – és Davy ilyen volt – megállt az ily nagy fölfedezés küszöbén. Ámde, a ki így gondolkozik, rosszul ítéli meg az emberi szellemet. Az elvégzett munka könnyûnek látszik, a mi azonban nincs megtéve, nehéznek, még akkor is, ha csak egy hajszálnyira fekszik a tört csapástól. Ki tudja megmondani, hogy negyven év múlva micsoda fölfedezéseket tesznek és minô hasznos mesterségeket fejlesztenek ki azzal a ható erôvel, a mit most egyszerûen új fotografozásnak nevezünk?

Henry Smith Williams czikke a Harpens Monthly Magazine 1897. januáriusi füzetében.
Fordította: Salgó Ernô

Vissza