A sündisznó és a kígyóméreg. Már az ó-korban is tudták, hogy némelyik állaton nem fog a kígyóméreg. Ilyen pl. a sün és az ichneumon (Herpestes ichneumon). Hogy ez a méregmentesség az illetô emlôsök vérében leli okát, az iránt semmi kétség sem lehetett eddig sem. Physalix és Bertrand franczia tanárok már több év óta tanulmányozzák a kígyók mérgét és újabban messze menô következtetésekre és reményekre jogosító eredményekre jutottak kisérleteik közben. Már megelôzôleg meggyôzôdtek, hogy a Herpestes ichneumon 150-200-szor annyi kígyómérget bír elviselni, mint az ugyanolyan súlyú tengeri-malacz. Mivel eleven Herpestes-t nem birtak egykönnyen elôteremteni, a könnyen megszerezhetô sünnel kisérleteztek tovább. A sün immunitása nem olyan nagy ugyan, mint a Herpestes ichneumoné, mindamellett, - egyenlô testsúlyokat tételezve föl - körülbelül 35-40-szer annyi viperamérget bír bántatlanul elviselni, mint a tengeri-malacz. Hogy egy 445 gramm súlyú sün elpusztuljon, legalább is 20 mgr. száraz viperamérget kellett beleoltani. Ámde az említett búvárok korábbi kisérletei már megmutatták, hogy ennyi méreg igen ritkán fordul elô a vipera mindkét méregzacskójában együttvéve, és ha van is, egy-egy harapás alkalmával sohasem jut a sebbe ekkora adag. Innen van, hogy a sün bizton-bátran szembeszáll a viperával és ha a vipera meg is harapja, nem sokat törôdik vele és nem is betegszik meg tôle.

Mivel tehát föltehetô volt, hogy a sün vére a vipera mérgének virulencziáját megsemmisíti, további próbálgatásaik arra a kérdésre irányultak, vajjon nem lehetne-e a tengeri-malaczot olyképpen méregmentessé tenni, hogy a sün vérébôl fecskendeznek beléje valamilyen adagot. A véghez vitt kisérletek azonban igen meglepô eredményre vezettek: arra t. i., hogy a sün vére maga is mérges. Mert ha csak 2-3 köbczentiméter sün-vért fecskendeztek is a tengeri-malacz altestébe, elpusztult tôle. Csak akkor maradt életben, ha a beléje juttatott sün-vér 2 köbczentiméternyinél kevesebb volt; ámde ilyen csekély adag nem mutatkozott elégnek arra, hogy a tengeri-malaczot a viperaméreg ellen immunizálja. Most tehát azt próbálták meg, vajjon lehet-e a sün-vér mérges tulajdonságát megszüntetni, de úgy, hogy a kígyóméreg ellen védô tulajdonságát azért megtartsa. Ez is sikerült, még pedig olyan módon, hogy a fibrintôl megszabadított sün-vérfolyadékot negyed-óráig 58^o-nyi hômérsékletnek vetették alá. Az ilyen hevített vérfolyadékból a tengeri malacz 8 köbczentiméternyi adagot is elbírt. És ha nyomban utána kétszer annyi viperamérget löveltek is bele, mint a mennyitôl különben el szokott hullani, még sem lett semmi baja; fürge és jókedvû maradt, legfeljebb a vérének melege szállott alább (némelyik kisérlet alkalmával) egy fokkal. A mondott módon kezelt sün-vér tehát alkalmasnak mutatkozott a viperaméreg ellen való védô oltásra, csakhogy a hatása rövid ideig tartott és pár nap mulva már megszünt.

Ezek a kisérletek igen könnyen végezhetôk és Physalix és Bertrand sokszor ismételték, miközben mindig pontosan ugyanazt az eredményt kapták. Kipuhatolták azt is, hogy a tengeri-malaczba lövelt sün-vér védô hatalma elôször folyamatosan növekszik, 24 óra alatt eléri tetôpontját és azután megint csökken.

Ez arra a reményre jogosít, hogy ilyen, vagy hasonló eljárással talán sikerül majd a veszedelmes kígyók emberölô mérge ellen is megtalálni az ellenszert.*

A kisérletezôk az ichneumontól még többet remélnek e tekintetben, mint a mennyit a sünnel való próbálgatások eredményül adtak.

* V. ö. Term. tud. Közl. XXVII. k. 586. l. 1985.

Vissza