Az üzemi konyha tudományos kérdései
Szokatlan és a tudomány számára új terület a konyha. Eddig ezzel a kérdéssel a tudomány nagyon keveset foglalkozott és a tudósok az ételeket csak mint fogyasztók vették igénybe és nem mint kutatás tárgyául szolgáló anyagot. Több okot is találunk ennek a ténynek a magyarázatára. Az egyik az, hogy a kapitalista korszakban üzemi konyha vagy egyáltalában nincs, vagy ahol van is, ott is inkább "szociális olajcseppnek", mint tudományos vizsgálatra alkalmas tényezônek számít. A kapitalizmusban az üzemi munkások élelmezése, kizsákmányoltságuk miatt, olyan súlyos hiányokat mutat, hogy ezzel a kérdéssel jobbnak látják nem foglalkozni és tudományos vizsgálódás tárgyává nem nagyon tenni. Az életfontos tápanyagok rendszeres hiánya, az egészségi állapotot károsan befolyásoló éhezés a szakértôk elôtt köztudomású és a tudományos vizsgálatok fényénél félô, hogy mind szélesebb körben tudomásra jut, s ezért a kérdéssel igyekeznek egyáltalán nem foglalkozni. Az élettani laboratóriumban folytak ugyan táplálkozás-élettani kísérletek nálunk is, ugyanúgy, mint másutt, azonban ezeket az eredményeket a gyakorlatba átvinni a kapitalista korszakban csaknem lehetetlen volt. Így az elmélet és a gyakorlat egymástól szétszakítva azt eredményezte, hogy a konyha a tudománytól majdnem függetlenül mûködött. Nyersanyagaink, amelyeket felhasználunk és a nyersanyagok elkészítési módja úgyszólván alig változott az utolsó párszáz évben és a tudomány egyik feladata többek között az, hogy a biológiai érték növelése céljából – ha szükséges – forradalmasítsa még a konyhatechnikát is. ...
Az életszínvonal emelkedése a dolgozók nagy részénél a régen megszokott élelmiszerek fogyasztásának növekedésében nyilvánul meg kezdetben. Tehát a megszokott ételeket fogyasztják, csak nagyobb mennyiségben. Mivel a kapitalizmus alatt kizsákmányoltságuknál fogva élelmezésük egyoldalú volt, az életszínvonal emelkedése az egyoldalú élelmezést nem változtatja meg feltétlenül. Az üzemi konyha feladata többek között az is, hogy a dolgozók ízlését fejlessze és új, magas ára miatt régebben nem fogyasztott ételekkel ismertesse meg a dolgozókat. Nagy hiba, ha az egyoldalú élelmezés uszályába kerül a konyha és csak a megszokott hiányos élelmezést nyújtja, de nem kisebb hiba az sem, ha nem ismerve fel a lét és tudat egymás közötti fejlôdésének körülményeit, hirtelen nagy változásokat akar elôidézni. Üzemi konyháinkon tapasztalhatók, hogy lassan és fokozatosan új, azelôtt ismeretlen ételek jelennek meg a dolgozók tányérjain és azokat lassan megszokják, megszeretik, majd késõbb követelik. Különösen a tejfeles gyümölcs-levesek, kompótok, és tortafélék elterjedése örvendetes.
A szocializmust építô társadalom a csoportos élelmezést tervszerûen állandóan féjleszti. A tudomány feladata, hogy a gyakorlattal szoros kapcsolatot tartson és oldja meg azokat az igen elhanyagolt kérdéseket, melyek "a legfôbb érték", a dolgozó ember számára a réginél nemcsak többet, hanem jobbat is nyújtson és a lehetô legkedvezôbb körülmények között.
Természet és Technika, CIX. évfolyam, új sorozat, 1950.
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
https://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/
Vissza