A vízzel gyógyítás élettanáról
... Mit tett hát Priessnitz? Bordatörése alkalmával magamagán jó hatását látván a vizes borogatásoknak, ügyes megfigyeléssel, következetes észszerû gondolkodással hozzá fogott másokon is a vízzel kúráláshoz. Elôször családja tagjain, utóbb idegeneken gyakorolta mesterségét s a víz alkalmazásának, szerencséjére, oly sok irányú haszna van az organizmusra, hogy azok a balsikerek, a mik ôt gyógyításai közben iskolázottság hiánya miatt érték, jelentôs csorbát nem üthettek kúrái hírnevén.
Tényleg igen sok észszerû is volt abban, a mit mivelt.
Mindenekelôtt vissza igyekezett vezetni az embert, a ki gondjaira
bízta magát, a természetes életmódhoz.
Csak vízivást engedett meg abban a korban, mikor vizet egyáltalán
nem ivott, a kinek bora termett, vagy borra is jutott; kellô testmozgást
kivánt fenjáró betegeitôl a szabadban, edzô
eljárásokra tanította ôket, mint a hogy az egykorú
képek is igazolják. Az erdei forrásnál jófajta
tülkökbôl csapatostul isszák a friss vizet e képek
egyikén a graefenbergi pácziensek; egy másikon látni,
a mint sétáikon forrásra lelve, ennek "jéghideg"
vizével megnedvesítik csupasz nyakukat s azután leszárítás
nélkül sétálnak tovább. Bizony jobban
védte ez ôket jövendôre a torokgyuladástól,
mint az újabban
"csak a fehér inggallér védelmére" hordott
kendô, vagy a hölgyek ma divatos magas kabátgallérja.
Priessnitz vízkúrájában azután helyes találékonysággal bôvítette ki, idomította át a gyógyítás technikáját. A nedves fûben mezitlábjárást, de meg a lábbeli nélkül való gyaloglást füves helyen általában, ô is rendelte részben edzésül, részben elvonó eljárásként. A nedves hidegén feltett s a testen megmelegedô borításokat, kifelé száraz réteggel befödve, ma is Priessnitz-borításnak mondjuk. Ezeknek legösszetettebb alakját, a keresztkötést is használta, mellkasi bántalmakban. Dussokat alkalmazott, persze csak hideg, zuhogó sugárdusst, melynek elsô formáját a természet maga jelölte ki. Olyan helyen, a hol valami nagyobbacska ér kicsiny vízesésben zuhogott alá meredeken lebukó medrébe, az ér vizét felfogta s hosszú fából való vályún vízszintesen kivezette a mélyebb hely fölé. Ily módon alája állhatott a pácziens a fagylaló hideg zuhogónak. A félfürdôt, nedves begöngyölést, a kar- és lábfürdõt, a nedves hideg lepedôben ledörzsölést stb. mind alkalmazta már Priessnitz, eleinte, míg kevesebb tapasztalata volt, merôben hidegen, utóbb a fürdôk vizét, mikor belátta, hogy a hideg nem mindenütt hat jól, temperáltatta is. Gondja volt rá igen helyesen, hogy a beteg a hidegebb kúra elôtt és azután egyaránt kellô mozgást végezzen, testét fölmelegítse. Graefenberg pácziensei nem egyszer lapátoltak havat a telep udvarán rangkülönbség nélkül, nyáron pedig favágással fokozták testök hômérsékletét. Maradt ránk kép, a melyen láthatjuk, hogy esôs idôben a szobájában is vígan fürészeli a hasábfát a magas rangú dáma; mögötte az épen egy tálczán levelet átnyujtani kivánó lakáj, az ágy, az asztal terítôjén kihímzett uralkodó herczegi korona...
Priessnitz elsõ hideg zuhogója
| Természettudományi Közlöny, | XXXII. kötet, 1900.
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ https://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/ |
Vissza