Apró közlemények
A rovarok számláló tehetségérõl. A gyermekek azt mondják, hagy a cserebogár számlál, midôn a gyermek ujján ülve potrohának váltakozó kinyujtása és összehúzása útján felrepülése elôtt levegôt szivattyúz légcsöveibe, mintha 1, 2, 3 stb. számlálna; ily alkalmakkor – Sorg szerint – a szarvasbogár 20–25 ilyszerû mozdulatot végez perczenként. "Az állatok érzékei és szellemi élete" czímû mûvében Lubbock valóságos – ösztönszerû – számlálásra is gondolt következtethetni, a mennyiben némely kômûves- és kaparódarázs a peték elhelyezése czéljából felépitett földalatti, vagy földfölötti lakásában a fiatalok táplálékául szolgáló rovaroknak mindenkor ugyanakkora számát halmozza fel; a közönséges homoki darázs (Ammophila) elégségesnek tartja a Noctua segetum nevû lepke egyetlen nagy hernyóját, az Eumenes fajok, ezzel ellentétben, az áldozatoknak mindenkor bizonyos határozott számát – az egyik faj 5-öt, egy másik 10-et, egy harmadik 15-öt, egy negyedik pedig 24-et – szállítják a lárvák mindegyikének táplálékul. "De hát mibôl tudhatja meg a darázs" kérdi Lubbock, "hogy mikor érte el ezt a számot?" Abból semmi esetre sem, hogy a sejt megtelt; mert ha a megfelelô számot – mondjuk a 24-et – elérte, azonnal abbahagyja a további szállítást, még az esetben is, ha idôközben a felhalmozott készletet megdézsmáltuk volna. A kérdés még bonyolódottabbá válik az által, hogy az Eumenes nem fajainak hímjei sokkal kisebbek a tojóknál; ennek megfelelôleg azután a fiatalok is nem egyazon mennyiségû készletet kivánnak. Az anyadarázs már most valamiféle, eddig még föl nem derített úton-módon, említi Lubbock, "elôre meg tudja állapítani, hogy az illetô pete hím- vagy nôi lárvát fog-e szolgáltatni s ehhez képest szabja meg azután a szállítandó táplálék-készleteket. A zsákmányul ejtett állatokat tekintve sem a fajt, sem a nagyságot illetôleg nincs különbség, ha azonban egy bizonyos Eumenes faj petéje hím lárvát szolgáltat, annak számára öt, a nôi lárváknak ellenben 10 áldozatot szállít. Mindez pedig ugyancsak úgy tûnik föl, mintha az arithmetika legkezdetlegesebb elemeivel lenne dolgunk".
Tekintetbe véve ama tényt, hogy nem egy oly néptörzsre akadtak, melyek csak nagy megerôltetéssel, vagy áltatában nem is tudtak ötig számlálni, Lubbocknak az a föltevése, hogy a rovarok némelyike egész 24-ig tud számlálni, nagyon is merésznek tünik föl és épen ebbôl kifolyólag G. A. Freesvann még 1889-ben kifejtette, hogy az egész dolgot, igen egyszerûen, a peték lerakásának idôközei útján Iehet kimagyarázni, mely idôközök a kisebb méretû hímnemû petéknél jóval rövidebbek, a tetemesen nagyobb nôi petéknél ellenben feltünôen hosszabbak, és, hogy a rendelkezésre álló közbeesô idô alatt a táplálékul szolgáló állatoknak mindenkor ama bizonyos középszámát lehetséges beszerezni. Ha a peték lerakása félakkora idôközökben következik be, az esetben ugyanazon faj a megfelelô közbeesô idôszak alatt csak félakkora számú állatot fog táplálékul beszerezni.
Egy Numeában – Új-Kaledonia – állomásozó entomológus, Delauney kapitány a La Natur folyóiratnak újabban egy újabb ilyszerû esetet küldött be; törjék rajta fejöket, a kiket a dolog érdekel. Egyik napon kertjében egy apró, alig 3 vonalnyi hosszúságú, chamois színû poloskafélét vett észre, mely egy banánalevelen állandóan olyforma köröket irt le, mint a minôket a vízsodró bogár (Gyrinus natator) az álló vizek felszínén szokott leirni. Szerfölött feltünô volt ezen jelenségnél az a körülmény, hogy a mozgásban bizonyos szigorú rendszerességgel szüneteket tartott, a szünetek után azután épen oly szigorú rendszerességgel megváltoztatta a mozgás irányát, meg hogy a keringések arithmetikai csökkenéssel követték egymást 6–1-ig. Az egész jelenség úgy folyt le, hogy a rovar mozgását például hatszori körbefutással kezdte meg az óramutató mozgásának megfelelôen, tehát jobb felé; erre azután szünet – hat körfutás bal felé – szünet – öt kör jobbra – szünet – öt kör balra – szünet – négy kör jobbra – szünet – négy kör balra – szünet – három kör jobbra – szünet – három kör balra – szünet – két kör jobbra szünet – két kör balra – szünet – egy kör jobbra – szünet – egy kör balra következett. E mozgásokat azután órahosszat tartó szünet követte, mely idô alatt a rovar Iátszólag holtan maradt fekve, úgy hogy a megfigyelô abban a biztos meggyôzôdésben, hogy a kérdéses faj más példányaira még okvetetlenül ráakad, az elôtte levô példányt a közelebbi megvizsgálás czéljából elkábította és megölte. Az imént tett megfigyeléseit azonnal részletesen leirta, a rovart kézi nagyítóval pontosan megvizsgálva, lerajzolta s megfigyeléseinek leirásával együtt a faj meghatározhatása czéljából gyapottal körülvett papirosdobozban Stanislas Meunier-nek küldötte Párisba. Sajnos azonban, hogy a küldemény kibontása alkalmával a rovarra nem tudtak ráakadni; igen valószinû, hogy kibontáskor a papirosdobozból kipattant s kicsinysége miatt veszendôbe ment. Csak hat hónappal késôbb sikerült Delauneynak egy második példányra szert tenni, melyet azután a további megfigyelések czéljából üveglappal befedett üvegcsébe zárt el. Csakhogy Delauney szolgájának kiváncsisága ez alkalommal lehetôvé tette az érdekes rovarra nézve, hogy ép bôrrel, elevenen menekedjék meg, mielôtt még számlátó tudományát bemutathatta volna, Delauneynak pedig Új-Kaledoniában való, egy évet alig meghaladó tartózkodása alatt nem nyilt több alkalma, hogy a rovart újra megtatálja. (Prometheus. 1899. X. 52.)
S. F.
Természettudományi Közlöny, XXXII. kötet, 1900.
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
https://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/
Vissza