Apró közlemények
Kôvájó szárazföldi csigák. Stanislas Meunier egy Constantine (Algir) melletti mészkövet ismertetett, melyet a csigák össze-vissza furkáltak, mintha menedékhelyrôl gondoskodnának a nyári forróság ellen.
Eduard HarIé is hasonló esetet vizsgált Salies-du-Salat mellett (Haute-Garonne) s vizsgálatainak eredményét a párisi múzeum természetrajzi folyóiratában tette közzé. Vizsgálatának tárgyai tömör mészsziklák vagy márványtömbök voltak, melyeken helylyel-közzel hüvelyknyi szélességû hengeres gödrök voltak vájva. A földmívelôk állítása szerint e gödröket csigák készítik s tényleg nem ritkán találni ôket a lyukakban. Az egész dolog nem mindennapi, de, mint Harlé kimutatta, már ismeretes: Constant Prévost már 1854-ben mutatott be a párisi tudományos akadémiának a sziczíliai Monte Pelegrino-ról származó mészköveket, melyekbe a csigák hengeres gödröket vájtak. A szóban forgó csövek 8-10 cm hosszúak és 4-5 mm-tôl 3-4 cm átmérôjûek, a szerint, a mint fiatal vagy kifejlett csiga vájta ôket. 1861-ben Bouchard-Chantereaux ismertetett sziklavájó Helix csigákat Boulogneban. Boulogne-sur-mer mellett kemény mészsziklákat talált, melyeket a csigák át- meg átfurkáltak: a kerek lyukak a sziklatömb alsó felületén vagy olyan oldalán vannak, melyet az idôjárás viszontagságai kevésbbé érnek. A lyukak 12-15 cm mélyek, széleik pedig lejtôsek, úgy hogy a víz kifolyik belôlük. E gödröket a kerti csiga vájja s ezekben tölti a telet.
Salies-du-Salat környékén nagyon sok az ilyen kivájt szikla s tavaszszal csaknem mindegyiknek megvan a lakója. Nyáron mind üres, a lakók elszéledtek. Harlé esetében a sziklavájó csigák valószínûleg a berki és kerti csiga (Helix nemoralis és H. hortensis) fajához tartoztak. A Salies-du-Salat szikláiban minden lyuk körülbelül egyenlô nagy: hüvelykujjnyi szélesek, 12-15 cm mélyek. Ebbôl arra következtethetünk, hogy csak a kifejlett csigák tudnak ilyen odukat fúrni maguknak. Az is érdekes, hogy Salies mellett a gödrök rendesen csoportonként vannak elhelyezve s gyakran elôfordul, hogy kettô közt csak akkora vékony választó fal marad, hogy magától is széttörik. Néha annyira sûrûn állnak a lyukak s oly vékony a választó fal közöttök, hogy a szikla egész csipkeszerû. Hogy mi módon, micsoda mechanizmussal készítik az említett csigák ez odvakat, még nyílt kérdés, melyre eddig kielégítô választ nem sikerült adni. (Revue Scientifique, 1900.)
DALMADY ZOLTÁN.
Természettudományi Közlöny, XXXIII. kötet, 1901.
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
Vissza