Ez év február 19-én múlt 60 esztendeje annak, hogy nagy természettudósunk, Hermann Ottó Miskolcon, az Avas tövében házalapozás közben talált "tûzkõszakócákat" a Természettudományi Társulat szakülésén bemutatta és azokataz itt élt jégkori õsember szerszámainak minõsítette. Magyarország ebben az idõben még az õsember létezésének bizonyítakai terén csak bizonytalan és az akkori szakemberek által megcáfolt leletekkel szerepelt.
Róth
Samu középiskolai tanár már 1879-ben megtalálta
a sárosmegyei óruzsinai barlang felásott rétegeiben
a jégkori õsember nyomait tûzhelymaradványok
és megpörkölt barlangi medvecsontok képében.
Eredményeit azonban kétkedve fogadták és ezek
csakhamar feledésbe is merültek teljesen. Majdnem ez lett a
sorsa a miskolci leleteknek is. Itt azonban Herman Ottó lángelméje
és törhetetlen akaratereje tizenöt esztendõs harc
urán legyõzte ellenfeleit.
Bizonyos az is, hogy a miskolci leletek felbukkanásáig (1891) nem került elõ olyan tárgy hazánk földjérõl, mely anyag és kidolgozás tekintetében megegyezett volna más országokból, különösen az õsember településének klasszikus földjérõl, Franciaország területérõl már tízezerszámra jól ismert kovaeszközökkel.
Milyenek is ezek a miskolci leletek? Három darabról van
szó. A legimpozánsabb közöttük majdnem 24
cm hosszú, mandula alakú, lapos, felül hegyesen végõzõ
kovakõ szakóca, a másik 19,5 cm hosszú, az
elõbbihez hasonló, de tompább hegyû példány,
végül a harmadik 12 cm hosszú, kopott háromszög
alakú kovaeszköz. Hermann Ottó szakócáknak
keresztelte el ezeket a leleteket. A francia régészek az
ehhez hasonló, kisebb-nagyobb kovadarabokból pusztán
ütéssel, vagdalással kidolgozott példányokat
marokköveknek hívják. Átlagos nagyságuk
Franciaországban 12 cm körül váltakozik. A miskolci
példányok ezektõl eltérõek, kifejezetten
lándzsahegy alakúak, kivéve a már említett
harmadik, jelentéktelen darabot. ...
| Természet és Technika, | CX. évfolyam, új sorozat, 1951.
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ https://www.chemonet.hu/TermVil/ |
Vissza