Apró közlemények
Egy Hippokrates elôtti orvosról. Kroton városka, a mai Calabria partján, akháji görög telepítvény volt a Krisztus elôtti idôkben. A Megváltó születése elôtt mintegy 520 évvel volt a fénykora. Fiainak lelkében Pythagoras tanításai termékeny talajra találtak, ifjúsága pedig messze földön híresneves volt az athletikában. Az olympiai gyôzôknek hosszú sora került ki Kroton falai közül s utóbb minden gyermek ajkán büszkeséggel hangzott krotoni Milo neve, a Diotimos fiáé, ki hatszor gyôzött az Olympiákon, ugyanannyiszor Pytho-ban, kilenczszer Nemea-ban és tízszer a korinthusi Isthmuson. És ahhoz, hogy a testgyakorlás mûvészete így virágozhassék, kozzá kellett járulnia az orvosi tudománynak is. Egy csak újabban felkarolt ága a medikának, a diétetika, a helyes táplálkozás és észszerû életberendezés tana, magas fokon állott ama régmult idôk görögjeinél.
Ilyen légkörben folyt le Krotonban Alkmaeon tanulókora, azé a görög orvosé, kirôl szólani akarunk. Mintegy 60 évvel élt elôbb, mint az orvostudomány sokat emlegetett atyja, Hippokrates (szül. 460 Kr. e.) s szellemi ereje messze kiragyog a Hippokrates elôtti idôkbôl, napjainkig. Dr. Kaiserling, berlini orvos nemrég összeszedte a róla megmaradt kevés adatot s az ô közlése nyomán, mely egy német orvosi szaklapban jelent meg, ismertetem én az alábbiakban.
Alkmaeon, Peirithoos fia, fôleg az orvosi tudományokkal foglalkozott s kiválólag az állatvilág természeti jelenségeinek tanulmányozására adta magát. A mindenség eredetének kérdése, mely korának tudós elméit annyira lekötötte, ôt nem igen látszott érdekelni. A természet vizsgálatában azonban annál több érdeklôdéssel és hévvel dolgozott. Elsôül végzett orvostudományi czélból kisérletet és tetembontást állatokon. Mûködésének alapelvét ez a mondása tette: "Az érzékeink körén kivül esôrôl csupán az istenek tudhatnak bizonyosat, mi emberek csak abból vonhatunk jogos következtetést, a mit érzékeinkkel észrevehetünk".
Mennyire ellentétben állott e kijelentése a tudomány akkori spekulatív irányával, legjobban bizonyítja, hogy Aristoteles polemizáló iratban támadta meg a krotoni orvos princzipiumát.
Alkmaeon tanításainak egy részét az idegrendszerre vonatkoztatja. Az agyvelôrôl nem habozott kijelenteni, hogy az a szellemi élet középpontja. Erre a meggyôzôdésére az a tetembontásbeli lelet vezette, hogy az összes érzékszervek az agyvelôvel vannak kapcsolatban. ÁIIatokon végzett tanulmányai során felfedezte az érzéklô idegeket, melyeket mint az érzékszervektôl az agyvelôhöz vezetô csatornákat írt le s közbenjárásukkal magyarázta az érzékszervi hatásoknak az agyvelôhöz eljutását.
Az orr felszívja, úgymond, a szagokat s ezek, így az agyvelôhöz jutnak; a nyelv mintegy beivódik az ízes nedvvel s általa az ízbeli hatások az agyvelôbe vezettetnek; a szemben a látás egy mélyebb rész útján történik az elôtte levô átlátszó folyadékon keresztül; a hallás a fül segítségével úgy megy végbe, hogy a levegô mozgása rezgésnek indítja a belsô fül üregét, melybôl az így támadt hang az agyvelôhöz vezettetik el. Teljesen helyes módon adta meg ekként Alkmaeon az érzéklés mechanikájának egységes magyarázatát. Az érzéki hatást egy-egy végkészülék segítségével veszszük észre, mely az idegek (Alkmaeon szerint "vezetô csövek") útján az agyvelôhöz jut és így kerül tudatunkba.
Az érzékszervi végkészülék és az agyvelô között fennálló kapcsolatra döntô bizonyítékot látott Alkmaeon abban, hogy megfigyelte, mint támadnak érzékszervi zavarok (vakság és süketség) agyvelôrázkódtatás alkalmával. A baj okát ilyenkor olyformán képzelte, hogy a végkészüléktôl az agyvelôhöz a vezetés megrongálódott. Elzáródtak – felfogása szerint – a vezetô csatornák, melyeken át az érzékszervi hatás az agyvelôhöz juthat.
Ez a gondolkozás a legtisztább orvostudományi gondolatmenet képét adja s az ókori medikának egyik legfényesebb lapjára tartozik, hogy 2400 évvel ezelôtt már akadt orvos, a ki az érzékszervi kóros tünemények magyarázatát a tetembontásbeli lelet és a kórtani megfigyelés alapján igyekezett megtalálni.
Szabatos állatkisérlettel törekedett beigazolni Alkmaeon, hogy a faj szaporodásához szükséges anyagokat nem a gerinczvelô választatja el, mint akkoriban hitték.
Foglalkozott már egyes fejlôdéstani kérdésekkel is. Szerinte az embrió feje képzôdik meg elôször, mint a szellemi tehetség székhelye; az embrió táplálkozása úgy történik, hogy a rendelkezésére álló tápláló anyagot, mint a szivacs a nedvességet, felszívja. Ez utóbbi nézetéhez valószínûleg a tojásbeli csirkeembrió tanulmányozása útján jutott az ókori megfigyelô.
A nem képzôdésének módját is feszegette. Fel is állított rá egy theóriát, de óvatosabb volt Schenk-nél s a végén csak annyit mondott ki, hogy biztossággal ezt a kérdést eldönteni lehetetlen.
Az alvás folyamatát úgy magyarázta Alkmaeon, hogy alvó állapotban a vérnek egy része a szervekbôl a vért tartalmazó erekbe (a vénákba) visszaáramlik. Azért beszélt "vért tartalmazó" erekrôl, mert tetembontásai alkalmával a holt állatban az artériákat gyakran üreseknek találta s hasonlóan képzelte a dolgot az alvó szervezetben is. Az analógia felállítására különben is kedvezett az az ókori általános nézet, hogy a halál az álommal rokon tünemény. Nos, az elôbb említett alapgondolat itt meglepôen helyes volt, mert hiszen mai nap Mosso vizsgálataiból tudjuk, hogy az alváshoz az agyvelônek bizonyos fokú fiziológiai vértelensége szükséges, a test körzeti érhálózata pedig (pl. a bôrben futó erek nagy tömege) az elalvást megelôzôleg kitágul, hogy az agyvelôre vérelvonólag hathasson és minden, a mi nagyobb idegizgalom keltése nélkül ily vérelvonást okoz, elôsegíti az álom beállását.
Az egészség fogalmát így jellemezte Alkmaeon: az az állapot nevezhetô egészségnek, a melyben a szervezetre ható ellentétes erôk egyensúlyban vannak. Ilyen erô a hideg és meleg, a nedves és száraz, a keserû és édes stb. Mihelyt ez az egyensúly felbomlik: elôáll a betegség, az egészség ellentéte. Olyan magyarázat, melyben, bizvást elmondhatjuk, benne rejlik a kóros állapot megelôzésének intelme és a mértékletes életberendezés jelentôségének hangsúlyozása.
Ez az a kevés adat, a mi Alkmaeon-ról fennmaradt. Ám ezek is arról gyôznek meg bennünket, hogy a krotoni orvos korának kiváló szelleme volt s a józan természettudományi gondolkozásra veleszületett nagy tehetsége volt. Mûködésével bôven reá szolgált, hogy nevét harmadfél ezer év multán is hálás elismeréssel vegyük ajkunkra.
Dr. Kuthy Dezsô.
Természettudományi Közlöny, XXXIII. kötet, 1901.
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
https://www.chemonet.hu/TermVil/
Vissza