Természetes idôjósok. Minden vidéknek, kivált pedig a hegyinek, megvan a maga csalhatatlan idôjósa, melyet rendesen valamely magasabb hegycsúcs szolgáltat. A Grácz környékén nyaraló magyarok jól ismerik az ottani népnek az 1440 méter magas Schöckl-hegybe helyezett ilyetén hitét; ha a Schöckl “pipál”, azaz párázatba vagy ködbe borul, biztos az esô.

A Lipari-szigetek lakóinak mûködô vulkánjok, a Stromboli, csalhatatlan idôjósuk; a nép azt tartja, hogy a Stromboli kitörésére okvetetlenül esô következik. A. Bergeat azonban, ki a vulkán kitörését és az idôjárás állapotát 1881-tôl kezdve egybevetette, épen az ellenkezô eredményre jutott, nevezetesen, hogy a Stromboli fokozottabb tevékenysége inkább a nagyobb barométerállás, tehát a szép idô beköszönésével esik egybe. De azért, a Stromboli idôjós hirének is van némi alapja, a mely a nedvességgel áll kapcsolatban. Mikor nedves szél fujdogál a Stromboli fölött, a belôle fölszálló vízgôzök felhôalakot öltenek; száraz szél idején pedig ilyesmi nem tapasztalható. Ebbôl következik, hogy a Stromboli igen érzékeny nedvességjelzô vagy higroszkóp; de ez olyan tulajdonsága, a melyben minden mûködô vulkánnal osztozik.

Nemrégiben természetes barométerre akadtak Finnországban is egy kô képében, a mely a közönséges barna bazalttól csak annyiban különbözik, hogy fehér foltok vannak benne. E foltok szép idôben erôsebben láthatók, esô vagy vihar beálltával pedig fokozatosan eltünnek. E jelenségnek oka is nyilván a nedvesség, melyet a kô kisebb-nagyobb mennyiséghen magába szív. Tartós esôs idôben a kô zöldes-barna színt ölt. Mondják, hogy színe-változása az idôváltozás beköszönte elôtt már hat-nyolcz órával észrevehetô.

A hegyvidéken számos efféle idôjós kô van, de azért egyikök se tekinthetô barométernek, hanem csak higrométernek, s mint ilyen épen olyan idôjós, mint azok a kis házikók, melyekben a húrnak száraz vagy nedves volta következtében az emberke kintmarad vagy behúzódik.

Vissza